Csapó Endre:
Külpolitika Brüsszeltôl Moszkváig
(Megjelent a Magyar Élet 2013. február 14-i számában)
Az emberi történelem legnagyobb vívmánya a törekvésnek, szorgalomnak és tehetségnek köszönhetô civilizációs haladás, aminek középkori és újkori fellendítôje Európa volt. A XX. században ez a szerep megtört egy új történelmi képlet színrelépésével, amely képletben Amerika – az egykor európai kalandorok, a rend elôl menekülôk tengerentúli parvenû állama – szétzúzta és elorozta Európa civilizációs vezetôi szerepét.
Francis Fukuyama amerikai filozófus 1989-ben úgy látta, hogy az ideológiai harcok egyszer s mindenkorra végetértek, és azt jósolta, hogy a liberális demokráciának nem lesz alternatívája. Úgy látta, hogy a földi világ ura véglegesen az Egyesült Államok, amely abban az évben lett az egypólusú világhatalom ura. A világuralmi partner (Szovjetunió) összeomlásával új feladat (lehetôség) adódott Amerika számára. Tisztességgel visszavonul Európából, vagy (szovjet „veszély” nem lévén) valamilyen más indokkal tovább uralja most már az egész Európát. Úgy határozott, hogy Európa egységesülését Amerikához kötött gazdasági és politikai rendszerrel kell megalapozni és állandósítani. Ez megtörtént, illetve most történik. Majd a gazdasági kizárólagosságot ki kell egészíteni politikai kizárólagossággal. A minta az Amerikai Egyesült Államok – központi kormányzat alá kell rendelni Európa népeit, országait, államait. A feladat tehát kolosszális, hiszen az európaiság alapeleme a politikai változatosság és a nemzeti sokszínûség.
Az angolszász Globália legjobb partnere ehhez a célrendszerhez Németország. Fordítva is helytálló a tétel, Németországnak megfelel a szerep, amibôl olyan Európa-szerkezet jön létre, amit a preciz német géniusz fog mûködtetni, mint a globális hatalom lokális önmaga.
Tudni kell, hogy a „nemzetek Európája” koncepciónak éppen Franciaországban van egy jeles támogatója Michel Foucherföldrajztudós, egyetemi tanár, politikus személyében. Borsi-Kálmán Béla jeles történész hívta fel rá a figyelmet, aki szerint:„A francia történelemfejlôdés fogalmi rendszerébôl s az elmúlt évtized tapasztalataiból – Foucher szerint – józan ésszel egyaránt a nemzet, a nemzeti állam és eszme kategóriáinak szívósságára, ellenálló képességére kell következtetnünk, ellentétben az ezeket túlhaladottnak s elvetendônek tekinteni hajlamos német felfogással (nem is szólva az amerikai percepcióról, amelybôl mindez, közismerten, hiányzik vagy csökevényes). Európát nem lehetséges a nemzetek ellen felépíteni – szögezi le Foucher –, ugyanakkor elismeri egy nemzetek feletti szint, érdekszféra és közös referencia-pont elengedhetetlen szükségességét. Új, igen fontos elem az egyetemes emberi jogokból levezetett, azok szerves részének tekintett kisebbségi jogok kategória! Egyáltalán a kisebbségek helyzetére, gondjaik megoldására irányuló figyelem mind az egyes országok belsô stabilitása, mind az antagonisztikusnak s archaikusnak (s ezért veszélyesnek) tekintett »határkérdések«, valamint a demokrácia-minimum (deficit) összefüggésében.”(Gondolatok Európáról – és a „francia Európáról”.)
A derék francia történész Európájában nagy jóvátételi lehetôség rejlik Trianon máig romboló ártalmai ellenében. Nem terjesztené ki (mint De Gaulle) Európa határait az Uralig, hanem csak az ortodoxia határáig, legalábbis egy idôre. „Az EU-bôvítés egyik változatlan alapcélkitûzése a német gazdasági-politikai túlsúly ellentételezése, s az esetleges német hegemón törekvések megakadályozása.”
Orbán Viktor 2002-ben, a Vasárnapi Újság címû rádiómûsorban említette meg elôször a nemzetek Európája koncepciót, amikor a következôket mondta: „Mi egy, a magyar nemzetet erôsítô, egységes Európában szeretnénk részt venni. ... Ez a gondolkodási irány a nemzeti elkötelezettségûeké. ... Magyarországon a baloldal internacionalista, az MSZP–SZDSZ-kormány internacionalista, míg a polgári ellenzék pedig egy nemzetek Európájában gondolkodó politikai erô.”
Két Európa-szemlélet áll szemben egymással. Egyik: diadalmasan, berendezkedve, birtokon belül. A másik üldöztetve és csak a szívekben. Nem egyértelmû, hogy ez így marad a végtelenségig.
A Méltányosság Politikaelemzô Központ foglalkozik a német–magyar kapcsolatok alakulásával. Megállapítja, hogy az Orbán-kormány, elôdeivel ellentétben nyíltan felvállalta a német politikai-üzleti körökkel való konfliktust hivatalba lépése után. A 2010-es kormányváltás elôtt Németország volt Magyarország legnagyobb kereskedelmi partnere. Számos nagy német cég telepedett meg Magyarországon, és talált ott piacot: pl. Siemens, Bosch, Deutsche Telekom, RWE, SAP, Allianz, ZF, E.ON, Mercedes-Daimler, Audi, Knorr Bremse. Magyarország több szempontból is kedvezô volt e cégek számára: a németországinál jóval alacsonyabb bérek miatt növelhették nyereségüket, Különösen a Horn-kormány idején történt privatizáció idején szereztek komoly pozíciókat német cégek az energiaszektorban, az áram- és gáz-szolgáltatóknál – ennek következtében többek között a német RWE, és az E.ON vetette meg a lábát. Az RWE részesedést szerzett a Mátrai Erômû Rt.-ben, az ELMÛ-ben, az ÉMÁSZ-ban, a Fôvárosi Gázmûvekben, a TIGÁZ-ban. A Horn-kormány a bankszektort, a telekommunikációt, és az energiaszektort külföldi cégek részére privatizálta.
