Adalékok egy köztársasági elnökválasztási döntéshez
Dixi et salvavi animam meam!Soha nem volt nagyobb szükség olyan emberre,- pater familias-ra, a nemzet atyjára - aki át tudja ölelni a (származásra és etnikai eredetre tekintet nélkül, a történelmi jelenben létező) nemzetet, meg tudja szólítani szakadéknyi távolságba került tagjait, legalább sejtetni tudja a közös érdeket, aki képes hitelesen hivatkozni a nemzetstratégia sarkalatos elveire, aki kezdeményezheti ilyen elvek kimunkálását és elfogadását pártállásra tekintet nélkül, mint most. Sólyom László - aggodalmaink szerint - nem ez az ember.
E reflexiók célja nem egy ember erkölcsi-etikai megbélyegzése, nem is tudományos eredményeinek vagy tehetségének kétségbevonása - távol áll tőlünk e méltatlan szándék-, e sorok kizárólag egy súlyos közérdekű döntés meghozatalát, egy rossz döntés elkerülését vannak hivatva segíteni. A kép, amit adunk, nem elfogulatlan és nem kiegyensúlyozott azért sem, mert bőven van más hely, ahol a dícséreteket mondják......
1.S.L.évtizedeket töltött el a tudomány védőbástyái mögött úgy, hogy társadalmi jellegű állásfoglalásai nem fenyegették őt hátrányos következményekkel, azokat elnézték neki, mint tehetséges tudós embernek, majd 1990-1999-ben, mint az Alkotmánybíróság törvény erejénél fogva politikailag és jogilag felelőtlen elnökének, aki ugyanakkor súlyos politikai-társadalmi hatással járó, a rendszerváltozás jellegét, "filozófiáját" megszabó döntéseket hozott, de azok igazi hatásával, a rosszallás erejével nem kellett szembenéznie. Úgy kerülne most súlyos politikai szerepkörbe, hogy az ilyen szereplés valódi viszontagságait, nemesítő élményeit, helyesbítésre késztető tapasztalatait soha nem élte meg. Mint egy úszómester, aki a medence széléről száraz ruhában vezényli tanítványait, de akiről tudják, hogy valódi úszóverseny részese soha nem volt..............
2.Keresztény ember, templomlátogató, aki az egyik legelső keresztény erényről így nyilatkozik egy törvény megsemmisítése kapcsán: "A mindig részleges és szubjektív igazságosságnál a tárgyi és formális elvekre támaszkodó jogbiztonság előbbrevaló."11/1992.(III.5.)
(A kelseni jogformalizmusnak az a bűnös hibája, hogy a jogot függetleníti a társadalomtól: a jogi tárgyat és a társadalmi tárgyat nem képes egyesíteni. Ennél sokkal különb volt a szocialista "jogszolgáltatás" is kivéve, ahol politikailag ítélkezett - B.L..)
3.A büntetőjogi igazságtétel körében született "Az 1944. december 21-e és1990.május 2-a között elkövetett és politikai okból nem üldözött súlyos bűncselekmények üldözhetőségéről" szóló, az Országgyűlés 1991.november 4-i ülésén elfogadott törvény alkotmányellenességét kimondó előbb idézett AB, az elmúlt önkényuralom bűnöseinek sorsát eldöntő, számukra büntetlenséget szavatoló határozat szerint:
"Ha az elévülés bekövetkezett, a büntethetőség kizárása alanyi jogként illeti meg az elkövetőt." Ezt a határozatot a jogállamiság diadalaként, az európai színvonalú alkotmánybíráskodás iskolapéldájaként, az erkölcsi nagyság és a jogászi érvelés mintaképeként taglalták az érdekeltek. Elhallgatták azt a tényt, hogy ilyen döntést sem addig, sem azután nem hozott alkotmányos állam, így különösen olyan állam nem, amelyben hasonló múltja volt az alapvető emberi jogok és szabadságok, a közösséget éltető értékek semmibevételének, mint amilyen múltja a jogtiprás, államilag elkövetett bűnözés sújtotta Magyarországnak volt. Ellenkezőleg: a német és a cseh országgyűlés alkotmánybíróságilag megmérettetve, ugyanezen jogdogmatikai kérdésben ellenkező, a felelősségrevonást lehetővé tévő döntést hozott. Tizenöt éve elhazudják ennek a döntésnek nemzetközi mércével mért alkotmányellenességét, bűntudatot ébresztve azokban, akik "alkotmányellenesen", "indulataiktól vezetve" elégtételt követeltek a megtiport nemzetnek Sólyom László ennek a jogászi és erkölcsi hazugságnak főszerepője és részese. Ez a hazugság szándékra, célzatra tekintet nélkül nemzet önbecsülésének semmibevételére, szétrombolására igen alkalmas. Ez a hazugság a rendszerváltozás hazugsága, annak hangoztatása, hogy a magyar népi és nemzeti érdekek elárulása európai követelmény volt, aminek az ellenkezője sem igaz!
