Csapó Endre:
Bajnai bukásával nagy veszély hárult el
Megjelent a Magyar Élet 2013. október 17-i számában
Amikor összeomlott a szovjet állam, Magyarország népe (leszámítva azegypártdiktatúra kedvezményezettjeit) bizakodással tekintett nyugatra,köszöntött minden szellemi és politikai áramlatot, vakon bizakodva, hogy onnét minden csak jobb jöhet annál, amitől éppen megszabadult. Demokrácia, parlameni pártképviselet, szabad mozgás, szabad szólás és vélemény nyilvánítás, magánvagyon-rendszer... sok egyebek mellett a liberalizmusnak is jó hangzása lett, nevének névértékéhez a szabaság fogalmát kötötték. Ha úgy gondolnánk, hogy most lepleződik le a valamikor nemes eszméket hordozó liberalizmus (ami lelkesítette az 1848-as magyar reformnemzedék forradalmi ifjúságát is), bizony, tévednénk, száz évvel ezelőtt már megszenvedett magyar felismerés volt a politikai bűnözés e a szép hangzású szóval:
„A liberalizmus a könyörtelen önzés rendszere. Azé az önzésé, amelynek szemében a köz nem számít többé; amelynek elve a minél nagyobb egyéni haszon, tekintet nélkül a tényleges szükségletekre, tekintet nélkül a kisebb eszközökkel fáradságosabban dolgozó kisexisztenciákra, tekintet nélkül a társadalom organikus jellegére s tekintet nélkül a kultúra magasabb javaira vagy az erkölcs és társadalmi szolidarizmus törvényeire. Minél több termelés, bármily úton s bármely eszközökkel, minél több forgalom, minél több nagyüzem, minél több osztalék: akár van szüksége a közönségnek a termelt javakra, akár nem; akár megél mellettük a kézműves, a kisbirtokos, a kisember, akár nem; akár van haszna belőle az államnak, a társadalomnak, a kultúrának, akár nem; akár tönkremegy belé ezrek és százezrek egész életöröme, egészsége, lelke, egész vidékek s országok népjóléte, természeti kincsei, szellemi kultúrája, erkölcsisége, akár nem; akár béke s boldogság fakad a működésünk nyomán, akár elkeseredés és gyűlölet, osztályharc és forradalom. ... A liberalizmus teljesen félreismeri, helyesebben: fel nem ismeri az emberi társadalom és nemzet lényegét, a közösség és testvéri összetartozás fogalmát, az egymásrautalt és egymás támogatására hivatott emberi szolidaritás kötelességeit. ... A modern gazdasági élet liberális visszaélései közt különösen a modern bankgazdálkodás és bankuralom az, amely ellen minden komoly nemzetgazdász felemeli tiltakozó szavát, s ha valahol, itt lesz szükség a jövő társadalom újjászervezésében radikális reformpolitikára. Senkinek sem jut eszébe a bankok létjogosultságát,szükségességét, gazdasági és társadalmi hivatását kétségbe vonni. A bajcsak ott kezdődik, hogy a modern bankok nem ritkán teljesen megfeledkeznek voltaképpeni hivatásukról s az e hivatással járó erkölcsi kötelességekről s a merő, lelkiismeretlen üzérkedés jelentős tényezőivé válnak. A modern bankok hitelforgalma Sombart szerint egy-egy nemzet gazdasági életének voltaképpeni szabályozója és fokmérője lett. E nagy jelentőségnek megfelelően a bankok hatalma is annyira megnövekedett, hogy ugyancsak W. Sombart szerint a nagy pénzintézetek hivatalos helyiségeiben döntenek ma már nemcsak a háború és béke, nagy államok barátságos vagy ellenséges viszonya fölött, de végső elemzésben a lengyel határszélen élő kis szatócs sorsa s a leghatalmasabb kohótelep fennmaradása fölött is. A bankok nemcsak hitelt adnak, hanem maguk is önálló gazdasági vállalkozókként lépnek fel. Ennél a kettős ténykedésnél a vezető