Csapó Endre: Utazunk, vagy visznek?

Hogyan látják a tájékozottabb, de a hazai történéseket át nem élő, idegenbe szakadt hazánkfiai a magyarországi vagy a Magyarországot érintő EU-s politikát?
Íme, az Ausztráliában (Sidneyben) élő barátunk 4 legújabb politikai elemzése:


(Megjelent a Magyar Élet 2013. június 13-i számában)

Kilenc éve felültettek minket, illetve Magyarországot egy vonatra, amelynek a menetrend szerint meg kellene érkeznie belátható időn belül a kontinentális együttműködés prosperáló munkacsarnokába, ahol mindenki a maga tudásával és szorgalmával, jókedvűen építi a védelmet nyújtó tetőszerkezet alatt, a béke állapotában azt a világot, amit a sok háborút látott történelem utánra megálmodott. Ezt remélni az emberi tudás mai állapotában teljesen reális, talán csak jó szervezés kérdése, hogy jól vagy még jobban működjön.

A vonat azóta egyre cipel minket, egyre több sikertelenséggel találkozunk, és egyre kevesebb reménnyel utazunk tovább. Kiszállni nem lehet, mert a népszavazás demokratikus hétszentsége végleg odaláncolt egy olyan utazáshoz, aminek egyre zökkenősebb állomásai okoznak nyugtalanságot és kételyt. A célállomás szép nevet viselt a prospektusokon: Egymásért, közös erővel, kéz a kézben, és hasonlók. Kilenc év után már meg kellet volna érkezni egy olyan Európába, ahol, ha feltűnnek is gazdasági bajok, szakszerű és csakis gazdasági eszközökkel való kezelés után csak a rossz emlék marad. És akkor már lenne idő a nemzeti kultúrák újjáéledése dolgaival foglalkozni, hogy a szabad utazást végre élvező európai ember megismerje egymást, és öröme teljen a sokszínűségben, amit korábban egymásnak úszított ellenségként nem ismerhetett meg. A huszadik században csak katonaként vagy menekültként vagy éppen fogolyként jutott el az európai ember a földrész egyéb tájaira. Sajnos nem ez a derűs világ tárul a ma embere elé, aki a saját hazáján túl európai polgár is szeretne lenni. Durva politikai küzdőtér alakult ki a szebb világra épített pompás uniós palotákban.

Ennek oka az, hogy az Európai Unióban a gazdasági válságot politikai irányzat utasításai szerint akarják megoldani. A politikai irányzat pedig az Egyesült Államokban érvényre jutott feltétel nélküli liberális gazdaságpolitika, amit a globális pénzügyi szervek Európára is rákényszerítettek. Az Európai Unióban is a neoliberalista ideológia érvényesül az internacionalista baloldali pártok mindezidáig fennálló többségi ereje által. Az EU gazdasági struktúráját ennek az ideológiának megvalósulása érdekében alkották meg, amelynek lényege, hogy a gazdaságot folyamatos hitelfolyósítás alapjára tették. Pontosabban kifejezve minden termelő vállalkozás hitelkeretből gazdálkodik, ami a bankhálózatnak folyamatos részesedést biztosít minden ország minden termelési tevékenységéből. Ezáltal minden ország gazdasági élete a nemzetközi bankvilág függésébe került, ellenőrzésükre pedig az Európai Unió hatalmi szervei hivatottak, felelősek a Nemzetközi Valutaalapnak és a Világbanknak.

Háborúk és gazdasági válságok célirányosak, arra valók, hogy a politikai és gazdasági központi igazgatás bevezetését indokoltá tegyék. Nem kivétel ettől az Európai Unió jelenlegi politikai vezetése sem, az általa hangoztatott jelszó ma az, hogy akkor lesz úrrá Európa a válságon, ha az unió valóságos hatalmat gyakorló kormányt kap, amivel arányosan válnak szükségtelenné a tagállamok állami hatalmi szervei. A neoliberális politika által gerjesztett gazdasági válság egyre több országban idéz elő társadalmi feszültséget és nyugtalanságot. Éppen napjainkban fordult drámaian az utcai megmozdulások gyakorl-tába:
Ezrek tüntettek Június 1-én Európa több nagyvárosában – köztük Madridban, Lisszabonban és Frankfurtban – azok ellen a kormányzati megszorító lépések ellen, amelyek a megmozdulások résztvevői szerint elfojtják a növekedést és növelik a munkanélküliséget, tovább mélyítve ezzel a pénzügyi válságot.

Többezres menet vonult Madrid központjába, a parlament közelében lévő, híres Neptuno szökőkúthoz, miközben a résztvevők a kormány lemondását követelték. A megszorító politika kudarca ellen szerveződött, „Állampolgárok tömege” elnevezésű csoport országszerte mintegy 80 tüntetést jelentett be. A spanyol gazdaság négy éve folyamatos recesszióban van, s az országban rekordmagas, 27,2 százalékos a munkanélküliség, de a 25 év alatti korosztályban ennek duplája az állástalanok aránya.

A portugál gazdaság az államadósság drasztikus csökkentésére tett lépésektől szenved, amelyeket a kormány két éve ígért meg az Európai Unió és az IMF 78 milliárd eurós mentőcsomagjáért cserébe. A portugál fővárosban 15 ezren gyűltek össze a Nemzetközi Valutaalap (IMF) lisszaboni irodája előtt, s egyebek közt olyan jelszavakat skandáltak, hogy „IMF takarodj!”, „A kormány mondjon le!”, „Vessünk véget ennek a politikának!” Több más nagyvárosban is tiltakozást rendeztek.

Tízezrek tüntettek az utcákon Frankfurtban, két napra bénították meg antikapitalista tüntetők a nagy pénzügyi intézmények munkáját. ABlockupy mozgalom szerint a költségvetési kiigazítások és a munkaerőpiaci reformok miatt milliók kerülnek utcára, a sorozatos megszorítások miatt pedig egyre nagyobb az elszegényedés Dél-Európában. A pénzügyi mentőcsomagokért cserébe ugyanis az Európai Unió és az IMF szigorú költségvetési fegyelmet kért az bajba jutott országoktól. A tüntetők az Európai Központi Bank épületéhez vonultak, amit napokra kordon vett körül. Azért választották ezt a helyszínt, mert úgy vélik: a trojka, azaz az Európai Unió, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank a felelős az eurozóna államainak eladósodásáért. A megszorító intézkedések pedig nem orvosolják a növekvő munkanélküliséget és a recessziót. Nagyon sok fiatal van állás nélkül, egy egész nemzedék jövőjét tették tönkre. Felrúgták a demokrácia szabályait és voltaképpen a trojka mögött álló hatalom hoz döntéseket – véli az egyik középkorú tüntető. A tiltakozók az Unió statisztikai hivatala, az Eurostat legújabb jelentését is idézték, amely szerint áprilisban az euroövezet országaiban a munkanélküleik aránya 12, 2 százalékkal újabb rekordot döntött. Délután a rohamrendőrök rövid ideig feltartóztatták a menetet, miután tüntetők egy kisebb csoportja üvegekkel és füstbombákkal dobálta meg őket. A rendőrök paprikapermettel fékezték meg a feldühödött fiatalokat. Több demonstrálót őrizetbe vettek.

