Esőköpenyként tartom a kabátom
a felhők alá, hogy meg ne ázzon
didergő nemzetem : az én országom.
Jövel Nagyisten, parittyám és hadászom,
kürtöd rikoltson, mennyköved szálljon,
lássák meg hetedhét határon !
Igazságot szolgáltass ! Napod
kövessen, legyen állócsillag a pajzsod
fölöttem ! Káromoltalak sokszor.
Hörögtem. Meg ne bocsáss nekem !
Könnyem öntözze a határt ! Pörögtem
üvöltő dervisként körülötted.
Vádolni nem tudlak, csak kérni :
népemre terits takarót ! Rékli
boritsa derekát, annak, aki érti,
hogy a harc akarás, ha akad még férfi
szekercét emelni, meghalni és megtérni.
Urunk, élni akarunk, élni ! Csak élni.
Zas Lóránt