szempont, sajnos, nem mindig a nép, a köz haszna, nem a kulturális haladás és gazdasági közjólét, hanem egyszerűen a nagyobb haszon, a várható s elérhető legnagyobb nyereség. A bankok ma már nem annyira támogatni akarják tőkéjükkel a munkát, mint inkább fordítva: ki akarják használni a munkát a kezükben levő tőke segítségével. Ennélfogva nemcsak nem dolgoznak mindig a közjó s a kultúra érdekében, de mindkettőt könyörtelenül alárendelik az önhaszonnak, s nem ritkán a kultúra és erkölcs legelemibb szabályait is megvetik. ... Az ilyen bankgazdálkodást senki sem nevezheti többé a nemzetgazdaság segítőeszközének; ez nagyrészben uzsora és rablás. A rizikót, a fáradságot, az esetleges veszteséget a vállalkozó, termelő, dol-gozó közönség viseli; a bank pedig csaknem minden rizikó, minden fáradság s minden igazán termelő munka nélkül a közönség betétjei és részvényvásárlásai segítségével végigrabolja, végignyúzza a fáradó, szenvedő, kockázatot viselő közönséget. S mivel a bank, a hitel keze mindenütt ott van, a közönség nem használhat el egy cérnaszálat, egy gyufát, egy öltözetet, egy papírlapot anélkül, hogy mindenütt és mindenben egy-egy banknak ne adózzék. Az élet elviselhetetlenül drága lesz, mert a pénzintézetek ott állnak minden termelés, minden ipar s minden forgalom mögött s láthatatlan csatornákon milliárdszámra szívják ki a pénzt, az értéket a termelők és fogyasztók millióiból. A nép nem érti ezeket a műveleteket; de hatásaikat megérzi: az élet megnehezülése, milliók fokozódó elkeseredése e liberális bankuralom következménye.” (Bangha Béla SJ, Magyarország újjáépítése és a kereszténység, (Szent István Társaság, 1920.)
A mai liberalizmus hívei Magyarországon személy szerint is azok, akik a kommunizmus híveiként az állami gazdálkodás hivatalait, intézményeit és gazdasági vállalatait igazgatták. Ők képezték a kádári állam elitjét, ugyanők, akik a nyugati kapitalizmus politikai utasításait kritika nélkül végrehajtották. Ebben a szolgálatban lehettek az egykori állami tulajdon privatizált maradékának tulajdonosai, vagy tarthatták meg új gazdájuk szolgálatában vezető pozíciójukat. Ezeknél jobb híveket nem talál soha a politikai kapitalizmus, ami most neoliberalizmus néven szélsőségesen önzőés kizsákmányoló. Magyarországi szellemi mozgalmuk megjelenítésére szolgál a „Kapitalizmus blog” nevű internet folyóirat. Ennek előlapján olvasható a kapitalista krédó:
„Klasszikus liberális, libertárius, (neo)konzervatív, objektivista nézetek. Minimális állam, joguralom. A magántulajdon szentsége, szabad vállalkozás, verseny, szabad kereskedelem. A racionális önérdek-érvényesítés dicsérete. Kollektivizmus helyett individualizmus, állami bürokrácia helyett egyéni jog és felelősség, altruizmus helyett önkéntes szolidaritás.”
Elsírja a blog szerkesztője, hogy a kapitalizmus az emberiség történetében páratlan jólétet teremtett, s kilátástalan körülmények között, elképesztőnyomorban élő emberek százmillióit emelte ki a szegénységből. Ebben persze van igazság, de csak áttételesen. Az emberiség jólétéhez vezetőlehetőséget az emberi kreativitás adta, amihez a szükség alkotott ipart, és annak volt szüksége tőkére. Ez az összműködés kapta a kapitalizmus nevet. Ahol ezek a feltételen adottak, ott jólét terem. Ha az így előálló jólét egy ország társadalmában árad szét, az lehetne a természetes állapot, amikor a javakat megtermelő ipar az emberi társadalom javát szolgálja.
