CSAPÓ ENDRE 4 ELEMZŐ ÍRÁSA AUSZTRÁLIÁBÓL, A MAGYARORSZÁGI TÖRTÉNÉSEKKEL KAPCSOLATBAN...
Csapó Endre:
A magyar baloldal más mint a nyugati
(Megjelent a Magyar Élet 2011. június 31-i számában)
Ismét a baloldal lesz az eheti téma. Szó esett már a baloldal–jobboldal elnevezés eredetérôl. A parlamenti ülésteremben az elnök jobb illetve balkarjával mutat a jobb illetve a baloldaliakra. Minthogy a teremnek van jobb és baloldala, és amikor a képviselôk összejönnek, helyük foglaltával lesznek bal- vagy jobboldaliak. Csak ennyi? Egyáltalán nem.
Naív hittel úgy gondolnánk, hogy az ország házában az ország gondjait viselô, a társadalom által erre a szerepre megválasztott személyek mindannyian az ország és társadalma javára fáradoznak, és ha vitatkoznak, az út és mód különbözô lehetôségeirôl szólnak. Valamikor a vármegyei országgyûléseken így lehetett, de azóta minden másképpen van. A világ egyre bonyolultabb lett, szerepet kapott a filozófia is.
Végtelen sok magyarázat áll rendelkezésre a politika jobb és bal értelmezésére. Idézünk részeket egy interneten talált értelmes leírásból:
„A jobboldaliság a metafizikai eredetû tradicionális, konzervatív (értékôrzô), a világot abszolútumnak, az embert pedig ehhez képest relatívumnak tekintô világszemlélet, illetve ennek politikai vetülete. A baloldaliság a racionalista, emberközpontú, az embert abszolútumnak, a világegyetem többi elemét pedig relatívumnak tekintô, haladó világnézet, illetve annak politikai vetülete.
A jobboldali a szellemet, a minôséget tartja alapvetô fontosságúnak, a baloldali a testet, az anyagot, a mennyiséget.
A jobboldali ismeri a stabilitást, az állandóságot, az örökkévalóságot, a baloldali ellenben állandóan »halad« valahová, de sohasem érkezik meg sehová. A baloldali folyton újít, mindig valami mást keres, nem az azonosságot, hanem a másságot kutatja, anélkül azonban, hogy ez a másság valamiféle minôségi differenciáltságot jelentene.
A jobboldali eszménye a tett, a baloldali ellenben csupán izgatottan tevékenykedik.
A jobboldali kozmikus tudatú, szakrális kötôdése van, a metafizikai hagyomány alapján áll. A baloldali materialista, csak az anyaghoz kötôdik.
A jobboldali a rend, a törvény, a tekintély, az ebbôl fakadó uralom, a tagolt, hierarchikus társadalom híve, a baloldali ellenben a szabadság–egyenlôség–
A jobboldali a metafizikai és fizikai valósághoz, azaz az emberi lét materiális szintje fölött álló állandó, folytonos valósághoz igazítja az életet, a baloldali – ha kell, erôszakkal – a valóságot akarja átalakítani a saját absztrakt elméletei szerint (szocializmus, kommunizmus).
A baloldali nem ésszerûen, hanem észelvûen akar élni. Ezt nevezik a jobboldaliak a racionalizmus rémuralmának.
A forradalom csakis baloldali lehet; a forradalom egy ideológia (»-izmus«) mentén megszervezett rajongó és gyûlölködô akció.
Az ellenforradalom vezérelve a helyreállítás, a forradalom fölszámolása. Az ellenforradalom védekezés, reakció.
A jobboldali sohasem nacionalista, sohasem gondolkodik népi társadalomban (»népnemzetben«). A jobboldali a nemzetet elsôsorban nem politikai kategóriának, hanem történelmileg kialakult, szakrális alapú, szerves egységnek fogja föl. A jobboldali a régiók, a kultúrák és nemzetek Európájának elve alapján a Kárpát-medence hagyományos politikai és gazdasági egységének visszaállítását hirdeti.
Egyértelmûen baloldali ideológia a kommunizmus, szociáldemokrácia, liberalizmus. Egyértelmûen baloldali közéleti–politikai tényezôk mindazok a formációk, amelyek ezeket az ideológiákat hirdetik. Baloldali formációk továbbá a szakszervezetek, amelyek még – saját szemszögükbôl – ideális állapotukban is egy bizonyos társadalmi réteget képviselnek, ezzel mesterségesen megosztva a társadalmat, és szembeállítva a társadalom különbözô alkotóelemeit.”
(Alternatív Hírportál)
Baloldali értékek
„Ha lenne Magyarországon igazi, baloldali értékeket követô párt, akkor az egyháznak támogatnia kellene, mert a baloldali értékek egyben keresztény értékek is. Ilyen párt azonban nem létezik” – mondta Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök a Fidesz-KDNP hódmezôvásárhelyi kampányrendezvényén (2010. február 15.)
Annyit emlegették évtizedeken keresztül a baloldali értékeket, hogy a köztudat dogmatikusan létezôként kezeli, annak ellenére is, hogy az 1945 óta dúlt kommunista diktatúra teljes lénye és minden darabka megnyilatkozása csak ellentéte volt az így megvádolt értékeknek. Átlényegült, csakúgy mint a „felszabadulás” szó. Lám a derék püspök is kénytelen ebben a szocializált fogalomzavarban úgy fogalmazni, hogy a baloldali értékek egyben keresztény értékek is. Mondhatta volna bátran, hogy a baloldal álságosan hirdet olyan értékeket, amiket soha nem követ, amikkel ellentétben áll minden lélegzete, és amikre hivatkozik, valójában keresztény értékek, amiknek érvényesülését pont a baloldaliak gátolják.
Ezt követôen nagy buzgalommal kutakodunk mindenféle ismeretek tárában, megtalálni a baloldali értékek tételes felsorolását, lehetôleg a bal-világnézet hivatalos kánonjának megfogalmazásában. Egyre-másra olyan megfogalmazásra akadunk, amibôl az tûnik ki, hogy felsorolás nincs is, minden elvtárs azt az értéket nevezi meg, ami éppen kívánatos számára. Mások is küzködnek a baloldali értékek rejtelmeivel:
„Kilencvenegy éve a haladó baloldalnak sikerült szétvernie az addig építô, teremtô, éltetô értékeket, legalábbis a maga számára megsemmisültnek tekintette azokat, ám azonnal szembesült azzal a rettenetes problémával, hogy a különleges anyagból gyúrtakat még sikerült összeterelni a rombolás ígéretével, de egyben tartani ôket már nehezebb. Ahhoz a fenyegetésen meg a zsaroláson kívül lelkesítô jelszavak is kellenek, de a jelszavak megalkotásához nélkülözhetetlenek valamiféle alapértékek, amelyeket viszont éppen elpusztítottak, így új, haladó, baloldali értékek elôállítására volt (lett volna) szükség. Azóta is keresik, faragják, alakítgatják a baloldali értékeket, sôt az egész értékrendet is, annak ellenére, hogy még egyszerû értékeket sem sikerült felfedezniük. Amit oly nagy elôszeretettel baloldali értékeknek neveznek (szolidaritás, szociális érzékenység, az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartása stb.), ôsi, tízezer éves egyetemes értékek, mi több, ezek ellen indították azt a bizonyos kilencvenegy évvel ezelôtti rohamot, ezek ellen épült a baloldal egyetlen »sikeres« projektje, a létezô szocializmus. Márpedig az alapérték nem holmi alsógatya, még csak nem is politikai rendszer, amit illendô és szükséges olykor váltani, mert az értékváltás valójában értéknélküliség, a nihilizmus maga. S ezen az sem segít, ha a nagy semmit, a nullát, a leépülést a szociálliberális piacgazdaság törvényszerûségeként címkézik és sulykolják. Az alapértékek az emberi kultúra megszületése óta változatlanok, még egyfajta hierarchia is kialakult közöttük, kizárólag a hangsúlyok tolódnak el idôrôl idôre, s lesz egy korban látszólag nagyobb szerepe az önfeláldozásnak, máskor meg az önérvényesítésnek. A hagyományos értékrend harmóniát teremt az ellentétes elemek között is, ezért nehéz új, autentikus baloldali értékeket találni.” (Ugró Miklós, Magyar Hírlap, 2008. november 8.)
