Rádióadás a titkos bunkerből

A rádiós bunkerben, amelyet Rákosi Mátyás utasítására 1952-ben rekord idő, mindössze hat hét alatt húztak fel – szokatlan módon nem a mélyben, hanem két emelettel a Pollack tér föl – két szinten négy stúdiót rendeztek be. Zinner Tibor történész, jogtörténész szerint a négy stúdiónak az a magyarázata, hogy az akkori technika megbízhatatlansága miatt egyszerűen szükség volt ennyire. A rádióban található bunkert és a hozzá hasonló létesítményeket is a hidegháborús félelem hívta életre, az építtetők szándéka szerint atombiztosként megépítve.
Adás innen sosem szólt, de az 50-es évek vége és 1991 között minden évben március 15-én és október 23-án átnézték, kipróbálták, hogy minden működik-e. Sávoly Tamás, a Rádió levéltárosa elmondta, az atombunkert abból a célból építették, hogy egy bemondóval, az ellenséget félrevezetve továbbra is műsort lehessen sugározni, azt a látszatot keltve, mintha sikertelen lett volna az atomtámadás. A bunker falai három méter vastagok, külön áram, levegő, csatorna és víz ellátása, valamint saját adója is volt. Az adó természetesen nem Lakihegyen volt, hiszen ha felrobban, mint ahogy a második világháborúban ez meg is történt, akkor teljesen értelmetlenné válik a négy stúdió. 1991-ig az Olasz épület alatt működő kis adó biztosította volna a saját frekvenciát.
A Rádióban a bunkert az ötvenes évek elején a saját őrszolgálat védte. Később azonban, amikor az államvédelem kapott meg minden, a biztonsággal – légvédelem, elhárítás - kapcsolatos feladatot, akkor már nem bíztak meg az úgynevezett külső védelemben, hanem az államvédelem kipróbált belső karhatalmi erőire bízták ezeknek az objektumoknak a védelmét 1956. október 23-ig – magyarázta jogtörténész.
Az óvóhelyek, bunkerek fontos tartozéka volt a menekülő útvonal, amely a Rádióban egy másfél méter magas és ugyanilyen széles alagút. Bombatámadás esetén ennek az alagútnak a romterületen kívülre kellett vezetnie. Külföldön Germuska Pál, a Hadtörténeti Intézet kutatója olyan alagutat is látott, amelyben buldózerek álltak, hogy menekülés esetén a törmeléket azokkal tolják el az útból. A Csepel Művek, vagy a diósgyőri kohászati művek területén találhatók olyan speciális betonkockák, ahová a fontosabb kádereket menekítették volna egy bombázás esetén. A kutató Kanadában is járt olyan bunkerben, amelyet egy völgyben alakítottak ki, több mint tíz emeletet építve a föld alá, majd betemették földdel. Az ötvenes évek elején óriási fegyverkezés alakult ki a koreai háború miatt, és mindenhol rengeteg óvóhelyet építettek. Ezeket a bunkereket úgy alakították ki, hogy a szellőző rendszer révén akár heteket is lehetett volna tölteni bennük, gondoskodva a megfelelő számú fekvőhelyről, de még a hullaházról is.
Az elmúlt évtizedekben épült bunkerekről létezik pontos, precíz kimutatás – vélekedik Zinner Tibor jogtörténész -, és bár vannak köztük olyanok, amelyek már marketing, turisztikai célra is felhasználhatók, de biztosan vannak olyanok is, amelyek még mindig fontosak védelmi szempontból és helyüket soha nem fogják nyilvánosságra hozni. Olykor meglepetés is érhet egy, egy új tulajdonost – mint azt a vietnamit, aki nem tudta, hogy Rákosi egykori villáját vásárolta meg, amely alatt több emelet mély bunker található, és ahol 1953. január 2-án és 3-án Péter Gábor, az ÁVH volt vezetője feleségével együtt megkötözve töltött két napot.


Titkos lehallgatások a bunkerből

Ugyan műsor ebben a betonkockában sohasem készült, mégis folyamatosan használták az épületet évtizedeken át. Innen figyelték a rádió dolgozóit a szocializmus és a hidegháború idején.
1946-ban még egy kötőtűvel összekötött sztetoszkóp segítségével próbálták meg lehallgatni a kisgazda képviselőket, majd a technika gyors fejlődésnek indult az ötvenes évek után. Manapság pedig már olyan lehallgató készülékek is vannak, amelyek használati tárgyakba építhetők be.
A bunker második emeletén vannak a telefonközpont kapcsolótáblái, amelyekkel természetesen lehallgatásokat is végeztek 1991-ig. A rendszerváltás után elsősorban munkaerőhiány miatt hagytak fel az ilyenfajta lehallgatásokkal, ugyanis kevesen beszéltek nyelveket, ami azonban elengedhetetlenül fontos lett volna – magyarázta Zinner Tibor történész, jogtörténész.
Sávoly Tamás az irattár vezetője elmondta, a Rádió bunkerében valószínűleg már 1957-től folytak lehallgatások. A telefonközpontot egy ember kezelte, de az alsó szinten ketten dolgoztak egy lehallgató szobában – egyikük a magnót kezelte, míg a másik gyorsírással írta le, amit hallott. A lehallgatásokból származó akták többsége az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltárában van, és történészek számára kutatható.


Érdekességek az irattárból
Bár a stúdiók elkészültek az ötvenes évek elején, de adás sohasem szólt innen. Még ’56-ban sem ide menekítették a műsorkészítőket, aminek Zinner Tibor történész szerint egyszerűen az volt az oka, hogy a rendszer nem először és nem is utoljára, de kudarcot vallott. Viszonylag rövid idő alatt sikerült ugyanakkor a Parlamentbe „áthelyezni” a rádiót, ami talán azzal magyarázható, hogy védhetőbb volt, mint a rádió – véli a történész.
A Közelrőlben elhangzott egy részlet, amelyben 1956. október 24-én Kalmár György tudósít arról, hogy mi történt a rádióban. Ez a felvétel már nem a rádió épületéből hangzott el este nyolc órakor. Zinner Tibor arra hívta fel a figyelmet, hogy ebből a beszámolóból annyi igaz csupán, hogy ostromállapot volt, az összes többi az ellenkező előjellel megírt 1956 története. Az adás egészen 1957 áprilisáig a Parlamentből szólt, aminek egyik oka a helyreállítás, a másik, főbb oka az volt, hogy maga a kormány is a Parlamentben volt, és úgy látták jobbnak, ha onnan szól a rádió.