Fr. Boromeus: A Trójai faló: a Fidesz ultrajobboldali kritikája

Az első izben 2003-ban, másodszor 2007-ben megjelent alábbi cikknek majdnem minden sora beigazolódni látszik. A cikktől eltérően, legfeljebb Orbán Viktor személye és szerepe értékelődött föl az utóbbi időben... *B.Kiss-Tóth László

(2003-as cikk, jóslatai igazolták)
A hazai társadalmi és poltikai változásokat figyelemmel kísérve, nem kerülhető el, hogy jobboldali szempontból vegyünk vizsgálat alá olyan csoportosulásokat, melyek magukat – teljesen jogtalanul – a politikai paletta jobboldalán határozzák meg. Ezek közül legveszélyesebb – mert a jóhiszemű tömegekre leginkább ható – a Fidesz-Magyar Polgári Párt. 


A szélkakas

A Fidesz ízig-vérig baloldali liberális párt, némi nemzeti mázzal. Módszerei, eszközei, céljai nem térnek el a baloldal módszereitől, eszközeitől, céljaitól. Nyilvánosan ugyanazon példaképeket, célokat eszményíti mint a baloldal (Kossuth, Petőfi, 1848, 1918, EU- és NATO-csatlakozás, tőkeliberalizálás, állandó igazodáskényszer a globalizációs csúcsszervek és nemzetközi hatalmi körök felé és elhatárolódáskényszer a valódi és nemzeti jobboldaltól, a demokrácia mítosza, tömeggyűlések, populizmus), bár retorikájában különbségek megfigyelhetők (a dumaellenzék - a szerk.). 

Feltételezhető, bár nem bizonyított (ilyen esetekben bizonyítékokra számítani dőre remény), de mégis minden jel arra mutat, hogy a Fideszt, mint “polgári” tömegpártot a szélsőségesen liberális és tulajdonképpen halálra ítélt pártocskából nemzetközi “tanácsadók” kreálták, felismerve a lehetőséget az MDF 1992-1994 közötti szétesése, a jobboldal megroggyanása után. A “nemzeti oldal” szerepét átvéve, agresszivitásával és törtetésével kizárólagos szerepre pályázva tulajdonképpen elérte “átszabóinak” célját, a kisajátítás megtörtént: nincs más “nemzeti-polgári” párt, vagy legalábbis annak szerepében tetszelgő csoport csak a Fidesz. Ez a valaha az SZDSZ ifjúsági tagozataként funkcionáló baráti társaság. 

A Fideszen belül két áramlatot különböztethetünk meg: egy tulajdonképpen szélsőliberális elveket valló, a népnyelvben csak Zsidesznek nevezett áramlatot, és egy inkább a konzervatív-nemzeti irányhoz húzó kisebbséget. Előbbi csoport a meghatározó tényező, a csendes hatalom, az utóbbiak az elmúlt években a nemzeti ünnepeken, a retorikában kaptak helyet. Orbán Viktor a látszat ellenére a Fideszben valószínűleg nem meghatározó tényező, a valódi vezér nincs az első vonalban, sőt talán a pártban sem (további kutatás tárgya lehet személyének felfedése). De ez az egyelőre ismeretlen személy az összekötő a tulajdonképpeni létrehozó “atyák” felé, és ő is csak megbízást teljesít, ahogy persze a maga alsóbbrendű szerepében Orbán is.

A Fidesz elérte, hogy a közvéleményben a jobboldal fogalmával összekapcsolódott a “polgár”, a tulajdonképpeni kispolgár képzete (ami végletes ferdítés): minden, ettől eltérő, a valódi jobboldalisághoz közelítő radikálisabb értékrendet valló és megszemélyesítő csoportot, személyeket egyes-egyedül az elhatárolódás pavlovi reflexével kezel. A retorikában eszményített “polgári értékrend” hordoz pozitív elemeket, azonban végső célját nézve nem haladja meg és nem tagadja meg a baloldali felforgatás eszmerendszerét és így ezek alapján értékelendő.

A Fidesz-kormány hatalomra jutása után lényeges változások csupán a kormányzati retorikában voltak. A nemzeti színezet, a valóban méltó ünnepségek fátyla alatt azonban tovább folyt a nemzeti vagyon szétosztása, a szélsőbaloldali-szélsőliberális hegemónia zavartalan fennmaradása a vállalkozói-kereskedelmi szektorban, a médiában, a kultúrában, Budapest és az ország ki tudja hányadik megszállása, a globalista csúcsszervekhez való feltétel nélküli közeledés. (Igaz, mindez lassabb ütemben zajlott és a teljes megsemmisítésre játszó Gyurcsány-rezsimmel szemben több gazdasági morzsát hagytak a magyarságnak, azonban utóbbi alárendelt szerepe, az ország gyarmatosítása, az izraeli lobbi és tőke gazdasági és média-térnyerése zavartalan volt. Elég utalni Orbán később bevallott szövetségére a legdurvábban cionista, fajüldöző Likuddal. - a szerk.)