Magyarország ezekkel szemben a béke szigete, és napjainkban öröm és büszkeség ideje amiatt, hogy megtagadtuk az újabb eladósodás iránti követelést, aminek következményeként mentesült az ország egy már kilenc éve tartó káros eljárás alól, és ugyanakkor rendbetette gazdasági állapotát az uniós diktátum költségvetési követelményét túlteljesítve.

Tehát büszkén hirdette ki Orbán Viktor, hogy az Európai Bizottság megszüntette a tagság kezdete óta fennálló ún. túlzottdeficiteljárást, miután az ország gazdasága teljesítette azt a követelményt, amely szerint az államháztartás hiánya nem haladhatja meg a brutto hazai termék 3 százalékát. A kormányfő elmondta, hogy az eljárás azért volt rossz Magyarország számára, mert: – Folyamatosan azzal fenyegettek bennünket, ha nem azt csináljuk, amit Brüsszel mond, akkor elveszik azt a pénzt tõlünk, ami egyébként a mienk, és jár nekünk.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter hangsúlyozta: a kormány elsősorban nem azért akarta az államháztartás hiányát csökkenteni, hogy Magyarország kikerüljön a túlzottdeficiteljárás alól, hanem mert meggyõzõdése, hogy az adósságot csökkenteni kell, és arra kell törekedni, hogy az ország képes legyen finanszírozni magát. Már azon a héten egyébként számos gazdasági mutató javulást jelzett hazánkat illetõen.

Az eljárásból való kikerülés elsősorban politikailag fontos a magyar kormánynak, amely most Brüsszel felett aratott győzelemként éli meg azt, hogy teljesítette a követelmény számszerűségét, de – ami a fő – nem volt hajlandó azt a lakosság károsításával teljesíteni, továbbá kikerülte az újabb „segítség”-kölcsön felvételét az IMF-től. Ugyanakkor Budapest gazdaságilag is jóval szabadabbá válik Brüsszeltől, hiszen, bár továbbra is kap majd gazdaságpolitikai ajánlásokat, szankciók nem fenyegetik.

Tisztességet feltételező észjárással arra kellene gondolni ebben az esetben, hogy a brüsszeli fegyelmező központ három éve tartó magyarellenes haragja megenyhült, hiszen a magyarok kimásztak abból a gödörből, amiből a legtöbb euro-ország a fejét sem tudja kiemelni. De nem ilyen egyrétegű az Európai Unió szabályozó rendszere. Nem az a baj, hogy Magyarország a vonal fölé emelkedett, hanem az ahogyan tette. Megkerülte az EU-ajánlást, a megoldásnak IMF-igazgatás alá helyezését. Ha engedte volna, mint ahogy a válságba került országok (Olaszország, Görögország, Spanyolország, Portugália) tették annak eredménye az adósság növekedése és a függőség növelése lett volna. Orbán Viktor így fogalmazott: „Azért támadnak bennünket, hogy nyomás alatt tartsanak, és eltérítsenek attól a politikai és gazdasági irányvonaltól, amelyet most képviselünk.” Szerinte azért tartják nyomás alatt Magyarországot, mert „rálépett a nagy cégeik lábára”, most például a rezsicsökkentéssel, vagyis az egész ügy „egyszerű pénzharc”.

Egy szó mint száz, folytatódik az uniós vezetőségi támadás Magyarország ellen. Egy érdemtelenül magas pozícióba helyezett luxenburgi társasági hölgynek, Viviane Reding-nek, az Európai Bizottság alapjogokért és igazságügyi kérdésekért felelős alelnökének Magyarországgal kapcsolatos bírálatait Orbán Viktor úgy kommentálta: – Reding nem adja meg a magyaroknak a tiszteletet. „Nem azért küldték őt oda, hogy sértegessen nemzetállamokat, európai népeket, például a magyarokat, hanem azért, hogy szolgáljon bennünket” – mondta.

A liberális irányulságú Der Standard-ban Viviane Reding (Die Komissarin aus Luxemburg ) a magyar alkotmány „módszeres” megsértését rótta fel Orbán Viktor miniszterelnöknek, szerinte az alaptörvényt kétharmados többséggel három–hat hónaponként újból és újból megváltoztatják. Törvényeket foglalnak bele az alkotmányba, így azokat az Alkotmánybíróság többet nem minősítheti alkotmányellenesnek – tette hozzá. Az interjúban Reding felidézte, hogy ebben az évben az EB három figyelmeztető levelet küldött Magyarországnak, és az alkotmánymódosítások korrigálását sürgette. „Most várjuk, hogy mi történik” – mondta az interjúban.

Az Európai Bizottság kifogásolta azt a magyar törvényt, ami elrendeli, hogy a nyugállományba helyezés vonatkozzon a bírákra is. A törvényre azért van nagy szükség, hogy a kommunista idők alatt kiképzett bírók menjenek már nyugdíjba, valahogy 22 év után ne a kommunista ítélkezési rendet ismerők bíráskodjanak. Ilyen hátsóudvar-takarítási dologba már ne avatkozzon bele az Európai Unió.
Vivian Reding figyelmeztetést tett közzé, hogy május 20-ig várja Navracsics Tibor igazságügyminiszter válaszát. A közleményben emlékeztetett arra is, hogy a bizottságnak lehetsége van új kötelezettségszegési eljárást indítani az Európai Bíróság ítéletének nem megfelel teljesítése miatt, ez pedig automatikus pénzbüntetést vonhat maga után.

Ezt követően Viviane Reding uniós biztos a Der Standard cím osztrák napilapban nyilatkozott június 1-én, szombaton, amiben bíráló szavakkal illette Magyarországot. Navracsics Tibor közleményben azt írta a Standard-interjúban, hogy az Európai Bizottság alapjogokért, valamint igazságügyi és állampolgársági kérdésekért felels biztosa „már nemcsak a Magyarországgal szembeni teljes elfogultságnak adta tanújelét, hanem annak is, hogy saját hazája alkotmánytörténetével sincs tisztában”.Miközben Reding

Magyarországot bírálja „éles szavakkal az alaptörvény módosításai miatt”, addig Luxemburg 2003 és 2009 között tizenkétszer módosította alkotmányát, korábban, 1988 decembere és 1989 júniusa között pedig hat hónap alatt hatszor. „Mindezek alapján azt kérjük a biztos asszonytól, hogy mielőtt más országok alkotmányozási kérdéseiben véleményt mondana, saját hazája alkotmánytörténetét tanulmányozza” – fogalmazott a közleményben Navracsics Tibor.

Tapasztalatból tudja már a tájékozott magyarországi olvasó, hogy nem a magyar alkotmányozás jogszerűségével van a baj, arra meg is tud felelni a magyar diplomácia, hanem az a baja az uniós politikai csűrő-csavaróknak, hogy Magyarországon a demokratikus választáson többségbe került a nemzeti érdekű kormányzat, amelynek minden intézkedése az ország függetlenségét és szuverenitásának méltányos uniós elkötelezettségén túli megvédését szolgálja. A Brüsszelben kiépült politruk-rendszer érzékeli azt a veszélyt, hogy a magyar példa nyomán az uniós politikai mezőnyben is megjelenhet olyan szemlélet, amely az Európai Uniót a nésztvevő nemzetek szövetségeként akarja megvalósulva látni, és ellenáll olyan törekvvésnek, ami az Európai Uniót egy központi hatalom parancsuralmi rendszerévé teszi. Nevezetesen ellenáll annak a jelenlegi uniós törekvésnek, amely a gazdasági válság politikai mélyítésével igyekszik elfogadtatni a teljes pénzügyi központosítást Európa összes pénzintézetei felett. Magyarországon olyan alaptörvényi rendezés történt az elmúlt három évben, amely a hagyományos és történelmi magyar alkotmányosság értékeinek figyelem bevételével alkotta meg a kor szellemének is megfelelő köztársasági parlamenti demokratikus törvényességet.

