Dr. LÉHMANN GYÖRGY SIÓFOKI ÜGYVÉD LEGUTOLSÓ ÜGYVÉDIRATA A DEVIZAADÓSOK HELYZETÉRŐL, A LAKOSSÁG ELADÓSODÁSÁNAK VALÓDI OKAIRÓL
Dr. Morvai Krisztina EU képviselőnek címzett kérelmemre mivel a mai napig nem érkezett válasz, ugy gondolom az alábbi iratom tartalmából kiindulva, hogy nem érdemes nekünk problémáinkkal magyar politikusok egyikéhez sem fordulni.
Tekintettel arra, a hogy hazánkban nincsen egyetlen szervezet sem, amelyik kész érdemben segíteni a nyomorgó magyar népnek, próbálják meg felvenni a kapcsolatot az alábbi elérhetőségi helyeken a jogérvényesítésért felelős EU Biztossal - Viviane Reding - és alábbi iratommal tájékoztatni a devizaalapu kölcsönnel kapcsolatos EU normákat is semmibevevő magyarországi helyzetről.
Köszönettel: Léhmann György
- Viviane Reding
European Commission Vice-President in charge of Justice, Fundamental Rights and Citizenship
BE-1049 Brussels
Belgium
=============================
DR. LÉHMANN GYÖRGY (8600 Siófok Szűcs u. l. - tel. 84/313-176 és 06-20/49-39-85l) e-mail: lehmann@invitel.hu irata ==============================
A lakossági „deviza-eladósodás”
valódi okairól
Nehéz helyzetben lehetett az, akinek meg kellett meghatározni a látszattevékenységre létrehozott országgyűlési albizottság nevét úgy, hogy még véletlenül se lehessen a címből kiindulva a valódi okokhoz eljutni. Feltehetőleg ezért történhetett meg az, hogy az alábbi, nem egészen szerencsésnek mondható nevét adták az albizottságnak:
„az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
a 2002-2010 közötti lakossági deviza-eladósodás okainak feltárását,
valamint az esetleges kormányzati felelősséget vizsgáló albizottsága”
a 2002-2010 közötti lakossági deviza-eladósodás okainak feltárását,
valamint az esetleges kormányzati felelősséget vizsgáló albizottsága”
Szerencsétlen ez a név azért is, mert a lakosság nem vett fel devizakölcsönt egyetlen banktól sem, ezért nem is adósodott el senki devizában, de szerencsétlen azért is, mert a mellékletben látható, kormányzati álláspontot tükröző 2011. októberi
ÁTTEKINTÉS A HÁZTARTÁSOK DEVIZÁBAN TÖRTÉNŐ
TÚLZOTT ELADÓSODÁSÁNAK FOLYAMATÁRÓL ÉS OKAIRÓL
TÚLZOTT ELADÓSODÁSÁNAK FOLYAMATÁRÓL ÉS OKAIRÓL
című írás pontosan és eléggé részletesen ismerteti a lakosságnak nem devizában történt túlzott eladósodásának egyfajta okait ahhoz, hogy az ilyen fajta okoknak újbóli vizsgálata immár albizottság által fölösleges legyen. Annak oka, hogy ezek után az albizottságban valamennyi parlamenti pártnak delegáltjai lázasan hozzáfogtak mégis az albizottsági látszattevékenységhez, feltehetően két oka volt.
Az egyik ok az, hogy mivel az októberi kormányzati iratban kizárólag a kormányzati és jegybanki felelősségről tettek említést, míg a hitelező bankok és adósok felelősségét nem említették, az albizottságnak úgy kellett a fölösleges tevékenységét végezni, hogy a végén el kellett jutni a korábban nem említett felelősöknek megnevezéséhez is. Éspedig a bankok és adósok felelősségének megállapításához úgy kellett eljutni az albizottsági jelentésben, hogy bankok és adósok felelőssége mellérendelten, ugyanazon szinten jelenjen meg.
Példaként felhozva a Stohl féle bűncselekményt, az albizottság szerint azt a magatartást, hogy alkoholos és drogos állapotban megengedettnél nagyobb sebességgel történt vezetés közben az út baloldalán szabályosan haladó személygépkocsiba belehajtani egy terepjáróval fékezés nélkül ugyanazzal a mércével kell vizsgálni, mint azt a magatartást, hogy a szabályosan haladó személygépkocsiban a sérülést szenvedő személy nem kötötte be magát biztonsági övvel.
A kétfajta felelősség mértéke, minősége egyforma, vagy közel egyforma az albizottsági, mellékletben látható jelentés szerint Stohl alatt a bankokat értve, míg Pali bácsi alatt az adósokat értve. Szerintem már az albizottsági tevékenységük elején is ide akartak eljutni a tevékenységük végén, és ez volt az egyik oka a látszattevékenységnek.
A másik oka az albizottsági látszattevékenységnek az volt, hogy a közvetlen oka a lakosság indokolatlan eladósodásának egyébként kézenfekvő és nyilvánvaló.
Hiszen közvetlen oka a lakossági eladósodásnak az volt, hogy a bankok által diktált, közjegyzők által készített szerződéseket az adósok annak ismerete nélkül aláírták úgy, hogy aláírásukkal a kizárólag bankok által készített általános szerződési feltételek tartalmát is elfogadták a szerződés részeként.
Az albizottsági eljárásnak ennek ismeretében azt a látszatot kellett kelteni a szerződéseknek banki és közjegyzői magatartások miatti semmiségi problémái miatt, hogy a teljes körű vizsgálatuk után másfajta ok nem merülhet fel a lakossági eladósodással kapcsolatosan.
