Nagymama-mese
A nagymama lélegzetvisszafojtva állt az ajtó mellett, két ráncos kezével
erõsen szorította a Nemzeti Együttmûködési Nyilatkozat gondosan bekeretezett
példányát és várt. Az ajtó lassan kinyílt és kirajzolódott a farkas
sziluettje. A nagymama megvárta, míg a farkas belopózott és irdatlan ütést
mért a fejére a Nemzeti Együttmûködés Nyilatkozatával. Az ordas azonnal
kimúlt. Na, erre legalább jó volt ez a sz@r, - gondolta a nagymama.
Behúzta a konyhába és szakszerûen nekiállt földarabolni, az ordast, évek
során elég rutint szerzett. A vadász jó pénzt ad az irhájáért a többi meg
hosszú ideig elég lesz kajának, hiszen Piroskát is meg kell vendégelni, mert
három diplomával sem tud elhelyezkedni.
Közben a rádióból halkan szólt a Miniszterelnök hangja, amint vívmányként a
szabad pálinka fõzést hirdette.
Anyád - gondolta a nagymama, az öreg is abba halt bele, hogy otthon
raklapból fõzte a cefrét. Özvegyi nyugdíjat nem kapott, egészen
pontosan semmilyen nyugdíjat se kapott, mert még nem volt 105 éves, ami
a nyugdíjkorhatár.
Miközben a farkas darabjait gyömöszölte a fazekakba, csendesen átkozta azt a
percet, amikor visszatért az állami nyugdíjrendszerbe, mert azt a kis pénzt,
ami ott volt, örökölhette volna Piroska, ha esetleg nem érné meg a 105.
évét.
*
*B.K-T.L. 2011.01.14.