Ennek a nemzeti szemléletű filozófiának nagyon sok ellensége van Magyarországon a 45 évi bolsevista, és annak további húszévi liberalista változatának társadalmi szemléletrombolása következményeképpen. A nemzetérdekű szemlélet nem kívánatos a nyugat-európai politikai szisztéma számára sem, amelynek ideológiai alapvetését az 1968-as eurokommunista, maoista, anarchista ifjúságiszervezeti, egyetemi–főiskolai mozgalmakban nevelkedett egykori rendbontók adják.  Ugyanis ezek építkeztek be az amerikai neoliberalista politizálás európai rendjébe. Ezek adják a mai európai uniós politikai garnitúra nagy részét.

Ennek a politikai berendezkedésnek ma már nagyon kevés társadalmi támogatottsága van. De ma még társadalmi ellenállás sincs vele szemben. Erejét a globalista tőkés társadalmak által életben tartott tájékoztató szervek, a szinte teljes nyomtatott és hangmédia monopol közvéleményalkotása adja. Ezek indítanak támadást a magyar függetlenségi védekezés ellen, és ennek hangulatában fogalmazzák meg a brüsszeli adminisztráció alkalmazottai a magyar kormány elleni támadásaikat.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Csapó Endre:
Baloldali támadás balsikere
(Megjelent a Magyar Élet 2013. július 4-i számában)

Újsághír: – Európában egy „teljesen felesleges” Magyarország-vita folyik, amely kontraproduktív, mindenekelőtt Európa számára – mondta Magyarország bécsi nagykövete a Wiener Zeitung osztrák lapban közölt interjúban. Szalay-Bobrovniczky Vince annak a nézetének adott hangot, hogy a magyar kormány a kétharmados többsége miatt „általános gyanú” alatt áll külföldön, de az elmúlt évek azt mutatták, hogy ezek az aggodalmak alaptalanok – mondta. A diplomata szerint az ország belföldi és külföldi megítélése között törés következett be. Úgy vélekedett, a külföldi megítélés „eltorzulásának” egyik oka az lehet, hogy a kormány új úton járva tett kísérletet az ország szanálására, és nem akarja az ország adófizetőit terhelni, hanem a bankokat is hozzájárulásra kéri.

Diplomata csak nagyon óvatosan fogalmazhat. Valójában itt már nem Magyarország-vita folyik, hanem veszélyes Magyarország-ellenes felvonulás. Az a tény, hogy a magyar kormány a választáson elért kétharmados demokratikus parlamenti többség bizalmából kormányoz, folyamatosan nyugtalanítja ugyan a nemzetközi baloldalt, főleg mert minden jel előrevetíti annak 2014-ben megismétlődését, de valójában nem a kétharmad miatt van „veszélyben” a demokrácia, hiszen 1994-ben az MSZP ugyancsak elérte ezt a kritikus szintet, és akkor azt a demokrácia természetes működésének tekintették. Akkor egy szó panasz el nem hangzott a most aggódó külföldön, miért is lett volna, hiszen a demokrácia lényege a többségi akarat, és eddig sehol sem merült fel a kérdés: milyen százalékszint esetén fordul a demokratikus szint veszélyessé önmaga, a demokrácia számára. Ebből a kettős mércéből tehát nem a szavazatok aritmetikája kelti a jelenlegi politikai nyugtatanságot a nyugati hatalmak köreiben, hanem annak sorozatos tényei, hogy a nemzeti magyar kormány elszakítja a privatizációval az országra rátelepedett nyugati gazdasági és politikai ellenőrzés szálait.

Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában május 3-án úgy fogalmazott, hogy az országgal szembeni támadások és az egyes tagállamoknak adott, Magyarországnak azonban nem folyósított engedmények azt bizonyítják, hogy igazságtalan Európában élünk. A kötelezettségszegési eljárásokról szólva azt mondta, nagy nemzetközi cégek gyakran „és nem mindig eredménytelenül” lépnek fel a nemzeti érdekek ellen Brüsszelben.

A miniszterelnök szerint az Európa Tanács monitoringbizottságának a Magyarországgal szembeni megfigyelési eljárás elindítására vonatkozó javaslata is azt támasztja alá, hogy Európában nem adják meg a kellő tiszteletet a nemzetállamok polgárainak. Hamarabb volt ítélet, mint hogy megvitatták volna a jelentést, a bizottsági tagok nem ismerték a magyar jogszabályokat, a két jelentéstevő egyike pedig elfogultnak tartotta a tervezetet, ezért lemondott.

Tehát „Európában nem adják meg a kellő tiszteletet a nemzetállamok polgárainak”. A miniszterelnök is diplomatikusan, vagyis árnyaltan fogalmaz. Amit mond az 100 százalékig igaz, a magyar szavazók döntése eredményezte a kétharmados többséget a kormányzó pártok részére, ezért kijár a tisztelet a nemzetállamok polgárainak is, csakúgy a létrejött kormánynak is. Orbán Viktor alkalmazott egy szót: nemzetállamok. Az adott szövegkörnyezetben ez a szó az ország érdekeit védelmező államokat jelöli, és természetesen elsősorban vonatkozik Magyarországra, illetve annak kormányzatára. Aki a magyar politikát értelme és értéke szerint követte, az tudja, hogy a rendszerváltoztatás megszüntetett egyfajta idegen nagyhatalmi függőséget, de ugyanakkor – megakadályozva a kínálkozó lehetőséget az ország teljes szuverenitása visszaállítására – létrehozott egy másik nagyhatalmi függőséget. Husz év összegyűlt politikai tapasztalata meggyőzte a magyar társadalom kellő arányú szavazóit a tényekkel, hogy az országot kintről fosztogatják nagyhatalmi segédlettel, és ennek az áldatlan állapotnak országon belüli támogatói és haszonélvezői a baloldali pártok és a rendszerváltoztatásban meggazdagodott egykori kommunisták. Ez hozta felszínre a felvilágosult választók akaratát, hogy érvényesüljön a nemzet alapvető érdekeit védelmező politika. Megvalósítója pedig a nemzeti kormány.

