(Megjelent a Magyar Élet 2012. április 12-i számában.)
A magyar állam: törzsek szövetkezése volt abban az idôben, amikor a korai történetírók figyelmébe került. A mai magyar nép egyrészt a honfoglaló törzs leszármazottaiból áll – ennek mértékét soha nem tudjuk megállapítani –, másrészt a Kárpát-medencében talált rokon és nem rokon népelemek, és az ezeregyszáz év alatt betelepedett személyek ötvözetébôl áll. A honfoglalók olyan erôs államalkotó kultúrát hoztak be, és honosította meg az új hazában, ami meghatározó volt egész történelmünk minden eseményében, útkeresésében. Ez munkál abban a tényben, hogy a mai magyar nép hiszi és vallja magyarsága tartalmaként a magyar nép történetét, mint nemzeti kultúrájának alkotó elemét, és hagyományként ôrzi azt a politikai kultúrát – akár tudatosan, akár nem –, amely egy rendkívül alkalmas és célszerû államelméletet érvényesített sokféle megpróbáltatással terhelt történelme folyamán.
„A lovas nép birodalomalkotó, a birodalmat az uralkodó személye tartja össze. Mindenki az ô népe, aki hatalma alá tartozik. Az uralkodó réteg nem kaszt, hanem bizonyos minôséghez, tulajdonságokhoz van kötve, melyek megszerzésével a meghódított is tagja lehet az uralkodó népnek. ... Nemzetünk természetes urai az Árpádok voltak, soha senki más. Azóta sem tudta a magyar odaadni magát oly fönntartás nélkül senkinek.” (Joó Tibor: A magyar nemzeteszme.)
Az Árpád ház folyamatosságában a kereszténység államvallássá tétele nem jelentett töréses irányváltozást az államszemléletben. Az európai keresztény királyságokban az ország a király birtoka népestôl mindenestôl. A magyar államszemléletben az országnak van királya. Az Árpád ház uralmának idején is sok külsô veszély, és a királyi udvarban érvényesülô idegen szándék követelte meg egy olyan szimbolikus hatalom létét, amely az államszemlélet állandóságát biztosítja. A magyar államalkotó géniusz ezen évszázadokban fejlesztette ki a Szent Korona tiszteletét és az abból fakadó erô, jog és hatalom megfogalmazását. A Szent Korona-tan a XV. századra már kialakult, ez biztosította az ország területi jogi intergritását idegen megszállás, vagy idegen királyi ház elháríthatatlan uralma idején is, egészen 1918-ig.
A nyugatról kiinduló nemzetállami, nacionalista eszmék fokozatosan aláásták az ezeréves Magyar Királyság sok népelemet egyesítô államát. A nyugati hatalmak a jakobinus eszméket, a liberális demokráciát, és a köztársasági államformát a Németország elleni háború egyik céljaként igyekeztek rendszeresíteni a nemzetállamokra szétszedett Közép-Európában. Magyarországon csak a háború utolsó évében sikerült az asszimilálatlan, nemzetellenes budapesti forradalmár elemeknek, lappangó politikai erôknek 1918. november 16-án kikiáltani a köztársaságot. Ezt bô három hónap után ugyanezen réteg akaratából bolsevik proletárdiktatúra követte, egyúttal a nyugati hatalmak Magyarország területeinek elfoglalására adott engedélyt a szomszéd államoknak.
Teljesen érthetô, hogy a köztársaság, mint államforma, szóba sem jöhetett a maradék területen újjáélesztett Magyarországon. Az erkölcsileg is teljesen megbukott hazai baloldallal együtt gyûlöletessé vált a köztársasági államforma is, de az is képtelenség volt az elsô világháború után, hogy a Szent Korona-tan alapján álló évszázados magyar államszemlélet megszakadjon. A nemzetgyûlés a királysági államforma megtartását megszavazta, annak ellenére, hogy királyválasztásról szó sem lehetett abban a külpolitikai helyzetben. A legjobb választás volt, Horthy Miklós személyében tekintélyes, hagyománytisztelô, nemzeti érdekeket szolgáló államfô volt, akit tisztelt az ország népe, akiben a nehézsorsú, újjáépúlô ország népe méltó vezetôt kapott.
