Berlin, szeptember 15.
A Duce kiszabadításáról és a német ejtőernyősök, a biztonsági szolgálat és a fegyveres SS embereinek merész vállalkozásáról a Német Távirati Iroda a következő részleteket közli:
A Duce kiszabadítására irányuló vállalkozás végrehajtásával megbízott SS rohamvezető több leplezett felderítéssel megállapította, hogy a Ducét augusztus 28-án a Santa Maddalena-szigetről az Abruzzok területére, a több mint 2909 méter magas Gran Sassóra vitték, ahol egy régebbi hegyi szállóban néhány száz karabinieri őrizetében fogva tartották. Az épületet a völgyből csak drótkötélvasúton lehetett elérni. Ezen minden forgalmat lezártak s a pálya felső állomásáról bármikor le lehetett állítani. A Duce fogságának helyéhez tehát a völgyből csak több órás nehéz hegymászással lehetett feljutni.
Miután légi felderítők és hírszerzők valamennyire megállapították a helyi viszonyokat, elhatározták, hogy szeptember 12-én végrehajtják a Duce kiszabadítását. E napon az SS rohamvezető 14 óra 10 perckor egyelőre mindössze 9 emberrel elsőnek érte el a hegyet, miután repülőgépe 4500 méter magasságból zuhanórepüléssel a céltól néhány száz méternyire földet ért. Hogy a leszállás ezen a szakadékos területen milyen veszélyekkel járt, az kitűnik abból, hogy a hegységnek az a lapos része, amelyen a fogságul szolgáló épület áll, mindössze néhány száz négyzetméter kiterjedésű, s utána meredek lejtéssel szakadék következik.
A megrémült őrség ellenállás nélkül letette a fegyvert
Az SS rohamvezető emberei nyomban a leszállás után géppuskát helyeztek állásba a ház előtt az izgatottan keresztül-kasul szaladgáló karabinierikkel szemben, a rohamvezető pedig két emberrel előreszegzett géppisztollyal az épületnek hozzájuk legközelebb eső hátsó pincebejáratába hatoltak be, amely a rádióhelyiségbe vezetett. A géppisztoly agyával mért néhány csapással a rádióállomást szétrombolták. Minthogy ezen az úton nem tudtak tovább behatolni a házba, a csoport sietve ismét a szabadba ment, hogy más bejáratot keressen, időközben leszállott az ejtőernyősök századparancsnoka, egy főhadnagy, további csoporterősítéssel és nehéz fegyverekkel. Az SS rohamvezető embereinek vállát használva létrául, felmászott egy három méter magas kiugró épületrészre, átugrotta a falat és váratlanul maga előtt látta a ház főbejáratát, amelyet karabinierik őrizték géppuskákkal. A rohamvezető és emberei géppisztolyukat előreszegezve rákiáltottak a karabinierikre: „Mani in alto!!” – Fel a kezekkel! Megrémülve és teljesen megzavarodva a karabinierik nyomban eleget tettek ennek a felszólításnak. Ebben a pillanatban a rohamvezető a második emelet egyik szobájának ablakában megpillantotta a Ducét.
Feléje kiáltott: „Duce! Vigyázat, vissza, az ablakból!” Ugyanakkor a felette lévő emelet egyik ablakában megjelent egy karabinieri alezredes, mint később kitűnt, az őrség parancsnoka. A rohamvezető haladéktalanul ráirányította géppisztolyát és rákiáltott: Fel a kezekkel! A karabinieri tiszt nyomban felemelte karjait és ezt kiáltotta: „Ne lőjetek! Ne lőjetek!”
A Duce megjelenése az ablakban a rohamvezető számára lehetővé tette, hogy a fogoly Mussolini pontos tartózkodási helyét könnyebben megállapítsa. Minthogy időközben további erősítések szálltak le, a ház előtt felállított olasz géppuskákat lábával félre rúgva, néhány emberével berontott a házba, fel a lépcsőkön, felszakította a Duce szobájának ajtaját s máris szemben állt a Ducéval, akit még a szobájában is két olasz titkosrendőr őrzött.
Német ejtőernyősök a kiszabadítás után, 1943. szeptember 12-én
A német rohamvezető jelentkezik a Ducénál
A két titkosrendőrt az SS-emberek erőszakkal eltávolították a szobából, a rohamvezető az ablakhoz sietett és a ház előtt lövésre készen álló embereinek további parancsokat adott. Ezután jelentkezett a Ducénál:
– Duce, a Führer küldött, hogy Önt kiszabadítsam. Most az én védelmem alatt áll. Remélem, hogy minden szerencsésen ment.
A Duce szótlanul feléje lépett, s mélyen megindulva átölelte, majd ezt mondta:
– Sejtettem ezt, és sohasem kételkedtem abban, hogy a Führer mindent meg fog tenni, hogy innen kiszabadítson.
A rohamvezető most két SS-vezető oltalmában a Ducét a szobában hagyva, további parancsokat adott a ház biztosítására és elvonulásuk előkészítésére.
Mialatt a Duce szobájában indulásra készült, a rohamvezető megparancsolta a karabinierek parancsnokságának, hogy az olasz őrszemélyzet gyülekezzék az épület éttermében. Közölte még a parancsnokkal, hogy a drótkötélpálya alsó állomásán egy német ejtőernyősvadász zászlóalj áll készenlétben. Ezután helyreállították a rádió távbeszélő összeköttetést a völgyben levő ejtőernyős vadászokkal, akik időközben már megszállták a pálya alsó állomását.
Az első német ejtőernyősök megérkezése után félórával a hegyen a legnehezebb viszonyok között leszállott egy Fieseler-Storch mintájú repülőgép, amelynek az volt a feladata, hogy – más biztos lehetőség híján – véglegesen biztonságba helyezze a Ducét. A Duce kiszabadítójával együtt a repülőgépbe szállt.
A gépet a légi fegyvernem egyik századosa vezette. A sziklatömbökkel teli és rendkívül kicsiny lapos területről csak a pilóta kiváló repülő képessége tudta a levegőbe szállást megvalósítani. Nekifutáskor a repülőgépnek egy árkot is át kellett ugrania, utána 500 méter mély sziklaszakadékba ereszkedett le, míg végre a pilóta teljes biztonsággal gépével felemelkedett és biztos kézzel vezette az Abruzzok szakadékos völgyei felett. Ezzel az utolsó akadályt is leküzdték s a Duce kiszabadítása biztosítva volt (MTI.)
Az ejtőernyősök és SS-katonák egy része eltűnt
Otto Skorzeny – arcán a diákpárbajok
során szerzett sebekkelA jelentés így végződik:
A vállalkozásnál a részt vevő ejtőernyősök és SS-katonák egyharmada lezuhant és eltűnt.
Hogy ezek közül hányan vannak még életben, azt pillanatnyilag nem lehet megállapítani.
A Führer Otto Skorzenynek, a fegyveres SS és a biztonsági szolgálat csoportvezetőjének, aki a Duce megszabadítására indított vállalkozást végrehajtotta, a vaskereszt lovagkeresztjét adományozta.
A Führer Skorzeny csoportvezetőt kedden a főhadiszálláson fogadta személyes jelentéstétel végett.
/Forrás: Kuruc.info 2011.09.17./*B.Kiss-Tóth László
