Szász Lóránt:
(Marosi Évának)
Meghemperitve szurokban és tollban
a verseimet mondtam
a pokolban.
Belzebúb büszkén ült ott is a farkán
tirádáimat hallván,
de mogorván.
Nem érdekelte túlságosan az ének.
Éreztem, hogy lenéznek
a legények.
Nő nem volt abban a birodalomban.
Hangosan felzokogtam :
hol van, hol van ?
Szoritotta bánat nagyon a mellem.
Ha már ide beestem,
ez nem menhely.
Visszatérni Földemre azonnal
kérvényt irtam joggal
korommal.
A papir sárga volt, és nem láttam :
velőt hoztak a tálban.
Okádtam.
Vizzel leöblitettem a torkom.
Lucifer már horkolt
borostól.
Oda, ahol a kegyelmet mérik,
felér szavam az égig.
Igérik.
Zas Lóránt
USA, Kalifornia, Almák völgye, 2010. aug. 10.
*B.K-T.L.