Az ipari fejlődés ugyanakkor elvette az egyén kezéből a szerszámot, amivel korábban elkészítette az életviteléhez szüksége tárgyakat. A kapitalista gazdálkodás valóban munkát ad széles rétegnek, de a munka bérét minimálisra szorítja le. Az iparosodás folyamán a kapitalizmus átterjedt a gazdasági terepről a politikai terepre, az Egyesül Államokban például felügyeli az államot. Legfőbb szempont a profit, ez sok szenvedést okozott, addig amíg Európában – német kezdeményezésre – létrejött a társadalom iránti felelősséget viselő kapitalizmus. Ezt döntötte meg az amerikai karvalytőke érdekét képviselő angolszász nagyhatalmi politika Európában is.
A szovjet iga alól felszabadult országokban, és így a Magyarországon is berendezkedett nyugati kapitalizmust is csak a profit érdekli. Az alvállalkozóikat és munkavállalóikat agyondolgoztatják, fizetni azonban vonakodnak, és minél alacsonyabb összegben akarnak. A hitelező bankok eladósítják az országot, a nyújtott hitelek révén olyan megszorításokat követelnek a kormánytól, amelyek miatt növekszik a polgárok elszegényedése. A kamatok a régi adósságokra is annak arányában nőlnek, amilyen mértékben nől az adott ország fizetésképtelensége. Az ország által megtermelt értéket így kiszivattyúzzák, és ez az állapot egy idő után visszafordíthatatlan.
Ebbe az amerikai típusú kapitalizmusba süllyesztették bele Magyarországot az SZDSZ–MSZP-kormányok, ebbe rokkant bele az ország gazdasága. Amikor Gyurcsány kormányzásával az államháztartás összeomlóban volt, előszedték Bajnai Gordont, elhíresztelték róla, hogy csodálatos szakértő, aki kivezeti az országot a bajból. Nyugaton, főleg Amerikában nagy emberként hirdették és támogatták. Minden ajtó kinyílt előtte, ami nem nyílt ki Orbán Viktornak. Utóbbi nem kívánatos Kapitalíziában, mert ellene szegül a privatizációt és gyenge államot hirdetőelvnek. Ám a csodálatos szakértő most valamit nagyon elrontott, kiváncsian várjuk, kihűl-e iránta az amerikai meleg ölelés.
– A bankok és a multik zsebében van a baloldal – ezt olvasta Rogán Antal Fidesz frakcióvezető a baloldali képviselők fejére az Országházban, felemlítve, hogy – Bajnai és Mesterházy a Reutersnek adott közös interjúban megígérik, hogy évi 532 milliárd forintot a különadó megszüntetésével visszatesznek a bankok és a multik zsebébe. Idehaza azonban szembe kellene nézni az emberekkel; megmondani nekik, hogy kitől veszik el ezt a pénzt: a nyugdíjasoktól a pedagógusoktól, vagy a kisgyerekes családoktól – emelte ki. Ennek kapcsán felidézte, hogy Bajnai Gordon 2009-ben egyhavi nyugdíjat és egyhavi bért „bátran elvett az IMF kérésére, de a bankokat azt még véletlenül sem adóztatta meg”, az MSZP–SZDSZ-kormány pedig 2003-ban ígérete ellenére elvette a gyermekek után járó adókedvezményt. Emellett megígérték azt is, hogy nem szüntetik meg a lakáshitelekre járó támogatásokat, de mégis megtették. Bajnai szerint nem is magas a rezsi – mondta a frakcióvezető, hozzáfűzve, Bajnai kormánytagként támogatta a „horrorisztikus mértékű rezsiáremeléseket”, kormányfőként pedig kivezette a gázárakon lévőfogyasztói támogatást. A baloldal politikusai nem árulják el, hogy arra törekednek, a profitot úgy adnák vissza a multiknak, hogy ismét rezsit emelnek. Elhallgatnák, hogy a bankok és multik zsebében vannak, de ez minden szavukból kiderül. Elhallgatnák, hogy a bankokat és a multikat úgy támogatnák, úgy adnák vissza nekik a pénzt, hogy rezsit emelnek, nyugdíjat és bért csökkentenek – intézte szavait a baloldali képviselőkhöz.
