Szász Lóránt: FÁCÁNTOJÁSOKAT

(Lélek Sándornénak)

Fácántojásokat csodáltam a fűben,
fészekké nőtt a gaz,
a tárogató hangjára hegedűltem,
és elhittem, hogy megjött a tavasz.
Nem keserít, ha messziről zenélnek,
számomra a szó is vigasz,
aranykalászként leng az ének,
és táviratként az arcomba csap.
A tárogató itt a menedékem,
Rákóczi imája és a Nap,
Kolozsvár visszatértét megélem,
és várom, hogy a véreb fűbe harap.

Zas Lóránt