Vannak tehát értékek, de azok nem osztódnak bal- vagy jobboldalra. Egyet azonban megállapíthatunk innét, a távolból is, vagy éppen ezért még inkább, hogy szegény népünk félévszázados baloldali uralom alatt már nem is kereste a szavak alap értelmét, amikor hallja: „felszabadulás”, „demokrácia”, „baloldali értékek”. Süket duma – mondá a magyar polgár, és igaza van. A teljes mértékben hitelét vesztett baloldallal neki már nincs gondja.
Annál inkább töri a nyavaja a baloldal elkötelezettjeit, mint például a marxista filozófus Tamás Gáspár Miklóst, aki „Hosszú, sivár útra kell számítania az új baloldalnak” cím alatt tesz ilyen keserû megállapításokat:
„A klasszikus baloldalnak mindkét fô variánsa – a szociáldemokrácia és a bolsevizmus – halott. Szocdem és szocialista néven még fennállnak pártok, amelyek liberális politikát folytatnak – még akadnak atavisztikus kötôdéseik a munkásosztályhoz –, bár ezek megszûnôben vannak. Tagjaik és szavazóik többnyire diplomás, középosztálybeli állami hivatalnokokból, tanárokból, orvosokból állnak. A munkásokra a szélsôjobboldal csapott le. A klasszikus munkásosztályra épülô mozgalmak kimerültek, noha az új baloldal kétségkívül létrejött, és intellektuálisan nagyon erôs, csak éppen nem Magyarországon.” (Hírszerzô. Balhorog az MSZP-nek: a szocdemek szerint ôk felelôsek a krízisért. Kiss Ádám 2010. január 28.)
A magyar baloldal más
A bal–jobb vitát lezárhatjuk azzal, hogy a baloldalinak nevezett politikai filozófia Magyarországon a XIX. század második felében rendezkedett be, valahogyan a gazdasági fellendülés idején, és annak sodrával, ha tetszik a magyarországi kapitalizmus kialakulásával.
Meg kell jegyezni azt is, hogy a párizsi forradalom eszméi erôsen hatottak a magyar vezetô osztályok gondolkodására, 1848 magyar forradalma eszmei alapjaira, de egyre inkább a nemzeti felemelkedés, érvényesülés, függetlenülés kívánsága nyomult elôre. Végülis a nemzeti érzésvilág, a hazafiúság, a hazaszeretet hôskölteménye, az áldozatvállalás, az együvé tartozás, a lelkesedés, a tettrekészség máig ható példaképe lett 1848 forradalma, ezekre emlékezünk, miközben a szekuláris forradalomra, 1848 kapcsán, csak a marxisták emlékeznek. A Trianon utáni nemzeti összefogás és az 56-os szabadságforradalom Negyvennyolc eszmeiségébôl bontakozott ki, és fog kibontakozni minden eljövendô nemzeti felbuzdulás.
Gazdag nagypolgárok értelmiségi társaságai foglalkoztak a baloldali eszmékkel és azok népszerûsítésével a világháború elôtti századforduló évtizedeiben. Ápolták a monarchaelle-nes elveket, és a fennáló rend elle-nében ismertettek új elveket, amiket haladónak, demokratikusnak, nem-zetközinek neveztek. Türelmetlenebb-jei tömörültek a Galilei Körben. Rá-kosi Mátyás ennek a páholynak volt ösztöndíjasa.
Raffay Ernô történész így szól errôl az idôrôl egy interjúban:
„A nem nemzeti páholyok elôadás-sorozatain állandó téma volt a marxizmus méltatása. Kifejtették, hogy a materialista tanok alapján el kell dobni az addigi magyar történelmet, és újat kell írni helyette.
(Éppúgy az emberek gondolkodásának, a társadalomnak a gyökeres átalakítására spekuláltak, mint az utódok. Meggyengítették az államhatalmat, és az állandó feszültség, a zaklatott állapotok fenntartásával a nemzet védekezô erejét szívták el, hogy aztán a kiszolgáltatottá váló ország elôbb a Károlyi-kormányzat, majd a proletár-diktatúra karjaiba hulljon. Brutálisan át akarták szabni az államot. Be akarták vezetni az általános titkos választójogot – tekintet nélkül ennek várható tragikus politikai és etnikai következményeire, a szélsôségek és az irredentizmus térnyerésére. El akarták törölni az iskolai hitoktatást, elvenni a keresztény egyházak vagyonát. Ehhez társult a nemzetiségek kritikátlan érdekképviselete. Álszentül azt mondták: fel kell ôket szabadítani a félfeudális magyar elnyomás alól. Rengeteg a rokon vonás [a mai baloldaliakkal], sok évtized múltán ennyire egyezô frazeológiával, demagóg jelszavakkal lépnek föl.
Éppúgy az iskolai hitoktatás, az egyházak állnak a célkeresztjükben. A nemzeti sajátosságok és a kereszténység kigúnyolása, a külföldi érdekek elônyben részesítése, a kifelé történô árulkodás olyan jegyek, amelyek ebbôl a korból eredeztethetôk. Sokszor szó szerint ugyanazokat a szövegeket szajkózzák. Ha a sárguló dokumentumok nem emlékeztetnének az idô múlására, azt hihetnénk, mai gyûlöletbeszédekkel állunk szemben.”
A baloldal materiális megoldásokban keresi a sikert, abban sikeres, a sikeres párt vonzó, az egyén ott lát lehetôséget. A baloldal nem kényes arra, hogy milyen módon válik sikeressé. A gazdasági élet nem hoz instant profitot, de a rablás igen. Amikor egy országot rabolnak ki, annak a neve forradalom. A forradalmi lelkület fenntartója a gyors szerzés izgalma. A gyors szerzésnek vannak békeidôre szabott módszerei is. Amikor a gazdasági életben hirtelen sokan vagyont veszítenek, akkor valakik tarolnak. A legnagyobbat lehet szakítani a közpénzekbôl. A politikai baloldalnak erre gazdasági ideológiája van: az állam rossz gazda, el kell venni tôle a termelôeszközöket. Majd amikor azok privát kézben is veszteségesek – erre is van baloldali gazdaságfilozófia – állmosítani kell a nagyüzemeket.
A baloldali ember profitban goldolkodik, nem erkölcsben, nem nemzetben, nem közjóban. Ezeknek a mellôzésével folytatott gazdálkodás idézte elô a XIX. század szociális problémáit, amikre ugyancsak a baloldal kínált politikai megoldást (szocializmus, kommunizmus). A világháborúk ideológiai alapon folytak, az elsô: le a monarchiákkal!, a második: le a fasizmussal! Azóta is, minden ami nemzeti, a fasizmus bûnében tatáltatik.
Magyarországon rendkívül nagy szélsôségek között folyt a történelem. Érzékenyen reagált az ország a XIX. század eszméire, majd a XX. században – Európában egyedül Magyarországon – bontották ki a proletárdiktatúra vörös zászlóit. Majd másodszorra is, egy újabb háborús összeomlást követôen, végleg berendezkedett a baloldal, nemzetellenességében olyan eréllyel, ami ismét páratlan volt Európában.