A nemzeti kormány nem nézhette tétlenül az ország ilyen eredetû termelôi sorvadását, elhatározta a monopolista zsákmányoló lehetôségek korlátozását. Az olcsó munkabérrel dolgozó külföldi vállalatok és a Magyarországon gazdagodó bankok megadóztatása az ún. válságadó bevezetésével a kormány csökkentette a külföldiek profitját, ami nem tetszett nekik, de legtöbbjük részére így is érdemes volt maradni a magyar piacon. Az amerikaiak a nemzetérdekû politizálás miatt támadták az Orbán-kormány, a németek a profitjuk korlátozása miatt csatlakoztak a magyarok elleni politikai támadásokhoz.
A német szövetségi kormány, és a CDU/CSU az általa súlyos aggodalomra okot adó magyar kormányzati lépésekre olykor nyilvánosan is felhívja a figyelmet, ugyanakkor elveti a magyar kormánnyal való nyílt szakítást. Meggátolja, hogy a német politikai rendszer felsôbb döntéshozó szintjein, így a Bundestagon keresztül ítéljék el az Orbán-kormányt. Ráadásul a CDU a Fidesznek szövetségese az Európai Néppárton belül, ezért sem kívánja végleg megrontani vele a viszonyt. A szövetségi viszonyból egyfajta szolidaritás is következik: részben a CDU politikai ellenfeleibôl kerülnek ki a Fidesz kritikusai is (zöldek, szociáldemokraták, liberálisok). Magasszintû politikai tárgyalásokat követô sajtótájékoztatókon a német kormánypolitikusok tartózkodnak az Orbán-kormány nyilvános bírálatáról, különösen igaz ez az Orbán–Merkel találkozókra. A leghangosabb bírálók a berlini és bécsi volt magyar „emigráns” újságírók, akik „nem érzik jól magukat Magyarországon”.
A nagyobb német cégek egy részét sújtó pluszadók visszavonására tehát nem került sor, a bankoknak ez év közepétôl a pénzügyi tranzakciós adóval, a telekommunikációs szektornak (köztük a részbeni német érdekeltségû Magyar Telekomnak, illetve tagvállalatának, a T-Mobilenak) pedig a telefonadóval is szembe kellett néznie. Ugyanakkor azt a németeknek sikerült elérniük, hogy a magyar kormány – pár héttel az Orbán–Merkel találkozó után! – informális tárgyalásokba bocsátkozott néhány nagyobb német céggel, így például a Continental Automotive Hungary Kft., a Knorr-Bremse Hungária Kft., az RWE Hungária Kft., valamint a Mercedes-Benz Manuf. Hung. menedzsereivel.
Megállapítja a Méltányosság Politikaelemzô Központ:
„Egyértelmû tehát, hogy a második Orbán kormány hatalmi eszközöket is felhasználva (bankadó, rezsicsökkentés) hozzálátott a magyar gazdasági életben, pontosabban a bankszektorban, energiaszektorban, telekommunikációs ágazatban meglévô erôteljes külföldi hatalmi túlsúly korrekciójához. E folyamat során – mint láttuk – nem retten meg komoly tôkeerôvel rendelkezô (köztük német tulajdonú) cégek érdekeinek megsértésétôl sem. ... Meglátásunk szerint rendkívül jól visszatükrözi a második Orbán-kormány – elôdeitôl erôsen eltérô – Európa-képét, amelyben markáns elemként jelenik meg a magyar érdek és az európai, globális »akarat« (külföldi cégek és a nemzetközi tôke érdekei, EU-irányelvek, IMF-feltételei stb.) szembeállítása.”
Az Orbán-kormány külföldieket megadóztató hazárdjátéka tehát sikeres zseniális ötlet volt, adóznak is és maradnak is a magyar gazdaságban. Továbbra is Németország maradt Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnere, a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a Németországba irányuló export 2011-ben még nôtt is. A német gazdasági befolyás tehát olyan tényezô, amellyel még jó ideig számolnia kell a mindenkori magyar kormánynak.
Brüsszelben elutasítás
kapott Magyarország
Orbán Viktor a Kossuth Rádió 180 perc címû mûsorában beszámolt január 30-i brüsszeli útjáról:
„Az a helyzet, hogy Magyarország egy pénzügyi védôhálót kért. Ennek konkrétan az a neve, hogy rugalmas hitelvonal, ha lefordítom angolról magyarra. Ilyen létezik, a lengyeleknek is ilyen van. Ez azt jelenti, hogy az ország nem vesz fel hitelt, de van egy hitelkerete, és abban a pillanatban, amikor bajba kerül, automatikusan hozzájuthat ehhez a pénzügyi kerethez. Ezt kértük. A lengyelek megkapták, Mexikó is megkapta, vannak még országok, amelyeknek van ilyen, Magyarországnak nem adták meg eddig. ... Nem jogosultság kérdése ez, hanem szándéké, ha akarták volna, adhatták volna. ... Még nincsen vége, mert még várunk egy végsô válaszra. Mi továbbra is szeretnénk ezt megkapni. Az idô múlása Magyarország oldalán áll. Az IMF a tárgyalások során naponta kap újabb és újabb impulzust arról, hogy a magyar gazdaság jó úton jár, a számaink egyre jobbak, az államadósság csökken, a költségvetési hiány ellenôrzés alatt van, a külkereskedelmünk növekszik, és egyébként nagy pozitívumot mutat, hogy a foglalkoztatottság nô, meg fog indulni a növekedés. ... most már úgy látom, ha leegyszerûsítem ezt a bonyolult tárgyalási folyamatot, hogy végül is holló a hollónak nem vájja ki a szemét, ez itten a bölcsesség, ugyanis láthatóan az IMF egyetlen dologra koncentrál, ez pedig az, hogy a bankadót töröljük el, és helyette az embereket adóztassuk meg. Egy darabig ezt nem értettem világosan, most már világos, hogy az IMF egy bank, mégis mit várhatunk egy banktól, mint azt, hogy azt követelje, hogy a többi bank terhét csökkentsük.”