Indokolt ehhez képest egyenként ismertetni a 48. oldalas albizottsági jelentésnek azokat a részeit, ahol a„szerződés” szó természetesen semmitmondóan szerepel (oldalszámok a melléklet számozásai):
Hogyan fordulhatott az elő, hogy egyoldalú szerződésmódosításokkal
tették tönkre a hiteleseket, az elmúlt nyolc év kormánya miért nem tett
lépéseket ezeknek a hiteleseknek a megvédése érdekében? (9. old.)
---------------------------
Ilyen Dr. Gaudi-Nagy Tamás Jobbik) képviselő felvetésében annak a kérdésnek az
esetleges tisztázása, hogy tekinthető-e hibás terméknek a devizaalapú hitelezés, és
felvethető-e ennek kapcsán a szerződések érvénytelensége .(11. old.)
---------------------------
Megállapítja a volt miniszter, hogy a Bajnai Kormány volt az első, aki tényleges
korlátozó szabályokat alkalmazott a lakossági devizahitelezés vonatkozásában és
szabályrendszert hozott létre az egyoldalú szerződésmódosítások korlátozására is . (16. old.)
----------------------------
Bemutatta, hogy mint jegybank elnök igyekezett felhívni a figyelmet a svájci frank
hitelszerződések veszélyére, de komoly bankok bizonygatták a számára, hogy a
lakosság alacsonyabb terheinek érdekében alakították ki a svajci frank
hitelkonstrukciókat.
----------------------------
Egyfajta eredendő bűnként értelmezhető az a tény, hogy a kamatozás
megváltoztatásának lehetőségét az esetek széles körére alkalmazható, „gumi"
hlauzuláhlkal bástyázták alá a bankok által megfogalmazott szerződéses
konstrukciók (25. old.)
Egyetlen parlamenti párthoz tartozó, albizottságban tevékenykedő képviselőnek eszébe nem jutott az okok vizsgálata során, hogy az Alkotmánybíróság szerint jogállamról csak az alábbiakat is figyelembe véve beszélhetünk:
„Az Alkotmánybíróság 11/1992. (III. 5.) AB határozatában kimondta: „A jogállam azáltal valósul meg, hogy az Alkotmány valóban és feltétlenül hatályosul. A jog számára a rendszerváltás azt jelenti, és jogi rendszerváltás kizárólag abban az értelemben lehetséges, hogy a jogállami Alkotmánnyal összhangba kell hozni, illetőleg - az új jogalkotást tekintve - összhangban kell tartani az egész jogrendszert. Nemcsak a jogszabályoknak és az állami szervek működésének kell szigorúan összhangban lenniük az Alkotmánnyal, hanem az Alkotmány fogalmi kultúrájának és értékrendjének át kell hatnia az egész társadalmat. Ez a jog uralma, ezzel lesz az Alkotmány valóságossá. A jogállam megvalósítása folyamat. Az állami szervek számára alkotmányos kötelesség ezen munkálkodni. Fontos jogirodalmi szerzők álláspontja szerintaz alkotmányos szabályok a magánjogi jogviszonyokban, így a szerződéses jogviszonyokban is hatályosak és alkalmazandók. „Az Alkotmány alapjogi rendelkezései és formális szabályaiban kifejeződő értéktartalma a magánjogi jogviszonyokban közvetlen hatást fejtenek ki. Ennek folytán az Alkotmány konkrét rendelkezéseinek érvényesülését és e rendelkezésekben kifejeződő elveit a polgári bíróságok minden … esetben is közvetlenül alkalmazhatják… Ezért a magánjog alanyai jogviszonyaikban az Alkotmány alapjogi rendelkezéseihez is közvetlenül kötve vannak.” (Lábady Tamás in: Polgári jogi kodifikáció, II. évf., 2. sz. 18. o. 3.5. pont.)”
Egyetlen képviselőnek eszébe nem jutott az, hogy az „Ombudsmani állásfoglalás a banki szerződési gyakorlatról” című ombudsmani vélemény alapján akkor, ha Magyarországot jogállamnak tartjuk, a lakosság eladósodásának vizsgálata során az alábbi hiányosságokat is vizsgálni kell:
„A Ptk. 7. §-a kifejezetten hangsúlyozza, hogy a törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Ezen általános kötelezettséget a Pszáf külön nevesített kötelezettségei specifikálják a banki szféra adósai vonatkozásában. Megállapítom, ha a tényállásban rögzített banki gyakorlatot a Pszáf nem ellenőrzi, és nem tesz lépéseket annak érdekében, hogy a bankok ügyfeleinek alkotmányos és törvényes, valamint az irányadó közösségi jogszabályban rögzített jogai, érdekei ne csorbuljanak, nem teljesíti törvényi kötelezettségeit és ezzel mulasztásban megnyilvánuló alkotmányos visszásságot okoz. Felhívom a Pszáf elnökét törvényes kötelezettségének feltárására, és hatékonyabb, az ügyfelek érdekeit védő teljesítésére, továbbá az ügyfelek alkotmányos jogai sérülésének intézményes kiküszöböléséhez szükséges törvényes eszközök fokozott alkalmazására.
Az ügyfelek alkotmányos jogaival kapcsolatban visszásságot okozó hatásúnak minősítem továbbá az ügyfelek elégtelen tájékoztatását.Több panaszos állította, hogy a pénzintézeti előzetes tájékoztatókban közzétett szerződési feltételek között a vételi jog kikötése nem szerepelt, illetőleg, hogy a vételi jog kikötéséről csak a közjegyző felolvasásakor értesültek, de annak tartalmára, jogkövetkezményeire elégséges tájékoztatást ott sem kaptak.