Ez a politikai majd gazdasági hatalomra jutott, vagyonszerzési közösségben ötvözôdött, pártalapon nemzetellenességben idealizálódott osztály ezen a két bázison állt a pártdiktatúra összeomlásáig, és maradt állva 1990-ben, pozíciójában megerôsítve, privatizációs vagyonosodásában legalizálva. Élvezi a demokrácia jogállamiságának, és a nemzetközi rendbe besoroltatásának minden elônyét.
Anyagi helyzetük, életmódjuk, társasági életük biztosítja a különállást, javak és pozíciók kézbentartását. Természetükké vált a vallásosak lenézése, a nemzeti érzésûek iránti gyûlölet. Tovább él bennük a Párt, ami családi hagyományként álló kép marad számukra akkor is, ha az már nem gyûlöli a tôkét, aminek egy szédületes fordulattal kiszolgálójává lett.
Több mint százéves történet végén jutott el Magyarország ismét olyan belpolitikai helyzetre, amikor a nemzetellenes baloldal a magyar nép többségi akaratából a törvényhozás házában kisebbségbe szorult, és a kormányhatalomból kiesett. Egyéb hatalmi ágakban még nagyon erôsek, és nemzetközi politikai és sajtókapcsolataik felhasználásával sok bajt okoznak a magyar kormányzatnak és az országnak.
Minden erôvel a nemzeti kormányt kell támogatni, hogy az ország talpraállásában sikeres legyen, nehogy mégegyszer bedôljön a magyar választópolgár a baloldali szirénhangoknak.
------------------------------
Kelet kapuja Budapest
(Megjelent a Magyar Élet 2011. július 7-i számában)
Kétoldalú megállapodásokat írtak alá Kína és Magyarország között.
Furcsa dolgok mennek végbe ,a világban, a politika nem mindig tudja sikerre vinni a gazdasági életet.
Az elsô világháború gyôztes hatalmait a nagy zsákmány ellenére gazdasági válság gyötörte, ami magával sodorta a vesztes országokat is. Ebbôl keresve a kiutat, egyik gyôztes (olasz) és egyik vesztes (német) ország a hazai (nemzeti) alapokra építkezve nagyon rövid idô alatt, nagyon eredményesen helyreállította gazdasági életét, ami másokat is példája követésére késztetett. Háborúba torkollott a renddel ellentétes kísérlet, ami a harmadik útként jelölt gazdasági megoldás tilalmát eredményezte.
A második világháborút követôen, a nemzetköziség szellemében, két – módszereiben szögesen ellentétes – gazdasági rendszer maradt gyôztesen, hogy majd látványos vetélkedôben váljon – egyik vagy együtt – a világ gazdasági életének meghatározó, kizárólagos szisztémájává. A gyôztesek nyugati táborában a szabadkereskedelem, a keleti táborban a kötött államkapitalizmus elméletét követô rendszerrel indult a küzdelem. Érdekességként végül a Szovjetunió összeomlott államkapitalizmusával, Kína viszont sikeres államkapitalizmusával építkezett be a globális pénzügyi rendszerbe.
Ám jó lesz óvatosabban bánni ilyen egyszerûsítéssel, Mao uralmának szélsôséges kommunizmusa hetven millió kínai életébe került. Utódai a gazdaság kérdéseit kiszabadították a politikai doktrina gúzsából, aminek során a kommunizms eszmei tartalma mind hígabb lett. Kína egyelôre olcsó munkaerôvel közelít, de a jövôben fogyasztói tömegével vonul be a világgazdaság egészébe, ma még kiszámíthatatlan következményekkel.
A kínai miniszterelnök március 14-én jelentette ki, hogy a politikai rendszer átalakítása semmiképpen nem könnyû feladat egy 1,3 milliárdos országban. Mint mondta: a gazdasági és a politikai reform végrehajtása összehangoltan kell hogy történjen. Hozzátette ugyanakkor: a politikai átalakítás feltétele az eredményes gazdasági átalakulásnak. Mondhatjuk: ez a kommunizmus kezelése kínai módon?
Dr. Drábik János elemzése szerint: „Kína gazdasági sikerei jelentôsen függnek a nyugati tôke és technológia beáramlásától. Nagy-Kína úton van afelé, hogy az eurázsiai térség vezetô hatalma legyen. Nyomás alá helyezheti szomszédait, de megelégedhet azzal is, hogy a befolyás gyakorlásának közvetettebb módját válassza. Egy Nagy-Kína által gyakorolt befolyás egybeesik Amerika geostratégiai érdekeivel Eurázsiában. Így például Kína Közép-Ázsiában korlátozza Oroszországnak a cselekvési szabadságát. Ez amerikai érdeket is szolgál, mert az Egyesült Államok ki akarja terjeszteni gazdasági, pénzügyi, politikai és katonai hegemóniáját erre az eddig tôle elzárt térségre. Kínának ebben a térségben és a Perzsa-öböl térségében megegyeznek az érdekei Amerika érdekeivel. Szabad utat kell biztosítani az olajtermelô régióba, és fenn kell tartani e térség politikai stabilitását.”
Zbigniew Brzezinski, az amerikai politika egyik építômestere „A nagy sakktábla” címû mûvében kifejti, hogy a jelenlegi amerikai világhatalmi gyakorlat elôtti ötszáz évben a világhatalom központja Eurázsia volt. „Nyilvánvaló, hogy az egész világon szerteágazó kapcsolatokat ápoló Amerika számára, ha meg akarja ôrizni világhatalmi szerepét – aminek érdekében ajánlatos megakadályoznia egy egyeduralkodó és ellenséges eurázsiai hatalom létrejöttét –, központi kérdés marad, hogy eligazodjon az eurázsiai hatalmi viszonyok között… Eurázsia tehát az a sakktábla, melyen a globáis elsôbbségért vívott küzdelem tovább folytatódik.” Szerinte Japánnak és Amerikának együtt kell megoldani a világ új problémáit, miközben a térségben Kína tölti be a vezetô szerepet. Ez eredményezne egy olyan eurázsiai hatalmi egyensúlyt, amelyben Nagy-Kína ugyanazt a szerepet töltené be Eurázsia keleti szélén, mint az erôsödô Európai Unió a nyugatin.
„Kínának piacra és befektetési terepre van szüksége, hogy ûzze-hajtsa a saját és a világgazdaságot, mivel a legendás tízszázalékos GDP-bôvülés számára élet és halál kérdése. Ha a nyugatiak nem vásárolnak tôle, akkor elmarad a fejlôdés, ez feszültségeket kelt odahaza, ami súlyos eredményekkel járhat, így Peking elemi érdeke, hogy kihúzza a csávából a megrekedt európai gazdaságot. Mondjuk friss pénzzel, amely mindig jól jön az adósságok hálójában vergôdô öreg kontinensnek. Kína nem jótékonysági intézet, hanem egy érdekeit védô gazdasági nagyhatalom, amely most Magyarországon fogja megvetni a lábát, hivatalosan is.” (Sitkei Levente, Magyar Nemzet.)
Mindezek elôre bocsátása után érzékeljük, hogy a magyar kormány Kína-politikája nem jelent szembehelyezkedést Amerika szándékaival. Az Eurázsia (tehát a teljes európai és ázsiai földrész) feletti amerikai ellenôrzés politikai légkörében az egységesülô Európának és a gazdaságilag fellendülô Kínának a jelenlegi minimális, majd még a jövôben sokszorosabb kapcsolata is az uralkodó világpolitika keretein belül van. Ez a kapcsolat gazdasági, amiben politikai–ideológiai vonatkozásoknak nincs tere. Az EU–Kína kapcsolat indulását beindító Eu-országnak, tehát Magyarországnak, méretes elônyt biztosít a kapu szerep, amirôl az alábbi hír szól:
Június utolsó hétvégén Magyarország és Kína tizenkét megállapodást kötött egymással konkrét programokról, befektetési alapokról és pénzügyi keretekrôl Ven Csia-pao kínai kormányfô kétnapos hivatalos, budapesti látogatásának második napján. Jang Csie-csekülügyminiszter és Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter aláírta az egyezményeket.