Moszkvában lehet jó üzletet kötni
Változott a világ, Moszkvába ma nem úgy kerül el az ország vezetôje, hogy odarendelik. Ezt a szerepet Brüsszel igyekszik átvenni.
Orbán Viktor – Brüsszel után másnap –, január 31-én Moszkvában tárgyalt Putyin elnökkel. Oroszország részt vehet a magyar energiarendszer bôvítésében. Mindkét politikus méltatta a magyar–orosz kapcsolatokat. A magyar miniszterelnök arról beszélt, hogy Magyarországnak érdeke, hogy jó viszonyban és szoros együttmûködésben legyen Oroszországgal. Az orosz államfô pedig az oroszok kiemelt partnerének nevezte Magyarországot Kelet-Európában.
A külgazdasági államtitkár hozzátette: a légügyi együttmûködés tekintetében közösen keresik annak a lehetôségét, hogy a jelenleginél élôbbé tegyék a két ország közötti légi kapcsolatokat a Malév kiesése után. A mezôgazdaság területén megállapodtak abban, hogy egy szakértôi csoport kezdi el kidolgozni azt a munkatervet, amelynek nyomán a mezôgazdasági termékek és termények Oroszországba irányuló exportját jelentôsen növelni lehet. Az energetikai kérdések között szerepelt a Déli Áramlat építése is, annak magyarországi szakaszán az elôkészületi munkálatok kiválóan haladnak.
Moszkvában jelentôs fejleménynek tartják Orbán mostani látogatását. Például az Orosz Tudományos Akadémia Európai Tanulmányok Intézetének osztályvezetôje, a történelemtudományok doktora, Ljubov Siselina így nyilatkozott: „Kinek hogy, de Oroszország számára Orbán Viktor nem tartozik a nehéz partnerek közé. Az ô kormányzása alatt Moszkva és Budapest között sokkal kevesebb probléma van, mint Brüsszel és Budapest között. Magyarország, mint EU-tagország kénytelen megfelelni az európai követelményeknek. Oroszország és Magyarország kapcsolata szabad és pragmatikus. Ez már a harmadik találkozó lesz Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin között. Az elsôre 2009 novemberében került sor, amikor Orbán Viktor az Egységes Oroszország Párt ülésének vendége volt és tárgyalt Vlagyimir Putyinnal. Második alkalommal 2010-ben, már, mint miniszterelnök látogatott Moszkvába, ahol elmondta Vlagyimir Putyinnak, hogy Magyarország maga mögött hagyva a nehéz idôszakot egy új korszakba lépett. Így az orosz–magyar kapcsolatokat hosszú távra lehet tervezni. Magyarország Oroszországot fontos katonai, politikai és gazdasági nagyhatalomnak tartja. Az államok közötti kapcsolatoknak magas szintjét jelzi a két ország vezetôjének viszonya. Ez az az új politikai irányvonal, amelyet Orbán Viktor meghirdetett: Nyitás a Kelet felé. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy Oroszország Magyarország elsôdleges külpolitikai irányvonalai között szerepel. Az orosz–magyar áruforgalom az elmúlt két évben egyre gyorsabban fejlôdik és jelenleg 12 milliárd dollárnál tart. Az együttmûködésben Oroszország régióinak fele érdekelt. Magyarországtól autókat, berendezéseket, egészségügyi és mezôgazdasági termékeket vásárolunk. Elsôsorban fûtôanyagot és nyersanyagot adunk el, és 65%-ban kielégítjük a magyar gazdaság gázigényét. A középpontban jelenleg két energiaprojekt áll, amelyek közül az egyik természetesen a Déli Áramlat gázvezeték építése. Megkaptuk a végleges kedvezô beruházási lehetôséget a csô 229 kilométeres magyarországi szakaszának az építésére. A részleteket nyilván Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin a Kremlben tárgyalja majd meg, ahogyan az orosz gázszerzôdést is. A határidô 2015-ben jár le. A másik fontos projekt a Paksi atomerômû két blokkjának befejezése. Oroszország reméli, hogy megkapja a beruházást, amely logikus is lenne, hiszen mi építettük ezt az atomerômûvet, és felújítottuk a kettes blokkot. A magyar vállalatok ismerik az orosz atomtechnológiát. A Roszatom számára elônyös, hogy az Orbán-kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a projekt teljesítésére a berendezések 30%-át helyben állítsák elô.”
Február 5-én már a török miniszterelnököt fogadta Orbán Viktor és Áder János elnök. A nyitás keletre program része mindez, amivel Magyarország jövôjét építi a kormány. A nemzetek Európájában lehet nemzeti külpolitikát folytatni, természetesen összhangban a kontinens érdekeivel. Ezt a szemléletet erôsíti ma Magyarország felemelkedését, és építi a keleti kapcsolatokkal keleti partnerei részére az európai piacon való megjelenésüket.
Egy amerikai típusú központi kormányzásban csak egy külügyminisztere lenne Európának. Orbán és kormánya mai politikája a nemzetek Európájának megvalósulását szolgálja.
