Hun Vérfarkas
A Naprendszer második bolygója, a Vénusz, egykoron élettel, intelligens lényekkel, fénnyel teli, gyönyörű égitest volt.
Az éltető Nap, feltűnően ragyogó, és hatalmas koronája, lenyűgöző látványt nyújtott a planéta szikrázóan tiszta égboltján.
Langyos, meleg tengereiben, óceánjaiban, sós és édesvizeiben tobzódott a vízi élet megannyi fajtája. Az örök nyár és tavasz birodalmában, a szárazföld dúslombú erdejei, bőséges növényzetű szavannái biztosították a hideg és melegvérű állatoknak, a gond nélküli megélhetésükhöz szükséges életteret. A kellemes hőmérsékletű, gyengéden lengedező levegő, a szárnyasok milliónyi és milliónyi fajtájának csiripelő, éneklő, daloló színpadává vált.
A bolygó egészét két lábon járó, intelligens humanoid teremtmények uralták. Az univerzum több különböző tájairól származó, eltérő típusú formációi jelentek meg, és próbáltak egymással többnyire harmóniában, békében meglenni. Voltak közöttük viszonylag magas testfelépítésű, barna bőrűek, akik a bolygó összefüggő óceánjainak közepén elterülő, hatalmas kontinensen élték minden napos, természetbarát életüket. Neggereknek nevezték magukat.
A bolygó keletinek mondott felén, sárgásbőrű, aprótermetű, szorgalmukról, kitartásukról elhíresült populáció nevelkedett, fejlődött, gyarapodott a kellemes éghajlat alatt. Ők voltak a kínjapók.
Egy másik természeti nép, a tzigók nem törődtek a holnappal, egyik napról a másikra élték felelőtlen életüket. Egyáltalán nem érdekelte őket, mit hoz a másnap. Az adott nap megélhetési kincseit, azonnal felélték. Gyűjtögetésből éltek. Amit megpillantottak, és megtetszett, vagy kellett nekik, azt azonnal elvették, felhasználták. Úgy gondolták, minden az övék, ami az útjukba kerül.
A legnagyobb összefüggő területet, a magarnak hívott nép uralta. Négylábú megszelídített állataik hátán ülve, óriási területeket bejárva, igazgatták a területükön élő, más barátságos nemzetekkel együtt, közös sorsukat. Minden napos kemény munkájuk mellett, mindig szakítottak időt arra, hogy az Egy Igaz Istenüket tiszteljék, imádkozzanak hozzá. A maguk által megtermelt, előállított, fel nem használt javaikat, más területeken élő népcsoportokkal elcserélték, egyéb használati dolgokra.
Későbbiek folyamán, egy fönticainak nevezett nép kitalálta, hogy az addig gyakorlattá vált árucsere kereskedelmet, egy arra hivatott érték közvetítő eszköz segítségével, az úgy nevezett pénz közbeiktatásával végezzék.
Kiválóan működött a rendszer, egészen addig, amíg egy magukat kiválogatottnak tekintő népcsoport, - a zsudák – a pénz, érték közvetítő szerepét sutba dobva, érték teremtő eszközzé silányították azt. Pénzből lehet pénzt csinálni. Ez volt a vezérlő elvük.
A pénz vált a mindenükké, annak megszerzése, gyarapítása vált hitvallásukká, minden napos tevékenységükké. A kereskedelmet teljesen kisajátították. A mások által előállított termékeket búsás haszonnal adták tovább. Idővel kitalálták ennek nagyipari méretekben működő intézményesített formáját, az árutőzsdét. Majd ezt tovább fokozva, a – normálisan gondolkodó észnek teljesen ellentmondó – pénzpiaci tőzsdét. Ezeket a rendszereket, olyan zsenialítással működtették, hogy tényleges hasznuk csak és kizárólag nekik származott, minden egyes ügyletből.
Hatalmukat, a bolygót teljesen átölelő politikai rendszer kiépítésével biztosították. Gazdasági befolyásuk megtartása, növelése céljából, háborúkat robbantottak ki. Pusztítóbbnál pusztítóbb fegyvereket fejlesztettek, és a bolygó lakói között ellentétet szítva be is vetették azokat.