Az ügyfelek tájékoztatásával kapcsolatban megállapítottam azt is, hogy a vizsgált esetekben a szerződést közokiratba foglalóközjegyzők - legalábbis a csupán eshetőlegesen, ráadásul az ügyfél szerződésszegése következtében megnyíló opció, a vételi jog tekintetében - nem teljesítették elégséges mértékben a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. tv.-ben előírt azonkötelezettségüket, hogy meggyőződjenek a felek valódi (ügyleti) szándékáról, tájékoztassák az ügyfelet a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről, továbbá, hogy meggyőződjék arról, hogy a közjegyzői okiratban foglaltak megfelelnek a fél akaratának.Megállapítom, ha az Országos Közjegyzői Kamara elmulasztja a törvényes előírásoknak mindenben és maradéktalanul megfelelő közjegyzői eljárás megkövetelését és ellenőrzését, e magatartásával az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével, az annak részét képező tisztességes eljáráshoz való joggal, továbbá az Alkotmányban rögzített tulajdonhoz fűződő alkotmányos joggal összefüggésben visszásságot okoz.
Egyetlen képviselőnek eszébe nem jutott az, hogy „Ombudsmani állásfoglalás a jelzálog és vételi jog kikötéséről” című ombudsmani vélemény alapján akkor, ha Magyarországot jogállamnak tartjuk, a lakosság eladósodásának vizsgálata során az alábbi hiányosságokat is vizsgálni kell:
„A Ptk. alkotmányos szintű alapelvi rendelkezéseibe, a Ptk. 4. § (1) bekezdésében írt jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményébe, az így kötött szerződés pedig nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik [Ptk. 200. § (2) bekezdés], ha a bank a fedezetként lekötött ingatlan értékét - lakottságra vagy más tényezőkre alapítva - a valós forgalmi érték alatt határozza meg, majd az így egyszeresen már leértékelt ingatlan hitelfedezeti értékét jelzálog hitelintézet esetében a jogszabályban rögzített 70%-os értéknél, más hitelintézet esetén a biztonságos hitelezéshez szükséges legmagasabb értéknél alacsonyabban állapítja meg. Az így elvégzett fedezetértékelés (egyoldalúan elvégzett kétszeres leértékelés) és annak eredménye sérti a közfelfogást, beleütközik a Ptk. jóhiszemű és tisztességes eljárást előíró alapelvi követelményeibe és a jóerkölcsbe is. A bank akkor jár el jóhiszeműen és tisztességesen, ha független szakértőt bíz meg az ingatlan valós, reális forgalmi értékének meghatározásával, abba bevonja a tulajdonost is, és az így objektív módon megállapított ingatlanértéknek a jelzálog-hitelezésről szóló jogszabályban megállapított százalékát veszi hitelfedezeti értéknek. Ilyen tartalmú rendelkezés megfelelően védi a bank érdekeit és nem okoz aránytalan, túlzott érdeksérelmet a tájékozott és felelős döntésre képes adós oldalán.”
Egyetlen képviselőnek eszébe nem jutott az, hogy „Az érvénytelenség jogkövetkezményei” című ombudsmani vélemény alapján akkor, ha Magyarországot jogállamnak tartjuk, a lakosság eladósodásának vizsgálata során azt talán előbb meg kellene vizsgálni, hogy egyáltalán érvényes-e az eladósodáshoz vezető szerződés, hiszen érvénytelen szerződéssel kapcsolatos, okok feltárásának nevezett csűrés-csavarás azért sem lehetséges, mivel joghatások ezekkel nem érhetők el:
„Az érvénytelenség általános jogkövetkezménye az, hogy az ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, vagyis a felek által célzott joghatások nem érhetők el. Ez az a jogkövetkezmény, amelyet semmisség esetén a bíróságnak hivatalból kell alkalmaznia, illetve, amelyre bárki határidő nélkül hivatkozhat. Megtámadhatóság esetén azonban ez a szabály csak akkor alkalmazható, ha az arra jogosult a szerződést eredményesen megtámadta. Az érvénytelenség további jogkövetkezményeit a Ptk. 237.§. alapján mind semmisség, mind megtámadhatóság esetén a bíróság csak a fél erre irányuló kérelme alapján, az elévülés, illetve az elbirtoklás korlátai között alkalmazza. Az eredetei állapot helyreállítása csak természetben történhet. Nem minősül az eredeti állapot helyreállításának az, ha valamelyik fél a kapott dologszolgáltatást csak annak pénzbeli egyenértéke megfizetésével tudná visszaszolgáltatni.
Az érvénytelen szerződés alapján kölcsönösen teljesített szolgáltatások visszatérítése is csak kölcsönösen és egyidejűleg történhet. Csak az a fél követelheti eredményesen a neki visszajáró szolgáltatást, aki egyben vállalja, hogy maga is visszatéríti a számára teljesített szolgáltatást, és erre képes is.
Ha az érvénytelenség oka kiküszöbölhető, vagy utóbb megszűnt, a bíróság az érvénytelen szerződést a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánítja. A szerződés érvényessé nyilvánítása egyenrangú lehetőség az eredeti állapot helyreállításával. Ha mindkettő alkalmazható lenne, akkor a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az érvénytelenség melyik jogkövetkezményét alkalmazza. Ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzet visszaállítása akár eredeti, akár utólagos irreverzibilitás folytán, nem lehetséges, vagy nem célszerű, és a szerződés érvényessé sem nyilvánítható, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja, és rendelkezik az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítéséről.”