------------------------------
„Az energetikában rablóprivatizáció történt”
(Megjelent a Magyar Élet 2013. február 21-i számában)
Nem lehet szabadulni a döbbenetes hasonlatosság élményétôl, ami megmutatkozik a trianoni rablás magyar-lakta területeinek egykori visszaszerzése és a privatizációs rablás magyar termelô vállalatainak most folyó visszaszerzési kísérletei között feltûnik. Arra is éppen húsz évet várt a ma-gyar nép, most is húsz év kellett ahhoz, hogy erôre kapjon a magyar érdeket felvállaló politikai képlet elegendô tásadalmi támogatással ahhoz, hogy képes legyen szembeszegülni a rablóvilággal. Ebben a párhuzamképben semmi túlzás nincs, inkább visszafogottság, ahhoz az élményhez képest, ami e sorok íróját is elragadta akkor 15 millió magyar ünneplô egyikeként. Akkor még nem tudtuk, hogy hamarosan lakásunk küszébére szorul vissza a nemzeti ellenállás arcvonala, azt pedig még kevésbé képzeltük el, hogy a nemzet érdekeit a Föld másik felén kell védelmezni ahogy lehet alapon. Majd nagyon reméljük, innét a távolból, hogy a magyar nép jobb hányada érzékeli annak a történelmi jelentôségû védekezési kísérletnek a nagyszerûségét amit a nemzetközi behatolások kivédése terén kifejt a magyar kormány, annak érdekében, hogy a magyarok országa ne átjáróház legyen, ne betelepülôk országa legyen, hanem magyarok drága hazája, ahol érdemes élni. Most olyan idôket élünk, amikor Magyarországot még lehet visszatartani a globálvilágba olvadástól a demokratikus többség akaratával. Egyebek mellett arról van szó, hogy vissza kell szerezni az eltrianonított, pardon elprivatizált energiaipart az ország részére.
*
Még volt mit elárvereznie 2007-ben az országrontó kormánynak, ezt meg is tette, október 25-én árverezték a magyar villanyáramipart a néhány hónappal elôtte elfogadott liberális villanytörvény utasítására. Huszonhárom kereskedôcég és hat nagyfogyasztó törtetett kézbevenni a jó üzlet reményében a magyar termelést. A nyugati liberalista üzleti filozófia szerint az árakat a kereslet-kínálat határozza meg, és Magyarország liberalistái ehhez feltétlenül alkalmazkodnak. Csakhogy, a villanyáram nem krumli, amibôl ha sok termett lemegy az ára. Az energetikai liberalizációnak természetes következménye lett az árak elszabadulása és emelkedése. És itt van a liberalista kormányok bûnügyi felelôssége, mert itt létszükségleti szolgáltatást adtak el olyanoknak, akik nem a termelés növekedésében, az áramszolgáltató üzemek bôvítésében érdekeltek, hanem a fogyasztói árak szabad meghatározásában. Nem épülnek meg a szükséges mértékben, mennyiségben az erômûvek, egy keresleti piac alakul ki. A liberális tôke a saját önérdekének megfelelôen hiányt gerjeszt, és ez aztán felviszi az árakat. Nagyot kaszálnak azóta is az energiaszolgáltatók Magyarországon.
Orbán Viktor már fél évvel az említett árverés elôtt fellépett az energetikaipar privatizációja ellen, mégpedig a privatizációs politika központjában, Brüsszelben. Az Európai Néppárt konferenciáján javasolta, hogy ne tekintsék csupán gazdasági kérdésnek az energiát, hanem politikai és nemzetbiztonsági kérdésnek is, és az energiapolitikát integrálják a közös uniós kül- és biztonságpolitikába. Egyelôre az Európai Unió még nem az a szerv, ahol a szabadpiaci doktrina ellenében szociális jellegû javaslatokat érvényesíteni lehet.
A hazai privatizációs és liberalizációs folyamat az Európai Unióhoz való csatlakozás jegyében ment végbe. Még az Antall-kormány készítette elô az energetikai privatizációt, a Horn-kormány végrehajtotta, az elsô Fidesz-kormány elôkészítette a liberalizációt, az utána következô MSZP-kormányok végrehajtották. A 2001-ben hatályba lépett liberális ágazati villamos- és gázenergia törvényekben nincs felelôse az ellátásbiztonságnak, erre a piaci szereplôket nem kötelezi törvény.
Még jó idôben figyelmeztetett dr. Járosi Mártonenergiaügyi szakértô (Energiapolitikák liberális útvesztôben, Magyar Nemzet 2007. március 27.):
„Az EU-direktívák túlteljesítése helyett – a magyarországi villanypiaci helyzet reális bemutatásával és a külföldi tapasztalatok felhasználásával – kezdeményezni kell a villanypiaci EU-direktívák felülvizsgálatát. Olyan módosításra kell törekedni, ami lehetôvé teszi, hogy a villany árszínvonalát az önköltség és a méltányos haszon határozza meg. A közszolgáltatási kötelezettséget, a hatósági ármegállapítást a háztartási fogyasztók számára a piacnyitást követôen is fenn kell tartani. A fennmaradó közszolgáltatás megvalósítási formája az EU által is elismert »egyetemes szolgáltatás« lehet. Az egyetemes szolgáltatást az állami tulajdonú MVM Rt-nek kell nyújtani, amely már bizonyította nemzeti elkötelezettségét. Az egyoldalú liberális megközelítés és az EU-direktívákhoz való kritikátlan alkalmazkodás nem szolgálja a társadalmi közjót. Ki kell találnunk ebbôl a liberális útvesztôbôl.”
*
Ezt a felfogást tette magáévá az Orbán-kormány most. Januártól a lakosságnak tíz százalékkal kevesebbet kell fizetni a villanyért, a gázért és a távhôért, továbbá jelezte a kormány még az év folyamán további 20–30 százalékos árcsökkenés esélyét. Nagyon illô, hogy errôl ismét Járosi Mártont idézzük (Heti Válasz, 2013. jan. 10.):
„Az energetikában rablóprivatizáció történt a kilencvenes évek közepén. A Horn-kormány rendeletben vállalt felelôsséget egy nyolcszázalékos eszközarányos nyereség biztosítására, amely aztán a privatizált áramszolgáltatóknál a 20 százalékot, az erômûveknél a 25 százalékot is meghaladta. Ennek következtében mára több mint háromszorosan megtérült a befektetésük. Ezt a káros folyamatot törte meg a kormányzatnak a közszolgáltatások visszaszerzésére irányuló stratégiája, amely a nemzeti vagyonról szóló törvény megalkotásával kezdôdött. Az erre alapozott tulajdoni intézkedések teszik lehetôvé a rezsicsökkentést, amit a kormány közhatalmi felelôsségével élve, a nagyon nehéz körülmények között törekszik megvalósítani.”