További tapasztalatokhoz, ismeretekhez jutott a magyar társadalom a három éve folyó külföldi támadások során azok természetéről, forrásáról. A múlt század európai háborúi, nagyhatalmi megszállása, politikai megosztottsága, majd gazdasági nemzetközi ellenőrzés alá szorítása odavezet, hogy maholnap Brüsszelből fogják irányítani az országot. Ha már sem pénze, sem saját bankrendszere, sem saját rendvédelme és honvédelme nem lesz, kormányra sem lesz szüksége. Az állami önállóság minden eleme tervszerűen szűkült, aminek következtében a külföldi pénzügyi és gazdasági nyomulásban az ország egyre szegényedett.
A magyar nemzeti kormány intézkedéseivel nem a demokráciát rombolja, nem diktatúrát építi, mint külső és belső támadói állítják, hanem csupán védi az ország érdekeit a már amúgyis beszűkült lehetőségek között. Ilyen cselekedeteivel útjában áll valamilyen tervnek, a heves támadásokból ítélve valami nagy tervnek.
„Brüsszel neoliberális urainak az általuk megvalósítani szándékozott totális-globális uralmi rendszer létrehozásában hazánkkal szemben képviselt, nem titkolt politikai koncepciója a nemzeti értékrendet magáénak valló Orbán-kormány megbuktatása”  – írja Petrin László a Magyar Hírlapban.
Súlyos szavak: az Európai Unió, amelynek önként tagjává vált Magyarország, nem is titkoltan, hanem nyíltan az Orbán-kormány megbuktatására törekszik. Valami itt nagyon megromlott, amikor a demokráciát fennen hirdető nagyhatalmi önkény a hazugság hálóját fonja egy védekező tagország ellen annak érdekében, hogy hatalmi szóval letaszítsa az ország éléről a szabályosan, demokratikusan megválasztott kormányt. Ugye – jut eszünkbe néhány hasonló fejlemény a múltból?
Az Európai Unió nem ezt az arculatát mutatta kilenc évvel ezelőtt, amikor Magyarország becsatlakozott. Akkor a várakozás egy olyan szövetségi rendszert látott, amibe a tagországok szuverenitásuk olyan elemeit adják be a közösbe, amelyeknek együttes érvényesüléséből kontinentális erő válik. Minden szövetkezésnek az a célja, hogy együtt erősödjünk erőink összegezésével. Ezzel szemben egyre-másra azt tapasztaltuk, hogy a leadott (elvett) szuverenitások helyét hiány és védtelenség váltja fel. És az is tisztán látszik már, hogy további amputálásra készülnek Brüsszel egyre arrogánsabb komisszárai.
„Jól illeszkedik ebbe a stratégiába – folytatjuk Petrin Lászlóelemzéséből: – Viviane Reding igazságügyi biztosnak, az Európai Bizottság alelnökének a hazánk ellen indított inkvizíciója, amelynek egyik fontos állomásaként jogőrzés helyett jogtiprással, sőt immár törvénytelen eszközöktől sem visszariadva stratégiát épít föl jó előre a jövő évi magyarországi országos választások eredményeinek, illetve azok legitimitásának gyengítése érdekében.”
Ez a – Olvasóink számára már nem ismeretlen – Viviane Reding magas uniós pozíciójából szórja nemtelen támadásait Magyarország és kormánya ellen, amelyekből kihangzanak a hazai baloldal rágalmai. Ennek a valóban példa nélküli politrukszerű személynek kénytelen volt Navracsics Tiborminiszterelnök-helyettes ráolvasni bűneit a European Voice című brüsszeli hetilap hasábjain ezév április 11-én. Írásában a magyar miniszter felidézte, hogy az Európai Bizottság alapjogokért, igazságügyért és állampolgárságért felelős biztosa és alelnöke Berlinben arról beszélt, hogy az alkotmánymódosítás miatt a bizottság uniós források megvonását vagy az ország egyes jogainak felfüggesztését javasolja. Navracsics Tibor „nyugtalanítónak” nevezte azt, ha az igazságügyért és alapjogokért felelős uniós biztos megkérdőjelezi egy EU-tagállam demokratikusan választott kormánytöbbségének jogát, hogy megváltoztassa saját alkotmányát, és korlátozná törvényhozási jogát.
Továbbá a magyar kormányban – Navracsics írása szerint – aggodalmak fogalmazódnak meg amiatt is, ha egy uniós biztos, akinek feladata – az uniós szerződések és a bizottság önnön meghatározása szerint is – Európa, mint egész, érdekeinek képviselete, most a magyarországi ellenzéket szó szerint visszhangozva mondja azt, hogy az alkotmány nem játék. Azt a magyar ellenzéket visszhangozva, amelynek aktivistái az alkotmánymódosítás elleni tiltakozásukkor törvénytelen módon magántulajdont dúltak fel – utal a miniszter a Fidesz budapesti székházába történt behatolásra.
A kisebbik kormánypárt frakcióvezetője még áprilisban úgy fogalmazott: Magyarországot „hisztérikus hangú, durva támadások érik”, ezek a vádak azonban alaptalanok, és „a vádlók tájékozatlanok”. Hangsúlyozta: Magyarország demokratikus ország, minden polgárának védelmet ad, ugyanakkor a maga útját járja, és azt meg is védi. A frakcióvezető szerint a gazdasági okok mögött a nemzeti vagyon egy részének a visszaszerzése, és a hazai cégek esélyegyenlőségének biztosítása áll, „ez ingerli” a külföldi cégeket, és azok kormányait is. A politikai okokat a kereszténydemokrata politikus abban látta, hogy a hazai ellenzék nehezen dolgozza fel a vereségét, és ezt európai „elvbarátaik” által támogatott támadásokban „éli ki”. Az ideológiai okot nevezte ugyanakkor Harrach Péter a legsúlyosabbnak, szavai szerint az európai társadalom válságát egy dekadens világnézet, a szélsőséges liberalizmus okozta. „Ők megmondják, hogy mi a pálya, hogyan kell Európában a társadalmat formálni” –mondta, hozzátéve: „Magyarország azonban egy másik úton jár”.
Nagy és tartós figyelmet keltett a Magyar Nemzet-ben június 18-án megjelent tudósítás, amely szerint az Európai Bizottság egyik, magát megnevezni nem kívánó olasz tisztségviselőjétől értesült arról, hogy Magyarországról beszélt Viviane Reding, e bizottság alelnöke az angliai Herfordshire-ben június 6 és 9 között tartott éves Bilderberg-konferencián. Elszántságának nyomatékaként bejelentette, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy a 2014-es magyarországi országos választások eredményének hitelességét megkérdőjelezze azzal, hogy abban az országban a félelem légköre uralkodott, és az emberek még a szavazófülkében sem merték kifejezni akaratukat. A kampányban segítségére lesz egyrészt a külföldi  sajtó, másrészt egyes magyarországi, nem kormányzati szervezetek, továbbá Bajnai Gordon nyilatkozgatni fog a „félelem légköréről”.
Ennek a hírnek a jelentősége nem abban van, hogy mit mondott és mit nem mondott Viviane Reding az angliai Herfordshire-ben, hanem nagyon is aggasztóan már csupán az is, hogy az uniós commissioner jelen volt a nagyon befolyásos Bilderberg-tanácskozáson. Ennek vonalán a hölgy személye és jelentősége meghatározó fontosságú és kihatású Magyarország számára.
*
Dr. Csath Magdolna közgazdász professzor ismertet egy könyvet, amely a Bilderberg csoport történetéről szól.
„1954 óta napjainkig a világ legbefolyásosabb emberei évente egyszer titokban talákoznak…” – így kezdődik Daniel Estulin 2007 decemberében megjelent könyve, amely máris világsiker. Ugyanis arról szól, hogy a világ politikai és pénzügyi vezetői miről is beszélnek évente egyszer titkos találkozásukkor – a Bilderberg csoport megbeszéléseken –, és hogyan befolyásolják ezek a találkozások a világ ügyeit: elnökök megválasztását vagy megbuktatását, háborúk kitörését és az energiapiacok manipulálását. A főáramú média, bár meghívottként képviselői jelen vannak a találkozáson, híreket mégsem közöl róluk.
A világ legnagyhatalmúbb emberei először 1954-ben találkoztak Bernhard holland herceg és a Rockefeller család szervezésében a „Hotel Bilderberg” luxus szállodában, egy kis holland városkában, Oosterbeek-ben. Egy hétvégén át vitatták meg a világ jövőjét. A találkozó végén elhatározták, hogy ezentúl minden évben egyszer találkoznak. A hely után Bilderberg csoportnak nevezték el magukat. Azóta összesen 56-szor találkoztak – voltak évek, amikor kétszer is – mindig luxushotelekben. A csapatban találjuk, többek között – Henry Kissingert, David Rockefellert, Zbigniew Brzezinskit, Tony Blairt, Paul Wolfowitzot és Bill Clintont, és sok más kormányfőt, üzletembert, bankárt, politikust és újságírót.
Megtudjuk a könyvismertetésből a zártkörű klubról, hogy annak résztvevői államelnökök, miniszterelnökök, nemzetközi bankárok, titkosszolgálati és katonai vezetők, és amelyben háborúktól és piaci eredményekről döntenek.
„Különbséget kell tennünk az állandó, aktív tagok, és a meghívottak között. Az állandó tagok száma kb. nyolcvan. A meghívottak egy részét, akikről kiderül, hogy jól szolgálnák a globalizációs célokat, a Bilderberg csoport tagjai később hatalmi pozícióba segítik. Egy kiváló példa erre Bill Clinton.”
A különböző források szerint a Bilderberg csoport jövőről alkotott elképzeléseibe a következők tartoznak bele:
– A nemzeti identitások eltörlése, nagy nemzetközi intézmények uralkodó szerepe.
– Az emberek feletti központosított hatalom és ellenőrzés, amelynek során a középosztály gyakorlatilag megszűnik, és csak uralkodók, irányítók és szolgák, irányítottak maradnak Ezek a gondolatok meg is jelennek Brzezinski „Between Two Ages: America’s Role in the Technetronic Era” (Két korszak között: Amerika szerepe a „technetronikai” korban) című könyvében.
„A Bilderberg csoport igazi története” rendkívül izgalmas könyv. Nincs módunkban közvetlenül ellenőrizni, hogy igaz-e, vagy csak „kitalálás”. Ahogy azt mondani szokták, egyike az „összeesküvés-elméleteknek”. Azonban az nagyon is elgondolkodtató, hogy a megfogalmazott célok teljesülését saját bőrünkön is tapasztalhatjuk. Nem érzékeljük-e a nagy nemzetközi szervezetek, Világbank, IMF, Európai Bizottság állandó beleavatkozását az ország ügyeibe?
*
 Magyarország elleni megfigyelés