Ha végig nézünk a bolsevista megszállás idején szolgáló köztársasági elnökök, illetve elnöki tanács elnökök során, nem mondhatunk mást, mint azt, hogy ide süllyedt a magyar államfôi tisztség.
Harmadik köztársaság
A Szovjetunió felbomlott, de a jakobinus alapítású köztársasági politikai ideológia (amibôl a kommunizmus is kibontakozott) tovább él a nyugati politikai rendszerben. Mire a nemzetközi politikai rendszer utasítására elhagyták Magyarországot (és a többi európai megszállt országot) a szovjet alakulatai, már lezajlott – ugyancsak a nemzetközi politikai rendszer utasításai szerinti – rendszerváltoztató folyamatok a felszabadult országokban. Ebben a folyamatban szóba sem jöhetett más államforma, csakis a köztársasági. A magyarországi politikai légkör sem fogadott volna el egyebet. Ennél nagyobb baj volt az, hogy a nyugati hatalmak nemcsak világossá tették, de mindent elkövettek annak az akaratuknak, hogy ezekben az országokban ne lehessen számonkérni a kommunizmus bûneit.
Magyarországon az SZDSZ párt alapítói, szervezôi, a késôi Kádár rendszer kegyes elnézése mellett már a 80-as évek elejétôl kvázi ellenzékiek voltak az egypártrendszerben. A már akkorra eladósított pártkormányzat nyugati hitelekkel tartotta fenn magát, és elfogadott nyugati politikai ajánlásokat, amirôl persze nem tudhatták, hogy eszmerendszerük felszámolásának elôkészítése folyik. Amikor leszakadt a tetôzet, elôlépett egy jól megszervezett politikai párt harsány antikommunista retorikával.
Jelentkezett a nemzeti erô is, Magyar Demokrata Fórum néven párt alakult, a választás eredményeként a legnagyobb pártként bejutott a képviselôházba, és hasonló szemléletet hirdetô pártokkal koalíciós kormányt alakított. Politikailag eléggé vegyes párt volt, túl nagy liberalista befolyással, beépült kommunistákkal, és kormányzási gyakorlat hiányában készséges eszköze lett a külföldrôl irányított privatizációs eljárásoknak. Kormányzásuk ideje alatt kommunisták szétlopták az állam ipari és mezôgazdasági vállalatait, amiknek nagy részét elkótyavetyélték idegeneknek eladva.
Követve az államfôk történelmi szerepével, néhány bekezdés erejéig átadjuk a szót Stefka Istvánnak, a Magyar Hírlap fôszerkesztôjének:
– Göncz Árpád – aki Antall József javaslatára lett köztársasági elnök – öt percig sem jelképezte a nemzet egységét, mert hamar kiderült róla, hogy döntéseiben elsôsorban az SZDSZ, majd késôbb az MSZP érdekeit képviselte. Szembefordult jótevôjével, Antall Józseffel, Magyarország és a valódi ötvenhatosok érdekeivel, céljaival. Magyarország politikai és gazdasági széttagoltsága, morális lezüllése, szellemi, ideológiai, médiaháborúja, a külföldi érdekeknek való kiszolgáltatottsága Göncz Árpád tízéves elnöksége alatt alakult ki. Innentôl kezdve az elnök a balliberális oldal aláíró gépezetévé vált – „Árpi bácsi” hol elveszítette golyóstollát, hol megtalálta.
– Azt lehet mondani, hogy Mádl Ferenc volt az egyetlen köztársasági elnök, aki megpróbálta hivatalát és cselekedeteit egyeztetni Magyarország elemi érdekeivel. A nemzet egységét legalább kifelé igyekezett megôrizni, de bátortalansága – például, amikor Gyurcsány Ferenc választás nélkül miniszterelnök lett –, túlzott jogászkodása miatt az ámokfutó Gyurcsány gazdasági káosz felé vitte az országot.