A rezsicsökkentés mintegy négymillió háztartást érint a kormány illetve a Fidesz részérôl két munkacsoport is felügyeli a folyamatot, amelyek jogszabálymódosítást kezdeményezhetnek, ha hibára bukkannak a módosított árképletekben vagy ha úgy ítélik meg, hogy a szolgáltatók „trükközni” próbálnak. A rezsicsökkentéssel kapcsolatos hírek, közlemények továbbítására és kérdések fogadására már Facebook oldalt is indított a Fidesz érintett munkacsoportja.
A háztartási villanyáram szabályozása nagyjelentôségû lépés a társadalom részére, de még ennél is nagyobb veszély fenyegette az országot, amit ugyancsak Járosi Márton fogalmazott meg 2008-ban A liberálisok valódi célja cím alatt:
„A Magyar Villamos Mûvek (MVM) ellen folyó támadások valódi célja az MVM feldarabolása, szétverése. El kell tôle venni tulajdonát, a nagyfeszültségû villamos hálózatot (Mavir), le kell választani róla a Paksi Atomerômûvet, amely a legolcsóbb áramot biztosítja az országnak, s persze meg kell szüntetni azokat a hosszú távú szerzôdéseket, amelyek garantálták, hogy a fogyasztók számára se szabaduljanak el az árak. Mindezt az EU-direktívákra való álságos hivatkozások jegyében. Ha ez megtörténik, az MVM-nek csak az irodaháza marad meg. A piacon az ellátás biztonságáért és az árak kordában tartásáért felelôsséget vállaló nemzeti szereplô csupán egy béna kacsává válna. Most jutott el a neoliberális ámokfutás a végkifejlethez. Ha ez a liberálisok szándéka szerint beteljesedne, akkor végleg megszûnne a magyar nemzeti érdekû energetika, annak minden következményével együtt.” (Magyar Nemzet, 2008. márc. 27.)
Nemzeti Energiastratégia 2030
A nemzeti kormány nem késlekedett foglalkozni az energiakérdéssel. Elhatározta, hogy teljes egészében a nemzeti érdekek védelmét szolgálja ezen a téren, ami gyakorlatilag a privatizáció hatásainak csökkentését, esetenként visszafordítását követeli meg.
Magyarország energetikai szempontból sebezhetô, mert fosszilis energiahordozók importjából fedezi energiaszükséglete 62%-át. Ezen belül a földgáz szükséglete 82%-a import. Ebben a kiszolgáltatott helyzetben szükséges egy „túlélési” stratégia megalkotása a fenntarthatóság jegyében.
Az Országgyûlés 2011. október 3-án elfogadta a „Nemzeti Energiastratégia 2030” dokumentumot. Másfél éves munka eredményeként született meg 2012-re, melynek célja a hazai energiaellátás hosszú távú fenntarthatóságának, biztonságának és gazdasági versenyképességének biztosítása. A stratégia kidolgozása 2010 augusztusában indult, és a gazdaság közel 110 jelentôs gazdasági-, tudományos-, szakmai- és társadalmi szereplôjével egyeztettek. Figyelembe vették a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium mellett mûködô szakmai konzultatív bizottságok és a Nemzetközi Energiaügynökség ajánlásait, valamint az Európai Unió energiapolitikai elképzeléseit is. Az elsôdleges nemzeti érdekeket szolgálva garantálja az ellátásbiztonságot, figyelembe veszi a legkisebb költség elvét, érvényesíti a környezeti szempontokat, és lehetôvé teszi, hogy az ország nemzetközi súlyának és erôforrásai mértékének megfelelô arányban hozzájárulhasson a globális problémák megoldásához. A kormány az állami szerepvállalás megerôsítését és a korábban feladott állami pozíciók visszaállítását nélkülözhetetlennek tartja a stratégia sikeréhez vezetô folyamatban.
A célok elérése érdekében öt fontos pillért fogalmaz meg a dokumentum: 1. energiatakarékosság és energiahatékonyság fokozása, 2. megújuló energiák részarányának növelése, 3. Közép-európai vezetékhálózat integrálása és az ehhez szükséges határkeresztezô kapacitások kiépítése, 4. az atomenergia jelenlegi kapacitásainak megôrzése, 5. a hazai szén- és lignitvagyon környezetbarát módon való felhasználása a villamosenergia-termelésben.
„Egy nemzetállam energia szempontjából biztonságos, amennyiben energiahordozók és -szolgáltatások olyan mértékben állnak rendelkezésre, hogy a) a nemzet túlélése, b) a jólét védelme, és c) az ellátásból és használatból eredô kockázatok minimalizálása biztosítva legyen. Az energiabiztonság öt dimenziója magába foglalja az energiaellátás: gazdaság, technológia, környezet, társadalom és kultúra, valamint honvédelem dimenzióit.”
„A gazdaság teljesítôképessége és a társadalom jóléte a biztonságosan hozzáférhetô és megfizethetô energiától függ, ezért hazánk jövôjének egyik legnagyobb kihívása az energiával kapcsolatos kérdések megválaszolása. A fenntartható energetikai rendszerek kialakítása évtizedeket vesz igénybe, így mielôbb meg kell hozni a jövôbeni fejlesztésekre vonatkozó döntéseket.”