A magar nép, a régmúlt idők során, belakta a bolygó egyik legszebb, természeti adottságait tekintve legbőségesebb, magas hegyek által körbezárt területét. Sok féle nép fente a fogát erre a területre, de a hős magar katonanemzet, évezredeken keresztül képes volt azt megtartani. Addig, amíg ember, ember ellen harcolt, és küzdött saját igazáért, hazájának területi épségéért, a magarnak nem volt ellenfele. Problémái akkor kezdődtek, amikor az aljassággal, a gonoszsággal, a csalással, a politikai küzdőtér alapvető követelményével, a hazugsággal, a korrupcióval, a hitszegő magatartással kellett birokra kelnie. A magar jelleme, az ilyen jellegű küzdelemre nem volt behangolva. A becsület, a szavahihetőség, a barátság, a segítőkészség a bajtársiasság, a szeretet nem fért meg az ármánykodással.
A modern kornak mondott időkre, a zsudák teljesen beszivárogtak a magarok minden napjaikba. Átitatták életterüket, alkotó elemeivé váltak életüknek. Ők alkották a törvényeiket – a magarok érdekei ellenére – birtokolták javaikat, tulajdonolták legfőbb értékeiket, használták gyáraikat, termeltették ki ásványi és természeti kincseiket. Külsőre alig különböztek a két nép gyermekei egymástól. Csak az avatott tekintetek vették észre, az eltérő stílus jegyeket.
A két fajta, két lábon járó természeti alkotás között a legnagyobb különbözőség, az éppen nem látszódott.
Az egyik szorgalmas, ügyes kezű, alkotómunkára született egyed volt. Egyszerű gondolkodással, nyitott szívvel. Megbízható és szavatartó életvitellel. Mértékletes életmódot folytató, munkája eredményét megbecsülő, beosztó, takarékos, a természet lehetőségeit használó, de nem kihasználó közösségben élt és nevelkedett.
A másik, éles eszű ugyan, de eszét mások kiforgatására, becsapására használta. Alkotó ereje, szervező készségében teljesedett ki. Mindent meg tudott valósítani, mások tevőleges alkotó munkája által. A pénz, a haszon, a szerzés volt a mindene. Soha semmi nem volt elég neki. Vágyai kielégíthetetlenek, túlzó, pazarló, feleslegesen fényűző. Mások gondjaira érzéketlen, sőt más nyomorából sokszor gúnyt is űző viselkedési forma jellemezte őket. A külső tisztaság egyáltalán nem volt az erősségük. Amilyen kívül, olyanok voltak belül.
Az egyik kórház, útjuk végére járó idős emberek részére kialakított részlegén, ketten készülődtek hitük szerinti teremtőjük elé. Az egyik szobában, fényárban úszó, luxus berendezésű teremben feküdt, légpárnás ágyában Kohol, az öreg zsuda. Tőle pár lépésre egy kényelmes karosszékben terpeszkedett Gründol, az öreg zsuda fia.
- Zárd le azt a tudatmódosítót – rendelkezett az öreg zsuda.
Fia egy kézmozdulattal elhalkíttatta az egyik falfelületet majdnem beterítő plazled kivetítő, villódzó paneljét. Figyelmét csak félig szentelte a távozni készülő apjára. További érdeklődését az éppen meghirdetett tőzsdei árfolyam alakulása kötötte le.
- Most jól figyelj rám, fiam, mert most adom át neked nemzetünk titkait. Azokat az információkat bízom rád, aminek eredményeképp uraljuk a világot, és aminek a segítségével tarthatod azt meg folyamatában.
- Hallgatlak apám - fordult oda az öreghez, és kelletlenül kikapcsolta a semmire nem tartott, nem zsuda származású egyedek manipulálására szolgáló technikai rendszer, oda telepített helyi eszközét.
Eközben a mellettük lévő szobácskában, egy szál gyertya halovány fénye világította be a jelentéktelen kis teret. A fehér falakra vetülő gyertyaláng meghitt fényében, Hunapó, Igaz Istenének elkötelezetten, csendben, szívében csordultig telt szeretettel várta, küzdelemmel, sokszor elviselhetetlen lelki gyötrelemmel teli életének beteljesítését. A kórházi vaságyon fekve, fejét fia, Magol ölébe ejtve, hallgatták a szomszéd szobából tisztán áthallatszó beszélgetést.
- Minden szavamra jól figyelj Gründol, mert a hatalom megtartásának egyetlen záloga, hogy felismerd a következő instrukciók jelentőségét.
Gründol elővette zsebben hordható hangfelvevő készülékét. Nem vette a fáradságot, hogy megjegyezze apja szavait.