Az Európa Tanács (ET) alkotmányjogi szakértői testülete, a Velencei Bizottság a közelmúltban elmarasztaló tartalmú megállapításokat tett a negyedik magyar alaptörvény-módosítással kapcsolatban, és ez a szakvélemény élénk visszhangot keltett az ET parlamenti közgyűlésében is. A strasbourgi székhelyű, jelenleg 47 tagországot átfogó Európa Tanács a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítását tekinti fő feladatának. A parlamenti közgyűlés az ET 318 tagú testülete, a tagállamok törvényhozásainak tagjaiból tevődik össze, nagyjából tükrözve az egyes országok lélekszámát, illetve a nemzeti parlamentek pártarányait.

A megfigyelési eljárás keretében az ET képviselői rendszeresen látogatásokat tesznek az érintett országban, konzultációkat folytatnak annak hatóságaival, politikai tényezőivel, az igazságszolgáltatás és a civil társadalom képviselőivel. Tapasztalataik alapján időről időre értékelést terjesztenek a parlamenti közgyűlés elé arról, hogy miként alakul a megfigyelt tagország demokráciája, a jogállamiság, illetve az emberi jogok helyzete. Jelenleg tíz ET-tagállammal szemben folyik megfigyelési eljárás. Ezek: Albánia, Azer-bajdzsán, Bosznia-Hercegovina, Grúzia, Moldova, Montenegró, Oroszország, Örményország, Szerbia és Ukrajna. Négy további ország – Bulgária, Monaco, Macedónia és Törökország – vonatkozásában az úgynevezett „megfigyelés utáni párbeszéd” szakasza van érvényben.

A Magyarország elleni eljárás megindítását szorgalmazó indítvány alapja az a jelentés volt, amelyet két képviselő, a svéd liberális Kerstin Lundgren és a cseh konzervatív Jana Fischerová készített a jogállamiság magyarországi helyzetéről. A jelentéstevők előzőleg több tájékozódó látogatást tettek Magyarországon, legutóbb idén februárban. Közösen készített beszámolójukat a Monitoring Bizottság megkapta ugyan, Fischerová azonban ezután lemondott társjelentéstevői tisztségéről. Bár aláírását kifejezetten nem vonta vissza, a jelentés tartalmát egyoldalúnak, elfogultnak nevezte.

A beszámolót a parlamenti közgyűlés monitoring bizottsága áprilisban nagyon szűk többséggel, olyan szavazás eredményeként fogadta el, amelynek az egyértelműségét többen kétségbe vonták. A parlamenti közgyűlés házbizottsága ezután májusban elmondta, ellenzi a megfigyelési eljárás megindítását Magyarországgal szemben. Mivel ez a vélemény nem egyezett a monitoring bizottságéval, a kérdést a parlamenti közgyűlés plenáris ülésének napirendjére kellett tűzni.

A monitoring bizottság dokumentuma szerint aggodalomra ad okot Magyarországon a demokratikus fékek és ellensúlyok erodálódása, és súlyos aggályok vannak azt illetően, hogy Magyarország teljesíti-e azon kötelezettségeit a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tekintetében, amelyeket az Európa Tanácshoz való csatlakozáskor vállalt.
A nevesített aggályok közé tartozik, hogy a magyar alkotmányt és az ahhoz kapcsolódó sarkalatos törvényeket sietve, kevéssé átlátható módon fogadták el. A sarkalatos törvényekben szabályozott kérdések túlságosan széles skálát ölelnek fel, a kormányoldal az alkotmánybíróság megkerülésére igyekszik felhasználni kétharmados parlamenti többségét, az alkotmány szűk politikai érdekek mentén történő változtatása pedig aláássa az alkotmányos keretek szükséges stabilitását – állítja a monitoring bizottságban elfogadott dokumentum.

A jelentés készítői kifejezetten kitértek a legutóbbi, negyedik alkotmánymódosításra, amely – mint fogalmaztak – Magyarország nemzetközi partnereinek kifejezett tanácsa ellenére történt meg.
Elfogadhatatlannak vélik, hogy abban korábban alkotmányellenesnek minősített előírások is szerepelnek. A dokumentum szerint az egyes aggályok önmagukban is súlyosak, ám együttesen nézve megdöbbentő a kulcsfontosságú intézmények többsége fölötti politikai ellenőrzés kialakításának szándéka, amit a fékek és ellensúlyok rendszerének meggyengítése kísér.

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes a bizottsági jelentésről azt mondta, az ET nem jogi bírálatokat, hanem politikai vádakat fogalmazott meg. Szerinte az eljárás olyan mintha megint „előbb lett volna ítélet, mint tárgyalás”. Hozzátette: kétszer is találkozott a bizottság jelentéstevőivel, vizsgálatuk eredménye azonban nem tükrözte az egyébként konstruktív megbeszéléseket.