3.S.L. apósa az önkényuralomban Baranya megye MSZMP, azaz állampárti pártbizottságának évtizedekig első titkára, a Központi Bizottság tagja, Nagy József. Az önkényuralommal bizonyára egyet nem értő, párton kívüli S.L. elfogadta apósa több alakalommal nyújtott egzisztenciális segítségét (ami főképp lakáshoz juttatásban, s közvetve a tudományos pálya elindulásának, külföldi tanulmányoknak megkönnyítésében mutatkozott meg.)
4.S.L. más rendszerváltoztató kérdésekben is - mint a reprivatizáció merev, elvi alapú tagadása, a tulajdonuktól az elmúlt rendszer saját szabályai szerint is jogsértően megfosztottak alkotmánybírósági panaszainak elutasítása,- bírálható döntések meghatározó részese volt. Amikor a magyar ügyvédi kamara értelmező tanulmányt kért abban az ügyvédi törvény azon szabálya visszaható hatálya tekintetében, amely szerint közbizalomra méltatlan személy (történetesen, eseti példával érzékeltetve: pártállami gyilkosság, kínzás részese) lehet-e ügyvéd, S.L. színvonalasan fejtette ki ennek lehetséges voltát.
Az u.n.zsidó kárpótlás ügyében kimondta AB határozatban -1993 március 14-én - "nem a zsidóság az egyetlen olyan népcsoport, amelyet az elmúlt évtizedek során Magyarországon faji,vallási vagy nemzetiségi okból üldöztek és különböző joghátránnyal sújtottak, de tagjainak tömeges megsemmisítése következtében más népcsoportoknál súlyosabb sérelmeket és veszteségeket szenvedett." Megfelelően indokolható egy ilyen megállapítás bizonyos társadalmi-történeti összefüggésben, az már kevésbé, hogy miért nem nyújt az Alkotmánybíróság más példát hasonló pozitív megkülönböztetésre akár a magyar népcsoport (amelynek része a zsidó közösség) tekintetében, akár valamely más csoport, így az 1956-os szabadságharccal összefüggésben sérelmet szenvedettek, vagy a kisebbségi jogfosztás állapotába taszított határon túli magyarság javára.
5. A szociális jogállam várakozásában indult rendszerváltozás (saját megítélése szerint) letéteményesétől, az alkotmánybíróságtól és elnökétől elvárható lett volna, hogy a láthatatlan alkotmány falaiból legalább egyet a létbiztonságnak, a gazdasági-szociális-kulturális jogoknak, a szegények jogainak szenteljen. A gazdasági és szociális jogok semmivé váltak, a jogvédelemhez szükséges anyagi javak, a nemzeti vagyon túlnyomó része elveszett a jogi senki földjén, jogvédelem híján az alkotmánybíróság hallgatása közepette. Hol van, miért nem lelhető fel a láthatatlan alkotmányban a nemzeti és szociális célok, létfeltételek egészének ismerete, védelme?
6. S. L. túlértékeli, abszolutizálja azt az 1989-évi alkotmánymódosítást, ami saját készítői szerint is átmeneti szabályozás volt. A képzett, művelt jogtudós szót sem ejt a történeti alkotmányról, a közjogi hagyomány szerepéről, annál inkább dícséri az 1946.évi I. törvényt a köztársaságról, az idegen nagyhatalmi megszállás és a kommunista meghatározottságú koalíciós kormányzás termékét.
S.L. nem nyilatkozott meg jellegzetesen semmilyen nemzeti, nemzetsratégiai kérdésben, holott a szerep, amit vállalt államférfi szerep, alkotmányteremtő szerep (lehetett volna.)S.L. magyar nemzeti szempontból, nemzetegyesítő nemzetpolitikai célok és elvek képviseletére teljesen alkalmatlan és megbízhatatlan személy, míg a károkozásra éppen szakmai felkészültsége miatt alkalmasabb versenytársánál.
B.L.