Orbán Viktor miniszterelnök a megállapodásokat rendkívül fontos mérföldkôként és sikerként értékelte hazánk megújulása szempontjából. Ven Csia-pao azt mondta, hogy Kína hajlandó magyar államkötvényt vásárolni, a kínai állami fejlesztési bank pedig egymilliárd eurós külön hitelt fog biztosítani a magyar félnek a kölcsönös befektetések elômozdítására.
A kétoldalú megállapodás alapján fejlesztik a légi, a vasúti és a folyami közlekedést, ösztönzik a befektetéseket. Szándéknyilatkozatot írtak alá a kulturális együttmûködésrôl és kulturális központok kölcsönös létesítésérôl. Létrehozzák a Huawei informatikai óriáscég európai ellátóközpontját. A magyar piacra irányuló kínai export 90 százalékát már ma is hightech eszközök, elektronikai alkatrészek adják. A világ második legnagyobb telekommunikációs berendezés gyártója, a Huawei, például európai méretû logisztikai és összeszerelô bázist készül létrehozni Pécsett és Komáromban, az ugyancsak kínai ZTE a Telenor Magyarország 4G mobilhálózatának kiépítésén tüsténkedik, s a Hajdú–Bihar megyei Berettyóújfaluban is ázsiai háttérrel indulna be egy napelemüzem.
A többségi kínai tulajdonú Borsod-Chem Zrt. 1,1 milliárd euró összegû pénzügyi együttmûködési megállapodást kötött a Bank of China-val. Szolnokon citromsavgyárat alapítanak. Létrejön egy világítótestek gyártásával foglalkozó európai bázis. A légi közlekedési cégeket egyesítô és más ágazatokban is érdekelt HNA-csoport stratégiai együttmûködési megállapodást kötött a Magyar Tôketársaság Zrt.-vel. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége és a Kínai Kereskedelmi Kamara között együttmûködési nyilatkozat jött létre a bilaterális üzleti tanács felállításáról.
„A mai napot rendkívül fontos mérföldkônek és sikernek tekintem Magyarország megújulásában – fogalmazottOrbán Viktor. – Ahhoz, hogy a Magyarországon most zajló átalakulás sikeres legyen, végre lehessen hajtani a teljes gazdasági fordulatot, az országnak új típusú szövetségekre és szövetségesekre is szüksége van. Ma úgy zártuk le a tárgyalásokat, hogy Kína és Magyarország ilyen új szövetségesei lehetnek egymásnak” – mondta a miniszter-elnök.
A kérdésre, hogy a tárgyalásokon szó esett-e ideológiai kérdésekrôl,Orbán Viktor így válaszolt: „Abban értettünk egyet, hogy tiszteletben tartjuk egymás politikáját, és ez je-lenti az elvi alapját az együttmûködésünknek”. Említette, hogy az érintett kínai és magyar cégek megállapodást kötöttek egymilliárd dollárnyi vegyipari befektetésekrôl. Elmondta, hogy Kína Magyarországon kívánja létrehozni közép-európai logisztikai–közlekedési platformját. Hozzátette: a kétoldalú kereskedelmi forgalom megkétszerezéséhez szükséges pénzügyi feltételeket Kína biztosítja. „Történelmi segítséget kaptunk Kínától” – szögezte le Orbán Viktor, és kiemelte: „Magyarország számára fontos, hogy Kína hajlandó magyar államkötvényeket vásárolni. Magyarország képes finanszírozni magát a pénzügyi piacokról”. A kínai kötvényvásárlással kapcsolatban pedig megjegyezte: „ezzel a magam részérôl az ország finanszírozásának középtávú bizonytalanságát eltûnni látom”. Azt mondta, Magyarországnak ez a biztonság kell ahhoz, hogy bátran végig tudjon menni a gazdaság újjászervezésének útján, „a magyar gazdaság újjászervezésének programja nem akadhat el pénzügyi bizonytalanság miatt”.
Orbán Viktor azt mondta, „azt kívánjuk Kínának, hogy folytassa azt a politikát, amivel fantasztikus sikereket ért el az elmúlt évtizedben. Mi magyarok megemeljük a kalapunkat az elôtt a fantasztikus teljesítmény elôtt, amivel emberek százmillióit sikerült a jobb élet irányába vezetni, és reményt adni számukra a jövôt illetôen. Nemcsak jó szövetséget kötöttünk, hanem büszkék is vagyunk erre az új szövetségre.” Úgy fogalmazott, örömmel állapítja meg, hogy a két ország kapcsolatát a kölcsönös tisztelet jellemzi.
Mint mondta, örül, hogy egy olyan állam miniszterelnökét fogadhatta, amely nemcsak saját népének fejlôdését mozdította elô az utóbbi években, hanem teljesítményével a globális jóléthez is nagyszerû módon járult hozzá. Elmondta, hogy Ven Csia-pao jövô évi viszontlátogatásra hívta meg, és ezt elfogadta.
Ven Csia-pao azt mondta a nemzetközi sajtó képviselôinek, hogy a kínai–magyar kapcsolatok fejlôdésének nagyon szilárd alapjai vannak. Úgy fogalmazott, hogy az elmúlt huszonnégy évben, a korábbi kínai miniszterelnöki látogatás óta a világban és Magyarországon nagy változások történtek, de a kínai–magyar barátság töretlen maradt. Kifejtette, azért választotta mostani európai körútja elsô állomásának Magyarországot, mert fontosnak tartja a két ország közötti baráti együttmûködést és partnerséget. Arról is beszámolt, hogy a kétoldalú kulturális kapcsolat elômozdítása céljából százötven magyar fiatalt hívtak meg Kínába.
Ven Csia-paot, kétnapos hivatalos látogatásán, mintegy száz üzletember kísérte el ötnapos európai körútjára – Magyarország után Nagy-Britanniába, majd Németországba látogattak –, sajtókísérete pedig negyventagú volt.
A Demján Csoport az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta, hogy a Kínai Népköztársaság miniszterelnökének budapesti látogatásához idôzített megállapodás új távlatokat nyújt az egyre erôsödô magyar–kínai kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban, a két cégcsoport közti együttmûködés pedig lehetôvé teszi, hogy Magyarország a kínai gazdasági, kereskedelmi, idegenforgalmi kapcsolatok európai kapujává váljon. A felek nagyszabású fejlesztéseket terveznek a logisztika, a reptérfejlesztés, a légiközlekedés, az ingatlanfejlesztés, a hotel- és bevásárló-központ fejlesztés, a közlekedési infrastruktúra fejlesztése és a pénzügyi szolgáltatások területén – áll a közleményben.
Demján Sándor az aláírást követôen, a közlemény szerint, hangsúlyozta: a beruházások eredményeként több ezer új munkahely jön létre Budapesten és számos más magyarországi városban. Csen Feng , a HNA Group elnöke kiemelte: „A Hainan Airlines Peking–Budapest járata a kínai és magyar nép közötti baráti kapcsolatok ápolásának egyik meghatározó csatornájává vált.”
A Demján Sándor érdekeltségébe tartozó cégek (egyebek között a TriGranit és az Euroinvest) nevében a magyar nagyvállalkozó stratégiai egyezményt kötött a kínai HNAGrouppal. A TriGranitnak eddig nem voltak kínai kapcsolatai, de most kiváló üzleti lehetôségek mutatkoznak a milliárdos magyar vállalkozó és cégei elôtt fôleg újabb magyarországi és kínai beruházásokhoz.