Egyetlen képviselőnek eszébe nem jutott az, hogy „A kölcsönök kezelési költségének vizsgálata alkotmányjogi szempontból” című ombudsmani vélemény alapján akkor, ha Magyarországot jogállamnak tartjuk, a lakosság eladósodásának vizsgálata során az alábbi hiányosságokat is vizsgálni kell:
„Álláspontom szerint, ha általános szerződési feltételek alkalmazására kerül sor tartós jogviszonyok, több éves futamidejű szerződések esetén – különösen ott, ahol a szolgáltatáshoz állami támogatás kapcsolódik – a jogbiztonság elvéből fakadó követelmény, hogy a szerződés feltételei az egész futamidő során előre láthatóak és kiszámíthatóak legyenek. Az állami támogatás – a szóban forgó ügyekben a kamattámogatás – célja ugyanis, hogy valamely szolgáltatást – szóban forgó ügyekben a lakáskölcsönt – annak igénybe vevői számára a piacinál kedvezőbb feltételűvé, vagy esetleg egyáltalán elérhetővé tegyen. Abban az esetben, ha az általános szerződési feltételek, pénzügyi kondíciók nem kiszámíthatóak, nem előre láthatóak, a szolgáltató részéről egyoldalúan korlátlanul és érdemi indokolási kötelezettség nélkül megváltoztathatóak, sérül a jogbiztonság követelménye, mivel az ilyen szerződés lehetőséget ad arra, hogy a szolgáltató az állami támogatás eredeti célját – a szóban forgó ügyekben a lakáscélú kölcsönök pénzügyi kondícióinak kedvezőbbé tételét – negligálva, a támogatásból származó előnyöket saját pénzügyi hasznává alakítsa át. Sérelmet önmagában azonban az nem okoz, ha a hosszú futamidő alatt a kondíciók, így különösen a kamatok – kivételesen a költségek is – módosíthatók, de az igen, ha a módosításra egyoldalúan, a másik fél (a kölcsönfelvevő) hozzájárulása nélkül, ugyanakkor érdemi és okszerű indokolás nélkül, vagy olyan indok alapján kerül sor, amelyet a felek a szerződésben nem rögzítettek”
Egyetlen képviselőnek eszébe nem jutott az, hogy az „Ombudsmani állásfoglalás a jelzálog-biztosíték melletti hitelezésről” című ombudsmani vélemény alapján akkor, ha Magyarországot jogállamnak tartjuk, a lakosság eladósodásának vizsgálata során az alábbi hiányosságokat is vizsgálni kell:
„A jelzáloggal lekötött ingatlan hitelfedezeti értékének megállapítása tekintetében álláspontom a következő: A Ptk. alkotmányos szintű alapelvi rendelkezéseibe, a Ptk. 4. § (1) bekezdésében írt jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményébe, az így kötött szerződés pedig nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik [Ptk. 200. § (2) bekezdés], ha a bank a fedezetként lekötött ingatlan értékét - lakottságra vagy más tényezőkre alapítva - a valós forgalmi érték alatt határozza meg, majd az így egyszeresen már leértékelt ingatlan hitelfedezeti értékét jelzálog hitelintézet esetében a jogszabályban rögzített 70%-os értéknél, más hitelintézet esetén a biztonságos hitelezéshez szükséges legmagasabb értéknél alacsonyabban állapítja meg. A bank akkor jár el jóhiszeműen és tisztességesen, ha az ingatlan valós forgalmi értékének megállapításával - bevonva abba a tulajdonost is - független szakértőt bíz meg, s az így objektíven megállapított értéknek a jelzálog-hitelezésről szóló jogszabályban megállapított 70%-át veszi hitelfedezeti értéknek. A bankok biztonságának eltúlzott és egyoldalú fokozása ugyanis - irreálisan alacsony hitelbiztosítéki érték megállapításával, többszörös biztosítékok kikötésével stb. - az ügyfeleknek, szerződő feleknek indokolatlan és aránytalan jogsérelmet okozhat.
A vételi jog kikötése tekintetében kialakított álláspontom szerint: Nem ütközik a Ptk. rendelkezéseibe, ha a kölcsön biztosítékaként jelzálogjog engedésére és a vételi jog kikötésére is sor kerül. Az adós tulajdonhoz fűződő alkotmányos jogában súlyos visszásságot okoz azonban, valamint a Ptk. alkotmányos szintű elveit többszörösen sérti az, ha a (kétszeres leértékelés miatt) rendkívül alacsonyan meghatározott hitelbiztosítéki érték egyben a vételi jog útján létrehozható adásvételi szerződésben kikötött vételár is. Ha pedig a pénzintézet a feltűnően aránytalan előnyt az adós helyzetének kihasználásával köti ki, a szerződés uszorás szerződés és mint jogszabályba (és jóerkölcsbe) ütköző, semmis. Eseti döntéseiben a Legfelsőbb Bíróság is érvényesnek tekintette - jelzálogjog mellett - a vételi jog kikötését, de döntéseiben kiemelte: a vételi jog kikötése azért nem üközik bele a zálogtárgya tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó megállapodás [Ptk. 255. § (2) bek.] tilalmába, mert a vételi jog kikötésekor a vagyontárgy „valós szerződési értékét” a felek megállapították. A hitelbiztosítéki értéket a vételi jog alapján a tulajdonjog megszerzése ellenértékeként nem lehet ilyen valós módon megállapított, illetőleg arányos szerződési értéknek tekinteni.”
Egyetlen képviselőnek eszébe nem jutott az, hogy az „Ombudsmani állásfoglalás a közjegyzők tevékenységéről” című ombudsmani vélemény alapján akkor, haMagyarországot jogállamnak tartjuk, a lakosság eladósodásának vizsgálata során az alábbi hiányosságokat is vizsgálni kell:
„A törvényi rendelkezés értelmében az ügylet létrehozatalában részt vevő közjegyző köteles az előtte szerződéskötés céljából megjelenő felek figyelmét arra felhívni, hogy mit jelent a szerződés valamely konkrét rendelkezése, erre vonatkozóan tájékoztatást nyújtani, és meggyőződni arról, hogy az okirat tartalma és a felek valódi szándéka egybeesik.
