Kossuth-díjas költő 
Utassy József (1941- 2010)
Forrás:PIM/Digitális Irodalmi Akadémia
Utassy József 1941. március 23-án született Ózdon. Élete első 14 évét Bükkszenterzsébeten töltötte. Édesapja, Utassy József az ózdi vasgyárban, bányákban dolgozott segédmunkásként, közben három évet Németországban volt mezőgazdasági munkás. Fia születése után behívták katonának, a doni visszavonuláskor szerzett sérülésébe halt bele. Édesanyja Kiss Margit, egy évet ő is dolgozott Németországban. Megözvegyülve Kovách Ferenc cipész lett a társa, fiának nevelőapja.
1955–1959 között az egri Dobó István Gimnáziumba járt, reálosztályban érettségizett. Az ELTE BTK magyar–népművelés szakpárját 1961–1967 között végezte el. Közben egy fél évig a borsodnádasdi hengerműben dolgozott. A végzés után néhány hónapig könyvtáros volt, majd 1972-ig nevelőtanár lett egy szakmunkásképző intézet kollégiumában. Azóta szabadfoglalkozású író volt. 1968-ban megnősült, felesége Horváth Erzsébet, aki ugyancsak bölcsészkart végzett. Tanárként, majd iskolaigazgatóként dolgozott. Egy fiuk született, József (1969–1989), aki gyógyíthatatlan betegségben hunyt el.
Diáklapok után első versei 1965 decemberében jelentek meg a Kortársban. Ezidőben szerveződött a bölcsészkaron a Kilencek költőcsoportja. Antológiájuk, az Elérhetetlen föld Juhász Ferenc, Kormos István, Nagy László, Váci Mihály ajánlásával sem jelenhetett meg, magánkiadásban sem. Végül az Írószövetség elnöke, Darvas József tette lehetővé a kiadást. 1969 karácsonyára jelent meg Nagy László ajánlásával a kötet. Pár héttel korábbi Utassy József első önálló verseskönyve, a Tüzem, lobogóm!, amely – akárcsak az antológia – komoly sikert aratott a fiatalok körében, ugyanakkor felkeltette a hatalom gyanakvását a versekben megnyilvánuló társadalomkritika, a Petőfit idéző szabadságvágy és indulat.
Második kötetének – Csillagok árvája (1977) – azért kellett évekig hevernie a kiadóban, mert számos verset ki akartak vele hagyatni, s ő ebbe nem egyezett bele. A megpróbáltatások súlyos idegbetegséget idéztek elő, hatásuk hosszú évekig tartott. Ezt idézi fel a Kálvária-ének (1995). A nyolcvanas évektől folyamatosan kiadták felnőtt-és gyermekvers-köteteit, köztük 1984-ben, 1988-ban és 2001-ben összegyűjtött verseit. A hetvenes évektől többször járt Bulgáriában. Tanulta a nyelvet, költőket fordított. A Kilencek önszerveződésű csoportja 1969 után nem bomlott fel, bár kibontakozásukat gátolta az irodalompolitika. 1982-ben és 1994-ben – azonos címmel – újabb antológiáik jelentek meg.
2005 óta élt Zala megyében, Rédicsen, ahol súlyos betegségéből felépülve még öt alkotó év adatott meg neki. Visszatért életkedvének köszönhetően két önálló kötete jelent meg ebben az időszakában Farkasordító és Ezüst rablánc címmel. Sőt, író-olvasó találkozókon vett részt, pódiumműsort szerkesztett a verseiből, amelyet a környező városokban, településeken adtak elő. Munkásságát 2008-ban Kossuth-díjjal ismerték el, 2009-ben Bethlen Gábor-díjat kapott a Kilencek költői csoportjával együtt.
1974 óta tartó betegsége ellenére megkerülhetetlen lírai életművet hozott létre, amelyet az egyetemes magyar irodalom és az olvasóközönség egyaránt kiemelkedő értéknek tekint. Az utóbbi időben kiújult súlyos betegsége megtörte az életerejét, 69 éves korában távozott közülünk. A Magyar Írószövetség és a Pannon Írók Társasága saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
(MNO 2010.08.27.)
------------------------------
Acél /Appfel/ György elvtárs a kultúrpolitika mindenható ura, főcenzor, Utassy József költői munkásságának az irodalomszerető lakosság általi megismerését és terjesztését /még neves költőink támogatása ellenére is/ állandóan gátolta, tiltotta. A legismertebb, megzenésített versével búcsúzom tőle. Isten áldjon meg és adjon örök nyugodalmat: Harcostársam, Költőtársam, Barátom! Nem felejtünk!
Utassy József:
Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kelj föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a kétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!
*B.Kiss-Tóth László, 2010.08.27.