A Kínai Népköztársaság egyik legnagyobb vállalatcsoportjának számító HNA Group tevékenységi köre felöleli a légiközlekedés, ingatlanfejlesztés és -üzemeltetés, logisztika, turizmus és pénzügyi szolgáltatások területeit. A Demján Csoporttal karöltve a felek nagyszabású fejlesztéseket terveznek a logisztika, a reptérfejlesztés, a légiközlekedés, a hotel- és bevásárlóközpont építés, a közlekedési infrastruktúrafejlesztés és a pénzügyi szolgáltatások teljes vertikumában.
Pontosan nem jelölték meg, hogy a repülôtereket tekintve melyiknél fognak együttmûködni. Nem zárható ki, hogy ez Tököl lesz, ahol az Euroinvest már korábban megvetette a lábát. Terítéken lehet még a Vas megyei Porpác is, ahol egy sanghaji befektetôi csoport akar cargo repülôteret létrehozni, akár ebbe is beszállhat a HNA és a Demján Csoport. A légiközlekedési szektornál maradva szóba jöhet még Ferihegy is, hiszen a HNA nyíltan pályázik a Malévre, s így annak fô bázisán is komoly szerephez juthat – kiegészítve a német Hochtief többségi tulajdonában lévô Budapest Airport infrastrukturális beruházásait.
Varga Mihály álllamtitkár így nyilatkozott: „A kínai gazdaság mögött elképesztô teljesítmény van. Azt a társadalmi eredményt sem szabad lebecsülni, amely százmilliókat emelt ki az éhezés, a nincstelenség világából. Sikertelen kísérletek tucatjai mellett a kínai változások példaértékûek. Az itt mûködô kínai cégek magatartása – például a Borsodchem esetében – munka- és befektetôpárti. Ez pedig egybeesik a magyar kormány munkahely teremtési törekvéseivel. Uniós tagként mi stratégiai partnere lehetünk Kínának abban, hogy Európával szorosabbra fûzze a kapcsolatait. Egy sikeres gazdaság egy válsággal küszködôével. Szombaton 12 megállapodást írtunk alá, remélem, hamarosan követi a többi, például az állampapírpiacon.”
*
Két nagy politikai–emberjogi bûn terheli Kínát, és ezekhez erkölcsi alapon mi magyarok is viszonyulunk. Az egyik Tibet lerohanása, bekebelezése Vörös Kínába – ahogy annak idején megkülönböztettük Taiwantól vagyis Nemzeti Kínától. A magyar emigráció maximálisan kihasználta a tájékoztatás lehetôségeit a nemzetközi felháborodás mentén, párhuzamba állítva 1956. november 4-i szovjet támadással, aminek moszkvai elhatározásához Peking biztatása erôsen hozzájárult.
A másik bûn 1989-ben történt, amikor a kommunista hatalom véres kegyetlenséggel szétverte a Tiananmen téri demokratikus diákmegmozdulásokat. Ezt is világraszóló felháborodás kísérte, pedig akkor közeledtek nagy igyekezettel a nyugati hatalmak Kínához „rendezni a vitás kérdéseket”. Azóta eltelt több mint húsz év, ami alatt a teljes fejlett gazdaságú országok, köztük Ausztrália is, jelentôs gazdasági kapcsolatot építettek ki Kínával. Már nem említik, hogy „Vörös”, ritkán történik utalás a hatalom kommunista voltára.
Tibet felszabadulását elnyeli a nagypolitika. Nem Magyarország dolga szemrehányni Kínának korábbi magatartását. Ne követelje senki Magyarországtól, hogy erkölcsbírói szerepet vállaljon, veszélyeztetve olyan gazdasági lehetôséget, amivel egyéb nagyhatalmi nyomorgattatásait enyhíteni tudja. Nem a magyar dorgálástól fog elállni ilyen viselkedéstôl, arra majd a saját népe gazdasági haladásához szükséges nyugalma és békéje kényszeríti rá, ami csak idô kérdése.
Kína lendületes fejlôdésen megy át, amiben a politikai szempontok egyre inkább háttérbe szorulnak. Kína nem ártott nekünk, nem volt részese trianoni megcsonkíttatásunknak, nem bombázott magyar falvakat, városokat, és lám olyan nagyhatalmakkal, amelyek ezt megcselekedték, Magyarországnak barátinak, szövetségesnek illett a múltban, illik a jelenben is, lenni.
Hasonlóan fogalmazott Matura Tamás, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa, aki szerint a távol-keleti ország gazdasági csúcsteljesítménye háttérbe szorítja ezeket a szempontokat: „A reálpolitika a nyugati világtól – benne az Európai Unióval és persze Magyarországgal – azt követeli meg, hogy az ötezer éves kultúrával bíró Kínával szemben ne tanári tekintéllyel lépjen fel. Ha ezt egy ország megteszi, számolnia kell azzal, hogy ez kontraproduktív hatással járhat a Kínával fenntartott kapcsolatok terén.”
Hasznosítani kellene olyan lélektani elemeket is, amikrôl említés történik a jelenlegi kínai kapcsolatok idején, nevezetesen élvezni a közös ázsiai származás tudatának elônyeit, ami abból ered – ahogy Matura Tamás megjegyezte: „Kínában sokan egy-fajta kulturális és történelmi romantikával tekintenek Magyarországra, népünk hun eredetét tekintve. Ezt erôsíti Kínában a ‘Hungary’ név át-írása az »ázsiai hun nemzetség« kifejezést tartalmazza, ami a mi ázsiai gyökereinket, és ilyen módon a kínai–magyar kvázi rokonságot támasztja alá a szemükben.”
A nagy falat ugyan a hunok ellenében építették, de a falon túl mégis lehet ápolni az ázsiai testvériséget, ami nem árt a mai magyaroknak, akiket például a tótok visszadeportálnának a „sötét” Ázsiába, mivel hogy ôk öt perccel elôbb érkeztek meg a Kárpát-medencébe.
------------------------------
Csapó Endre:
Csúcsforgalom a magyar utcán
(Megjelent a Magyar Élet 2011. július 14-i számában)
Az elmúlt hetekre számos, nagyjelentôségû esemény törlódott össze a magyar politika számára. Elsôsorban az európai uniós magyar elnökség befejezése, annak Lengyelország részére átadása, a kínai gazdasági kapcsolat beindítása, Orbán Viktor németországi látogatása, az amerikai diplomácia megjelenése Budapesten. Mindezek mellett fontos törvények meghozatala, mint a közélet tisztasága elleni bûncselekménynek a kiemelt jelentôségû ügyek sorába emelése, konzultáció a társadalommal, és a nem utolsó sorban a Fidesz kongresszus.
Ami az EU-elnökséget illeti, Martonyi Jánoskülügyminiszter hangsúlyozta: Magyarország büszke lehet az elnökségre, mivel bebizonyította, hogy képes ugyanúgy ellátni a feladatokat, mint a régi tagállamok. Az elnökség célja az erôs Európa megteremtése volt, ehhez erôs tagállamokra, erôs gazdaságra, egymással hatékonyan együttmûködô intézményekre és erôs politikákra van szükség – mondta, hozzátéve, az elmúlt fél év alatt bebizonyosodott, hogy a válság kezeléséhez erôteljesebb gazdaságpolitikai koordinációra van szükség. A külügyminiszter az elnökség sikerei között sorolta fel a roma keretstratégia és a Duna-stratégia elfogadását, továbbá azt, hogy a schengeni bôvítés ügyében egy mindenkinek elfogadható megoldást találtak. A horvát csatlakozási tárgyalások lezárását illetôen megjegyezte: „beláthatatlan következményei lettek volna”, ha ezt nem sikerült volna elérni. Az elnökséget mostantól betöltô Lengyelországgal jó az együttmûködés, most Budapest segíti Varsót, hogy a közép-európai év sikeres legyen az unióban – jelentette ki.