Megállapítom, hogy Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével, s az annak részeként tekinthető tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben, továbbá az Alkotmányban rögzített tulajdonhoz fűződő alkotmányos jogot megsértette az Országos Közjegyzői Kamara, mert elmulasztott olyan intézkedéseket, melyek valóban gondoskodnak a pozíciójukban és felkészültségükben sokszor szélsőségesen kiszolgáltatott ügyfelek megfelelő tájékoztatásáról, továbbá elmulasztotta figyelemmel követni és helyesbíteni a fenti elveknek és törvényes előírásoknak nem megfelelő gyakorlatot. Álláspontom szerint a formális okiratiság mellett, de azt fontosságában megelőzve, ez a legfontosabb (tartalmi, érdemi) kötelezettség”
Ezek után megállapítom azt, hogy Magyarországot nem tarthatom jogállamnak, míg az albizottságban tevékenykedőket, valamint az Országgyűlésben fentiekről egy szót sem ejtő valamennyi országgyűlési képviselőt Magyarország jogtipróinak tartom.
==================
II.
Joggal merülhet fel fentiek ismerete folytán mindenkiben az, hogy mi szükség volt egyáltalán erre az albizottsági színjátékra.
Indokolt ehhez elmondani azt, hogy az elmúlt év nyarán vizsgálták meg alaposabban neves közgazdászok a kölcsönszerződéssel kapcsolatosan felmerülő problémákat és jutottak arra a következtetésre, hogy tisztességes szerződési feltételek esetén a szerződésből meg lehet állapítani egyértelműen az adósok jogait és kötelezettségeit is, valamint a bankoknak ötletszerűen, vagy ahogy ők nevezték „hasra ütéssel” nem lehet szerződést módosítani.
Ezeket a közgazdászi megállapításokat áttéve a 2006. március 1-től hatályos jogszabályi rendelkezésekre, néhány jogász is hozzáfogott a többszázezer adóst sújtó tarthatatlan állapotnak jogi úton lehetséges megszüntetésére alkalmas iratoknak elkészítésére, illetve a média nyilvánossága által televízióban éppúgy, mint rádióban vagy újságokban viszonylag folyamatosan tájékoztatták a lakosságot a lehetséges bírói út igénybevételéről.
Egy darabig a közhatalom ezt a tájékoztatást eltűrte, majd feltehetően a luxemburgi bíróság előtt magyar bíróság megkeresésére indult eljárásra tekintettel is észlelte azt, hogy az adósoknak bírói út igénybevételét szorgalmazó tájékoztatása a bankoknak jelentős hátrányt okozhat. Ettől kezdődően, tehát úgy október-novembertől az általam tapasztaltak alapján szerintem vezényszóra megszűnt a bírói utat szorgalmazó jogászoknak lehetőség arra, hogy a médiában megszólaljanak, szóba sem kerülhetett többé sem televízióban, sem rádióban, vagy újságban az, hogy a bírói úttal kapcsolatosan adósoknak tájékoztatás történjen.
Talán novemberben lehetett az, hogy a Lánchíd Rádió azt követően, hogy számos alkalommal nyilatkozhattam náluk, egy alkalommal szóltak előre azért, hogy dél előtt néhány perccel számítsak arra, hogy adásba kerülök, majd azóta is elfelejtettek felhívni.
Jelezte ily módon a médián keresztül a közhatalom számomra is azt, hogy számukra nem kívánatos személyekké váltam, és ők mindent elkövetnek annak akadályozására, hogy a peres út igénybevételének lehetőségét akadályozzák.
-----------------------------
Ilyen előzmények után került sor arra, hogy a mellékletben látható jegyzőkönyv szerint december 15-én a kormány részéről Dr. Matolcsy György és Pleschinger Gyula, valamint az alábbi bankokat
AXA Bank Europe SA Magyarországi Fióktelepe; Budapest Bank Nyrt.; CIB Bank Zrt.; ERSTE Bank Zrt.; FHB Bank Nyrt.; K&H Bank
Zrt.; MKB Bank Zrt.; Raiffeisen Bank Zrt; UniCredit Bank Hungary Zrt.; OTP Bank Nyrt.;
Magyarországi Volksbank Zrt
Zrt.; MKB Bank Zrt.; Raiffeisen Bank Zrt; UniCredit Bank Hungary Zrt.; OTP Bank Nyrt.;
Magyarországi Volksbank Zrt
képviselő Bankszövetség részéről Dr. Patai Mihály és Gyuris Dániel az adósok háta mögött megállapodást kötöttek a végtörlesztéssel, 90 nappal hosszabb késedelembe esett devizaadósokkal, árfolyamkockázattal, valamint a banki különadó mértékére vonatkozó „Növekedési Paktum”-mal kapcsolatosan.
Mondanom sem kell, hogy a kölcsönszerződésekkel kapcsolatos, fentiekben már idézett ombudsmani jelentésekben felvetett érvénytelenségi és egyéb problémákkal kapcsolatosan a Magyar Állam képviselői egy árva szót sem szóltak, hanem helyette többek között az alábbiakat vállalta a bankok magatartása miatt bekövetkezett probléma megoldás érdekében:
1.1. A Kormány törvénymódosítási javaslatot nyújt be az Országgyűlésnek a Kjtv. módosítása érdekében, miszerint a Kjtv. 4/A. és 4/B. §-a alapján különadó fizetésére kötelezett pénzügyi szervezet, illetve amennyiben a hitelező a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
1996. évi CXII. törvény alapján összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozik, akkor az összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó hitelezők leírhatják a 2012 évre esedékes banki különadóból az elengedett követelés 30%-át. Az elengedett követelés-hányad után a hiteladósoknak sem személyi jövedelemadó-, sem ajándékozási illeték-fizetési kötelezettségük nem keletkezik
1996. évi CXII. törvény alapján összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozik, akkor az összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó hitelezők leírhatják a 2012 évre esedékes banki különadóból az elengedett követelés 30%-át. Az elengedett követelés-hányad után a hiteladósoknak sem személyi jövedelemadó-, sem ajándékozási illeték-fizetési kötelezettségük nem keletkezik
1.3. A 270 CHF/HUF, a 340 EUR/HUF, a 3,3 JPY/HUF árfolyamszintek feletti árfolyamkockázatot teljes egészében a költségvetés viseli.
