Szász Lóránt: NEM LEHET JÓ

Nem lehet jó, csak a kimondott
szavakban fűzött ritmus, a vers ott,
ahol az ákom-bákom rendbe torkol,
és felölti palástját a meg-nem-szokottból.
Irni csak úgy szabad, ha a szavakból
szól a vátesz. Pontot és vesszőt rátesz
a megálmodottra, amely tökéletes
a maga módján. Nem hivalkodó,
nem bőbeszédű. Harcosként áll
a vártán, nem gúnyolja ki Isten,
sem Sátán. A végtelen szülötte,
a Csillagútról jött közénk, és a Napba
megy vissza. Költők fémjelezték,
akik a tiszta sugárból fűztek láncot
a nyakba, viselik, ahogy a nehéz béklyót
hordták gálya-rabok állva. Nem fintor,
nem a megsápadtak ránca. Ősapáink
szenvedték át, ősanyáink Emese-szülte
álma. Fény, értékmérő, haza és kokárda.
 Zas Lóránt