Robák Ferenc EU-elnökségi operatív kormánybiztos hangsúlyozta: az elnökség egész Magyarország ügye lett, megkapták a szükséges politikai támogatást ahhoz, hogy nyugodtan dolgozhassanak. A magyar sajtó korrekten tudósított az eseményekrôl – tette hozzá. Mint mondta, magas színvonalú, az eddigi elnökségi gyakorlatnak megfelelô rendezvényeket szerveztek meg takarékos módon. A gödöllôi Grassalkovich-kastély, mint az események fô helyszíne, jó választásnak bizonyult, beváltotta a hozzá fûzött reményeket.
Az Európai Parlamentben a magyar elnökségi félév idején kiélezôdött a szembenállás a baloldal és a konzervatív oldal között, amiatt hogy a magyar baloldal, amely politikai bukása ellensúlyozására vaskos hazugságokkal megszerezte a nyugati baloldali körök támogatását, és ezáltal bevitte a magyar belügyeket az EU Parlamentbe.
Látogatást tett hazánkban Hillary Clinton jelenlegi, ésCondoleezza Rice korábbi amerikai külügyminiszter, felavattaRonald Reagan szobrát, valamint megnyílt a Tom Lantos Intézet.
Hillary Clintont Orbán Viktor fogadta csütörtökön az Országházban, Rice pedig beszédet mondott a Reagan-szobornál a Szabadság téren, valamint a Szépmûvészeti Múzeumban a Szabadság-vacsorán, amit a budapesti Transzatlanti diplomáciai hét keretében rendeztek meg.
Orbán Viktor méltatta a száz éve született Reagan elnök életmûvét. Az egykori amerikai elnök kiállt azért a meggyôzôdésért – mondta a kormányfô –, hogy a rosszal nem lehet együtt élni, a gonosszal nincs békés egymás mellett élés, nincs kompromisszum; legyen bármilyen nagy és félelmetes, meg kell küzdeni vele, le kell gyôzni. Ronald Reagan tabukat döntött, öröknek hitt dogmákat söpört félre a józan ész nevében, ledöntötte a falakat, amelyeket a XX. század torz és beteg ideológiái nevében emeltek a szabadság útjába, amik elszigetelték a nyugati civilizáció egyik részét a másiktól – sorolta a volt elnök tetteit, hozzáfûzve, erôt akarunk meríteni a példájából. Orbán Viktor szerint ma Magyarországon még falakat kell lebontani, hogy „kiszabaduljunk a múlt hibáinak fogságából, erôs, sikeres és büszke országgá váljunk”.
Igen, erôt kell merítenünk, ez a lényeg, nem kell a régi eseményeket sokat vallatni, amikor példaképre van szükség. Reagan elnök így elôadott példája hasznos lehet világnézeti támaszként a magyarországi nemzetellenes baloldal lebontásához. A másik politikai értéke a szoborállításnak és a Lantos Intézet megnyitásának, a magasszintû amerikai diplomáciai látogatás ténye. Ez a tény szöges ellentétben áll a néhány évvel ezelôtti áldatlan viszonynak, ami Washington és az akkori magyar ellenzék között létrejött a magyarországi baloldal és amerikai elvtársai szívós és álságos rágalmazásai következtében. Ennek feloldását eredményezte a magyarországi baloldal politikai összeomlása, a Fidesz-oldal kétharmados gyôzelme, amit mindenképpen tudomásul kell venni a nagyhatalomnak is, amelynek most már nincs módjában húzódozni a nemzeti érdekeket szolgáló pártok kormányától. Az Orbán-kormány egyéves fennállásának és EU-elnökségének sikere meggyôzhette az amerikai kormányzatot arról, hogy korábban félretájékoztatták. A két magasállású amerikai hölgy látogatása a magyar kormány sikere és elismerése.
Amerika természetesnek veszi, hogy világhatalmi állása kötelezi ellenôrizni a hatalmi hálózatához vonzott országok politikai állapotát az ô általa megfogalmazott demokrácia követelményeihez. A kormány sikere mutatkozik az amerikai külügyminiszter asszony látogatásán és kedvezô nyilatkozatain, ami fontos a kis ország részére.
Ezzel szemben a kormány (és talán az ország) ellenzéke nagyon igyekezett a látogató hölgyet meggyôzni arról, hogy a mai magyar kormány nem méltó az Egyesült Államok elismerésére.
„Mesterházy szocialista pártvezér arról tájékoztatta Clinton asszonyt, hogy Orbán Viktor sárba tapossa a demokráciát, Schiffer András LMP-elnök meg arról, hogy mekkora veszélyt jelent a magyar demokráciára nézve a Kínával való barátkozás. Clinton asszony persze – mi mást tehetett volna – elmagyarázta röviden a gyerekeknek, hogy ahol demokratikus módon választhatják vagy válthatják le a kormányt, ott bizony demokrácia van, bár némi aggodalom azért Amerikában is támadt; Kína pedig nagy erô, világpolitikai tényezô, célszerû tehát jó kapcsolatot ápolni vele – amint azt egyébként maga a nagy USA is teszi.
Dúl az aggodalom természetesen továbbra is, a hazai balliberálisok európai parlamenti képviselôinek soraiban egyre hisztérikusabban, Göncz Kinga és Tabajdi Csaba vezérletével. Ôk görcsösen és szûkölve aggódnak az autokrata Orbán Viktor miatt a demokratikus alkotmányért. Még a Velencei Bizottságnál is jobban.”
— tudatja Bíró Zoltán a Magyar Hírlapban.
Amikor Orbán Viktor arról szólt, hogy „Az államadósságot ellenségnek kell tekinteni” és „Ha egy ellenséget nem gyôzünk le, akkor ô gyôz le minket” – tudnunk kell, hogy az államadósságnak, mint veszedelemnek a létrehozóiról szólt. A globalizmus világában nehéz személyeket vagy intézményeket illetni helytelen cselekedetekért, az eladósítás általános jelensége a fennálló szisztémában termelôdik. Vajon követhetô-e annak története, hogy ma szinte minden állam hitelekkel tudja csak fenntartani háztartását? Minden állam szenvedi, és ma már elfogadja normális eljárásként, hitelpénzzel dolgozni. Minthogy a világ gazdasági rendje a baloldali, nemzetközi filozófiák államellenes alapállásán mûködik, az orbáni államadósságellenes védekezés valójában a balliberális erôszak elleni védekezés.
Orbán Viktort személyében is letámadta az Európai Parlament baloldala, mégpedig azon a napon, amikor beszámolt a féléves magyar elnökség sikeres munkájáról. Összegzése szerint a magyar elnökség nagyon sikeres volt, elvégezte azt, amit célul tûzött ki. Példaként említette a gazdasági kormányzást, a roma- és a Duna-stratégiát. A legnagyobb eredménynek a horvát csatlakozási folyamat állását nevezte. Utóbbival kapcsolatban elmondta: memorandumot fogalmazott meg a nyugat-balkáni kérdésrôl, s azt eljuttatta az uniós vezetôknek és az érintett miniszterelnököknek.
A gazdasági kormányzás jogszabálycsomagjáról úgy vélekedett, az arról szól, hogy az EU is rájött arra, nem tudja az egységes piacra hagyni a gazdasági rendszer koordinációját. A sajtótájékoztatón Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke azt mondta: nehéz idôkben kiváló munkát végzett az Orbán Viktor vezette magyar elnökség, amelynek eredményei közül a horvát csatlakozás ügyét, Románia és Bulgária schengeni csatlakozásának kérdését, a romák integrációs stratégiáját, valamint a Duna-stratégiát emelte ki.