Jó hír is van, éppen baloldalról. A baloldali teoretikusok körében nagy zavart keltett a Szovjetunió elsüllyedése, ők nem válthatnak át oly könnyedén kapitalista kottára muzsikálni, mint a politikusok. Nem tehetik meg, hogy ne láttassák tisztán a tisztán láthatót.
Szalai Erzsébet szociológus, egyetemi tanár, népszerű publicista nagyon világos képet fest a magyarországi állapotokról, több között az „Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar liberalizmus” című írásában 2009. január 28-án:
„Hogy mit is jelent Kelet-Európa, ezen belül Magyarország tényleges alávetettsége, arról már sokat írtam. Nagyon röviden: a kelet-európai átalakulás jellegét alapvetően a centrum-kapitalista országok és a globális tőke érdekei határozták meg. Emellett a helyi politikai, gazdasági és kulturális elitek rövidlátásának, önzésének és behódoló magatartásának is szerepe volt abban, hogy ezen országok többségében klasszikus félperifériás kapitalizmusok alakultak ki. A magyarországi elitek különösen élen jártak a gazdaság teljes megnyitásában, a belsőanyagi és humán erőforrások, erőtartalékok szinte teljes kiszolgáltatásában.”
Mit lehet erre mondani 2009-ben? Netán: – Jöjjön el végre a nemzeti magyar kormány, és csapjon szét a hitványok között, akik immár szétherdálják az egész országot!
A szerző másként reagál erre: „Az emberek mindezt érzik – és nacionalizmussal, valamint a szabadságjogok iránti szkepszissel reagálnak rá. A történelmileg hordozott vírusok virulenssé váltak.”
Érdekes, hogy az országot, az ország népét tönkretevők cselekedeteinek elítélése nem természetes demokratikus védekezésként értelmeződik, hanem nacionalizmusként, ami ugyebár pusztítandó, miként a virus.
Végül a jó hír Szalai Erzsébet írásában:
„Súlyos tények mutatják ma szerte a világban, hogy a neoliberális gazdaságfilozófia megbukott. A nemzetközi színtéren vezető gazdasági szakemberek és társadalomkutatók szorgalmazzák a piaci mechanizmusokat kordában tartó nemzetközi intézmények kiépítését egyfelől, az állam szerepének újragondolását másfelől. Sőt radikális baloldaliak már a kapitalizmus végéről beszélnek, és egy egészen új rendszerre való átmenet szükségességéről. Erről tudomást sem véve, a hazai neoliberális értelmiségiek a bennünket is keményen érintő válság okaként a neoliberális reformok következetes végrehajtásának elmaradását, elmulasztását jelölik meg, viktimológiai magyarázatokat adva a kialakult helyzetre, melyek szerint elsősorban az áldozat felelős azőt ért támadásokért. Ebből az analízisből egyenesen adódik, hogy ők a válság szülte gazdasági nyomásban látják most a lehetőséget a neoliberális reformok teljes végigvitelének kikényszerítésére.”
Tehát jó hír, hogy a neoliberális gazdaságfilozófia megbukott, várjuk, hogy a gyakorlatban is megbukjon. Azóta (2009 óta) a magyar gazdaságot kimentette a nemzeti kormány a Nemzetközi Pénzalap (IMF) sorvasztó szorításából. Az „állam szerepének újragondolását” ugyancsak üdvözöl-nénk, ha a változás azt jelenti, hogy ne csak a bankok biztonságára ügyel-jen az állam, hanem vállalja az or-szág érdekét, akár a bankokkal szem-ben is. Miként teszi azt Orbán Viktor nemzeti kormánya. Igen, 2009-ben a Bajnai-féle komprádorkormány a neoliberális reformok teljes végig-vitelén szorgoskodott. A baloldal megkapta a választ mindezért 2010 tavaszán.