Így folytatta az öreg zsuda:
- Pontokba szedem a tudni valókat, így adom át. Nem fontossági sorrend, mert egyik a másikából adódik. Ez csak így működik, mert ez egy kerek egység. Kiragadni belőle elemeket teljesen felesleges. Egyben kezelendő egész.
- Először. Létrehoztunk egy demokráciának elnevezett rendszert, amit az ostoba barmok szabadságnak hisznek. Nem ismerték fel, hogy a mindenkori jelölőé a hatalom. Azé, aki megmondja, kire lehet szavazni. Folyamatosan biztosítani kell, hogy a pártok vezetését, a mi rendszerünkbe tartozó titkos szervezetbe tömörítsük. Csak olyanok kaphatnak meg, minden olyan kulcsszerepet, akik a mi irányításunkat elfogadják, és tudomásul veszik.
- Másodszor. Ha a látókörünkbe kerülnek olyan egyedek, akik olyan szervezettekkel ápolnak kapcsolatot, amely nem a mi irányításunk alatt áll, haladéktalanul likvidálni kell őket. Érdekeinket kevésbé veszélyeztető esetben, elég köztörvényes bűncselekménnyel megvádolni, és börtönbe zárni az illetőket.
- Harmadszor. Az általunk irányított pártjaink vezetését és tagságát, szigorú ellenőrzés alatt kell tartani. Az arra kiképzett szakértőink pontos választ adnak arról, hogy ki milyen mértékben megvesztegethető, ki milyen mértékben zsarolható, ki milyen módon fenyegethető, és ki az, aki teljesen a mi oldalunkra átállt egyén, aki élvezetből is elárulja sajátjait. Kinek mi jár, az szerint kell kezelni.
- Negyedszer. Különös figyelmet kell szentelni, a saját fajtája iránt elkötelezett, tehetséges, népszerű emberek irányába. A likvidálás nem minden esetben célra vezető, mert könnyen mártírrá válhat az illető, ami részünkről nem megengedhető. Az ilyen embereknek állami megbízást kell adni, még pedig úgy, hogy amit ellenünk tesz, azt a mi utasításunkra, a mi igényeinknek megfelelő módon tegye. Ügyelni kell, hogy az illető száját, mindig a víz közelében kell tartani, hogy szükség esetén bármikor le lehessen nyomni a víz alá. Lehet, sőt kötelező ősi történelmi alapokon nyugvó társadalmi szerveződések életre hívása, de nem vezethet a magarok hőn áhított egységéhez. Össze kell egy csokorba gyűjteni a hőzöngő hazafiakat, de megfelelő vezetés mellett, egy helyben topogásra kell kárhoztatni őket. Ha valami véletlen folytán mégis összeverődne egy nem mi általunk vezérelt csoportosulás, akkor azonnal rágalomhadjáratot kell indítani ellenük, még pedig úgy, hogy a saját sírhelyeinket, emlékműveinket gyalázzuk meg. Ezután erre való hivatkozással, bíróság elé citálunk valakit közülük, akit a mi bíróságunk, megfelelő média támogatással, jogerősen elítél.
- Ötödször. Ügyelni kell arra, hogy az általunk megalkotott törvények, rendeletek, határozatok megfelelően pontatlanok legyenek, egymásnak ellentmondjanak. Ennek okán, a kizárólagosan közülünk kikerülő ügyvédi kart folyamatosan eltartatjuk, mert állandóan szükség lesz munkájukra. Továbbá pontosan informálódhatunk ügyvédeink védenceiről.
- Hatodszor. A helyi közigazgatási szervek tudomása nélkül, minden gazdasági és stratégiai pozícióba, saját jól kiképzett csatlósainkat kell helyezni. Csatlós csak ott foglalhat el tiszti pozíciót, ahol a beépített embereink már jelen vannak.
- Hetedszer. A rendfenntartó erők vezetőinek megengedett bárminemű bűnszervezet fenntartása, és működtetése, csak tudj róla, és vedd el a haszon nagyobb részét.
- Nyolcadszor. Fontos, hogy az egészségügybe, az oktatásban, közművelődésben ne legyenek megfizetve az alkalmazottak. Így biztosíthatod, hogy az elsilányosodjon. Eredeti történelműket el kell venni. Annak valódiságát hirdető tanokat nevetségessé kell tenni, tudománytalannak titulálni. Hitvány bűnös nemzet érzetét kell beléjük nevelni. A szakrális királyságok tényét tagadni kell. A királyok zsarnokságára és kegyetlenkedéseire kell fektetni a hangsúlyt. Nem szabad engedni, hogy a közgondolkodás eljusson a királyság, mint intézmény, vágyáig.