A miniszterelnöki szóvivô hajánál fogva elôrángatott érvelésnek nevezte Daniel Cohn-Bendit azon kijelentését, hogy az elnökség szakmailag jól teljesített, de ez nem igaz a politikai vonalra. Újra elôállt a magyarországról való elvtársi sugallatokkal.
Orbán Viktor kijelentette, a „nemzetközi baloldali támadásoknak” nemcsak taktikai okai vannak, hanem olyan okai is, amelyek abból fakadnak, hogy van három-négy dolog, amelyben „mélyen nem értünk egyet, de nekünk van jogunk eldönteni, hogy Magyarországon milyen válaszokat adunk ezekre a kérdésekre”. Példaként említette a tényleges élet-fogytiglan kérdését, az azonos nemûek házasságát. Utóbbiról szólva kijelentette: Magyarországon ezt „nem támogatják az emberek, soha nem is fogják. Ezért Magyarországon a családnak az egy férfi, egy nôre épülô alkotmányos definíciója fenn fog maradni”.
Az Európai Parlament június 5-én Strasbourgban megszavazta azt az állásfoglalást, amelyben – nagyrészt a Velencei Bizottság véleményére alapozva – bírálják az új magyar alkotmány elfogadásának módját és annak számos tartalmi elemét. Az EP-képviselôk nagyrészt párthovatartozás szerint szavaztak: a baloldaliak, a liberálisok és a zöldpártiak javaslatát 331-en támogatták, 274-en – köztük a legnagyobb frakciót adó néppártiak – ellenezték, 54-en pedig tartózkodtak.
Azzal az Európai Parlamentben elhangzott mondatával kapcsolatban, amely szerint Brüsszel nem Moszkva, de ô mindig meg fogja védeni az országot attól, hogy kívülrôl mondják meg, mit tehetnek és mit nem tehetnek a magyarok,Orbán Viktor kérdésre kifejtette: a magyar felfogás szerint„mi nem alárendeltjei vagyunk Brüsszelnek, ezt sosem fogadnák el a magyarok. (…) Vannak olyan jogok, amiket együtt gyakorlunk Brüsszellel. Az együttgyakorlás a dolog lényege. Ez az alkotmányos alap.” Magyarország viszont csak ezeken, az „együttgyakorlásra” kijelölt pontokon fogadja el Brüsszel döntéseit, ami ezeken túl van, az a nemzeti identitáshoz tartozik – szögezte le, hozzátéve, hogy „erre a határra mi érzékenyek vagyunk”.
Ebbôl is látható, hogy Európa országai a kontinentális együttesben örök küzdelemben lesznek a központi kormányzattal. Ebben nekünk magyaroknak évszázados tapasztalatunk van, amit gyakoroltunk is, ami miatt kaptuk a jogásznemzet elnevezést. Ezek nálunk ismerôs közjogi harcok, a közös és a miénk vitája, és természetesen jelen lesz a labancok hada, a beárulók, besúgók, magyarkodást emlegetôk sokasága.
Annak kapcsán, hogy Daniel Cohn-Bendit élesen támadta a Klubrádió frekvenciájának „elvételét”, Szijjártó Péter, a kormány szóvivôje azt mondta, innen kezdve teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar baloldal kérésére a nemzetközi baloldal indított támadást januárban Magyarország ellen. Semmi jelentôsége nincs annak, hogy az Európai Parlament baloldali képviselôi mit gondolnak a magyar alaptörvényrôl – reagált az EP alaptörvényt bíráló határozatára. „Kevesek ôk ahhoz, hogy megmondják azt a magyar embereknek, mi legyen benne a magyar alkotmányban” – jelentette ki Szijjártó, aki hozzátette, büszkék az alaptörvényre. Azt is kevésbé fontosnak nevezte, hogy az Európai Parlament mit fog gondolni a sarkalatos törvényekrôl, mert azokat az alaptörvénynek és a magyar emberek akaratának megfelelôen fogja meghozni a magyar parlament.
A magyar miniszterelnök ugyancsak kijelentette június 5-i strasbourgi sajtótájékoztatóján egy feltett kérdésre válaszolva, hogy: az alkotmány európai védelem alatt áll. Minden nemzetnek joga van a saját alkotmányához, ráadásul a magyar alaptörvény egy modern, európai alkotmány, az életet, a családot, a nemzetet és az emberi méltóságot állítja középpontba, „ezért mi büszkék vagyunk erre az alkotmányra”– közölte.
*
Lezajlott a Fidesz huszonnegyedik tisztújító kongresszusa, ahol Orbán Viktor kijelentette: nem fogják hagyni, hogy Magyarország visszasodródjon a „görög útra”. Újraválasztották Orbán Viktort a párt elnökének, és újraválasztották a párt négy alelnökét is: Varga Mihály, Kósa Lajos, Pelczné Gáll Ildikó, Pokorni Zoltán.
Orbán Viktor újraválasztása után azt mondta: a Fidesz megtanulta, hogy nem ideológiákért, hanem Magyarországért kell küzdenie, így kiállt az országért „a nemzetközi és a hazai baloldallal szemben”. „A hazai és a nemzetközi szocialisták politikája egyszerû, mint a faék: demokrácia csak akkor van, ha ôk vannak kormányon, ha nincsenek, demokrácia sem lehet” – fogalmazott, hozzáfûzve: a kormány kiállt az országért, amikor nemtelen támadások érték, és világossá tette: nem tûr beleszólást, kioktatást senkitôl.
„Kiálltunk az emberekért, amikor bank- és válságadót vezettünk be a korábban megszokott, és a külföld által követelt megszorítások helyett. Kiálltunk, amikor csendben és békében elköszöntünk az IMF-tôl” – jelentette ki a miniszterelnök. Az emberek melletti kiállásként értékelte azt is, hogy közölték a rendvédelmi dolgozókkal: senki, így ôk sem követelhetnek maguknak indokolatlan elônyöket, kiváltságokat az adófizetôk vagy a nyugdíjasok pénzén. Kiemelte, a kormány kiállt az arányos, munka- és családbarát adórendszer mellett, „mert azé az országé a jövô, amely képes úgy támogatni a munkát, hogy közben nem bünteti a sikert”.
Az elmúlt évtizedet úgy értékelte, alapjaiban rengett meg a világ, a civilizációnk arra kényszerült, hogy józanodjon ki hamis illúzióiból, utópiáiból, ám a „földmozgásoknak” még nincs vége, az emberiség történetének egy teljesen új, ismeretlen fejezete kezdôdik. „Nyugaton a helyzet bizonytalan; új világrend van alakulóban – jelentette ki, hozzáfûzve, hogy – Magyarország ezt mindenkinél korábban felismerve leváltotta a régi világot, amely mindenütt kudarcot vallott. Nem pusztán egy kormányt váltottunk le 2010-ben, hanem egy világot, azt a magyar világot, ami csôdöt mondott” – közölte. Ehhez – mint fogalmazott – hajtûkanyart kellett végrehajtani, hogy Görögország útjáról letérjünk.
