Huszonnyolc esztendeje már annak, hogy magyar csapat Franciaországban győzni tudott, akkor a Vidi volt az.Az ETO kiverte a francia bajnokság ötödik helyezettjét az Európa Liga selejtezőjén. Én szurkoló vagyok, örömöm határtalan. Csütörtöki szokásos baráti találkozónkat ráadásul éppen olyan helyen tartottuk, ahol kivetítőkön figyelhette a meccset a közönség. Merthogy olyan csatorna vette meg a tévés jogokat, amely legtöbbünk számára láthatatlan, még ha az interneten hozzáférhető is a csatorna (persze ha még fel tud akaszkodni az ember). Ez is megér egy misét, de majd egy másikat.
Szóval láttam a meccset, azaz annak egy részét. Mert noha szurkolónak tartom magam, én kishitű, nem sok reményt fűztem a sikerhez, meg a társaságból sem akartam kivonni magam, nem meccset nézni jöttünk...
De amint a baráti beszélgetés közepette rá-rápillantottam a focira, egyre inkább kijött belőlem a drukker. A gól volt a jel, a kiállítás pedig végképp a képernyőre vonzott. Itten nekem dolgom van, szurkolni kell! Szerintem valóban hősies volt a csapat játéka, a küzdeni tudás higgadtsággal párosult. Megérdemelték a sikert. Ahogy a hírekben hallottam, huszonnyolc esztendeje már annak, hogy magyar csapat Franciaországban győzni tudott, akkor a Vidi volt az. S itt álljunk meg egy kicsit. Magyar csapat. Amelyben csak mutatóban van magyar. A minap az Újpest ellen a végén egy sem maradt a pályán, helyettük többségében szerb meg grúz, brazil és a jó ég tudja, milyen nációjú fickók vannak a csapatban. Kapott is az edző és a tulaj is ezért eleget. De úgy néz most ki, igazuk van. Igazuk van akkor, amikor megjegyzik, addig profi a magyar focisták jó része, amíg a szerződésről kell tárgyalni. Utána inkább a kifogásokban erősek. Több lesz a magyar, ha felnőnek az ETO akadémiájának ifjai, ígérik. Addig maradnak a külföldiek. Úgy legyen!
Pénteken megtörtént a sorsolás, a főtáblára kerülésért a Dinamo Zagreb lesz az ellenfél. Jó kis szerb–horvát csata lesz. Magyar zászló alatt. Hajrá!