A Magyar Államnak bankok magatartása miatt kötelezettségvállalás mértékét nagyságát pedig a Költségvetésről szóló törvény, illetve mellékleteiből lehet feltehetőleg megállapítani.
Erre a kapkodva létrejött megállapodásra a Magyar Állam képviselőinek, valamint a Bankszövetségnek nyilvánvalóan azért volt szükség, mert tartottak a kölcsönszerződésnek tisztességtelen szerződési feltételeivel kapcsolatos luxemburgi bírósági döntéstől a december 6-tól hozzáférhető, mellékletben látható főtanácsnoki szakvéleményre is figyelemmel.
Ugyanis ennek alapján az állapítható meg, hogy a Magyarországon bankok által megkötött valamennyi devizaalapú kölcsönszerződésbe foglalt, bankokat megillető egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelen, és ennél fogva a bíróságok számára kötelezően előírt vizsgálat alapján minden peres eljárásban megállapításra fog kerülni az, hogy a bankoknak törlesztő részlet változásra vonatkozó akár tőkére, akár kamatra, akár kezelési költségre, akár a tőke összegére vonatkozó, adósoknak címzett korábbi és jövőbeni közlése semmilyen joghatással nem bírhat.
Ezért az sem kétséges, hogy az ilyen törvénytelen, semmis nyilatkozattal követelt, és adósok által kifizetett minden forint az alábbiakra tekintettel az adósoknak visszajár:
„8. Az irányelv 7. cikke szerint:
„(1) A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.
(2) Az (1) bekezdésben említett eszközök olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik, hogy a nemzeti fogyasztóvédelmi jogszabályok szerint jogos érdekkel rendelkező személyek vagy szervezetek eljárást kezdeményezzenek a vonatkozó nemzeti jogszabály értelmében bíróság vagy illetékes közigazgatási hatóság előtt annak megítélésére, hogy a fogyasztókkal kötendő szerződésekben általános használatra kidolgozott szerződési feltételek tisztességtelenek‑e, valamint megfelelő és hatékony eszközökkel élnek azért, hogy megszüntessék az ilyen feltételek alkalmazását.
10. Ezen irányelv melléklete tartalmazza azoknak a feltételeknek a felsorolását, amelyek a 3. cikk (3) bekezdésének megfelelően tisztességtelennek tekinthetők:
1. „Azok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy:
j) feljogosítják az eladót vagy szolgáltatót a szerződési feltételek egyoldalú megváltoztatására a szerződésben feltüntetett és érvényes indok nélkül;
l) előírják, hogy az áruk vagy szolgáltatások árának meghatározása a szállítás időpontjában történik, vagyengedélyezik az áru eladójának vagy a szolgáltatás nyújtójának, hogy egyoldalúan megemelje az árakat, mindkét esetben anélkül, hogy ennek megfelelő jogot biztosítanának a fogyasztó számára a szerződés felmondására abban az esetben, ha a megemelt ár lényegesen magasabb annál, mint amiben a szerződés megkötésekor megállapodtak;”
-------------------------
Az EU 93/13. irányelve 7. pontja szerint tehát „A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását”. Szerintem a Matolcsy féle adományozásokat figyelembe véve Magyarország Kormánya csúfot űz ebből az Irányelvből.
Hiszen soha egyetlen szót nem említett még egyetlen kormánytag sem arról, hogy a 2006. március 1-e után aláírt, már akár évekkel ezelőtt megkötött, tisztességtelen szerződési feltételeket tartalmazó kölcsönszerződések esetében mikor hajlandóak a bankok a semmis joghatással járó egyoldalú szerződésmódosítási gyakorlatukat végre abbahagyni, illetve a törvénytelen kikövetelt pénzt az adósoknak visszaadni.
A bankok emelik a törlesztő részleteket a csillagos égig minden indok nélkül, Matolcsy miniszter úr pedig az adófizetők pénzéből fizet, mint egy katonatiszt.
------------------------
A másik oka a kapkodásnak a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának bíróságok számára kötelezően előírt alábbi döntése volt:
„2/2011. (XII. 12.) PK vélemény
a fogyasztói szerződés érvényességével kapcsolatos egyes kérdésekről
A fogyasztói szerződések érvényességével kapcsolatos perek bírói gyakorlatában számos jogalkalmazási nehézséget jelentő kérdés merült fel, amelyek megoldása érdekében szükségessé vált egységes jogértelmezés kialakítása.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 33.§-ának (1) bekezdése alapján az egységes jogalkalmazás biztosítása érdekében a következő
Ezért a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 33.§-ának (1) bekezdése alapján az egységes jogalkalmazás biztosítása érdekében a következő
v é l e m é n y t
nyilvánítja:1. A bíróságnak hivatalból kell észlelnie, hogy a perbeli jogviszony fogyasztói szerződésnek minősül. Kétség esetén azonban a szerződés fogyasztói jellegének a bizonyítása a fogyasztót terheli.
2. Vélelem szól amellett, hogy a fogyasztói szerződésben az egyoldalúan, előre meghatározott, illetve az általános szerződési feltételt a felek egyedileg nem tárgyalták meg. A fogyasztóval szerződő fél ezt a vélelmet csak akkor tudja sikeresen megdönteni, ha kétséget kizáróan bizonyítja: a szerződéskötést megelőzően biztosította annak lehetőségét, hogy az adott feltétel tartalmát a fogyasztó befolyásolhassa és a fogyasztó e lehetőséggel nem élve fogadta el a feltételt.