– Sólyom László köztársasági elnök is tehetetlenül tûrte ezt az ámokfutást, és hagyta, hogy a szeme láttára verjék agyba-fôbe Budapest népét 2006. október 23-án. Ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy az MSZP–SZDSZ pártszövetség alkalmatlan az ország vezetésére, Sólyom csak erôtlen, szimbolikus gesztusokat tett a nemzetnek, de ez már nem volt elég. Köztársasági elnökként az élére kellett volna állnia az országos kormányellenes tömegmozgalomnak. Miután polgárháborús helyzet alakult ki, az új választások kiírásával a nemzet egységét helyrebillenthette volna. Nem így történt, gyôzött a rendôri terror, és az ártatlan emberek elleni megtorló, diktatórikus intézkedések. Nem véletlen, hogy a 2010-es országgyûlési választások kétharmados gyôztese, a Fidesz–KDNP-pártszövetség nem Sólyom Lászlót látta volna szívesen az elnöki székben. Nem beszélve arról, hogy az Alkotmánybíróság elsô elnökeként jelentôs szerepe volt abban, hogy elmaradt a felelôsségrevonás és igazságtétel a rendszerváltoztató Magyarországon. Ez a következmények nélküliségi állapot, az ügynöklista nyilvánosságra hozatalának elodázása megakadályozta, hogy a mindenkori köztársasági elnök mindenek felett álljon.
– Akkor mirôl beszélünk? Milyen álságos megfogalmazások kerülnek napvilágra az MSZP, LMP, Jobbik és a különféle kreált ellenzéki csoportosulások részérôl, miszerint a jelenlegi elnök alkalmatlan pozíciója betöltésére, mert nem testesíti meg a nemzet egységét? A nemzet egysége – az 1956-os szabadságharctól és a rendszerváltás hajnalától eltekintve – nem létezik. A jelenlegi elnök is csak törekszik a nemzet egységének fenntartására. De ezzel a mostani ellenzékkel lehetetlen a vállalkozás. Hiszen ez az ellenzék többnyire megtagadja a nemzetet, elárulja hazáját, és pártpolitikai csatározásoknak feltüntetve immár két éve folyamatosan rossz hírünket kelti, és feljelenti Magyarországot külföldön. Az ilyen ellenzék nem képviselheti semmilyen módon Magyarországot, nem kérheti számon a nemzet egységének hiányát, hiszen megtagadja szülôföldjének múltját, hagyományait, magát a magyarság minôségét, történelmi létét.
Hasonszôrûvé, azonossá váltak azokkal az 1919-es, majd 1945 utáni magyar kommunistákkal, akik kiszolgáltatták hazájukat a szovjeteknek, és nyíltan felléptek Magyarország ellen. Addig, amíg ezen a harcmodoron nem változtat az ellenzék, addig nem követelheti a nemzet egységének megvalósítását. Schmitt Pál eszeveszett lejáratása csak közbülsô állomás, nem a végsô cél. Orbán Viktor politikáját, a nemzet megmaradásáért megszavazott új alkotmányt akarják megsemmisíteni. Akik tudatlanul e gyökértelen, elv nélküli, alacsony támogatottságú társaság mellé állnak, nem is tudják, hogy Magyarország felszámolásához adják a nevüket. ( Eddig szól az idézet Stefka István írásából).