Bajnait a neoliberalista politika támogatja külföldről.
Hoppál Péter, a Fidesz szóvivője augusztus 17-én Budapesten tartott sajtótájékoztatóján kifejtette: korábban is voltak arra jelek, hogy Bajnai Gordon mögött bizonyos jól körülhatárolható, külföldi pénzügyi körök állnak. Egy ideje azt is tudják, hogy Soros György támogatása közvetett és közvetlen módon Bajnai Gordon pártalapítványát, a Haza és Haladást is segíti. Az is kiderült, hogy „ez a pénzügyi kör segítette kiképezni azokat a fiatalokat is, akik a Fidesz-székház elleni törvénytelen és erőszakos akciót hajtották végre, ők a Bajnai gárda tagjai” – mondta a szóvivő. Bajnai Gordonékat támogató amerikai spekuláns kör dollármilliókat áldozott arra, hogy a magukat például emberjogi, antikorrupciós, vagy roma civilszervezetnek nevező „fizetett statiszták útján” – a hazai és a külföldi közvélemény előtt – minden fronton támadják a Fideszt, a magyar kormányt és Magyarországot is.
„Bajnai Gordonék lebuktak” – fogalmazott a szóvivő, de mint megjegyezte, felvetődik hogy vajon milyen veszélyes alkut köthettek a háttérben a magyar emberek kárára, cserébe a kifizetett dollármilliókért. Felmerül továbbá, hogy miért olyan fontos a spekuláns pénztőke, akár Soros György számára, hogy Bajnai Gordon visszatérjen a hatalomba Magyarországon. „Mit kellene Bajnai Gordonnak végrehajtania, vajon mit és kiket áldozna fel újra a Gyurcsány–Bajnai szövetség azért, hogy a külföldi spekulánsok újra megkaphassák azt az extra profitot Magyarországon, amit 2010 előtt” – tette fel a kérdést a fideszes szóvivő. Mint mondta: nincs kétségük arra vonatkozóan, hogy Bajnai Gordon nemcsak saját magát hajtotta igába ezeknek a különböző pénzügyi köröknek, a spekulánsoknak érdekeiért, „hanem egyetlen tollvonással a magyar emberek jövőjét is odaadná, otthonaikat, földjüket, a maradék nemzeti vagyont is. Bajnaiék esetleges visszatérésével a Fidesz azt látja, hogy nyilvánvalóan ugyanaz a szélsőséges és veszélyes gazdaságpolitika térne vissza Magyarországra, amely már egyszer tönkretette az országot, amellyel minden esetben a magyar családok húzták a rövidebbet. Ebből nem kérünk, ebből nem kérnek a magyar emberek.” – hangsúlyozta Hoppál Péter.
A fent közöltek még szeptember 29-ét megelőző helyzetet idézik. Bajnai politikai vezénylő szereplésének esélyei, mint láttuk, egyre hanyatlottak. Ezt koronázta meg a szobor-döntŐ jeleneten történt szereplése. Nagy veszély hárul el általa Magyarországról, esélytelen lett az a személy, akiben a szélsőséges neoliberalista nagyhatalmi politika a nemzeti kormány megdöntőjét látta.