Nem indul eljárás Magyarország ellen

Olyan kompromisszumos módosító javaslatot szavazott meg június 25-én Strasbourgban az Európa Tanács parlamenti közgyűlése Magyarországgal kapcsolatban, amely a megfigyelési eljárás hivatalos megindítása helyett csupán azt mondja ki, hogy „szoros figyelemmel kísérik” a helyzet alakulását.

A baloldali Magyarországellenes vádakkal szemben különböző országokhoz tartozó, és különböző pártállású képviselők számos módosító indítványt adtak be. Az elfogadott módosító indítvány mellett a benyújtók egyike, Mike Hancock brit liberális képviselő egyfelől azzal érvelt a vitában, hogy a dokumentum egyetlen szóval sem tér ki arra, mi lenne a megfigyelési eljárás megindításának a várható haszna. Hancock és mások úgy vélekedtek, hogy a magyarországi helyzet nem indokolja ennek a súlyos, az országot megalázó lépésnek a megtételét.

A módosító indítványt a közgyűlés 135 szavazattal, 88 ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta, amely a monitoring eljárárs helyett a további magyarországi fejlemények szoros figyelemmel kísérését, majd – időhatár nélkül – a Magyarországnak tett javaslatok megvalósításának áttekintését helyezi kilátásba. Az egész előterjesztés végszavazásakor 149-en szavaztak igennel, 38-an nemmel, 24-en pedig tartózkodtak, ami gyakorlatilag lesöpörte azt a szándékot, hogy Magyarországot eddig még nem alkalmazott megalázó helyzetbe akarta szorítani.

Nem kerül be a magyar igazságszolgáltatással kapcsolatosan aggályokat megfogalmazó kitétel a Magyarország számára megfogalmazott, úgynevezett országspecifikus ajánlások végleges változatába – közölteMartonyi János külügyminiszter. A bizottság által javasolt szövegben eredetileg az szerepelt, hogy Magyarországnak „kezelnie kell az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos aggályokat”. Martonyi János elmondta: ez alaptalan és igazságtalan lett volna, s ha így került volna az állam- és kormányfők elé, abból „komoly bonyodalmak” származhattak volna. Ehelyett, a külügyminiszter szerint, általános megfogalmazás lesz a szövegben, amely szerint Magyarországnak erősítenie kell az igazságszolgáltatást, amit körülbelül tíz másik országgal szemben is megfogalmazott a bizottság. Martonyi elmondta, hogy a kormány éppen ezt teszi, ezért ez a megfogalmazás teljes mértékben egybeesik a magyar kabinet elképzeléseivel.

Francia vélemény:

Viviane Reding és a Bilderberg-csoport Magyarország elleni akciójáról ír a francia Nouvelles de France portál „Az európai intézmények egyre allergiásabbak a választási eredményekre” címmel. A Nouvelles de France cikke kifejti, az Orbán-kormány komoly európai ellenszélben kénytelen működni annak ellenére, hogy az államháztartási hiányt sikerült az unió által megkövetelt küszöb alá csökkenteni, a növekedést pedig beindítani.

Kumin Ferenc Facebook-bejegyzése szerint a Nouvelles de France cikke felidézi a Tavares-jelentés elfogadását, amely a legutóbbi magyar alkotmánymódosításokat kritizálta. A francia portál cikkére hivatkozva a helyettes államtitkár azt írja: „Reding asszony biztosi hatáskörét túllépve agresszív lejárató kampányt folytat Orbán Viktor kormányával szemben. A bizottság alelnöke nem először tesz így, hiszen Nicolas Sarkozy idején hasonló megnyilvánulásai voltak.”

Wall Street Journal  is beszámolt arról, hogy a Civil Összefogás Fórumaáltal megalapított Szellemi Honvédelem Mozgalom nyílt levélben szólította fel Viviane Redinget a lemondásra, hiszen nem volt képes bizonyítani annak ellenkezőjét, miszerint szándéka gyengíteni a jövő évi magyar választások legitimitását. A lap megjegyzi, a civil szerveződés szerint Reding aláássa a 2014-es magyar parlamenti választásokat. A napilap emlékeztet rá, hogy Reding szóvivője, Mina Andreeva határozottan elutasította ezeket a vádakat, mondván a politikus az egész munkássága alatt a szabad választásokért és a demokráciáért harcolt.

Most viszont beletörött a hadakozó hölgy nemzetközi demokráciáért harcoló kardja a magyar demokrácia elleni hadakozásba.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Csapó Endre:
Földtörvény ürügyén politikai provokáció
(Megjelent a Magyar Élet 2013. július 11-i számában)

A hír: A parlament június 21-én zajló plenáris ülésén jobbikos képviselőkVona Gábor pártelnök vezetésével felvonultak az ülésterem elnöki pulpitus mögötti részére, és egy molinót feszítettek ki, amelyen az áll: „A magyar föld átjátszása idegeneknek: hazaárulás!” Ezután az ülés levezető elnöke, Latorcai János távozásra szólította fel az ellenzéki képviselőket, akik ennek nem tettek eleget. Az alelnök jelezte a parlamenti munkából való kizárás, valamint a képviselők kivezettetésének lehetőségét. Mivel a helyzet nem változott, az Országgyűlés munkarendje felborult, hangzavar, elvették a zendülők az elöki csengőt és őrült csenegetést csaptak. A Jobbik képviselői nemcsak saját viselkedésükkel, hanem a közreműködésükkel a Házba és az ülésterem páholyaiba beléptetett személyek magatartása által is előre megfontolt módon akadályozták a törvényhozás munkáját – írta közleményében az Országgyűlés Sajtóirodája, utalva a parlamentben kialakult botrányra.

A cselekmény nem alkalmi ötlet volt, ezt az előre elkészített, majd előhúzott  nagyméretű felirat is igazolja, ugyanakkor célját tekintve érthetetlen volt, hiszen éppen a Jobbik kezdeményezte „A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényjavaslat” zárószavazásának név szerinti megtartását, de ezt maguk a Jobbik országgyűlési képviselői akadályozták meg azzal, hogy a frakció tagjai felvonultak az elnöki emelvényre, és példátlan módon ellehetetlenítették a levezető elnök munkáját. Ezt követően Latorcai János elnök kénytelen volt helyét elhagyva a szónoki emelvényről folytatni az ülésvezetést. Ezzel párhuzamosan a vendégpáholyban a Jobbik frakciója által odahívott és beléptetett személyek a Ház méltóságát súlyosan sértő, a képviselőkben riadalom keltésére alkalmas magatartást tanúsítva zavarták meg az Országgyűlés munkáját, szünet nélkül ordítozva:  – Hazaárulók! Hazaárulók! A levezető elnök figyelmeztetésére sem fejezték be a rendbontást, és a Jobbik vendégei a teremőrök felszólítására sem hagyták el a páholyt az ülés berekesztéséig. Feltehető, hogy szándékukban volt kiprovokálni a házelnök részéről elrendelni az Országgyűlési Őrségbeavatkozását a rend helyreállításra, aminek esetleges megtörténte következményeit a kormány részéről elkövetett erőszak alkalmazásának hirdetésével kelthettek volna fel akár országos zavargásokat is.

