A zsidókérdéssel foglalkozó irodalomban és ezen keresztül a sajtóban is újabban minduntalan azzal a történelemhamisítással találkozunk, mely szerint a zsidóság óriási hányadában nem is zsidó, hanem „mongoloid“ kazár eredetű népcsoport, amely a zsidó vallást adoptálva most zsidóként szélhámoskodik, és rontja az igazi zsidók hitelét és hírnevét.
Kazár lovas harcos hadifogollyal (VIII. századi ábrázolás a nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsójának egyik díszítése; kép: Wikipédia) |
Feltűnő ennél az akciónál még az is, hogy a kazárokat a legellenszenvesebb színben tünteti fel, erkölcsileg romlott, fajtalankodó és buja népnek állítja be, valószínűleg abban a törekvésben, hogy a nemzeteknek a zsidókkal szemben érzett ösztönös ellenszenvét ily módon a fiktív és imaginárius kazárokban reagáltassa le.
A zsidóság ezt a fikciót első ízben Magyarországon dobta be a közvéleménybe az egyre erősödő zsidóellenesség ellensúlyozására. Történeti alapja mindössze az, hogy Jeruzsálem elpusztítása után a kiűzött zsidók egy része a Fekete-tenger térségébe szivárgott be, és a Kaspi-tó körül elterülő kazár birodalomba is behatolt, s ott rohamosan meggazdagodva nagy befolyást gyakorolt a kazár kánokra. Bulan kazár kán ennek a befolyásnak hatása alatt 745-ben 2000 fő emberével együtt zsidó hitre tért át. Zsidó állítás szerint az áttérést egy keresztény, mohamedán és zsidó papok között lefolyt hitvita előzte meg, amelyből a zsidó vallás képviselője került ki győztesen. Tény ezzel szemben az, hogy Bulan kán reálpolitikai okokból választotta az új vallást. A valláscsere azonban csak a felületén érinthette a kazár népet, mert a városoktól messze eső részek még évszázadok múlva, a kazár birodalom összeomlásakor teljesen érintetlenek voltak a zsidó vallástól. A honfoglaló magyarsághoz 8. törzsként csatlakozó kazár csoport is a zsidó vallás elleni tiltakozása jeléül tette meg ezt a lépést. De az áttért rétegeknél sem ereszthetett mélyebb gyökeret a zsidó vallás, mert pl. a kazár kánok mindvégig kazár módra éltek.
A kazár nép a XIII. században a tatárjárás áradatában merült el és semmisült meg egészen. A fennmaradt kazár eredetű részei részben az oroszokba, részben pedig a tatárokba olvadtak bele. A zsidó eredetű részei Európa különböző államaiba, főleg Konstantinápolyba telepedtek át, csak kisebb szilánkjai szivárogtak át a lengyel királyságba, ahol aztán a később német földről bevándorolt zsidók szívták fel őket.
A kazárnak nevezett ún. keleti zsidóság nem kazár, hanem németországi eredetű. Azon zsidók utódai, akiket a felháborodott elszászi, schwabeni és mainfrankeni céhek bajor Lajos császárnak 1347-ben bekövetkezett halálát követő interregnumban a német városokból kiűztek, és Lengyelországban találtak menedéket. Lengyelországban Nagy Kazimir király(1330-1370) Eszterka nevű zsidó szeretőjének befolyása alatt olyan egyedülálló privilégiumokat adott a zsidóknak, amely nemcsak különálló faji jellegük megtartását, de nagyarányú elszaporodásukat is lehetővé tették. Külön faji jellegük kidomborítására érintkezési nyelvként a mainfrankeni német dialektust használták, melyek héber szavak hozzákeverésével „jiddis“ nyelvvé fejlesztették ki.
A kazárok egy török fajú, lovasnomád nép volt. Ugyanabból az alapfajból szakadt ki, mint a vele rokon, illetve fajilag azonos hunok, avarok, besenyők, kunok, bolgárok és a honfoglaló magyarságnak bolgár-török részlege. Nyelve a többi rokonnép által beszélt török alapnyelv egyik dialektikus elhajlása volt. A történettudomány ma minden részletében ismeri a török fajú lovasnomád népek kultúráját, vallási rendszerét, társadalmi szerkezetét stb., így tudjuk azt is, hogy a kazárokra ráfogott erkölcsi lezüllöttség, fajtalankodás, bujaság üres kitalálások. A kazárok ezer éven át védték és tartották birodalmukat a mongol térségből kirajzó rokonnépek állandó támadásaival, az orosz terjeszkedéssel és a kelet-római birodalom hódítási törekvéseivel szemben. Egész történeti szereplésük alatt olyan katonai erényeket tanúsítottak, amelyek merő kontrasztban állnak az általános zsidó magatartással.
Ha igaz volna az az állítás, mely szerint a keleti zsidóság kazár, a nyugati zsidóság pedig mint a Júdeából kiűzött zsidók egyenes leszármazottai szemita eredetű lenne, akkor a két csoport között olyan hatalmas faji eltérés mutatkozna, hogy az fajilag nem volna azonosítható. Márpedig mindkét csoport tagjai faji karakterisztikumuknál fogva első látásra identifikálhatók. A két csoport ezenkívül egész magatartásában, viselkedésében, pszichológiai reakciójában, mentalitásában és ösztöneiben sem különbözik egymástól, ebben a vonatkozásban a két csoport annyira egy, hogy ezen még a klíma, táplálkozás, életmód átformáló faktorai sem tudtak lényeges változásokat előidézni.
Nincs ezért egymással ellentétben álló nyugati „szemita“ és keleti „kazár“ zsidó.
Csak egyfajta zsidó van, és ez az 5000 éves örök, változhatatlan, más fajokat mélységesen lenéző, fajtájához makacsul ragaszkodó ZSIDÓ.
Baranyai Veronika történész, München
/Forrás: Kuruc.info 2013.06.04./*B.Kiss-Tóth László