------------------------------
Csapó Endre:
A demokrácia nem baloldali szabadalom
Megjelent a Magyar Élet 2013. Október 31-i számában
A mai Magyarország politikai rendje a mai Európában nem lehet más, mint a parlamenti demokrácia. Ennél fogva felesleges időtöltés azzal foglalkozni, hogy ez jó-e, avagy rossz. Ez a politikai divat diktátuma, ebben a keretben kell szolgálni az ország érdekeit. A parlamenti demokrácia elve alapján a népuralom áttételesen valósul meg, egymással versengő politikai pártok által. Annyiban érzi a nép a részességét a hatalomban, amilyen mértékben elfogadja az általa hatalomba jutott pártok munkáját. A négyévenkénti szavazás köztes idején a politikai tevékenységet – törvényhozást és végrehajtást – a pártok gyakorolják jól vagy rosszul vagy akárhogy. Tisztára szerencse kérdése, hogy a választási igéretekből mi valósul meg, mennyi, vagy egyáltalán. De ami a lényeg: a győztes párt vagy pártcsoport kormányoz, az ellenzék csak véleményt nyilváníthat.
A kommunista diktatúra leváltása óta húsz évnek kellett eltelnie Magyarországon ahhoz, hogy a néphatalom új rendjében valamelyest eligazodjon az ország népe. Nem olyan ez, mint amikor két út közül lehet választani eljutni a szomszéd faluba – az egyik poros, a másik rázós. Az ország javainak tárát és sorsa irányítását kapta kézbe egyik vagy másik politikusi csoport, amelyről csak menetközben lehetett látni hova viszi az országot. Húsz év kellett hozzá, hogy a választók többsége felismerje a baloldali pártok igazi szándékát.
Demokratikus vagyis népuralmi hatalomgyakorlás szerint ma 386 képviselő (2014-től 199) hozza meg döntését a törvényekről, gyakorlatilag az ország vezetésének mikéntjéről. Azonban itt közbelép egy újabb lépcső, amit ugyancsak nem szabad említés nélkül hagyni. Most éppen a hatalomgyakorlástól a népakarat értelmében távoltartott ellenzék harcos baloldali lapjában a Heti Világgazdaság-ban jelent meg egy tájékoztató írás (Heindl Péter„Civilek” küzdelme a pártkatonákkal) a demokrácia egy jellegzetes hibájáról, mert ez a csúnya dolog most éppen a nemzeti oldal uralkodását árnyékolja be. Arról szól, hogy:
„Minden pártban fokozatosan kialakult az az elvárás, hogy valamennyi képviselőnek – parlamentinek és önkormányzatinak egyaránt – a pártvezérkar döntéseit engedelmesen végrehajtó pártkatonává kell válnia. Az államszocializmus politikai kultúrájából megörökölt bolsevik típusú pártfegyelmet a pártbürokráciák vezetői eleinte csak »elvárásként« fogalmazták meg. Később azonban különféle szabályzatokkal és kötelezvények aláíratásával már intézményesen is rákényszerítették azt az általuk jelöltnek állított és ezért saját »hivatali beosztottjuknak« tekintett képviselőkre. Ezzel a választóknak való felelősség még az egyéni választókörzetekben mandátumot nyert képviselők esetében is teljesen névlegessé vált. ... Ahol korlátozott a nyilvánosság, ott magától értetődően épül le egyre inkább maga a demokrácia is. A többpártrendszer pártjainak működése egyre jobban a korábbi állampártéhoz vált hasonlóvá. S a régi, vezérelvű »egypártállam« helyett szép lassan kialakult az ugyancsak vezérelvű »kétpártállam«. Korlátozott nyilvánossággal. Maffia-finanszírozású pártokkal. És korlátozott demokráciával.”
Ez tényleg így van. De miért most veszi észre és teszi szóvá ezt a demokráciákban évszázadosan alkalmazott gyakorlatot a baloldal harcos lapja, miért nem kissé korábban, például a Gyurcsány-kormányzat idején? Tényként megállapíthatjuk, hogy az élet a politikai arénában nem olyan szép, mint az a papíron olvasható sok szép mondat a demokráciáról. A fent leírtak nem most váltak a gyakorlat módszerévé. Valamilyen reformálással valamikor talán módosul a képviseleti rendszer, de annak megvalósítása békésebb politikai légkört kíván. Másszóval nem időszerű számonkérni az Orbán-kormánytól, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően, valamiféle idálisan szépen politizáljon, és például legyen udvarias: a törvényhozásban és a kormányzásban adjon helyet előzékenyen az ellenzéknek. Mert ahogy most kormányoz, az diktatúra, amit kénytelen szóvátenni a felügyelő Európai Unió komisszárja, de még a szövetséges távoli nagyhatalom külügyminisztere is.
