SEBŐK JÁNOS
Az önkormányzati választáson elszenvedett vereség után – ahogy várni lehetett – szakadni kezdett az MSZP. Rivalizáló „erős emberei” közül van, aki új pártot, más platformot, megint más új érdekszövetséget alakít – szimpatizánsokkal, rokonokkal, barátokkal, frakciótagokkal. Közülük elsőként Szili Katalin lépett, aki még vasárnap este, de már a választási végeredmények ismeretében adott ki egy sajtóközleményt, majd hétfőn délelőtt rendkívüli sajtótájékoztatón is bejelentette, hogy kilép az MSZP-frakcióból, és egy új párt, a Szociális Unió élére áll.
Döntése nem keltett különösebb meglepetést, mert már régóta benne volt a levegőben. A távozás időzítése és mikéntje azonban – a visszhangot látva-hallva – párttagok és párton kívüliek körében is kiverte a biztosítékot. Mesterházy Attila pártelnök-frakcióvezető és a párt Baranya megyei szervezete egyaránt felszólította Szilit, hogy mondjon le a képviselőségről, a frakció tagjai pedig azt sérelmezték, hogy nem állt ki eléjük, s nem közölte velük személyesen a döntést. Szili válasza nem késett, bejelentette, hogy megtartja a mandátumát, s mostantól független képviselőként folytatja a munkáját. S alighanem ez volt az a pillanat, amikor Szili Katalin, számos eddigi szimpatizánsa véleménye szerint is, kiírta magát a hiteles, komolyan veendő politikusok közül.
Szili a döntését azzal indokolta, hogy nem akarja cserbenhagyni a választóit. Már akik megmaradtak, mert a nagy többség tavaly, az ideiglenes pécsi polgármester választáson már az ellenfelére szavazott. A párt és annak helyi szervezete viszont nem hagyta cserben. Miután okulva a kudarcból, az országgyűlési választásokon egyéni körzetben nem vállalta a megméretést, az MSZP Baranya megyei listáján jutott be a parlamentbe. Szili tehát nem függetlenként, hanem az MSZP egyik vezéregyéniségeként kapta a mandátumát, okkal kérik tehát vissza tőle. Ám most a kilépés után ezekhez a korábban szerzett MSZP-s kiváltságaihoz Szili mégis ragaszkodik, s vinné a megszerzett zsákmányt is, ami, valljuk be, elég lehangoló. Ez még inkább igaz, ha arra gondolunk, hogy Szili Katalin politikai karrierje szorosan összekapcsolódott az MSZP-vel, s mostani hírnevét is inkább párttagságának, mint politikusi képességeinek köszönheti. Szili képviselőként, megyei elnökként, majd házelnökként 2010. október 3-áig jóban-rosszban „be is vállalta” a pártot, s követte a párttal, a néppel egy az utam jelszavát.
Ismertségét, népszerűségét természetesen a választásokon is hasznosította. 1994-től 2010-ig Baranya megye 2. választókerületéből négyszer is egyéni képviselőként jutott be a parlamentbe. Sokak számára érthetetlen módon 2005-ben Mádl Ferenc utódjául az MSZP őt jelölte köztársasági elnöknek, de a pártpolitikai csatározások nyomán alulmaradt Sólyom Lászlóval szemben. Az Országgyűlés elnökeként azonban így is meghatározó alakja lehetett a politikai életnek, az évtized második felében azonban különutas nézeteivel egyre többször került konfliktusba az MSZP más vezetőivel. Vitatott személye ennek nyomán nemcsak a „központban” került mindinkább parkolópályára, hanem választókörzetében is zuhant – utóbb a pártéval egyetemben – a népszerűsége, s nagyreményű tervei (Helló Pécs!) ellenére a 2009 májusi időközi pécsi polgármester-választáson alulmaradt (34,14%) a fideszes Páva Zsolttal (65,83%) szemben. A kudarcot nehezen dolgozta fel, s az MSZP július 4-ei kongresszusán bejelentette távozási szándékát („a baloldal újjáépítése érdekében”), majd szeptemberben le is mondott az Országgyűlés elnöki posztjáról azzal az indokkal, hogy aktívabban részt akar venni az MSZP ügyeiben.
Ez a háttérben azt jelentette, hogy 2009 végén létrehozta a Szövetség a Jövőért Mozgalmat (SZJM), amellyel az úgynevezett „társadalmi baloldalt” akarta megszólítani. Szili erről januárban egy tiszalöki fórumon így beszélt: „A szervezet egy szövetséget ajánl a civileknek, társadalmi szervezeteknek és minden baloldali érzelmű embernek, s új politikát építve azokat próbálja megszólítani, akik az elmúlt esztendőkben elfordultak, reményüket vesztették a baloldaliságban.”
Szili szervezkedéséről ezt követően sokáig nem lehetett hallani, majd nyáron a lapok már arról tudósítottak, hogy az önmagát „nemzeti baloldaliként” pozicionáló szervezet elsősorban az MSZP-ben már nem bízó ötszázezer–egymillió szavazóra számít. Az őszi választásokig elsősorban helyi civil, lokálpatrióta, szociáldemokrata, illetve alternatív baloldali szervezetekkel próbál meg szövetséget kötni. 2010. július elején az is nyilvánosságra került, hogy a mozgalom indulni akar az önkormányzati választáson. Ám MSZP-körökből ekkor figyelmeztették Szilit, amennyiben ő is az indulók között szerepelne, akkor az a pártból való kizárását vonná maga után. Az elnökasszony ekkor még nem akart az MSZP-vel szakítani, tagja maradt – bár egyre magányosabban – a frakciónak (a trianoni emlékülésen egyedül ült az MSZP padsoraiban), de a pártban már nem töltött be tisztséget, s az önkormányzati választáson sem vállalta a megméretést.