A Schmitt Pál ügy
Mindez azzal kapcsolatban kerül Olvasóink elé, hogy a végre nemzeti elkötelezettségû Schmitt Pál államelnök összesített baloldali támadást kapott, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy távozzon hivatalából. Az elnök húsz évvel ezelôtt hibázott, ezt most ellenségei elôkaparták, óriási botránnyá fújták fel. Ezév januárjában robbant ki Schmitt Pál plágiumügye. Egy hetilap a magyar köztársasági elnököt plagizálással vádolta meg, amit késôbb a hivatalos vizsgálat is megerôsített, ezért az államfôt megfosztották egyetemi doktori (latinul doctor universitatis, röviden dr. univ., köznapian: kisdoktori) címétôl. Schmitt Pál doktori dolgozata szövegébe nagy mértékben beépített mondatokat és fejezeteket, amiket mások publikált dolgozataiból másolt ki, nem jelölte meg a forrást, úgy jelent meg az átvett szöveg, mintha saját gondolatai lennének. Egy ideig védte a védhetetlent, de ezek a tények, további részletek csak árnyalnák a tényt, hogy mások szellemi termékeivel szerzett doktorátust.
A parlament két órás szünete alatt Schmitt Pál írásban is benyújtotta lemondását, április 2-i hatállyal. Az Országgyûlés így még aznap határozhatott az államfô távozásáról. A Ház 338 igen 5 nem szavazattal elfogadta az államfô lemondó nyilatkozatát. Az ideiglenes köztársasági elnöki tisztet Kövér László, az Országgyûlés elnöke tölti be az alaptörvény értelmében. A házelnöki teendôket pedig az új köztársasági elnök megválasztásáig Lezsák Sándor alelnök vette át, ôt 348 igen és 1 nem szavazattal jelölték ki.
A baloldali média és politikusok igyekeznek ebbôl az ügybôl kormánydöntô, világra szóló botrányos ügyet felfújni, ami az eddigi magyar baloldali elnökök és miniszterelnökök alkalmatlansági esetei erkölcsi súlyához mérten pehelykönnyû. De a jobboldal ennyit sem engedhet meg az általa javasolt, megválasztott elnöknek, az ország legfôbb méltóságának. Ez nemes igény, ennek értelmében a jobboldal is helyeselte a lépést, annak ellenére, hogy Schmitt Pál az eddigi köztársasgi elnökök sorában egyedüliként jelölhetô meg azzal, hogy a nemzet érdekeit helyezte mindenek elé. Az Országgyûlés a bejelentés után azonnal gondoskodott az elnöki pozíció ideiglenes betöltésérôl.
*
Az alaptörvény értelmében a köztársasági elnököt az Országgyûlés öt évre választja, államfôvé megválasztható bármely magyar állampolgár, aki a harmincötödik életévét betöltötte. A köztársasági elnököt e tisztségre legfeljebb egy alkalommal lehet újraválasztani. Az államfôt elôdje megbízatásának lejárta elôtt legalább harminc, legfeljebb hatvan nappal, ha pedig a megbízatás idô elôtt szûnt meg, a megszûnéstôl számított harminc napon belül kell megválasztani. A köztársasági elnök választását az Országgyûlés elnöke tûzi ki, a parlament az államfôt titkos szavazással választja meg.
A felszólalások érdekessége az volt, hogy a Jobbik és az MSZP is közvetlen államfôválasztás mellett állt ki. Lázár János pedig hangsúlyozta, hogy „Schmitt Pál semmi olyat nem tett az elmúlt két év alatt a hivatalában, amely miatt le kellett volna mondania” és hangsúlyozta, hogy barátként és politikusként is mögötte állnak. Majd bejelentette, hogy ötpárti egyeztetést indítványozott, amelyen bárki javaslatot tehet az utód személyére.
Egy kis közjátékra érdemes odafigyelni. Schmitt Pál köztársasági elnök lemondó beszéde után Kövér László házelnök rendreutasította az államfô napirend alatti felszólalása alatt tiszteletlen bekiabálókat. Ezután úgy fogalmazott: „Engedelmükkel hozzátenném azt, ha már az elmúlt napokban a méltóságról és méltatlanságról hosszú vita kerekedett a sajtóban, hogy az önmagában méltatlan, hogy a tôlem balra helyet foglaló képviselô hölgyek és urak egyáltalán itt ülhetnek az Országgyûlésben”.