Az emberi élet – követve a természetet – örök küzdelem, bevetett erők harca, az adott civilizáció méltányos korlátozásával. Magyar porondon különösen élesen mutatkozik meg, hogy ez a demokráciás staniolba csomagolt és megkerülhetetlen pártdiktatúrás gyakorlat lehet káros is és hasznos is a nemzet számára. Káros, amikor a kizsákmányolásban érdekelt nagyhatalom hazai kizsolgálói alkalmazzák. Persze, szerintük nekik szabad.
Gondoljunk csak vissza történelmünkre: minden nagy kor egy-egy erős, határozott vezető nevéhez kötődik. Kell-e ma hangsúlyozni, hogy Magyarországnak ma erős, határozott vezetőre (vezetőségre) van szüksége ahhoz, hogy lezárja a nemzetellenes hatalomgyakorlási időszakot, és megalapozza a nemzet öncélú hatalmi rendjét?
*
Egy terjedelmes iromány forog, tolakodóan a nemzetközi diplomácia terepén, amelynek megfogalmazói tételesen felsorolják, hogy miért nem lehet elfogadni a magyar kormányt demokratikusnak. A címe: Vádirat azOrbán-kormány antidemokratikus magatartása ellen. Kiadja a Kanadai Magyar Demokratikus Charta (2011. október 23.) Ebből közöljük a bevezető részt és a Zárszót:
„Magyarországgal kapcsolatban Vaclav Havel és több száz, a kommunizmus elleni harcban ismertté vált közép-európai politikus és értelmiségi személy 2011 elején egy felhívást intézett az Európai Unióhoz (lásd: www.iprotest.hu): Súlyos veszélybe került a szabadságban egyesült Európa célkitűzése. Megtörtént az, amit az Európai Unió hivatott megakadályozni, és amit sokan elképzelhetetlennek tartottak: az Unió határain belül a 2004 óta tagállam Magyarországon felszámolták a liberális demokráciát. Mindössze húsz évvel a kommunizmus bukása után Magyarország egyébként demokratikusan megválasztott kormánya, visszaélve a törvényhozási többségével, módszeresen leépíti a demokrácia fék- és ellensúlyrendszerét, eltörli az alkotmányos korlátokat és a kormányzó párt uralma alá hajtja az összes hatalmi ágat, a független intézményeket és a sajtót … Az alapjogok megtagadása egy országban minden európai polgárt megaláz. Ha akár egyetlen nemzet bizalma is megrendül az iránt, hogy Európa képes megvédeni a demokráciát, az a »demokrácia deficit« újabb vádjához és végül Európa demokratikus küldetésének globális kétségbevonásához vezet. Felszólítjuk tehát Európa parlamenti képviselőit, biztosait, kormányait és pártjait, hogy állítsanak fel világos normarendszert a demokratikus értékek – a pluralizmus, a szólásszabadság, az egyéni jogok, a hatalmi ágak elválasztása, az igazságszolgáltatás függetlensége – tiszteletben tartására. Az európai intézményeknek képessé kell válniuk arra, hogy megnevezzék és megszégyenítsék a normák áthágóit, s így nemzeteink továbbra is az Unióhoz fordulhassanak iránymutatásért a szabadságjogok megőrzéséért vívott mindennapi harcukban.”