Érthetetlen a Jobbik képviselők viselkedése, hiszen iskolázott emberek, akiknek érezniük kell, hogy utcai proletár viselkedést nem lehet a parlamenti munka eszközévé avatva megakadályozni egy törvény meghozatalát. Annál is inkább, mert nagyon jól tudják, hogy a földtörvény esetében nincs alkuhelyzet, annak alapja az uniós előírás, amit nem lehet parlamenti döntéssel érvényteleníteni. A „magyar föld átjátszása idegeneknek” ostoba megfogalmazás, amikor nagyon jól tudják, hogy az Unió alapelvű követelménye a tagállamok polgárainak földvásárlási joga az Unió egész területén.

Hogy ez honnan ered?
Onnan ered, hogy nemcsak Magyarország veszítette el függetlenségét, hanem egész Európa, és a háborúk sorozatán föléje növekedett globális pénzhatalom uralma alatt és akarata szerint létrehozott Európai Unió engedelmes végrehajtó politikai szervezetként ragaszkodik a számára előírt négy alapelvéhez: áruk szabad áramlása, tőke szabad áramlása, szolgáltatások szabad áramlása, személyek szabad mozgása. Ez a szuperhatalom a termőföldet áruként határozza meg, és annak szabadjára eresztett érvényesülése a magyar vidéknek és a rajta élő társadalomnak pusztulását hozza. És annak ellenére, hogy Magyarország, mint a többi ország, népszavazással megerősített önkéntes csatlakozással lett tagja az uniónak, ki lehet mondani, hogy ebben a nagyhatalmi rendben szóba sem jöhet vállalni az unióból távolmaradás veszélyeit. Ha a Jobbiknak nincs jobb gondolata, mint megbuktatni a nemzeti kormányt, akkor pontosan azoknak a szándékát erősíti, akik a magyar, és minden más nemzeti lét pusztulásán szorgoskodnak. A Jobbik a honi és nemzetközi baloldal sorozatos kormánydöntő akciója idején nem a jobboldal erősítésén fáradozik, hanem a nemzeti kormány megdöntésén.

Nézzük csak a földügyben a magyarságra kivédhetetlenül rákényszerített állapotot, és a még mindig lehetséges védekezés esélyeit józan mérlegeléssel, demagóg politizálás helyett, amivel esetleg csak az utca emberének lehet imponálni, lássuk a tényeket:
A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ Európai Füzetek 30. számából idézzük az alábbiakat:
„Az Európai Unióhoz való csatlakozással a tagállamok hatásköreik néhány elemét átruházzák az unióra. A közösségi jog tehát feltétlen elsőbbséget élvez a tagállami jogszabályokkal szemben, ami azt jelenti, hogy egy-egy később keletkezett nemzeti jogszabállyal a tagállam a közösségi joganyag hatályát nem ronthatja le, nem írhatja felül.”

„A termőföld tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó szabályok” cím alatt olvassuk többek között az alábbiakat:
„A hatályos szerződés tartalmilag kiiktatja a tulajdoni rend, ezen belül a termőföld tulajdona és haszonbérlete szuverén szabályozásának tagállami hatáskörét, és helyébe a szabad tőkeáramlás jogilag kikényszeríthető igéő»nyét lépteti. A tagállamnak tehát többé nincs joghatósága arra, hogy a szabad tőkeáramlást nemzeti érdekű földpolitikája címén korlátozza, a jövőre nézve az unió alkotmányos rendje szabja meg, hogy egy-egy tagállam milyen földpolitikát folytathat. Az átmeneti időszakot követően ezért várhatóan teljes egészében fel kell oldani minden olyan szabályozást, amely a hazai termőföldek unión belüli forgalmát korlátozza.”

Külön figyelmet érdemel, hogy a Stratégiai Elemző Központ Európai Füzetek 30. száma, amiből itt idézünk, 2003. április 23-i keltezésű, tehát egy évvel korábbi, mint Magyarország uniós csatlakozása, és hogy az exkommunisták Medgyessy-kormánya idejéből való. Ugyanennek a kormánynak hivatali idején lépett be Magyarország az Európai Unióba. Nem Fidesz szándék tehát „a magyar föld átjátszása idegeneknek”, ezt nagyon jól tudja mindenegyes Jobbik képviselő, és ilyen szólammal hazaárulással vádolni bárkit is, gonoszság, és 2013. június 21-én Vona Gábor és képviselőtársai gonoszok gyülekezetévé vált. 

A közelmúltban alakult Iránytű Politikai és Gazdaságkutató Intézet Földvédelem című közleményében sok érdekes dolgot említ:
„2014-ben lejár az uniós polgárok földvásárlására vonatkozó magyar moratórium, melyet az Európai Unió engedélyezett számunkra 2004-ben előbb 7, majd kosszabbítással 3 évre, ám a jogi és szabályozási lépéseket most kell megtennünk. Termőföldünk védelme szempontjából lassan a 24-ik órában vagyunk, nemcsak 2014. május 1-jének közeledése okán, hanem azért is, mert a tiltás ellenére az elmúlt húsz év során már nagyjából egymillió hektárnyi, azaz két megyényi(!) terület kerülhetett zömmel zsebszerződések útján idegen tulajdonba Magyarországon. A magyar mezőgazdaság a jelenlegi tendenciák folytatódásával egyre kevesebb önálló egzisztenciát tud eltartani, egyre kevesebb foglalkoztatottnak tud munkahelyet biztosítani.

A közvetlen ok, maga a külföldiek földtulajdonhoz való jutásának lehetősége. Az ennek lehetőségét biztosító, a tőke szabad áramlásáról szóló fejezetet az első Orbán-kormány írta alá még 2001-ben, ami nagy belpolitikai vihart kavart, főleg a kisgazdák és MIÉP irányából. Emellett módosították a Földtörvényt is a jogharmonizáció jegyében. Ez azt tartalmazta, hogy a belépés napján már legalább három éve hazánkban életvitelszerűen gazdálkodó, uniós állampolgársággal rendelkező, mezőgazdasági vállalkozók azonos feltételekkel juthassanak földhöz.

Ma már csak arról lehet szó, hogy a magyar törvényhozás kellőképpen kihasználta-e az összes lehetőséget az EU-s jogot nem sértő földvásárlási korlátozások megalkotása során. Valójában ezután  – mégpedig hamarosan – derül ki, hogy a nemzeti kormánnyal rosszindulatúan és ellenségesen viselkedő uniós adminisztráció milyen mértékben támadja meg a most érvényesített magyar földtörvényt.
A szabad földvásárlást jogszabályi gátakkal korlátozni bevett módszernek számít Nyugat-Európában is. Persze tudni kell, hogy az uniós tagság fenntartása mellett nem alkotható olyan szabályozás, amely teljes egészében kizárná a külföldi érdekeltségeket a hazai földpiacról.