- Kilencedszer. A közhivatalokba elbutult, ostoba, rosszindulatú személyeket kell pozíciókkal ellátni. Egyes ügyekkel, több osztálynak, alosztálynak és csoportnak kelljen foglalkozni, de döntést egyik se tudjon hozni a másik jóváhagyása nélkül. Semmiképpen nem engedhető meg normális működésük. Így el lehet érni, hogy semmi ne működjön, ami nem a mi fajtánk érdeke.
- Tizedszer. Csak azokat a csatlósokat szabad kitüntetéssel ellátni, akik nem akarnak túl látni egy-egy probléma körön, és nem fognak annak analizálásába.
- Tizenegyedszer. Minden határon belüli termelést vissza kell szorítani. A mezőgazdaság tevékenységét veszteségessé kell tenni, így az magától, szinte észrevétlenül, kihalásos módon elsorvad. Az ipart, ha már tönkre tettük, nem szabad hagyni, hogy ismét talpra álljon. Mesterségesen ki kell vonni a pénzt a gazdaság vérkeringéséből. Jogos járandóságok kifizetését meg kell tagadni, a vállalkozókat el kell lehetetleníteni, ki kell véreztetni. Amennyiben perre kerül sor, úgy ügyvédeink megint jól járnak. Hirdetni kell a fizikai munka alantas jellegét. Csak a szolgáltató ipar működjön kedvünkre, mert így mi dönthetjük el, kinek adjunk munkát, ezáltal megélhetést. A nem zsudák származásúak között a cserekereskedelem szigorúan tiltott. Ez a tevékenység kieshet az ellenőrzésünk alól, és így elmarad a jogos hasznunk.
- Tizenkettedszer. Mondanom sem kell, annyira természetes, hogy az írott és elektronikus média minden jelenleg ismert formáját, tulajdonosi szinten ellenőrizni kell.
- Tizenharmadszor. Minden tudományos kutatóintézet fokozott felügyeletet igényel. Minden egyes találmány kizárólag a zsuda nemzet fejéből pattanhat ki. Ha nem lehetséges az eltulajdonítás, az ötletgazdát örökre el kell némítani.
- Tizennegyedszer. A megélhetéshez szükséges valamennyi közmű, így az ivóvíz, energia, szennyvízelvezetés, saját tulajdonlásban tartandó. A szolgáltatás ellenértékének mértékét, állandóan az elviselhetetlenség határán kell tartani. A felhasználó így kénytelen állandóan rettegni attól, mit hoz a holnap. A létbizonytalanság, a rabszolgasorsban tartás eszköze. Ezért az egyénnek, a közmű hálózat bármely rendszeréről való lekapcsolódás nem megengedhető.
- Tizenötödször. A gyógyítás, természet adta módszereit szigorúan tiltani kell. Kizárólag a tulajdonunkban lévő orvosságok nyújthatnak átmeneti javulást állapotukban. A mellékhatások kiküszöbölésére megvásároltatott újabb, és újabb gyógyszerek úgyis biztosítják a folyamatos árbevételt, és a megfelelő hasznot. Ki kell fejleszteni olyan vírusokat, aminek az ellenszerét csak a mi fajtánk ismerheti, és használhatja. Másik megoldásként úgy kell ezeket a bakteriális törzseket megalkotni, hogy a mi génállományunkban ne tehessenek maradandó károkat. Az élelmiszerüket olyan módon kell az asztalukra tenni, hogy az soha ne lehessen friss. Hirdetni kell a konzerv és a fagyasztott áruk nagyszerűségét, így kellő mennyiségű mérgező vegyi anyagot juttathatunk tartósítószer címén a szervezetükbe. Ezáltal ismételten, jelentősen növelhetjük gyógyszergyártó iparunk hasznát.
- Tizenhatodszor. Tűzzel, vassal irtani kell a többszöri élet valóságába vetett hitet. Porból lettünk, porrá leszünk. Ez legyen a hittétel. Nem kell, hogy átlássák, hogy minden cselekedetüknek súlya van. Éljék le csak úgy az életüket, abban hitben, hogy nincs több esélyük. Költsenek, szórakozzanak, éljenek csak egészségtelen életet a mi hasznunkra.
- Tizenhetedszer. Az ellenőrző szervek ellenőrzésének az ellenőrzését is ki kell, megfelelő besúgó, és fizetett hálózattal építeni.