Dixi et salvavi animam meam!Soha nem volt nagyobb szükség olyan emberre,- pater familias-ra, a nemzet atyjára - aki át tudja ölelni a (származásra és etnikai eredetre tekintet nélkül, a történelmi jelenben létező) nemzetet, meg tudja szólítani szakadéknyi távolságba került tagjait, legalább sejtetni tudja a közös érdeket, aki képes hitelesen hivatkozni a nemzetstratégia sarkalatos elveire, aki kezdeményezheti ilyen elvek kimunkálását és elfogadását pártállásra tekintet nélkül, mint most. Sólyom László - aggodalmaink szerint - nem ez az ember.
E reflexiók célja nem egy ember erkölcsi-etikai megbélyegzése, nem is tudományos eredményeinek vagy tehetségének kétségbevonása - távol áll tőlünk e méltatlan szándék-, e sorok kizárólag egy súlyos közérdekű döntés meghozatalát, egy rossz döntés elkerülését vannak hivatva segíteni. A kép, amit adunk, nem elfogulatlan és nem kiegyensúlyozott azért sem, mert bőven van más hely, ahol a dícséreteket mondják......
1.S.L.évtizedeket töltött el a tudomány védőbástyái mögött úgy, hogy társadalmi jellegű állásfoglalásai nem fenyegették őt hátrányos következményekkel, azokat elnézték neki, mint tehetséges tudós embernek, majd 1990-1999-ben, mint az Alkotmánybíróság törvény erejénél fogva politikailag és jogilag felelőtlen elnökének, aki ugyanakkor súlyos politikai-társadalmi hatással járó, a rendszerváltozás jellegét, "filozófiáját" megszabó döntéseket hozott, de azok igazi hatásával, a rosszallás erejével nem kellett szembenéznie. Úgy kerülne most súlyos politikai szerepkörbe, hogy az ilyen szereplés valódi viszontagságait, nemesítő élményeit, helyesbítésre késztető tapasztalatait soha nem élte meg. Mint egy úszómester, aki a medence széléről száraz ruhában vezényli tanítványait, de akiről tudják, hogy valódi úszóverseny részese soha nem volt..............
2.Keresztény ember, templomlátogató, aki az egyik legelső keresztény erényről így nyilatkozik egy törvény megsemmisítése kapcsán: "A mindig részleges és szubjektív igazságosságnál a tárgyi és formális elvekre támaszkodó jogbiztonság előbbrevaló."11/1992.(III.5.)
(A kelseni jogformalizmusnak az a bűnös hibája, hogy a jogot függetleníti a társadalomtól: a jogi tárgyat és a társadalmi tárgyat nem képes egyesíteni. Ennél sokkal különb volt a szocialista "jogszolgáltatás" is kivéve, ahol politikailag ítélkezett - B.L..)
3.A büntetőjogi igazságtétel körében született "Az 1944. december 21-e és1990.május 2-a között elkövetett és politikai okból nem üldözött súlyos bűncselekmények üldözhetőségéről" szóló, az Országgyűlés 1991.november 4-i ülésén elfogadott törvény alkotmányellenességét kimondó előbb idézett AB, az elmúlt önkényuralom bűnöseinek sorsát eldöntő, számukra büntetlenséget szavatoló határozat szerint:
"Ha az elévülés bekövetkezett, a büntethetőség kizárása alanyi jogként illeti meg az elkövetőt." Ezt a határozatot a jogállamiság diadalaként, az európai színvonalú alkotmánybíráskodás iskolapéldájaként, az erkölcsi nagyság és a jogászi érvelés mintaképeként taglalták az érdekeltek. Elhallgatták azt a tényt, hogy ilyen döntést sem addig, sem azután nem hozott alkotmányos állam, így különösen olyan állam nem, amelyben hasonló múltja volt az alapvető emberi jogok és szabadságok, a közösséget éltető értékek semmibevételének, mint amilyen múltja a jogtiprás, államilag elkövetett bűnözés sújtotta Magyarországnak volt. Ellenkezőleg: a német és a cseh országgyűlés alkotmánybíróságilag megmérettetve, ugyanezen jogdogmatikai kérdésben ellenkező, a felelősségrevonást lehetővé tévő döntést hozott. Tizenöt éve elhazudják ennek a döntésnek nemzetközi mércével mért alkotmányellenességét, bűntudatot ébresztve azokban, akik "alkotmányellenesen", "indulataiktól vezetve" elégtételt követeltek a megtiport nemzetnek Sólyom László ennek a jogászi és erkölcsi hazugságnak főszerepője és részese. Ez a hazugság szándékra, célzatra tekintet nélkül nemzet önbecsülésének semmibevételére, szétrombolására igen alkalmas. Ez a hazugság a rendszerváltozás hazugsága, annak hangoztatása, hogy a magyar népi és nemzeti érdekek elárulása európai követelmény volt, aminek az ellenkezője sem igaz!