2. Vélelem szól amellett, hogy a fogyasztói szerződésben az egyoldalúan, előre meghatározott, illetve az általános szerződési feltételt a felek egyedileg nem tárgyalták meg. A fogyasztóval szerződő fél ezt a vélelmet csak akkor tudja sikeresen megdönteni, ha kétséget kizáróan bizonyítja: a szerződéskötést megelőzően biztosította annak lehetőségét, hogy az adott feltétel tartalmát a fogyasztó befolyásolhassa és a fogyasztó e lehetőséggel nem élve fogadta el a feltételt.
3. Fogyasztói szerződésben az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel valamint az általános szerződési feltétel tisztességtelenségét a bíróság - a szerződés teljes feltételrendszerének a mérlegelése alapján - akkor állapíthatja meg, ha az a jóhiszeműség és tisztesség követelményének a sérelmével egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára bontja meg a szerződésből fakadó jogosultságok és kötelezettségek egyensúlyát.”
Ennek a PK véleménynek, valamint a néhány nappal korábbi luxemburgi bírósági döntésnek alapján a bankok szerintem az őket támogató hatalmi elittel együtt fentiek ismeretében tudták azt, hogy tisztességes jogállamban ezek után a bankoknak jogellenes magatartásuk miatti károkozásuk miatt felelni kellene.
A Legfelsőbb Bíróságnak vélelemmel kapcsolatos állásfoglalása, valamint az a tény a 93/13 Irányelvnek 10. pont l. alpontja szerinti felmondás jogát az adós számára egyetlen banki kölcsönszerződés sem tartalmazza, a bankok számára azt jelenti, hogy eljött az igazság pillanata. Bíróság előtt felelniük kell minden jogtalan hasznukért, egyéb károkozásukért.
Ezért volt a nagy kapkodás és összeborulás a Bankszövetség és Kormány képviselői között. Rájöttek arra, hogy a tönkre tett, kifosztott adósokkal szemben ezek után össze kell fogniuk.
És ennek eredménye az is, hogy a napokban újabb, korábbiakhoz hasonló ötleteléssel akarja a Kormány a szelet kifogni vitorlából.
Az árfolyamrögzítéssel kapcsolatosan.
======================
III.
Erről az árfolyamrögzítésről Interneten az alábbi hiteles tájékoztatás olvasható:
„Árfolyamrögzítés
2011. június 28-án kihirdetésre került a devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény. A devizahitellel (a kölcsön nyilvántartási pénzneme euró, svájci frank vagy japán jen, törlesztési kötelezettséget az adós forintban teljesíti, a kölcsön fedezete a Magyar Köztársaság területén lévő lakóingatlanon alapított zálogjog) rendelkező természetes személy 2011. december 31-ig írásban kezdeményezheti a törlesztési árfolyam 36 hónapig, de legfeljebb később 2014. december 31-ig történő rögzítését, ha megfelel a következő feltételeknek:
a. a hiteladós fizetési késedelme nem haladja meg 90 napot,
b. a hiteladós nem áll állami fizetéskönnyítő program hatálya alatt,
c. a devizahitel végső lejárata 2014. december 31. napját követő időpont,
d. a fedezetül szolgáló, zálogjoggal terhelt lakóingatlan pénzügyi intézmény által meghatározott forgalmi értéke a fedezetként történő elfogadáskor a nem haladta meg a 30 millió Ft-ot,
e. a hiteladós korábban gyűjtőszámla-hitelre vonatkozó hitelkeret-szerződést nem kötött.
f. amennyiben a devizahitel fedezetéül szolgáló lakóingatlant több pénzügyi intézmény által alapított jelzálogjog terhel, e zálogjog által biztosított valamennyi követelés tekintetében nem áll fenn 90 napot meghaladó késedelem és a zálogtárggyal szemben végrehajtási eljárás nincs folyamatban.
A rögzített árfolyam és az ezt meghaladó tényleges törlesztési árfolyamok közötti különbségre a devizahitelt nyújtó hitelintézet speciális célú, a felelős hitelezés szabályai alá nem eső forint jelzáloghitelt nyújt (a továbbiakban: gyűjtőszámla-hitel).
A Magyar Állam készfizető kezesként felel a gyűjtőszámla-hitelből eredő tartozások 100 százalékérta rögzített árfolyam alkalmazási időszak alatt, továbbákezesként felel a gyűjtőszámla-hitelből eredő tartozások 25 százalékért a rögzített árfolyam alkalmazási időszak záró időpontját követően. A kezességvállalásért a gyűjtőszámla-hitelt nyújtó pénzügyi intézmény a Magyar Állam részére kezességvállalási díjat fizet. A kezességvállalási díj számításának és megfizetésének módját kormányrendelet határozza meg. Árfolyamrögzítés esetén az állami készfizető kezesség igénybevétele a hitelintézet döntésétől függ.
------------------------------
És akkor nézzük azt a jogszabályhelyet az ide vonatkozó törvényben, amíről nem adnak tájékoztatást:
(4) A pénzügyi intézmény gyűjtőszámlahitelre vonatkozó hitelkeret-szerződést köt a hiteladóssal, ha a hiteladós kezdeményezi annak megkötését és megfelel az e törvényben meghatározott feltételeknek.
4. §12 (1) A gyűjtőszámlahitelre vonatkozó hitelkeret-szerződésnek a következő feltételeknek kell megfelelnie:
a) a rögzített árfolyam alkalmazási időszakának záró időpontjáig a pénzügyi intézmény a hiteladós devizakölcsönből eredő bármely fizetési kötelezettségének teljesítése esetén, annak tényleges elszámolásakor a pénzügyi intézmény által alkalmazott törlesztési árfolyam és a rögzített árfolyam közötti különbség forint összegét, a teljesítés elszámolásával egyidejűleg a gyűjtőszámlahitelből történő folyósítással biztosítja,
Ezekből a törvényi rendelkezésekből következik az, hogy árfolyamrögzítés kedvezménye a korábbi kölcsönszerződésre utaló, abból kiinduló újabb hitelkeret-szerződésnek nevezett kölcsönszerződés nélkül nem lehetséges, ezt meg kell kötni ahhoz, hogy a rögzített árfolyamon teljesíthesse kötelezettségét az adós 36 hónapig.