Kövér László kijelentését élénk taps fogadta a kormányoldalról, míg az MSZP-frakció egy része – a Demokratikus Koalícióhoz tartozó néhány független képviselôhöz hasonlóan – kivonult az ülésterembôl. Késôbb a házelnök nyilvánosan elnézést kért az elhangzottakért. Normális körülmények között ez valóban sértô az ellenzék számára, azonban Magyarországon még nincsenek normális körülmények amiatt, hogy nem történt meg a politikai rendszerváltás, mert a negyedszázados bolsevista diktatúra politikai garnitúrája tovább éli szervezett világát immár a többpárti parlamentben, mintha mi sem történt volna. Ilyen értelemben Kövér László az igazat mondta, nem a valóságot.
A köztársasági elnök hatalma
Hosszan tartana elemezni a mai elnöki hatalom és a kormányzói hatalom közötti eltéréseket és hasonlatosságokat. Kívánatos lenne olyan személyt találni államfôi szerepre, akit olyan tisztelet illetne, mint Horthy Miklóst negyedszázados kormányzósága idején. Bármennyire megfelelôt kap az ország, csak kétszer öt évet tölthet az elnöki székben, és hatásköre is kevesebb, mint a kormányzóé volt.
Ma, bár áttételesen, a miniszterelnök állít köztársasági elnököt. Ma ez az elvileg nem éppen méltányos elnökállító mód hasznos, mert Orbán Viktor rendszerváltó programjával egyetértô jelöltet fog az Országgyûlés döntése elé állítani. Vagyis gyenge hatalmú elnökre van szükség. Errôl szól az alábbi hír:
A 2010-es választások után „számos érv szólt amellett, hogy inkább a prezidenciális, elnöki rendszer felé mozduljunk” – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a Kúria (korábban Legfelsôbb Bíróság) április 3-i ülésén. A kormányfô, aki a Fidesz 2010-es gyôzelmének hatásairól beszélt a bíróknak, azt mondta: az új parlament megalakulásakor, 2010-ben választ kellett adni arra a kérdésre, hogy parlamentáris vagy prezidenciális rendszerre van-e szükség. „Nemcsak az volt a kérdés, hogy szükség van-e új alaptörvényre, hanem az is, milyen legyen az ország közjogi berendezkedése” – jelentette ki Orbán Viktor.
A miniszterelnök szerint „végül történeti és jogtiszteleti okokból” döntöttek amellett, hogy a magyar közjogi rendszer továbbra is a parlamentarizmus keretei között mûködjön. „Ehhez értünk, ezt ismerjük” – tette hozzá. Szerinte ugyanis Magyarországon „nem tud-nánk kezelni az egymással rivalizáló elnök és a parlamentáris rendszer viszonyából fakadó konfliktusokat”. Épp egy nappal Schmitt Pál lemondása után beszélt minderrôl Orbán, de gondolatmenetét nem kötötte össze a köztársasági elnök távozásával.
Ez választ ad arra a természetesen felvetôdô kérdésre, hogy kit fog ajánlani a miniszterelök? Biztosra vehetô, hogy valamelyik régi, közeli politikai baráti küzdôtársát. Emlegetik Kövér Lászlót, Áder Jánost és Szájer Józsefet. Külsô jelölt megnevezése valószínûtlen.
A kormánypárti frakciószövetség arra kérte Orbán Viktor miniszterelnököt, a Fidesz elnökét, hogy két hét múlva, április 16-án jelöljön új államfôt – közölte Lázár János, a Fidesz frakcióvezetôje a tanácskozás után. Azt mondta: „azért döntöttek így, mert a Schmitt Pál lemondása után tartott ötpárti tanácskozáson meghallgatták az ellenzék véleményét, amely szerint az ország érdeke egyfelôl, hogy rövid idôn belül legyen új köztársasági elnök, másrészt viszont az, hogy a jelölt kiválasztásakor kellô körültekintéssel járjanak el. Ezeket a tanácsokat megfontolva kezdjük meg a szükséges egyeztetéseket”.
/Forrás: Csapó Endre 2012.04.28-i levele/*B.Kiss-Tóth László