3.S.L. apósa az önkényuralomban Baranya megye MSZMP, azaz állampárti pártbizottságának évtizedekig első titkára, a Központi Bizottság tagja, Nagy József. Az önkényuralommal bizonyára egyet nem értő, párton kívüli S.L. elfogadta apósa több alakalommal nyújtott egzisztenciális segítségét (ami főképp lakáshoz juttatásban, s közvetve a tudományos pálya elindulásának, külföldi tanulmányoknak megkönnyítésében mutatkozott meg.)
4.S.L. más rendszerváltoztató kérdésekben is - mint a reprivatizáció merev, elvi alapú tagadása, a tulajdonuktól az elmúlt rendszer saját szabályai szerint is jogsértően megfosztottak alkotmánybírósági panaszainak elutasítása,- bírálható döntések meghatározó részese volt. Amikor a magyar ügyvédi kamara értelmező tanulmányt kért abban az ügyvédi törvény azon szabálya visszaható hatálya tekintetében, amely szerint közbizalomra méltatlan személy (történetesen, eseti példával érzékeltetve: pártállami gyilkosság, kínzás részese) lehet-e ügyvéd, S.L. színvonalasan fejtette ki ennek lehetséges voltát.
Az u.n.zsidó kárpótlás ügyében kimondta AB határozatban -1993 március 14-én - "nem a zsidóság az egyetlen olyan népcsoport, amelyet az elmúlt évtizedek során Magyarországon faji,vallási vagy nemzetiségi okból üldöztek és különböző joghátránnyal sújtottak, de tagjainak tömeges megsemmisítése következtében más népcsoportoknál súlyosabb sérelmeket és veszteségeket szenvedett." Megfelelően indokolható egy ilyen megállapítás bizonyos társadalmi-történeti összefüggésben, az már kevésbé, hogy miért nem nyújt az Alkotmánybíróság más példát hasonló pozitív megkülönböztetésre akár a magyar népcsoport (amelynek része a zsidó közösség) tekintetében, akár valamely más csoport, így az 1956-os szabadságharccal összefüggésben sérelmet szenvedettek, vagy a kisebbségi jogfosztás állapotába taszított határon túli magyarság javára.
5. A szociális jogállam várakozásában indult rendszerváltozás (saját megítélése szerint) letéteményesétől, az alkotmánybíróságtól és elnökétől elvárható lett volna, hogy a láthatatlan alkotmány falaiból legalább egyet a létbiztonságnak, a gazdasági-szociális-kulturális jogoknak, a szegények jogainak szenteljen. A gazdasági és szociális jogok semmivé váltak, a jogvédelemhez szükséges anyagi javak, a nemzeti vagyon túlnyomó része elveszett a jogi senki földjén, jogvédelem híján az alkotmánybíróság hallgatása közepette. Hol van, miért nem lelhető fel a láthatatlan alkotmányban a nemzeti és szociális célok, létfeltételek egészének ismerete, védelme?
6. S. L. túlértékeli, abszolutizálja azt az 1989-évi alkotmánymódosítást, ami saját készítői szerint is átmeneti szabályozás volt. A képzett, művelt jogtudós szót sem ejt a történeti alkotmányról, a közjogi hagyomány szerepéről, annál inkább dícséri az 1946.évi I. törvényt a köztársaságról, az idegen nagyhatalmi megszállás és a kommunista meghatározottságú koalíciós kormányzás termékét.
S.L. nem nyilatkozott meg jellegzetesen semmilyen nemzeti, nemzetsratégiai kérdésben, holott a szerep, amit vállalt államférfi szerep, alkotmányteremtő szerep (lehetett volna.)S.L. magyar nemzeti szempontból, nemzetegyesítő nemzetpolitikai célok és elvek képviseletére teljesen alkalmatlan és megbízhatatlan személy, míg a károkozásra éppen szakmai felkészültsége miatt alkalmasabb versenytársánál.
B.L.
 Válasz | Továbbítás | B.Kiss-Tóth László |