„A kormány célja jelen Energiastratégia megalkotásával az energia- és klímapolitika összhangjának megteremtése a gazdasági fejlôdés és a környezeti fenntarthatóság szem elôtt tartásával, az elfogadható energiaigény és az energetikai fejlesztések jövôbeli irányainak meghatározása, valamint a magyar energetika jövôképének kialakítása az energiapiaci szereplôk bevonásával. Az Energia-stratégia 2030-ig részletes javaslatokat tartalmaz a magyar energiaszektor szereplôi és a döntéshozók számára, valamint egy 2050-ig tartó útitervet is felállít, amely globális, hosszabb távú perspektívába helyezi a 2030-ig javasolt intézkedéseket.”
A magyar kormány és az E.ON AG által még november 30-án kitûzött idôpontig, január végére lezárultak a magyar kormány és a német E.ON energiaszolgáltató közötti tárgyalások a magyarországi E.ON Földgáz Trade (EFT) és E.ON Földgáz Storage (EFS) állami tulajdonba vételérôl. Orbán Viktor január 31-én értesítette a távirati irodát arról, hogy megszületett a megállapodás az eszközök átvételérôl. A kormányfô bejelentése szerint „a kormány tegnap Budapesten megvette, visszavásárolta azokat az eszközöket – például gáztározókat, szerzôdéseket – amelyeket az elôzô kormányok privatizáltak. Magyarország polgárai most már biztonságban érezhetik magukat az energiaellátás mennyisége, illetve az érte fizetendô ár tekintetében is.” ... A kormányfô felhívta a figyelmet arra, hogy a gáz nagy része Oroszországról érkezik, de az orosz–magyar gázszállítási szerzôdések nem nálunk voltak, azt egy orosz és német cég szerzôdése döntötte el az elmúlt években. „Magyarország energiakitettségérôl az oroszok és a németek tárgyaltak, mi még csak tárgyalófelek sem voltunk” – mondta. A gáztározókra vonatkozó kérdésre pedig azt mondta, a kormány arra törekszik, hogy az ország területén lévô minden tározó magyar kézbe kerüljön. „Ezt el fogjuk érni, a kérdésben nagy lépéseket tettünk az elmúlt hónapokban” – tette hozzá a miniszterelnök. Orbán akkori tájékoztatása szerint a moszkvai tárgyalásai során minden, a magyar emberek szempontjából fontos kérdés napirendre került, így az orosz–magyar energetikai együttmûködés, a magyar mezôgazdasági és ipari termékek Oroszországba történô értékesítésének kérdése, a két ország közötti légügyi kapcsolatrendszer és a kulturális, oktatási együttmûködés kérdései is. A miniszterelnök szerint moszkvai látogatása fontos lépés volt, hogy a válság után kialakuló új világgazdasági rendszerben az eddiginél szorosabbá és a magyarok szempontjából gyümölcsözôbbé váljon az orosz–magyar kapcsolat.
Mindebbôl látható, hogy a magyar népnek nemcsak a szocialisták-liberálisok által felvett kölcsönöket (amibôl úri módon költekeztek és loptakoztak) kell kiizzadni, de az elprivátlopott nemzeti vállalatokat is vissza kell vásárolni, ha az ország talpra akar állni. A harmadik tétel az energiagyártás gépi állagának felújítása is harminc éves hátralékban van. Csak ezek rendbetétele után lehet várni a gazdasági fellendülés elsô jeleit. Közben mindenféle külsô és belsô ellenséggel szemben kell az állam pozícióját és hatáskörét kiterjeszteni a stratégiai fontosságú intézményekre, szolgáltatásokra a nemzeti szuverenitás megtartása érdekében, egy olyan nagyhatalmi környezetben, ahol nemcsak tagadják a szuverén állam létjogosultságát, de intézményesen rombolják is.
A nemzet államának védeni és erôsíteni kell a hazai gazdaság energiaszükségletét elôállító ipart, ezértazoktól távol kell tartani mindenféle külföldi befolyást, monopóliumot, kartellt.
------------------------------
Csapó Endre:
Atomenergia — Kell-e bôvíteni?
(Megjelent a Magyar Élet 2013. február 28-i számában)
A nemzeti megmaradáshoz, a globális világban is élhetô élethez szükséges, törvénybe foglalt energiastratégiát kell nemzeti konszenzussal kialakítani. A kialakult vegyes tulajdonú energetikában helyre kell állítani a nemzeti szuverenitást megtestesítô állam (önkormányzatok) felelôs szerepét. Az állam alapvetô feladata: politikai, tulajdonosi és szabályozási eszközeivel az energiapolitikai célok megvalósítása.(Kormánynyilatkozat)
Magyarország energiaellátottsága csökkenô irányzatot mutat, az import részaránya 2004-ben már 69% volt, az elérhetô primer energia források árszintje növekszik. Az összes energiafelhasználás a rendszerváltozás óta stagnált, vagy alig növekedett, s számottevô növekedésre a jövôben sem kell számítani. A lakossági és köztéri felhasználás részaránya 2003-ban 60,2 %, a közlekedésé 17,2 % volt, ami megközelíti az ipar 19,5 %-os felhasználását. Ezek az adatok egyértelmûen mutatják, hogy energiagazdálkodási szempontból a lakossági és a közlekedési szektor kiemelt jelentôségû. Egyetlen, hosszútávon is számottevô energiaforrásunk a lignit, amely hatékonyan használható villamos energia termelésére. Az ország egyéb szénforrásai kimerültek, illetve csak aránytalanul nagy ártámogatás mellett lehetnek piacképesek.