- Tizennyolcadszor. Az államigazgatást és a magánszemélyeket visszafizethetetlen kölcsönökbe kell csalogatni. Amikor ez megtörtént, olyan gazdasági helyzetet kell teremteni, hogy képtelenek legyen a kölcsönüket visszafizetni. Ezáltal az erősebbek, bérlőkké válhatnak saját otthonukban, a gyengébbek mehetnek az utcára. A felszabadult ingatlanok kisajátíthatók a világ más részein élő, fajta testvéreink számára.
- Tizenkilencedszer. A semmire való tzigókat ragyogóan fel lehet használni a magarok ellehetetlenítésére. Adj nekik jogokat, kötelezettségek nélkül. Megfelelő rendeletekkel szaporítsd fel állományukat, majd a jog szerint járó segélyek terheit rakd a magarok vállára. A nációk között biztosan felmerülő vitás jogi kérdésekben, minden esetben a tzigót részesítsd előnyben.
- Huszadszor. A család szentségét tedd tönkre. Tedd divatossá az egyedül létet, és az egyneműek párkapcsolatát. Engedd, sőt támogasd a magzat elvételét.
- Utoljára, de nem utolsó sorban termőföldjeik tulajdonjogát meg kell mindenáron szerezni. Nem baj, ha nem művelteted. A lényeg, hogy a magar se tehesse. Az utolsó lehetősége lenne az életbe maradásukra. Nem engedheted!
Gründol már rég nem figyelt az apjára. Unta az egészet. Úgyis felveszi a rögzítő, majd a jogászai kielemzik azt. Egyre türelmetlenebbül figyelte apja kezén a brutális méretű gyémántot magában hordozó, középső ujjon viselt pecsétgyűrűt. Régen vágyott már rá. Az öreg Kohol észrevette utódja kapzsi tekintetét. Még büszke is volt egy pillanatra rá. Nem könnyítem meg a gyerek dolgát. Tanulja meg gátlástalanul elvenni, ami az övé. Ezzel a gondolattal ment el hosszú, ismeretlen útjára. Gründol mikor látta, hogy egyedül maradt, felállt, szenvtelenül lehúzta apja kezéről a gyűrűt, és becsukta maga mögött az ajtót.
A másik szobában Hunapó, mellében egyre feszülő tehetetlenséggel hallgatta végig, Kohol monológját. Korábbi gyengeségét feledtetve, felemelte fia szerető öléből fejét, és Magol segítségével felült. Szemében különös láng lobogott.
- Fiam, egész életedben az elfogadásra, a mások iránti toleranciára, minden lény iránti szeretetre, az élet megbecsülésére, a ne árts elvére neveltelek. Most arra kérlek, mondj nemet a következőkre:
a zsudák által kitalált „Új Világra”, és ebben az általuk elképzelt világukba a nekünk szánt rabszolga szerepünkre
az igaz történelmünk meghamisítására tett évszázadok óta tartó törekvéseikre
az igazi vallásunkat meghamisító zsuda hazugságokra
a mindenünkre rátelepedő, mindenünkből hasznot húzó, mindenünket elbitorló pökhendi zsudaparazitizmusra
a munka lealacsonyítására, a dolgozók megvetésére, kihasználására, elvégzett munkájának semmibevételére
a zsuda maffia által generált körbe tartozásokra, családok ellehetetlenítésére
a magar tehetségek és találmányaik eltitkolására, az elvtelen haszonlesésükre
a termőföldjeink elrablására, a természeti, és ipari kincseink elherdálására
a zsuda önkényre, az állam által irányított terrorra, megfélemlítésre, orvgyilkosságokra
az erkölcstelenségre, a prostitúcióra, a pedofiliára, a perverz fajtalankodásra, az aberráltak piedesztálra emelésére
a kábítószerekre és azok legalizálására való törekvésekre
a zsuda médiából áradó emberiségellenes viselkedési morál ránk erőszakolására
az ételeink, vizeink, a só, a légkör és a természet megmérgezésére
a látástól vakulásig ránk kényszerített munkára, az egészségünket, testünket próbára tévő kilátástalan robotolásra
a visszafizethetetlen hitelekre, uzsorákra
- Fiam, a „nem” legyen a legfőbb igéd, egész hátra lévő életedben. Veled fog tartani minden, ami magar. Fogjátok meg, egykoron még szeretett szellemi vezetőnk nevét viselő, mai nevén Zsudapes négy sarkát, mint egy pokrócot, és rázzátok ki belőle a szemetet. Rázzátok úgy meg, hogy egy jó nagyot durranjon a közepe. Tedd meg a kedvemért fiam!
