Találtam egy levelet, közreadnám!
A levél címzettje Tóth László, aki a minap az MSZP belső levelező listáján „Elég volt! Gyurcsány Ferenc távozzon az MSZP-ből!” címmel küldött körbe egy meglehetősen dühös kis elaborátumot.
Kedves Tóth elvtársam, Laci!
Leveled megkaptam, nagyon megörültem neki, merthogy végre véget vetettél a langyos szar maszatolásának és bátor, elvi alapokon nyugvó véleményed közzétételével tiszta vizet öntöttél a zavaros fejekbe.
Értem én, hogy a Gyurcsány féle javaslatok és a pártszavazásra feltett kérdések megvitatása piszlicsáré molyolás lenne, mely nem méltó nagymúltú pártunkhoz és az olyan elkötelezett baloldaliakhoz, mint amilyen te is vagy - nekünk nagyban kell gondolkodni és megfontoltan dönteni – nix ugribugri, aber langsam spazieren, miként a bolhaidomár mondta, mikor kitépdeste a bolha lábait…
Szerintem is egyszerűbb személyeket támadni, mint az elveket, hiszen mindahányan emberek vagyunk, és mint ilyenek, folyvást követünk el hibákat – nem kivétel ez alól Gyurcsány sem, akit te most példás szerénységgel és szelídséggel hirtelen távozásra bíztatsz.
Nem akarlak hiú ábrándokba ringatni, de nem hinném, hogy fognának rajta a te bölcs szavaid, hiszen hívei is nyakra-főre ezért rágják a máját – hagyjon már a fenébe benneteket, merthogy rátok akkor se szavaznának, ha kiderülne, hogy te vagy személyesen Marx reinkarnációja, amitől kímélje meg őt a marxista Atyaúristen…
Azt írod a leveledben, hogy a legutóbbi választmányi ülésen, „amikor Gyurcsány Ferenc megjelent és helyet foglalt Varju László, a Demokratikus Koalíció Platform igazgatója mellett”, a mögötte ülő küldött azt mondta a szomszédjának, hogy a tanácskozáson szót fog kérni és keményen neki fog esni Gyurcsánynak.
Aztán ez elmaradt és te ennek örültél, merthogy „ez már nem a demokraták kommunikációja lett volna”.
Hát ez majdnem biztos, mert demokraták kommunikációjához alsó hangon is minimum két demokrata kellett volna, de ez esetben csak egy volt – az, aki elmondta a véleményét.
Aki meg kussolt és lapított, az egy konformista senki volt, aki nem mer kiállni az elvei mellett – esetleg tán nincsenek is elvei, csak érdekei.
De ott voltál te is a közelben, már ha ezt hallottad, ugye, és ha már ő nem, akkor te, elvhű, gerinces tagja pártunknak ugyan miért nem kértél szót, elmondani ott azt, amit ott pártszerűen és tisztességesen elmondhattál volna, miért kellett ezt a formát választanod véleményed kifejtésére?
Nálad tán még a Puch Laci is tisztességesebb, ha ezt a szót ebben a szövegösszefüggésben egyáltalán alkalmazni lehet…
Olvasom, érdeklődtél afelől, hogy Gyurcsány miért nem akkor kezdeményezte ezeket a változásokat, amikor kormányfő-pártelnök volt, és az okokat Varjú Laci nem tudta neked számodra is érthetően elmagyarázni, hát megpróbálom én – mindig mondtam, hogy azoknak van igazuk, akik a kommunikációt egy hetedikes gyerek szintjén javasolják lebonyolítani.
Ha egy szóban kéred a választ: miattatok.
Merthogy – ha nem vetted volna észre – a politikai helyzet roppant bonyolult volt, és a ti bátor kiállásotok addig tartott és tart ma is, ameddig az egzisztenciális érdekeitek veszélybe nem kerülnek.
Ne tévesszenek meg a nyílt színen hangoztatott egyetértő nyilatkozatok, ahogy leengedtétek a kezeteket a szavazások után, mindjárt rohantatok elhatárolódni, egyéni álláspontokat közkinccsé tenni – vagy közületek némelyek a politikai ellenfélhez, valamilyen majdani jutalomfalat reményében.