Megújuló energiaforrások – a természet által elôálló energiából kevés emberi beavatkozással nyerhetô energia, mint a víz-, a szél-, a napenergia, idesorolják még a biomassza- és a geotermikus energiát is – részesedése hosszú távon is csak szerény lehet a hazai energiamérlegben. Nem minden esetben indokolható a megújuló energiaforrások piactorzító állami ártámogatása, amely növeli a fogyasztói árszínvonalat. A fejlesztési támogatás pedig fontosabb helyekrôl von el for-rásokat. A kötelezô átvételû megújuló villamosenergia-források egy részének értékelhetô teljesítôképessége a fogyasztói igények ellátása szempontjából kicsi, ezért jelentôs tartalékkapacitások létesítését vonják maguk után, rendkívüli szabályozási terheket, többletköltségeket okoznak. Kitörési pontot jelenthet viszont a biomassza és a biogáz hasznosítása. A biomassza hasznosításhoz kapcsolódó energetikai növénytermesztés (motor hajtóanyagok, energiaerdô, energiafû) azért is hátrányos, mert az EU elôírások szerint több mint egy millió hektár földterületet kell kivonni az élelmiszer célú növénytermesztésbôl.
Magyarország korán felfogta az atomenergia fontosságát. A Moszkva környéki Obnyinszk városkában 1954 júniusában megkezdte mûködését a világ elsô atomerômûve. Új korszak kezdôdött a villamos energia termelésének történetében. A fejlett ipari országokban az ’50-es évek végén és a ’60-as évek elején számos atomerômû épült. Az akkori magyar kormány és az energetikával foglalkozó szakemberek érdeklôdése az atomerômûvek iránt igen nagy volt, és felismerték az atomenergia villamosenergia-termelésben történô felhasználásának jelentôségét.
A Paksi Atomerômû Vállalat 1976-ban alakult meg, és 1992 óta részvénytársaságként, ma zártkörû részvénytársaságként mûködik. Magyarország közepén, Paks városától 5 km-re lévô telephelyén 4 db VVER-440/213 típusú atomerômûvi blokk üzemel, összesen 2000 MW beépített teljesítménnyel. Ezen a telephelyen termelik meg a Magyarországon elôállított villamos energia közel 40 százalékát. A paksi blokkok a teljesítmény-kihasználási mutató alapján a világ élvonalába tartoznak, és évek óta az elsô huszonöt blokk között szerepelnek. Már 1985-ben történtek jelentôs erôfeszítések az erômû bôvítésére, ami akkor a Szovjetunióban végbement mûszaki váltás miatt elmaradt.
A Magyar Országgyûlés 2009. március 30-án 330 igen, 6 nem szavazat és 10 tartózkodás mellett elvi jóváhagyását adta Pakson új atomerômûvi blokk(ok) létesítésének elôkészítését szolgáló tevékenység megkezdéséhez. A parlament megadta az elvi hozzájárulást, hogy a kormány megkezdje a Paksi Atomerômû kibôvítésének elôkészítését. Egyelôre sok a bizonytalanság, még azt sem lehet tudni, hogy egy vagy két új blokk épül-e, de az már biztos, hogy költsége a legoptimistább számítások szerint is 2–2,5 milliárd eurót tesz majd ki. Egy felmérés szerint az emberek többsége támogatja a bôvítést, ugyanakkor vannak ellenzôk is, akik az Alkotmánybíróságig is képesek elmenni. (Mfor.hu háttér.) Szinte teljes volt az egyetértés a parlamentben, 346 jelenvolt képviselôbôl 330-an szavaztak az elvi engedély megadására, ami után lehet elkezdeni tervezni a Paksi Atomerômû bôvítését.
Kormányzati vélemény 2009-ben: „Magyarországot rendkívül kiszolgáltatottá teszi a nagyfokú függése energiaimporttól. Hosszú távon azzal kell számolni, hogy nô az ország energiaigénye, miközben csökken a környezet energiaexport-képessége. Ez egyértelmûvé teszi, hogy szükség van új erômûvekre.” Mártha Imre, a Magyar Villamos Mûvek Zrt. vezérigazgatója arról szólt, hogy a paksi bôvítés mellett több, kevésbé költséghatékony gázerômû beruházásra is szükség lesz.„Senki ne gondolja, hogy végig kell koldulni Európát, vagy a bankokat az új paksi beruházás megvalósítására a befektetôk bevonásával az MVM önállóan is képes lesz a paksi atomerômû bôvítését megvalósítani. Kifejtette, a világban tapasztalható atomerômûépítési hajrában heves érdeklôdés mutatkozik a magyar atomerômû projekt iránt is.”
Ugyancsak 2009-ben Süli János, a Paksi Atomerômû Zrt. vezérigazgatója arról beszélt, hogy eddig sikeres volt az atomerômû kapacitásának bôvítése, és az újabb beruházás elôkészítése. Az ütemterv szerint az új projekt engedélyeztetése 5–6 évig, a kivitelezése újabb 6 évig tart majd, a reaktor típusától is függôen 3–5 ezer embernek teremtve munkalehetôséget. A cél az, hogy a beszállítók 30–35 százaléka magyar legyen – mondta a vezérigazgató. A 3 milliárd euró, azaz 900 milliárd forint forrásigényû projekt révén 2020-tól termelhet áramot Paks elsô, és 2025-tôl a második új blokkja. Hangsúlyozta, az országgyûlés elvi hozzájárulása nem a beruházás engedélyezését jelenti, hanem felhatalmazást adott annak a munkának az elindítására, amely az engedélyeztetéshez vezet.
A helyzet 2012-ben
A kormány a nukleáris energiának a hazai energiaellátásban betöltött stratégiai szerepe miatt nyilvánította a nemzetgazdaság szempontjából kiemelt fontosságú és az energiaellátás biztonsága szempontjából alapvetôen szükséges beruházásnak a paksi atomerômû telephelyén létesítendô új blokk vagy blokkok megvalósítását. Az elôkészítô munkát potenciálisan két, egyenként 1000–1600 megawattos blokkal kapcsolatban végeznék. A kormány egyebek mellett javaslatot vár egy vagy két blokk létesítésére, illetve két blokk építése esetén a létesítésük közötti idôintervallumra.
