Az Olvasókörök
Szövetsége anyaországi és határon túli tagszervezeteinek
részvételével 2012. július 20-22. között tartotta arató-, és
vándorbot átadó ünnepségét Mohácson. A szövetség vándorbotja,
amelyet egy évig az újvidéki Magyar SzóPont őrzött, ezúttal Mohácsra
került
A háromnapos rendezvény jellege és helyszíne jelképes jelentőséggel
bírt, hiszen az aratás sok évszázados hagyományait a nemzeti
összetartozás kifejezésének részeként elevenítette meg nemzeti
tragédiánk, a mohácsi vész történelmi helyszínén. Utalva ezzel is a
hitre; a búzaszemen látható "Krisztus-arcra", és a búza édes
anyanyelvünkben használt ősi nevére, az "élet" erejére, az
összefogásra, a nemzet élni akarására, amellyel a legnagyobb
tragédiák után is talpra tudott állni.
A közel négyszáz főt megmozgató ünnepségsorozatnak a Mohácsi
Polgárok Olvasóköre volt a házigazdája és a Kárpát-medencei
olvasókörök aratócsapatai is részt vettek rajta. Az aratók régi
hagyományokat felelevenítve lovas kocsikkal, nótaszóval közelítették
meg a búzatáblát, és kaszával, sarlóval arattak A búzát kévékbe
kötötték, a kévéket keresztbe rakták. Az utolsó kévéből Jézus kévét
kötöttek, amelyből mindenki vitt néhány szálat a kalapjára, vagy
virágvázába. Az olvasókörök dalárdái arató dalokat énekeltek, és
néptánccal szórakoztatták a közönséget.
A Kárpát-medencei összefogás, a békés nemzetegyesítés évszázados
vágyát szimbolizálva az Olvasókörök Szövetsége vándorbotja, amelyet
egy évig az újvidéki Magyar SzóPont őrzött, most ismét átlépte a
határt, és az anyaországba került. A július 21-i gálaesten Tóth
Báthori Erzsébet, a Magyar SzóPont vezetője és a Vajdasági Magyar
Szövetség részéről Fremond Árpád, a Szerbiai Országgyűlés
köztársasági képviselője ünnepélyes keretek között adta át az
ereklyét Pécsiné Spitz Krisztinának, a Mohácsi Polgárok Olvasóköre
elnökének. Az átadási ünnepség vendégeit Szekó József, Mohács
polgármestere, országgyűlési képviselő köszöntötte. Deák György, az
Olvasókörök Szövetségének társelnöke pedig a közös értékek
megőrzését, a nemzeti összefogás szükségességét hangsúlyozta. Ahogy
fogalmazott, az arató rendet vágott, és ennek az ősi munkának a
jelentősége nyelvünkben is visszatükröződik, hiszen elődeink is
mindig a rendre törekedtek, és a rendetlenséget mi sem szeretjük.
Kiadó: Olvasókörök Szövetsége