A 2002-es választási csalásokban és az MSZP-SZDSZ koalíció létrejöttében a Fidesz legbelső körei (ez még a vezetők többsége előtt sem ismert) döntő szerepet játszottak. A nemzetközi szervezetek, valamint az USA-Brüsszel-Tel Aviv tengely érdekeinek megfelelően a kétpólusú de egygyökerű politikai rendszer kialakítása, (mely a legmegfelelőbb a nemzetközi érdekeknek) a hatalmon lévő rendszer közreműködése nélkül nem valósulhatott volna meg. Számtalan jel utal erre: a választások előtt az izraeli titkosszolgálat magasrendű vezetőjének látogatása, az OVB teljesen bolsevik kötődésű vezetőinek (Ficzere, Rytkó) Orbánék általi kinevezése, a párt vezetőinek nyilatkozatai az első forduló után. A Fidesz fontosabbnak tartotta a MIÉP kiesését, mint saját kudarca magyarázatát. Az első forduló előtt a kampány teljes hiánya volt jellemző, s a tömegnyomás ellenére sem rendelték el a szavazatok újraszámlálását, pedig még a második forduló után erre egy hónapig lehetőségük volt.
 
Ép ésszel természetesen felfoghatatlan, hogy egy csoportosulás a saját és választói érdekei ellen cselekszik. Ez független ország esetében megmagyarázhatatlan. Azonban a helyzet mindjárt érthetővé válik, ha leszögezzük: Magyarország semmiképpen sem független ország. Magától értetődően függ pl. a NATO-tól, függ a mézesmadzagot húzogató EU-tól, függ az IMF-től, a Valutaalaptól, függ a nemzetközi nagytőkétől, Amerikától, Izraeltől, stb. És ezek a szervezetek, országok képesek tönkretenni, átvitt és valós értelemben is lebombázni hazánkat, ha a hatalmi viszonyok nem az ő kívánságaik alapján alakulnak. Ennek ellenére sok példa van arra, hogy nálunk is kisebb országok nem kreált politikai elitjei, ügyesen lavírozva a nemzetközi politika vizein, és más nagyhatalmak felé is tájékozódva eredményesen blokkolják a teljesen egyoldalú, amerikai-izraeli függés megteremtésére irányuló akciókat. 

Hazánkban 2002 áprilisában nem a magyar nép választott: internacionalistának is mondható összefogással idegen érdekeknek megfelelően állt fel egy, a nemzettől teljesen idegen, etnikailag is árulkodó összetételű kormány. A Fidesz és a jelenlegi kormány között csak egy különbség látszik: míg a Fidesz-kormány idején valamelyest azért érvényre juthattak a rombolást, az etikai-lelki torzulást lassító törekvések, addig az MSZP-SZDSZ koalíció idején minden képzeletet felül fog múlni a morális-lelki pusztulás, az érdekelvűség uralma az értékhűség helyett (Figyelem, a cikk 2003-ban íródott - a szerk.). 

Ez azonban csekély ok arra, hogy a Fideszt a valódi jobboldali értékeket valló ember ne tartsa a jobboldaliságra kifejezetten veszélyt jelentő baloldali pártnak. Valódi természete a közeljövőben egyre tisztábban fog előtűnni. Amennyiben a Fidesz, mint álellenzéki politikai erő a rosszabik oldalra fog állni a közelgő sorsdöntő EU-csatlakozás kérdésében, úgy magát képes lesz fenntartani még néhány évig, de a magyar nemzetre halált szavaz. És itt a rosszabbik oldal egyértelműen az EU-csatlakozás melletti kiállást jelenti. Az Európai Unió jelenlegi formájában elfogadhatatlan, minden morális és spirituális alapot nélkülöz, egyedül a hatalmi és pénzügyi érdekek tartják össze: s ezért a csatlakozni kívánó közép-európai országok számára félelmetes veszélyt jelent. Ugyanis Közép-Európa, mint a kontinens hídja Kelet és Nyugat között Európa spirituális fennmaradásának egyetlen ma létező garanciáját adja, függetlenségének feladása az ősi kontinens Genius Loci-jának feladását jelentené, s egyben a teljesen démonikus amerikanizáló-materialista világhódítás legyőzött, megalázott gyarmattá válását segítené elő. Egy egységes Európa megteremtése valóban pozitívan értékelhető, azonban ez csak a “nemzetek Európájaként“ történő megvalósulásként pozitív, nem pedig a “gyarmatok Európájaként”. 

Nem lehet kétségünk afelől, hogy a Fidesz melyik oldalra áll e sorsdöntő kérdésben. 

Sajnos, ki kell jelenteni, hogy az életében jobboldali, nemzeti princípiumokat megvalósítani kívánó ember számára a Fidesz és a hozzákötődő csoportok semmi valós értéket nem jelentenek. Másfelé kell kutatnia a baloldal fertőzéseitől tisztán megmaradni képes embernek. A trójai faló szerepét betöltő, a jobboldalra erőszakosan rátelepedő párt szomorú példája annak a végletes értékrendi válságnak, összezavarodásnak, mely képtelen meglátni a csillogó máz mögötti fenyegető valóságot. 

Fr. Boromeus
 
/Forrás: Kuruc.info 2007.08.12./*B.Kiss-Tóth László 2013.10.04.