Szász Lóránt:
Magamból indulok ki,
akinek szava szúr és éles,
más alig szokott zokogni
és sáros cipőket fényez.
Hátam mögött hagytam a fák
baljós árnyát az este,
bajvivó daliák
kisértek fel a hegyre.
Füttyentettem, hogy a kutyám
a megsebzett medvét keresse,
öldöklő csaták után
a csillagokat nézem fekve.
Imát mormolok magamban,
az Orion keresztjét nézem,
elixszir van a dalban
és mágikus erő a vetésben
Szétrobban egyszer a táj
virágra és szavakra,
nem az ütések nyoma fáj,
hanem az abrakadabra.
Azokat rühelem,
akik versenyt hazudnak a széllel,
pódiumon, párnázott helyen
apjuk a fiakkal fér el.
Nem sejtik, hogy a nyár
lassan összeér a téllel,
minden zsák foltjára talál.
A nemzet imádkozik és térdel.
Zas Lóránt
USA, Napváros, 2010. aug. 12.