Ezzel feltámadt erejét elveszítve lehanyatlott. Ugyan ebben a pillanatban, fénylő csillag ragyogott fel az égen. Az öreg Hunapó is elment.
Magol gyengéden visszafektette elernyedt testét az ágyra. Lefogta az öreg félig nyitva maradt szemét. A sajátjából kitörölte a feltörekvő könnyeket. Tudta, hogy nem sírhat. Az öreg útja nem ért véget, csak egy kereszteződéshez ért. Útjaik időszakosan elváltak. Biztos volt benne, hogy találkoznak még, ha már itt nem, akkor az Égen.
Oda kint csodás hajnal ébredt. Madarak milliói daloltak, a gyengéden lengedező szellő szárnyán. A felkelő Nap hatalmas korongjának felső szelete, megvilágította a mindenséget.
Elgondolkodott. Nem volt túl borúlátó az öregem? Nem ez a világ rendje? Oly szép a természet, rend van, nyugalom, béke. Miért kellene ezen változtatni? Majd békés úton egyeztetünk a hatalom képviselőivel, hogy tegyenek engedményeket, a kényelmesebb megélhetés érdekében. Nem igaz, hogy vért kell ontani ezért. Hiszek a szeretet erejében.
Ezzel acélozta meg elhatározását. Várni, és figyelni fog a jelre, ha kell, akkor majd cselekszik, de magától nem tesz semmit.
A felelősség terhétől megkönnyebbülten, felnézett a vásárlásra, költekezésre felszólító reklámtáblák tömegéből is kitüremlő giga kivetítő, látványosan megalkotott felületére. Az éppen divatossá tett, Güzüke nevű tzigóceleb közvetítette élőben, az önként vállalt luxusbörtönükbe zárt, pénzért mindenre kapható, kívülről humanoid formájúnak látszó, de gyakorlatilag agyhalott egyedek, kollektív szexuális üzekedését. Sulykolták, a mintacselekvési programot.
Néhány évvel később, az öreg Hunapó és fia, Magol, egymás vállát keserűen átölelve tekintettek le a csillagok közül, a kietlen pusztasággá lett, egykoron élettel teli, csodaszép Vénuszra. Hát mégiscsak megcsinálták. Összeomlott a mesterségesen fenntartott pénzuralmi rendszerük, azáltal hatalmuk. Viszont, ha már az övék nem lehetett a hatalom, ne legyen senkié. A szereteten, egymás elfogadásán alapuló, dolgos, de ugyanakkor békés, becsületes, adott szó szentségét elsődlegesnek tartó társadalmi berendezkedés, nem az ő világuk. Ők ebből nem kértek. Inkább felperzselték maguk alatt is, a békére, boldogságra teremtett, fajtájuk nélkül jobb sorsra érdemes, egykoron csodás közegüket.
- Bocsáss meg nekem Hunapó, hogy nem hallgattam rád. Azon kívül, hogy elfogadtam a helyzetet, és vártam egy cselekvésre bíztató jelet, mást nem tettem. Hittem, abban hogy a szeretet ereje, véráldozatok nélkül is győzni fog!
- Nem hibáztatlak, Magol. Én magam is későn ébredtem. A Jóisten kegyelme új lehetőséget teremtett. Ezúttal bebizonyíthatod, a Naprendszer harmadik bolygóján, azon a gyönyörű kékségen, hogy a cselekvő szeretet, és nem a semmit tevő, a valódi erő. Ez alkalommal ne hibázd el. Végleg elbukhatunk, mert a zsudák ismét csak bevetik ördögi találmányukat, a mindent elpusztító atomot. Ez esetben megint csak nem lesz lehetősége a szeretet erejének, miattuk megnyilvánulni. Ne feledd, a parazita, ha vesztét érzi, akkor is öl, ha tudja, hogy a gazdaállattal maga is belepusztul. Meg kell tenned, ezúttal Magol! Nem gyűlöletből! Az Isten iránti szeretetből, becsületből! Ne várj a jelre! A jel te magad vagy. A léted maga a jel, mert Magar vagy!
„Vérrel, a vérért! („NEM” Tiszti Kiadás)
Bajtársi üdvözlettel: Hun Vérfarkas
/Forrás: http://hunveerfarkas.blogspot.
*B.Kiss-Tóth László 2011.02.23.