Tavaly nyáron jelentették be, hogy Magyarország az elmúlt évek egyik legnagyobb beruházására készül, mivel két új blokkal bôvítenék ki a Paksi Atomerômûvet. Erre azért lenne szükség, mert a 2030-as években leállítják a jelenleg mûködô négy blokkot, így ki fog esni a magyar villamosenergia-termelés több mint 40 százaléka.
Létrehozták a Nukleáris Energia Kormánybizottságot, amelynek elnöke a miniszterelnök, tagjai a nemzeti fejlesztési miniszter és a gazdasági miniszter. A kormánybizottság által vizsgálandó stratégiai kérdések közé tartozik egyebek mellett az új blokk, illetve blokkok várható tulajdonosi szerkezete, a mûszaki-biztonsági követelményeknek megfelelô nagyság és típus meghatározása, az engedélyezés elôkészítése és biztonságos végrehajtása, a megvalósításnál szóba jöhetô szállítók köre, valamint a velük szemben támasztandó elvárások, a kiválasztás alapelvei. A stratégiai kérdések közé sorolja a kormányhatározat a projekt finanszírozhatóságát, a finanszírozás célszerû módját, illetve a projekt megvalósításához szükséges hazai és nemzetközi együttmûködési lehetôségek feltárását. Ugyancsak a vizsgálandó kérdések közé sorolja a dokumentum, hogy – a közbeszerzési és a versenyjogi szabályokra is figyelemmel – miként biztosítható a magyar vállalkozások minél nagyobb részvétele a beruházásban.
A Magyar Villamos Mûvek MVM Paks II. Atomerômû Fejlesztô Zrt. néven új cég létrehozását jelentette be 2012. augusztus 7-én a paksi atomerômû bôvítésére. Az új cég feladata lesz hogy részletes tanulmányok, értékelések alapján minden lényeges körülményt megvizsgálva felelôs döntés születhessen az új paksi blokk(ok) megépítésének tervérôl. A Paks bôvítését lebonyolító MVM célja, hogy a szerzôdés biztosítsa: magyar beszállítók 30 százalékban részesedjenek a beruházásban.
Végleges magyar döntés, hogy a Paksi Atomerômû két új blokkját még 2025 elôtt üzembe állítsák és valószínû, hogy a bôvítésre szóló megrendelést az orosz Rosatom cég kapja – értesült a Germany Trade and Invest, a német Kereskedelmi Minisztérium háttérintézménye. Elemzése szerint magyar részrôl azt szeretnék, ha a megrendelést összekapcsolnák az Oroszországgal a gázszállításra vonatkozó, hosszú távú szerzôdés megújításával.
Egy berlini forrás szerint magyar részrôl még ez év elején kiírják a pályázatot a két, egyenként 1.600 MW kapacitású blokk szállítására, és az atomerômû bôvítésével kapcsolatos tárgyalásokat a Magyar Villamos Mûvek folytatná le. A Rosatom és az amerikai Westinghouse mellett a megrendelésben érdekelt lehet még a francia Areva és Atmea, valamint a koreai Doosan és Kepco. Az új blokkok öt év alatt készülnének el s az erômû kibôvített teljesítményével az ország energiaszükségletének jelenlegi, 40 százaléka helyett 60 százalékát tudja majd kielégíteni. Egyébként 2012 végére elkészült Magyarországon az új atomhulladék-tároló, amelyben gyengén és közepesen sugárzó anyagot helyeznek el, 200 m-el a föld felszíne alatt. A tároló 4.600 hordó elhelyezésére alkalmas.
Összegezés
Az ország jövô energiaellátásának fontos részeként két különálló feladatból áll a paksi atomerômû folyamatos áramszolgáltatásának biztosítása. Egyik a jelenlegi négy reaktor üzemidejének meghosszabbítása, a másik az erômû bôvítése új reaktorok építésével.
A múlt században épített atomreaktorok biztonságos üzemeltetésének idejét 30 évben állapították meg. Harminc éve, pontosan 1982. december 14-én kezdte meg a folyamatos mûködést a Paksi Atomerômû 1. blokkja. Közel húsz éve kezdôdött az elsô átfogó biztonságnövelô program, a paksi blokkok ma már közel egy teljes generációval modernebbek a nyolcvanas évekbeli, vadonatúj állapotuknál. Ez a tény és a lakosság folyamatos, jelenleg több mint 75 százalékos támogatása teheti lehetôvé, hogy az MVM Paksi Atomerômû Zrt. a tervezett üzemidejüknél húsz évvel tovább üzemeltethesse a jelenlegi blokkokat. Az Országos Atomenergia Hivatal vezetôje elmondta: – a hatóság pozitívan bírálta el az engedélykérelmet, így a tervek szerint még az idén kiadja az ehhez szükséges engedélyt.
„A paksi szakemberek harminc éve biztonságosan és gazdaságosan üzemeltetik Magyarország meghatározó villamosenergia-termelô egységét”, mondta Baji Csaba, az MVM Magyar Villamos Mûvek Zrt. elnök-vezérigazgatója, az MVM Paksi Atomerômû Zrt. igazgatóságának elnöke. „Büszkék vagyunk rá, hogy az atomerômû az egyéb, hagyományos erômûvekhez képest a legkevésbé környezetterhelô. A paksi blokkok évente 2 millió ember oxigénszükségletét, vagyis a magyar erdôk éves oxigéntermelését takarítják meg azáltal, hogy nem bocsátanak ki üvegházhatást kiváltó gázokat. Az Országos Atomenergia Hivatal fôigazgatójának szavai szerint az 1. blokk még az idén megkaphatja az üzemidô-hosszabbítási engedélyt, amivel még további húsz évig hozzájárulhat Magyarország biztonságos, fenntartható villamosenergia-ellátásához.”
„Az atomerômû harminc éve folyamatosan a legalacsonyabb
[A levél megkurtítva] Egész levél megtekintése
