Szerző: nyüzsi
Íme a "Havasi Bertalan Nyalonc-érdemrend" aranyfokozatának toronymagas esélyese:
„Orbán Viktor miniszterelnök környezetéhez nem is mérhető államférfi, de a futball közegében visszavedlik csillogó szemű rajongóvá”.
(Magyar Nemzet, sportrovat [!!!] vezércikk 2013. szeptember 6.)
A Nemzeti Együttműködésben megszoktuk már, hogy a kormányfő spontán dicsőítésének nincs fölső határa, illetve határ a csillagos ég. Olyan nehézsúlyú versenyzők indulnak nap, mint nap a megmérettetésben, mint Borókai Gábor, Szentesi Zöldi László vagy éppen Obersovszky Péter.
Most azonban találtunk valami olyasmit, melyet igen nehéz lesz fölülmúlni. A fenti mondat a magyar-román meccs beharangozójában (!!!) íródott le, és nem kevésbé erős a fölvezetése sem: „mert nincs időben és térben közel s távol még egy olyan kormány, kurzus, amely ennyire látványosan és kitartóan elkötelezte volna magát a sportág mellett”. Továbbá a folytatás se semmi: „Orbán Viktoron és kormányán egyre kevesebb fogást találni. Tavares, Reding, Olli Rehn, az IMF, a túlzottdeficit-eljárás lassan a ködbe vész, az pedig kevés, hogy három iskolába két nap késéssel érkeznek meg a tankönyvek; marad a futball, abba kell kapaszkodni, foggal-körömmel. Persze, Orbán ott is épít, és e tevékenységet mondjuk Gyurcsánynak igazán semmilyen színtéren nem lehetett felróni, a Puskás Akadémia csapata sem véletlen számgenerálás útján jutott fel az NB I-be.” Stb.
Ismételjük: mindez egy sportesemény kapcsán. Persze önmagában is elég nevetséges, általában csak érzelmileg fejletlen, csökkentértelmű sajtóbocsok szoktak egy mérkőzésnek világtörténelmi jelentőséget tulajdonítani, de az tényleg az ötvenes években fordult elő utoljára, hogy egy sporteseményt a szabotőrök, a kárörvendők, a belső reakció elleni ütközetként láttatott volna egy sajtóorgánum.
Update: fönt azt írtuk, hogy az írásmű a sportrovatban jelent meg, de mivel természetesen papíralapú Magyar Nemzetet nem veszünk a kezünkbe, így nem tudhattuk, amire kedves olvasónk hívta föl a figyelmet, hogy ez a lap mai vezércikke volt. Egyre jobb.
Íme a "Havasi Bertalan Nyalonc-érdemrend" aranyfokozatának toronymagas esélyese:
„Orbán Viktor miniszterelnök környezetéhez nem is mérhető államférfi, de a futball közegében visszavedlik csillogó szemű rajongóvá”.
(Magyar Nemzet, sportrovat [!!!] vezércikk 2013. szeptember 6.)
A Nemzeti Együttműködésben megszoktuk már, hogy a kormányfő spontán dicsőítésének nincs fölső határa, illetve határ a csillagos ég. Olyan nehézsúlyú versenyzők indulnak nap, mint nap a megmérettetésben, mint Borókai Gábor, Szentesi Zöldi László vagy éppen Obersovszky Péter.
Most azonban találtunk valami olyasmit, melyet igen nehéz lesz fölülmúlni. A fenti mondat a magyar-román meccs beharangozójában (!!!) íródott le, és nem kevésbé erős a fölvezetése sem: „mert nincs időben és térben közel s távol még egy olyan kormány, kurzus, amely ennyire látványosan és kitartóan elkötelezte volna magát a sportág mellett”. Továbbá a folytatás se semmi: „Orbán Viktoron és kormányán egyre kevesebb fogást találni. Tavares, Reding, Olli Rehn, az IMF, a túlzottdeficit-eljárás lassan a ködbe vész, az pedig kevés, hogy három iskolába két nap késéssel érkeznek meg a tankönyvek; marad a futball, abba kell kapaszkodni, foggal-körömmel. Persze, Orbán ott is épít, és e tevékenységet mondjuk Gyurcsánynak igazán semmilyen színtéren nem lehetett felróni, a Puskás Akadémia csapata sem véletlen számgenerálás útján jutott fel az NB I-be.” Stb.
Ismételjük: mindez egy sportesemény kapcsán. Persze önmagában is elég nevetséges, általában csak érzelmileg fejletlen, csökkentértelmű sajtóbocsok szoktak egy mérkőzésnek világtörténelmi jelentőséget tulajdonítani, de az tényleg az ötvenes években fordult elő utoljára, hogy egy sporteseményt a szabotőrök, a kárörvendők, a belső reakció elleni ütközetként láttatott volna egy sajtóorgánum.
Update: fönt azt írtuk, hogy az írásmű a sportrovatban jelent meg, de mivel természetesen papíralapú Magyar Nemzetet nem veszünk a kezünkbe, így nem tudhattuk, amire kedves olvasónk hívta föl a figyelmet, hogy ez a lap mai vezércikke volt. Egyre jobb.