„A magyarországi földárakat nemcsak az alacsony jövedelemtermelési viszonyok fogják vissza – írja az Iránytű Intézet már idézett közleménye –, hanem a termelés, illetve a vidéki életmód fenntartása szempontjából kedvezőtlen birtokstruktúra is, és az azt befolyásoló egyes jogszabályok, például az öröklés általi aprózódás, az osztatlan közös tulajdon. A gazdálkodási és piaci értelemben is káros osztatlan közös tulajdon aránya a földterületeken belül közel 20%. A kárpótlások révén a hazai birtokszerkezet nagyon elaprózottá vált, ami a hatékony termelést nehezíti meg, sőt mintegy másfél millió hektár került osztatlan közös tulajdonba. ... Magyarországon igen magas a földbérletek aránya, ez az összes mezőgazdasági terület közel 60%-a. A bérleti díjak átlagosan évi 6%-kal emelkedtek 2000–2006 között, de még mindig alacsonynak mondhatók. A külföldiek magyarországi jelenlétére vonatkozóan kevés konkrét adatunk van. Ángyán József volt vidékfejlesztési államtitkár 700 000 hektárt emleget, amely felett osztrákok rendelkeznek, szerinte nagyjából 1 millió hektár (két megyényi terület) lehet külföldi kézen. A legrosszabb a helyzet a nyugati határszélen, ahol 30–50%-os is lehet a külföldiek által művelt, birtokolt területek aránya. ... A magyar mezőgazdaság az ország felemelésének egyik pillére lehetne, legalább 17 millió ember minőségi élelmiszerrel való ellátását tudnánk biztosítani, ehelyett nettó élelmiszer-importőrök vagyunk, egyes vidéki térségek pedig vészesen szakadnak le. Közel egymillió hektár termőföld került máig külföldi kézbe, de az elosztási, értékesítési csatornákat is a külföldiek uralják. Sajnos előbb-utóbb konfrontálódni kell az Európai Unióval is, hiszen válságunk okainak egy része éppen az uniós csatlakozás következménye; amennyiben az ezzel való szembenézés elmarad, akkor legjobb esetben is csak félsikert érhetünk el.”

A Magyar Kormány és a Fidesz-KDNP Frakciószövetség által a Magyar Országgyűlés elé terjesztett és 2013. június 21-én elfogadott: A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló T/7979. számú törvényjavaslat alapvető fontosságú Magyarország számára – olvassuk a hivatalos közleményekben. A törvényjavaslat jelentőségét mutatja az is, hogy az Országgyűlés előtti vitája csaknem egy évig tartott. A Parlament 2012 év végén úgy döntött, hogy az új földtörvény tartozzon a sarkalatos törvények sorába, ezért a törvényjavaslat végső változatában csak azok a garanciális szabályok maradtak, amik ténylegesen igénylik a 2/3-os többséget, a többi szabályt egyszerű többséggel is módosítható törvények, illetve kormányrendeletek fogják tartalmazni. A törvényjavaslat eredeti szövege azért is módosult, mert a több mint kétszáz ellenzéki és kormánypárti módosító javaslat közül számos elfogadásra, és beépítésre került a normaszövegbe. A „földműves” foglalkozás kritériumai közül kikerült a foglalkoztatási kötelezettség, mert túl nagy teher lett volna a jelenlegi agráriumi szereplőknek. Fontos kiemelni, hogy a földtörvény három másik jogszabállyal fog szubszidiáris viszonyba kerülni: a védett természeti területekre, az NFA-hoz tartozó területekre és az erdőkre speciális szabályok fognak vonatkozni. Az eredeti koncepcióhoz képest nem változott a földet megszerezhetők személyi köre, ők továbbra is a földműves magánszemélyek. Ez azt jelenti, hogy 2014. május 1-jétől az Európai Unió 27 tagállamának bármely, a földműves fogalmának megfelelő állampolgára szerezhet földet. Ezt a csatlakozási szerződésünk írja elő, hogy a földtulajdonszerzésnél nem lehet különbséget tenni magyar és nem magyar, de európai uniós állampolgárok között. Átvesszük viszont azokat a gyakorlatokat, amelyek külföldön is érvényben vannak, és azt segítik elő, hogy elsősorban a ténylegesen itt élő, gazdálkodó magánszemélyeknek legyen biztosítva továbbra is a gazdálkodás lehetősége. Főszabályként minden termőföld-adásvétel a törvény tárgyi hatálya alatt áll, ez alól kivétel a törvényes öröklés, a kisajátítás és a kárpótlási célú árverés. A hobbicélú földvásárlást a törvény akként biztosítja, hogy 1 hektárig a vevőnek nem kell teljesítenie a földművesnél megkívánt kritériumokat. A földszerzési felső korlát magánszemélyeknél 300 ha, amit kiegészíthet 900 ha haszonbérlettel, mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél 1200 ha, de csak haszonbérlet, vagy egyéb használati jog alapján. A felső korlátokat át lehet lépni indokolt estekben, ilyen ha valaki állattartó telepet üzemeltet, vetőmagot állít elő, vagy ha a jogi személy a tagjától, részvényesétől vesz haszonbérbe területet. Ezen túlmenően a felső korlát alól a törvény erejénél fogva mentesül a magyar állam, a bevett egyház tartási, gondozási, ajándékozási jogcím alapján vagy végrendelkezés következtében, illetve a jelzáloghitelintézetek. Az elővásárlási jognál megfordult a logika, és alaphelyzetben minden földműves az egész ország területén szerezhet földet, de továbbra is megelőzi őket az állam, a földet használó, a helyben lakó, az állattartó stb. A termőföld tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó eljárási szabályok rögzítik, hogy a vásárláshoz a mezőgazdasági igazgatási szerv engedélye szükséges, amihez a földbizottság is véleményt és ajánlást fűz. A zsebszerződések elleni küzdelem eszközeként a törvényjavaslat előírja, hogy 2014. május 1-je után a földhivatalok csak olyan adásvételi szerződést fogadnak el, amit biztonsági jelzéssel ellátott papíron nyújtottak be, vagyis nem lehet majd a már megírt szerződéseket benyújtani. 

„Földművesnek azok a magyar és uniós állampolgárok számítanak, akiknek mezőgazdasági vagy erdészeti képzettségük van, vagy legalább három éve mező- és erdőgazdasági tevékenységet folytatnak Magyarországon, vagy legalább 25 százalékban a tulajdonukban álló, itt bejegyzett mezőgazdasági termelőszervezet tagjai.”

– A köztársasági elnök aláírásával új földtörvény született, amely véget vet a zöldbárók, a nagybirtokosok, a spekulánsok korszakának, és megvédi tőlük a magyar földet – írja közleményében Zsigó Róbert. A Fidesz szóvivője szerint ezzel a „családi gazdaságok száma növekedni fog, és a nagybirtokok száma radikálisan visszaszorul, ez megélhetést és munkahelyeket fog biztosítani a vidéknek, életben tartja a falvainkat”.Ezzel szerinte nem szerezhetnek földhasználati jogot átláthatatlan tulajdonosi körrel bíró gazdálkodó szervezetek sem, és nem lépnek életbe a spekulánsok által kötött zsebszerződések sem. A szóvivő úgy látja, hogy ez a földpolitika kétségtelenül keresztülhúzza a Gyurcsány–Bajnai szövetség számításait. „Ha rajtuk múlna, a magyar föld újra szabad préda lenne, és Magyarországot végképp gyarmatosítani tudta volna a külföldi nagytőke” – zárul Zsigó közleménye.

Továbbiakban a Kormány áttekintette a földtörvénnyel kapcsolatos bankszövetségi állásfoglalást, megértette, hogy a jelenlegi magyar bankrendszer nem kívánja finanszírozn
...

[A levél megkurtítva]  Egész levél megtekintése