Szavai szerint készen állnak arra, hogy megvívják a Fidesz történetének legnagyobb küzdelmét, hogy megvívjanak a múlt hibáival, és azokkal akik ma is védelmezik e hibákat. Vannak, akik vissza akarják fordítani Magyarországot; vannak, akik jól jártak, miközben Magyarország szenvedett, miközben milliók veszítették el munkájuk gyümölcsét; vannak, akik degeszre keresték magukat azon, hogy az országot a feje búbjáig eladósították – sorolta, hozzátéve, hogy vannak, akik a jövô útjáról a „görög útra” akarják terelni Magyarországot, arra az útra, amely kényszerprivatizációhoz, az ország vagyonának eladásához, radikális bércsökkentéshez, százezrek elbocsátásához, adóemeléshez, új adók kivetéséhez és elszegényedéshez vezet. A Fidesz azonban végig fog menni a jövô útján, akár tetszik ez a múlt embereinek itthon és külföldön, akár nem, és nem fogja hagyni, hogy Magyarország visszasodródjon a „görög útra” – jelentette ki Orbán Viktor.
*
Távolról nézve, és történelmi értékét szemlélve megállapíthatjuk, hogy Orbán Viktor és kormánya szembehelyezkedik a nemzetellenes világrenddel. Nem kevés veszedelemmel járó vállalkozás lesz. Nem véletlen, hogy Magyarországon érik meg az ellenállás a nemzetközi baloldal diktatúrájával szemben, mert nálunk jött létre teljes rútságával és legelszántabban a nemzetellenesség. Ez az immár tûrhetetlen agresszívitás gerjeszti a politikai türelmetlenség szellemét, különösen a fiatal korosztályokban. A türelmetlenség nem jó tanácsadó.
Orbán Viktor nem hazardírozó, de bátor kezdeményezô, aki tudja, hogy a felgyülemlett indulatokat csak egy mérsékelt de határozott nemzeti középpárt nemzetet védelmezô kormányzata tudja mederben tartani. Ilyen vállalkozás esélyét abban látja, hogy a baloldal Európa szerte fokozatosan teret veszít. Ezt fejezi ki, amikor arról szól, hogy civilizációnk kényszerül kijózanodni a hamis illúzióból, az utópisztikus, agyrémes világpolgársági társadalomjövôképébôl. Egy ilyen baloldali próbálkozás már csôdöt mondott, nem jött létre a szovjetember.
„Nyugaton a helyzet bizonytalan; új világrend van kialakulóban.” Ebbôl a mondatból az „új világrend” részünkre nem hangzik jól. A sokat hangoztatott New World Order jut eszünkbe, ami éppen ellenkezô irányba mutató politikai program az angolszász politikai irodalomban. Értjük, hogy nem errôl van szó, hanem annak a világnak a leváltásáról, egy új érdekében, amit orbáni fogalmazásban olvasunk: „Nem pusztán egy kormányt váltottunk le 2010-ben, hanem egy világot, azt a magyar világot, ami csôdöt mondott”.
Csapó Endre:
Képíró per—felmentô ítélet
(Megjelenik a Magyar Élet 2011. július 28-i számában)
Motto: „Political circumstances at the end of the Second World War determined that the only crimes that could be investigated were those perpetrated by the defeated enemy.” (A második világháború végén kialakult politikai körülmények döntötték el, hogy csak a legyôzött ellenfél bûncselekményei kerülhetnek kivizsgálásra.)
Norman Davies, Europe East and West, London 2007.
„Nem jogerôsen felmentette a háborús bûntett vádja alól a Fôvárosi Bíróság Képíró Sándor volt csendôr századost, A 97 éves Képírót az ügyész azzal vádolta, hogy 1942. január 21–23. között, egy újvidéki razzia során az egyik járôrcsoport parancsnokaként közremûködött ártatlan civilek törvénytelen kivégzésében. Az ítélethirdetés hatalmas érdeklôdés mellett zajlott, a magyar mellett a nemzetközi sajtó is képviselteti magát. Képírót a mentôk hozták be a bíróság épületébe, mert egy hete kórházban van. Képíró a tárgyalóterembe is infúzióra kötve érkezett. Az utolsó szó jogán pszichológusa úgy tolmácsolta szavait: »ártatlan vagyok, soha nem öltem, nem raboltam, a hazámat szolgáltam. 1996-ban azért tértem haza, mert Magyarország nélkül számomra nincs élet.« A felmentô rendelkezés kimondása után a bíró szavait hatalmas taps fogadta. A rendelkezés mellett a bíróság azt a döntést hozta, hogy a csaknem 4,5 millió forintos perköltséget a magyar államnak kell megfizetnie. Képírót ezután egészségi állapota miatt kivitték a terembôl. A tárgyaláson jelen volt a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója, Efraim Zuroff, valamint Vladimir Vukcevic, a háborús bûnök kivizsgálásáért felelôs szerb különleges ügyész. 2008-ban Vukcevic hivatala Zuroff-fal együtt kérte a Képíró elleni vizsgálat megindítását. Zuroff az ítéletrôl azt mondta: megdöbbentô, hogy nem ítélték el Képírót, érthetetlen számára, hogy miért mentették fel, hiszen szerinte ez volt az egyik legegyértelmûbb eset, amivel valaha foglalkozott. Vukcevic szintén döbbenetét fejezte ki.” Részlet a Magyar Távirati Iroda július 18-án kiadott jelentésébôl.
A fent idézett mottó értékét növeli, ha kiegészül a szerzô még néhány gondolatával: „For fitfty years the world has been only half informed. The Nurenberg tribunal had nothing to say about Stalin’s crimes. In Eastern Europe all crimes were automatiacally attributed to fascism. Nazy hunting flourished and still does. The hunting of communist criminals has never even started.” (Ötven évre a világ csak féloldalas információt kapott. A nürnbergi bíróság szót sem ejtett Sztalin bûneirôl. Kelet-Európában minden elkövetett bûnt automatikusan a fasizmusnak tulajdonítottak. A náciüldözés felvirágzott, és még ma is virágzik. Kommunista bûnözôk üldözése soha el nem kezdôdött.”)
A derék angol történész szorgalmas tanulmányozója Európa keletre felezett részének. Ez segíti ôt megállapítani, hogy valami nagyon nincs rendben a nyugati gondolkodásban. Addig rendben van, hogy a gyôztes viszi a zsákmányt, leteperi a vesztes fél asszonyait és megfizetteti hadi kiadásait, majd elássa a csatabárdot. Ezúttal más is megtörtént: Nürnbergben kisajátították az igazságot. És a békét is, amennyiben bizonyos bûnök soha nem évülnek el. És a vesztesnek ártatlanjai sem lehetnek, errôl szól a kollektív bûn kodifikációja. „Political circumstances at the end of the Second World War.” A második világháború végén uralkodó „politikai körülmények” teremtették meg a nyertes mindent visz törvényességét, ami az akkor kialakult és ma is fennálló világrend alapja. A mai ember három nemzedéken át ehhez teljesen kondícionálódott, tudomásul veszi, hogy vannak megtorolt bûnök és vannak megtorlatlan bûnök, és vannak továbbá büntethetô ártatlanok, és vannak büntethetetlen bûnözôk.
A szóban forgó per politikai per. Valahol, valamikor politikai döntés történt arról, hogy a háborús bûncselekmények ne évüljenek el, elkövetôit idô végezetéig üldözni kell. El lehetne filozofálgatni azon, hogy mire utal a „háborús” szó, hiszen a háború a legsúlyosabb bûnnek, az emberölésnek az intézménye. Annak is tanúi voltunk, hogy – amikor már nem fegyveresek álltak szemben fegyveresekkel, tehát – a háború múltával követték el a fegyvertelenek legyilkolását. Ez a súlyosabb cselekmény nem lett nevesítve, nem is üldözték, mert ennek áldozatai csak a vesztesek voltak. Majd a háborús bûn fogalma változott, faji üldözések eseteire korlátozódott, ilyen alapon világméretben folyt az intézményes „náci” elkövetôk felkutatása. A Képíró-per ilyen vonatkozás beiktatásával jött létre. De térjünk vissza a hírre:
