Szász Lóránt: A LIÁNOK ÖLTÉK MEG

A liánok ölték meg a verberákat,
nem akadt közöttük olyan, aki lázadt,
elhullott szirmaik hattyúként pihentek
meg az éjszakában,
az illatuk elbóditott, tudtam, hogy nyár van.
Még keresem azt a virágot, ami kertemben nyilott,
tavasszal ültettem, pompáztak akkor a sirok.
Én gyászoltam csak, a nefelejcs hiányzott,
fekete kalapos férfiak és ázott
muskátlik sorakoztak. Az óra megállt ott.
Éjfélkor kell felnyitni a katakombát,
az üldözöttek szemében félelem. Mondják,
hogy a félfehér fekete harci dobot kongat,
rakéták tornyosulnak, nincs már imaszombat.
Az anyahajók fedélzetén felszállni készülnek a gépek,
Tel Avivban énekelnek és megelőzésről beszélnek.
Ne hagyd őket újból öldökölni, Jézus,
mutasson jelet az ég, a libanoni cédrus !
Ne csak számok legyünk, kitörölve a gépből,
emelkedj verbera és muskátli még föl !
Pombázzanak a kertek ősszel is virággal !
Urunk, most esdekelünk szivünkkel és a szánkkal.

Zas Lóránt
Napváros, 2010. augusztus 9.
*B.K-T.L.