Szépreményű mozgalmának tagjai viszont indultak az önkormányzati választáson, és csúfos kudarcot vallottak. A jelöltállítás csak két településen, Érden és Balassagyarmaton sikerült, ahol 2 és 11 százalék közötti eredménnyel a tizenegy SZJM-es jelölt egyike sem szerzett képviselői mandátumot. Ez háromnegyedéves mozgalmi munka után nem túl fényes eredmény, s ez jelzi Szili súlyos tévedését a személyes népszerűségét és a milliós potenciális szavazóbázist illetően. Ez a többihez hasonlóan szintén felülről építkező új mozgalom, illetve abból kinövő párt keveseket érdekel, s elnöke alighanem hiába reménykedik abban, hogy csatlakoznak hozzá az MSZP-től lemorzsolódó vagy az új pártokat kereső tanácstalan választók.
Szili első hangütése sem ad okot az optimizmusra. Az MSZP egykori húzóneve sajtóközleményében ugyanis kijelentette: „Az MSZP mai összeomlása kizárólag a magyarság nemzeti érzéseit és szociális érdekeit mellőző neoliberális politikájának a számlájára írható, egyben annak a végállomása is. Politikai baloldal veresége nem jelenti azt, hogy nincs igény a társadalmi baloldalon egy sokszínű, újraformált politikai szerveződésekre, mozgalmakra.” Szili tehát az új pártalakulatát az MSZP-hez képest próbálja meghatározni, és az eddigi MSZP-politikához viszonyítva közelít a baloldalisághoz, s ebben az esetben akár már bezárhatja a boltot. A mai magyar társadalomban az efféle modernizált nemzeti baloldaliságra – pláne vidéken – nem lesznek túl sokan vevők. Ráadásul most, amikor a magyar politikai közélet arról a morális csődtömegről is szól, amelyet a pártok és egyes pártpolitikusok az elmúlt évek során felhalmoztak, Szili is besorolt – képviselősége megtartásával – azok közé, akik ily módon élik fel az erkölcsi tőkéjüket, s ez szintén nem jelent vonzerőt a mai közéletben.
Szili politikai tőke tekintetében sem áll túl jól. Vajon milyen sikerre számít volt szocialistaként (aki azért részese volt az elmúlt nyolc év MSZP-s torzsalkodásainak és a párt dicstelen regnálásának), amikor népszerűsége legutóbb már arra sem volt elég, hogy szűkebb pátriájában, Pécsett érdemi sikert érjen el? Ugyancsak figyelmeztetés, hogy a SZJM elnökének neve a mozgalom tagjainak csak a futottak még kategóriához volt elég a mostani választásokon. A puding próbája tehát kétszeresen is megvolt, s úgy tűnik, nem nagyon ízlik a választópolgároknak.
Szili a hírek szerint egy Erzsébet körúti magánlakásban alapította meg a Szociális Uniót. Ez arra utal, hogy momentán a párthívei sem lehetnek túl sokan, s egyelőre azt is homály fedi, hogy ez a baloldali párt valóban új-e vagy csak egy nemzetiesített MSZP-klón lesz a jövőben. Persze a mostani helyzetből adódó kérdésekből még van bőven. Vajon mit fog csinálni Szili Katalin a Parlamentben? Milyen programot képviselve vitázik? Kiknek a nevében szólal majd fel? Kitől és mitől független? Kire, mire, és főleg milyen megfontolásokból szavaz? Ezekre és más kérdésekre is jó volna minél előbb választ kapni, mert jelenleg az a látszat, hogy Szili Katalinra is okkal mondhatják (az internetes hozzászólók mondják is tömegesen), hogy megélhetési politikus.
Akármit is gondolunk erről, az biztos, hogy e fejlemények önmagukban is jelzik, bármit is állít Szili Katalin, egyrészt ízig-vérig ő is a mostani politikai elit képviselője (amelynek baloldali képviselőit mostanában nagyon nem szeretik a választópolgárok), másrészt meglehetősen – mondjuk így – naiv politikus. Aki a mai magyar politikai erőtérben „komcsi” politikai múlttal, az előző másfél évtized egyik meghatározó baloldali személyiségeként, MSZP-s alapokról indít új elágazású baloldali mozgalmat, ráadásul súlyos morális deficittel, az reménytelen eset. Ma ilyen hendikeppel indítani egy pártot, s karriert – politikai öngyilkosság.
Az viszont tény, hogy ha Szili állhatatosan ragaszkodik mai álláspontjához (nem mond le mandátumáról), akkor ez az átülés számára még három és fél évig jól fizető, nyugis képviselői állás lesz. Nem szólva arról, hogy a házelnöki posztról távozó Szili Katalin 2017-ig autót és sofőrt használhat évi 30 ezer kilométerig, és a közjogi méltóságokról szóló törvény szerint jár neki egy titkárság is, ahol egy felsőfokú és egy középfokú végzettséggel rendelkező munkatárs dolgozhat 2013-ig, akiknek a havi bérköltsége elérheti a 800 ezer-1 millió adóforintot. Kétségtelen, ez így színesebb élet, szebb summa, mintha valaki csak otthon ülne, s a nyugdíját számolgatná.
