A paleontológusok mindeddig úgy vélték, hogy a rövid fejű medvék nemébe tartozó Arctodus simus (óriás rövidfejű medve) rendelkezett a legnagyobb termettel, ám egy Argentínában előkerült fosszília új rekordert "állított fel".
A leletről a Journal of Paleontology legújabb számában jelent meg tanulmány. Az őskövületet 75 évvel ezelőtt került napvilágra a La Plata-i kórház építésekor. A fosszíliával, amelyet a helyi múzeumnak adományoztak, a legutóbbi időkig senki sem foglalkozott, míg Leopoldo Soibelzon, az intézet paleontológusa fel nem figyelt a csontokra, és amerikai kollégájával, Blaine Schuberttel, a Kelet-Tennessee-i Egyetem tudósával meg nem vizsgálta azokat - olvasható a Discovery News hírei között, valamint az egyetem honlapján.
Mint a kutatók kiderítették, a fosszília a rövidfejű medvefélék kihalt fajához tartozik. Az Arctotherium angustidens maradványai eddig kizárólag Dél-Amerika területén kerültek elő. A fosszíliák vizsgálata fényt derített arra, hogy egy öreg hímről van szó. A lábszárcsontok alapján kiszámították, hogy a hátsó végtagjaira felágaskodva csaknem 3,5 méteres lehetett, a súlya pedig meghaladta a másfél tonnát. A jelenleg legnagyobbnak számító jegesmedvehímek "mindössze" egy tonnát nyomnak, a korábbi rekorder, az Arctodus simus is vagy 400 kilogrammal lemaradt az új "bajnoktól".
A tudósok szerint óriási testméreteire az Arctotherium angustidens annak köszönhetően tett szert, hogy "lakókörzetében" nem voltak nagytestű ragadozók. A térségben ugyan szép számmal előfordult a kardfogú tigris, ám méretei messze lemaradtak az óriásmedvéétől. A feltételezések szerint Arctotherium angustidens "vegyes koszton" élt, bár a hús kiemelkedő szerepet játszott étrendjében. Élete során többször is súlyosan megsebesült, a sebeket nagy valószínűséggel a hímekkel vívott párviadalokban szerezte, de bizonyosan előfordult, hogy más ragadozókkal huzakodott a zsákmány felett.
Mint Blaine Schubert rámutatott, az Arctotherium angustidens azonosítása segít megérteni, hogy miként fejlődtek a medvefélék Észak- és Dél-Amerikában. "Bár vannak hasonlóságok az észak- és dél-amerikai őskori medvefélék között, szignifikánsak a különbözőségek is, különösen ami a méreteket illeti. A pleisztocén korban a rövidfejű medvék egyre nagyobb testméretre tettek szert, közülük a legnagyobb az Arctodus simus volt. Dél-Amerikában ellentétes folyamat játszódott le. Az Arctotherium angustidens óriás volt, ám amikor ez a faj kihalt a pleisztocén kor közepén, helyét kisebb rokonai foglalták el. Immár látjuk azokat a drámai különbségeket, amelyek a rövidfejű medvéknél az észak- és dél-amerikai viszonyokhoz való alkalmazkodás során alakultak ki" - összegezte az amerikai paleontológus. Hozzáfűzte, hogy az Arctotherium angustidens a Tremarctos-nemhez tartozik, amelynek egyetlen ma élő képviselője a pápaszemes medve (Tremarctos ornatus).
hvg.hu - barikad.hu 2011.02.02.
A leletről a Journal of Paleontology legújabb számában jelent meg tanulmány. Az őskövületet 75 évvel ezelőtt került napvilágra a La Plata-i kórház építésekor. A fosszíliával, amelyet a helyi múzeumnak adományoztak, a legutóbbi időkig senki sem foglalkozott, míg Leopoldo Soibelzon, az intézet paleontológusa fel nem figyelt a csontokra, és amerikai kollégájával, Blaine Schuberttel, a Kelet-Tennessee-i Egyetem tudósával meg nem vizsgálta azokat - olvasható a Discovery News hírei között, valamint az egyetem honlapján.
Mint a kutatók kiderítették, a fosszília a rövidfejű medvefélék kihalt fajához tartozik. Az Arctotherium angustidens maradványai eddig kizárólag Dél-Amerika területén kerültek elő. A fosszíliák vizsgálata fényt derített arra, hogy egy öreg hímről van szó. A lábszárcsontok alapján kiszámították, hogy a hátsó végtagjaira felágaskodva csaknem 3,5 méteres lehetett, a súlya pedig meghaladta a másfél tonnát. A jelenleg legnagyobbnak számító jegesmedvehímek "mindössze" egy tonnát nyomnak, a korábbi rekorder, az Arctodus simus is vagy 400 kilogrammal lemaradt az új "bajnoktól".
A tudósok szerint óriási testméreteire az Arctotherium angustidens annak köszönhetően tett szert, hogy "lakókörzetében" nem voltak nagytestű ragadozók. A térségben ugyan szép számmal előfordult a kardfogú tigris, ám méretei messze lemaradtak az óriásmedvéétől. A feltételezések szerint Arctotherium angustidens "vegyes koszton" élt, bár a hús kiemelkedő szerepet játszott étrendjében. Élete során többször is súlyosan megsebesült, a sebeket nagy valószínűséggel a hímekkel vívott párviadalokban szerezte, de bizonyosan előfordult, hogy más ragadozókkal huzakodott a zsákmány felett.
Mint Blaine Schubert rámutatott, az Arctotherium angustidens azonosítása segít megérteni, hogy miként fejlődtek a medvefélék Észak- és Dél-Amerikában. "Bár vannak hasonlóságok az észak- és dél-amerikai őskori medvefélék között, szignifikánsak a különbözőségek is, különösen ami a méreteket illeti. A pleisztocén korban a rövidfejű medvék egyre nagyobb testméretre tettek szert, közülük a legnagyobb az Arctodus simus volt. Dél-Amerikában ellentétes folyamat játszódott le. Az Arctotherium angustidens óriás volt, ám amikor ez a faj kihalt a pleisztocén kor közepén, helyét kisebb rokonai foglalták el. Immár látjuk azokat a drámai különbségeket, amelyek a rövidfejű medvéknél az észak- és dél-amerikai viszonyokhoz való alkalmazkodás során alakultak ki" - összegezte az amerikai paleontológus. Hozzáfűzte, hogy az Arctotherium angustidens a Tremarctos-nemhez tartozik, amelynek egyetlen ma élő képviselője a pápaszemes medve (Tremarctos ornatus).
hvg.hu - barikad.hu 2011.02.02.
*B.K-T.L.
