Hónapokkal ezelőtt a BAR-listások védelmében írt írásomat megküldtem több, mint 80 orgánumnak:
írott és elektronikus sajtónak, közmédiának, hírlevélnek, webportálnak, levelezőlistának, valamint több érdekvédő szervezetnek, arra számítva, hogy a többnyire uzsorabankoknál önhibájukon kívül /részletfizetési hátralékba, ezáltal/ kilakoltatási veszélyezettségbe került honfitársaimnak a nem mindennapi javaslatommal segítséget nyújtsak.
Azt még csak megértem, hogy a köznép-ellenes, antiszociális intézkedéseiről elhíresült kormányunk kegyelméből élő orgánumok a megküldött felhívásomra mégcsak híranyagként történt közléssel sem reagáltak, azzal azonban nem tudok egyetérteni, ha a megkeresett érdekvédő szervezetek egyáltalán nem, a nemzeti oldal címzettjei pedig viszonylag kevés számban tettek eleget a reményvesztett, lakásuk vesztésére ítélt 800 ezernyi BAR-listás honfitársunkkal és családtagjaikkal szembeni kötelességüknek.
Javaslatom lényege az volt, hogy rövid időn belül több tízezer vagy több százezer bedőlthiteles honfitársunk mind külön-külön/!/ mondjon ellent uzsorabankja összegkövetelésének, kérje a követelt összeg összegszerű és jogszerű bizonyítását, kérje a teljes futamidőre havi bontásban a tételes végelszámolást, majd ennek a kérésnek a bank részéről a több, mint valószínű elutasítása esetén a helyileg illetékes bíróságtól 7.000 Ft-os/!/ illetékbélyeg felragasztásával megírt keresettel -ügyvéd nélkül!- kérje a bank kötelezését a tételes végelszámoltatásra...
A polgári peres bíróságok a jelenlegi óriási leterheltségük mellett nem bírnák szuflával az akár több százezernyi plusz-ügyet, ezért egy-egy bank-per jogerősen 6-8 év múlva sem biztos, hogy befejeződne.
Addig pedig a végrehajtási-kilakoltatási eljárást fel kellene függeszteni /vagy meg sem kezdeni!/ és a bedőlt hitelesnek és családtagjainak a per befejezéséig, esetleg egy bank-megregulázó, hitelezettet-védő törvény kiizzadásáig nyugodalma lenne.
Vegyék már észre a közt bitorló illetékesek, hogy ez az általuk előidézett állapot a társadalom szégyenévé vált!
Sajnálattal állapítottam meg, hogy a többnyire központi költségvetésből élősködő érdekvédők a bankokkal történt tárgyalásaik alkalmával sohasem kérdőjelezték meg a bank által közölt összeg jogszerűségét, hanem azt mindig elfogadták és kiinduló tárgyalási alapnak tekintették.
------------------------------
Tízezrek kerülhetnek az
utcára a kilakoltatási
moratórium végével
Civil érdekvédők szerint akár tízezres nagyságrendben is árverezhetnek el ingatlanokat a részleteket fizetni képtelen hitelesek feje fölül. A bankok és pénzügyi vállalkozások számára egyenesen paradicsomi magyar jogszabályi környezetben gyakorlatilag azt tehetnek adósaikkal, amit csak akarnak.
Április közepén jár le a kormány február végén hozott lakás-árverezési moratóriuma. Néhány aukciósház honlapján már most, kurta egy hónappal az első kalapácsütés előtt több hosszú lista olvasható a vevőre váró ingatlanokról. Civil érdekvédők szerint nem csak a téli kényszerszünet alatt felgyülemlett restanciát tudják le az árverezők: mindez csak egy nagyobb végrehajtási dömping nyitánya lesz. Lénárd Mariann, a Banki Hitel Károsultak Egyesületének (BKHE) elnöke szerint ma már havonta 1000-1500 bzetek szerint a túlkínálat miatt jelenleg az érintett ingatlanok nagyobb részét nem lehet eladni. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a bankok eddig csak elenyésző számban indítottak kilakoltatással végződő végrehajtási eljárást, s a PSZÁF adatai szerint.
2009-ben az 5545, bankok által kezdeményezett végrehajtásból végül mindössze 91 lakást vertek dobra. Míg a civilek tízezres nagyságrendű kilakoltatásszámra tippelnek, addig a bankok szerint idén a legrosszabb esetben is csak néhány ezer ingatlant adhatnak el, igaz, a civil aggályoknak is csak
ajba jutott adós keresi meg őket, és sajnos az „utánpótlás” is biztosított, mivel megugrott a bedőlés előtt álló hitelek száma.A pénzügyi felügyelet (PSZÁF) adatai szerint a bankok tavaly év végén 62 ezer olyan lakáshitelt görgettek maguk előtt, amelyeknél az adós már legalább kilencven napja nem fizetett – az esetek felében már több mint egy éve. Ezekkel az ügyfelekkel azonban a bankok is törököt fogtak: a pénzintéegy része kötődik a bankokhoz. Kevésbé szívbajosak a pénzügyi vállalkozások, ha kilakoltatásról van szó. A tizenkét hazai lakossági ingatlanhitelezéssel foglalkozó céget tavaly vette górcső alá a PSZÁF, és megállapította, hogy működésük sokszor átláthatatlan, és gyakran súlyosan félrevezették ügyfeleiket – emiatt rövidesen közérdekű pereket is indít majd a vállalkozásokkal szemben.
A helyzet ilyetén alakulásában nagy szerepe volt az állami szabályozás hiányosságainak is. A civilek szerint a jelenlegi kormány utolsó lehetősége lett volna a végrehajtási dömping előtt törvényekkel szabályozni a kérdéskört, ám a törvényhozók a jelek szerint nem éltek az alkalommal, lényegében a gyeplőt bedobva a következő kormányra hagyták a problémahalmazt. A Magyar Hitelszövetség vezetője, Barabás Gyula szerint a februárban kormányrendelettel bevezetett lakás-árverezési moratórium célja nemcsak az volt, hogy ne hideg időben tegyék utcára az adóst, hanem az is, hogy a kormányzatnak legyen ideje betömködni a jelenlegi szabályozás foghíjait – Barabásék pontosan emiatt szeptember 30-ig tartó moratóriumért lobbiztak, de eredménytelenül. Barabás Gyula szerint számos probléma van: hiába vezették be például, hogy az értékesítésre kerülő ingatlan árának 70 százaléka lehet a kikiáltási ár, ha az ingatlan értékét az árverező bank vagy pénzügyi szolgáltató úgy állapítja meg, ahogy neki tetszik. (Nem példátlan, sőt, hogy a végrehajtás előtt újra felbecsült ingatlan értéke rejtélyes módon jókorát zuhan a hitel felvételekor regisztrált értékéhez képest.) Nem talált meghallgatásra Barabás Gyula azon ötlete sem, hogy ilyenkor érdemes lenne elővenni az egyelőre elvetélt ingatlanadóhoz készült kalkulátort, s az alapján meghatározni a minimumárat.
(Forrás: Barikád.hu 2010.03.20.)
