Panaszkodásnak és nyögésnek
Ma nincs helye! Ma nincs Önérdek!
Egy kötelesség a mai;
Kitartani!
Hogy elkopott a cipőd sarka;
Hogy nincs jegyed kenyérre, vajra;
Hát ez is oly nagy valami!?
Kitartani!
Házak romokká dűlnek össze?
Csak a Haza álljon örökre
S templomainak tornyai!
Kitartani!
Az ellenséged buldog fajzat
Csak azt lesi, hogy hol haraphat;
Ki akar végleg irtani!
Ezért kell most kitartani!
Magyar vagy? Sorsod mindig ez volt;
Fejed felett a vész, ha tombolt
Törni, de meg nem hajlani!
Kitartani!
Mesék, regékre hát ne hallgass,
Mert nem segít a csodaszarvas,
Ha fénylők is a szarvai!
Csak egy segít: kitartani!
Szűnjön meg hát az ősi átok
A pártütés! Ha összeálltok
Itt senkise tud ártani...!
Kitartani...!
Volt egy idő, mely gyáván fújta:
Nem kell a kard! Nem kell a puska!
Térdet, fejet kell hajtani!
Nem kell a frontot tartani!
S ezért lettünk csonka ország!
A hitünket is elorozták
A Belzebub bitangjai...!
Azért kell most kitartani!
Hogy ez a sors újból ne érjen!
Keresztül minden szenvedésen
Egy szónak kell visszhangzani:
Kitartani! Kitartani!
Szili Sándor (Összetartás, 1944. november 5.)
/Forrás: Szittyakürt 2007. január-február/*B.Kiss-Tóth László
