Lukas Elisabeth szavaival indítunk és azt mondjuk, hogy csak „az
értelemmel teli élet igenlésre méltó élet” (Sehnsucht nach Sinn)
Lehet panaszkodunk a mai társadalomra, a mai világra, de ne feledjük, hogy
mind az egyes ember, mind közösségek megjavítása akkor lehetséges, ha lesznek –
egyre többen – olyan emberek, kik szenvedélyesen szeretik a jót, kiknek
szenvedést okoz, hogy oly sokan bűnben élnek, szenvedések közt fáradoznak értük
s boldogan jutnak el az értelmes élet örömére. Az értelem hevületében, az akarás
révén azon is van az ember, hogy megtalálja és beteljesítse élete értelmét. A
szélesörű társadalmi konzultáció bizonyítja, hogy az ember ellene tud állni,
szegülni minden jó hatásnak, csak egynek nem: a szenvedő szeretetnek. Hiába
bizonyítod be neki, hogy a bűn káros, mégis megteszi; ha szépen kérleled, valami
érdeket sejt; ha erőszakosan lépsz föl, annál inkább ellenszegül; ha nevetségessé
teszed bűneivel, makacs lesz és elkerül; adomány, jutalom kevés időre teszi
hálássá, bűne vonzása erősebb lesz. De ha tudja, hogy te nemcsak szólsz
megújulása érdekében, hanem őszintén bánkódsz, szomorkodol is miatta,
szenvedsz és imádkozol érte: ennek nem tud ellenállni, mert nem lehet. Ekkor majd
belátja, hogy nem esélyegyenlőségi fenyegetettség a magyar veszély, hanem
háborút inditottak az ország ellen, melyet a szenvedélybetegséggel,
magzatgyilkolással, erkölcstelen gazadagodási vággyal, hitnélküliség terjesztésével
vagy következetes és folyamatos elnemzettelenítéssel indítottak útjára. Az értelmes
élet forrásának felismerése abban jelentkezik, hogy a politika megtévesztőivel,
mint a fasizmus, rasszizmus, stb, nem téveszti össze a keresztyénséget. Mikor
összetevői, akár a szilárd anyag atomjai, akár a folyadék molekulái minőségi
kölcsönhatásában eggyé válik, - akkor beszélünk a világ előtt is kohézióról: magyar
kohézióról.
Úgy lesz majd, mint régen volt, hogy a hit és szeretet sem fenyegetéssel, sem
paranccsal nem kényszeríthető ki. De amikor eljön az ideje, akkor eljön. Semmi ok
az aggodalomra kishitű nemzettársak. „Az érzelem igenis sokkal kifinomultabban
érző tud lenni, mint amilyen éleselméjű az értelem lehet” – állapítja meg Frankl E.
Viktor (1905-1997) bécsi orvos-filozófus.
Csak a minőségnek van tudattartalma. Itt csak az a nagy hiány, hogy vajmi
kevesen vannak még, akik nemcsak lelkesednek és áldoznak keresztyén ügyekért,
hanem szívükre is tudják venni a másik ember romlását, mint ahogy az édesanya
kinok közt gyötrődik és imádkozik bűnben élő gyermekéért.Ezért, szent szenvedés
nélkül egyeten talpalatnyi örökséget sem lehet szerezni vagy megtartani.Tőlünk is
megkérdezik: hol van a szegek helye?
Igencsak figyelemreméltó Toursi Márton középkori szerzetes barátról szóló
legenda, hogy egyszer, amint cellájában elmélkedve, imádkozva ült, elmerülésében
hirtelen feltárult az ajtó és egy tiszteletet parancsoló királyi alak lép be. „Ki vagy
te?” – kérdé a szent. „Az Úr” – felelé az. A szem azonban gyanakodott, mint ahogy
ez már ebben a gonosz világban nem lehet másként és azt kérdezte: „Hol van a
szegek helye?” Erre az ördög – mert az öltötte fel az Úr alakját – eltünt.
A szöveg megállapítását végezte:
Pásztori Tibor Endre