Aztán meg – lássuk be – a tagság elöregedett, ritka adománya az a sorsnak, ha valaki idős korára is meg tudja őrizni szellemi rugalmasságát, és még mielőtt elégedetten megveregetnéd a saját vállad, éppen a leveled bizonyítja, hogy ebben a szerencsében sok elvtársad társaságában neked sem volt részed.
Márpedig ultrakonzervatív tagsággal nemigen lehet a pártot megújítani, pedig igencsak meg kellene, hiszen lassan úgy néz ki a baloldal, mint a Nyugdíjasklubok Országos Szövetsége.
Azon siránkozol, hogy a párttagságnak nincsenek úszómedencés villái, amivel odanyesel egyet Gyurcsánynak, nekem meg az a véleményem, hogy a baloldaliság nem az ostobaság és a tehetetlen teszetoszaság szinonimája, attól még lehet valaki elkötelezetten baloldali – az igazságos társadalmi viszonyok iránt elkötelezett és szociálisan érzékeny – hogy szert tett vagyonra, villára, úszómedencére. Ez önmagában nem lehet érv senki ellen, - mintha elakadtál volna az ötvenes évek közepén – talán bele kellene pillantanod a naptárba néha.
A Demokratikus Koalíció meg nem a te pártodat akarja, mert az a mai állapotában nemigen ér semmit, hogy desztillált vagy milyen is legyek, ellenben a pártot, amelyik a magyar baloldal emblematikus képviselője olyanná akarja alakítani, amelyik súlyát és hatékonyságát tekintve meghaladja a mai jobboldali pártalakulatok hasonló tulajdonságait.
Olyan pártot, amelyik nem csak arra jó, hogy a tagság havonta egyszer összejöjjön – lassan úgy, mint az elődök hajdan az illegalitásban – nyafogni meg panaszkodni, hanem olyan pártot, amelyik a választók szemében alternatíva ezzel a poshadt, neohorthysta diktatúrácskával szemben.
Lacikám, ha te baloldali lennél, akkor kézzel-lábbal támogatnád az átalakítást és nem keresnél a kákán is csomót.
Persze lehet, hogy neked furcsa, hogy Gyurcsány és társai nyíltan megmondják a véleményüket – nem erre vagy te szocializálva, jobb lenne tán, ha ők is kiszórnának neked néhány ígéretet, mint libának a kukoricát, meghintenék szép színes szóvirágokkal, de a mai helyzet, lássuk be, erre nem alkalmas.
Nincs ugyanis erre most idő, mert az idő a harcra való felkészülésre kell.
Itt nem lehet már azzal nyerni, ha rendezünk újabb aktívaértekezleteket, vagy írunk újabb egyrészt-másrészt tanulmányokat, itt döntéseket kell hozni, mozgósítani kell, aztán meg kell harcolni a választók bizalmáért.
Amit egyébként nem Gyurcsány tékozolt el, hanem ti, a nyálas képmutatással, azzal, hogy még azt sem tudtátok elérni, hogy például a közalkalmazottak megszeressenek minket, jóllehet annyi pénzt kaptak a kormányainktól, mit se előtte, se utána soha.
És az impotenciátokkal, meg a beszariságotokkal, mert talán az sem biztos, hogy az utcát át kellett volna adni a jobboldali csőcseléknek.
Ma sem te vagy a bátorság etalonja, hiszen rettegsz a nyilvános megmérettetéstől és arra biztatod a tagságot, hogy ne mondja el arról a véleményét, ami napjaink pártéletének legnagyobb problémája, helyette azt javaslod, hogy konzerváljuk a kamarillapolitikát, az elvtelen pártalkuk világát.
Szerintem szedd össze a bátorságod és vegyél részt a pártszavazáson, ne aggódj, a szavazólapokon nem lesz vonalkód.
De előtte gondolkodj, milyen pártot akarsz?
Egy nullára leírt zárványt, vagy egy széles demokratikus alapokon álló, a választókat megszólítani és maga mellé állítani képes erős, markáns szervezetet.
Ehhez kívánok neked jó egészséget és okos megfontoltságot.
Barátsággal:
Elvtársad,
Kiss Jóska
Bejegyezte: PuPu 2011.05.24.
*B.Kiss-Tóth László 2012.06.20.