Ebből pedig az következik, hogy a hitelkeret-szerződés aláírásával az adós megerősíti a korábban bankkal kötött kölcsönszerződését azáltal, hogy a bank által közölt adatok tudomásulvételével határozzák meg a hitelkeret-szerződés számszaki tartalmát.
Ebből pedig az következik, hogy az alábbi jogszabályhely alapján a hitelkeret-szerződés aláírása esetén az adós örökre lemond a kölcsönszerződésben rejlő, EURÓPAI Bíróság és Legfelsőbb Bíróság által egyértelműen megállapítható semmiséget eredményező tisztességtelen szerződési feltételek miatti bíróság előtti megtámadási jogáról:
Ptk. 236. § (4) bek: A megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősíti, vagy a megtámadásról egyébként írásban lemond.
Az árfolyamrögzítésnél kötelezően előírt hitelkeret-szerződés megkötésénél tehát az adós gyanútlanul aláírja a szerződést azzal, hogy még meggondolja a semmiség megállapítására irányuló peres eljárás megindítását, álmában nem gondol arra, hogy most a változatosság kedvéért nem a bank, hanem a jogalkotók csalják kelepcébe azzal, hogy az életben többet nem tehet semmit azért, hogy a bank tetszése szerint ne követelőzzék vele szemben.
A bank pedig eddigi magatartásán semmit nem változtatva, sőt felbátorodva úgy emeli harminchat hónapig a törvényszöveg szerint az általa meghatározott törlesztő részlet mértékét, hogy majd csak harminchat hónap elteltével jön rá az adós arra, hogy ismét ki lett fosztva.
Azzal a különbséggel, hogy most még jobban, mint korábban.
------------------------------
Érdemes megtekinteni egyébként az árfolyamrögzítésre vonatkozó törvénynek alábbi rendelkezését is:
17. § Hatályát veszti
a) a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 261. § (4) bekezdése,
Hiszen az ekként megszűnt törvényi rendelkezés alig egy évig a következő volt:
„4) Természetes személy - ide nem értve az egyéni vállalkozót - devizában nyilvántartott, vagy nyújtott (deviza alapú) kölcsönszerződéséből keletkező hitelezői követelés biztosítására, természetes személy tulajdonában álló ingatlanon, vagy ingatlannak természetes személy tulajdonában lévő tulajdoni illetőségére jelzálogjog nem alapítható, a felek ettől eltérő rendelkezése semmis.”
2011. augusztus 14-ig természetes személy tulajdonában álló ingatlanra bejegyezhető volt jelzálogjog devizalapu kölcsön esetén.
2010. augusztus 14-e után nem volt bejegyezhető.
Az árfolyamrögzítés áldásának köszönhetően pedig 2011. június 30-tól ismét bejegyezhető.
================
A napokban eljutott hozzám a “Magyar Értelmiségiek „Urbis et Orbis” ad hoc szövetsége” által megfogalmazott alábbi kezdetű levél:
Római Levél
Magyarország barátaihoz és szövetségeseihez
Mi, magyar értelmiségiek Rómában és a Világban megdöbbenéssel és felháborodással tapasztaljuk, hogy belpolitikai céljai elérése érdekében egy szűk, a kommunizmusban gyökerezett magyarországi érdekcsoport, tendenciózusan meghamisított információkkal igyekszik bizalmatlanságot és feszültséget kelteni hazánkkal szemben barátaink és szövetségeseink körében. Különösen aggodalommal tölt el bennünket, hogy már néhány hagyományosan baráti ország vezető politikusa is, nagyrészt a hiteles információ hiányában, akarva-akaratlanul is hozzájárul a belső viszály elmérgesedéséhez.
Majd a levél közepe táján a következő jelentős eredményre hivatkoznak:
- Ugyancsak megegyezés született a bankszövetséggel a tömeges méretű lakossági eladósodás rendezéséről. Társadalmi hatását tekintve ez is rendkívül fontos eredmény volt.
Mit mondhatnék erre. Úgy gondolom, hogy a békesség kedvéért jobb, ha hallgatok.
-----------------------------
Az jut eszembe most is, hogy a II. Világháborúban szovjet fogságba került német katonák miután hazatérhettek, reggelente közülük egy-egy az utcán holtan hevert. Innen lehetett tudni azt, hogy a fogságban melyikük játszott össze az őrökkel.
Szerintem ennek az erkölcsi tartásnak volt elsősorban köszönhető az, hogy a földig lerombolt hazájukat szinte pillanatok alatt felépítették, és Európa vezető országává tették.
Meggyőződésem az, hogy hazánkban a közéleti erkölcstelenséget elsősorban mélyítő értelmiség iratomban részletezett magatartásokkal mindent elkövet azért, hogy az erkölcstelenség a magánéletben is ugyanolyan szintre süllyedjen, mint ahol a mindenkori hatalmat gyakorlóknál, és oda igyekvőknél ez jelenleg tart.
A német példából kiindulva rövidesen ott tartunk, hogy nálunk az orosz fogságból hazatérve annak lenne legnagyobb becsülete a többiek előtt, aki még a fogságban, még az ellenséggel összejátszva is legnagyobb haszonra tett szert.
Ezek után pedig ne csodálkozzunk azon, hogy most itt tartunk.
Siófokon 2012. február 12. napján.
Léhmann György
/Forrás: dr. Léhmann György 2012.03.17-i levele/*B.Kiss-Tóth László