„Zárszó. Vádiratunk adatokkal támasztotta alá Vaclav Havel és társainak állítását, nevezetesen azt, hogy Orbán Viktor kormánya, „…visszaélve a törvényhozási többségével, módszeresen leépíti a demokrácia fék- és ellensúlyrendszerét, eltörli az alkotmányos korlátokat, és a kormányzó párt uralma alá hajtja az összes hatalmi ágat, a független intézményeket és a sajtót. Tényekkel bizonyítottuk, a Harvardi egyetem professzorának, Kornai János állítását: Magyarország az 1989–1990 és 2010 nyara közötti időszakban demokrácia volt. Most már nem az; a politikai formáció, amelyben élünk, autokrácia”.
Nézzük csak: „Magyarországon felszámolták a liberális demokráciát.” A sokféle demokráciamodellek egyike a liberális demokrácia, európai gyakorlatban ugyanaz amit a globális pénzügyi lobby előír az Egyesült Államok részére. Szépen megfogalmazva (Wikipédia): „A liberális demokráciában a működési szabályok értékrendjére a liberalizmus eszmerendszere a jellemző, vagyis az egyén szabadságát jelölik meg, mint legfontosabb politikai célt. A politikai ellenzéket hagyja szabadon működni. A gazdasági élet alapja a magántulajdon és a magánszerződések. Előnyben részesíti a kormányzati beavatkozástól mentes szabadpiacot, de bizonyos közjavak esetén meghagyja az állam szerepét.”
A szép megfogalmazásból hiányzik a lényeg: pénz, áru és munka szabad áramlása, szabad piac, csak a rend fenntartására korlátozott állam. A globális szépvilág a jelenlegi internacionalista baloldal ideológiai alapja, amiből mindenféle szocialista jelszó és tartalom eltűnt a rendszerváltoztató osztogatás során. A liberális demokrácia a valóságban mindaz amit Magyarországra rákényszerítettek az egypártdiktatúra után. Amibe tönkrement az ország.
Tehát a magyar kormány „módszeresen leépíti a demokrácia fék- és ellensúlyrendszerét, eltörli az alkotmányos korlátokat, és a kormányzó párt uralma alá hajtja az összes hatalmi ágat, a független intézményeket és a sajtót”. Erre Lánczi András (Heti Válasz) véleménye ad választ: „A liberálisok azt képzelik, hogy a demokrácia eleve azonos a liberális elvárásokkal, holott nem az, mert a demokrácia csupán lehetőséget ad a kormányzás különféle értelmezésére. Végül, sokan képtelenek megkülönböztetni a demokráciát annak minőségi kritériumaitól. Primitíven kifejezve, ha nem én vagyok hatalmon, akkor nincs demokrácia. Arisztotelész szerint a demokráciának számos formája létezik, pedig ő még nem volt rákényszerítve választani jobb- vagy baloldal között.”
Az említett chartás szőrszálhasogatók politikiai társulatuk és egyéni érdekeik részére kitalálták, hogy Európa népei, országai, kormányai részére kizárólag az általuk megfogalmazott liberális demokrácia az egyetlen létezhető, megengedhető életforma, és amely nép, ország, kormány nem veti magát alá ennek a diktátumnak, azt a többi hűségesnek meg kell támadni, és kényszer alkalmazásával rá kell kényszeríteni az egyetlen politikai recept követésére. Ilyen követeléssel csak a mások iránti türelmetlen, egykönyvű, diktatórikus pártember lép elő, akinek ez a politikai közeg kell hatalmi céljai részére. Farizeusok ugyanakkor, mert húsz éven keresztül végzett diktatórikus kifosztó uralkodásuk idején ezek a követelmények soha nem jutottak eszükbe. Részükről tehát álságos a kinyilatkoztatás a liberális (helyesebben liberalista) demokrácia mellett.
A liberalista számára az érvényesülés mechanizmusa az egyéni érdek követése, amibe nem fér bele a közösségi akaratot érvényesítő törekvés. A liberális demokráciában elvi álláspont, hogy az állam gyenge
...
[A levél megkurtítva] Egész levél megtekintése
