Kéz, amely a szálakat mozgatja II.rész


Véletlen történések, katasztrófák, tragédiák. Rendszerek dőlnek meg, emberek halnak meg rejtélyes körülmények között. Mindenható titkosszolgálat – gondolhatnánk. Néha azonban ők is melléfognak.
A titkosszolgálatok ügyei mindenkit foglalkoztatnak. Sok esetben vélik őket a háttérben, a legtöbbször azonban bizonyítékok hiányában kénytelenek megmaradni a feltételezésnél. Így dőlhetnek meg rendszerek, bukhatnak politikusok, törhetnek ki háborúk.
Sok esetben azonban napvilágra kerül a titkosszolgálati szál, ha másként nem, az akció sikertelensége folytán.
Kulcsár és a K&H - a nagy megsemmisítés
Megsemmisítették azt az 595 lehallgatási jegyzőkönyvet, amelyet a Kulcsár-ügy kirobbanása előtt készített a titkosszolgálat. A Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője az éves beszámoló során egy kérdésre válaszolva árulta el, hogy már nincsenek meg a brókerbotrány érintettjeinek telefonbeszélgetései.
"Felháborító, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) megsemmisítette azt az 595 lehallgatási jegyzőkönyvet, amely Kulcsár Attila telefonjainak lehallgatását rögzítette. Biztosak vagyunk abban, hogy azért semmisítették meg a jegyzőkönyveket, mert azokból fény derülhetett volna a sikkasztással gyanúsított Kulcsár Attila politikai kapcsolatrendszerére" - mondta akkor a fideszes Répássy Róbert.
Répássy szerint a polgári titkosszolgálatok éves beszámolója során Galambos Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója jelentette be, hogy a hivatal megsemmisítette a Kulcsár-ügy telefonlehallgatásai során keletkezett több száz jegyzőkönyvet. Az NBH a "selejtezésről" értesítette a polgári titkosszolgálatokat irányító miniszter politikai államtitkárát, Tóth Andrást is.
Tóth András szerint "az a feltételezés, hogy azért semmisítették meg a szóban forgó lehallgatási jegyzőkönyveket, mert azokból megismerhető lett volna Kulcsár "politikai kapcsolatrendszere", nemcsak sértő, hanem képtelen is.
Leállított vizsgálódás
A brókerbotrányt vizsgáló parlamenti bizottság három tagja éppen a megsemmisített iratokba kívánt betekintést nyerni, sikertelenül. Demeter Ervin, Répássy Róbert és Szijjártó Péter 2004 áprilisában jelent meg a Nemzetbiztonsági Hivatalban, és az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényre hivatkozva kérte az 595 jegyzőkönyvet, mert szerintük Kulcsár Attila és társai telefonbeszélgetéseiből következtetni lehet a bróker politikai kapcsolataira.
Demeter akkor azt állította, hogy Tóth András akadályozta meg az iratokban való vizsgálódást, Tóth viszont közleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy a nemzetbiztonsági törvény szigorúan szabályozza az úgynevezett műveleti anyagokba való betekintés lehetőségét.
"Gyurcsányi" védelmében
A PSZÁF volt elnöke, Szász Károly megveretését követően a Nemzetbiztonsági Hivatal megbízásából a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat lehallgatta a Kulcsár Attila és több, az ügyben érintett személy telefonját. Kulcsár a botrány kirobbanását követően nagy számban bonyolított hívásokat. Az egyik kiszivárgott jegyzőkönyvrészlet azért kapott nagy nyilvánosságot, mert Kulcsár és a K&H-ügy másik ismert figurája, Bitvai Miklós, az Állami Autópálya Kezelő Rt. vezetője egy "Gyurcsányi" nevű embert emlegetett. Bitvai ugyanis azt mondta a brókernek, hogy beszélt Bodnár Zoltánnal, az Állami Autópálya Kezelő Rt. vezetőjével, aki "Gyurcsányi" segítségét fogja kérni. Bodnár "szól Gyurcsányinak, hogy szar lehet belőle, mert a papírjaim nem egészen jók".
Zámolyi titok
2000 nyarán azért távozott mintegy ötven cigány Zámolyról, mert az önkényes lakásfoglalás után lepusztított ingatlanjaik életveszélyessé váltak, s az önkormányzat kilakoltatta őket. Ideiglenesen a zámolyi művelődési házban helyezték biztosított nekik otthont a zámolyi képviselő-testület, de másfél év után a polgármesteri hivatal átköltöztette a családokat faházakba. Ez a megoldás nem felelt meg a cigányok igényeinek, s fajüldözésre, életveszélyes fenyegetettségükre hivatkozva telesírták a nemzetközi sajtót. A balliberális értelmiség keblére ölelte az "üldözötteket". Arról az érintettek mélyen hallgattak, hogy „menekülésüket” egy brutális gyilkosság előzte meg, meglincseltek egy csákvári fiatalembert.
Orosz szálak
Később kiderült, az orosz titkosszolgálat szervezte meg és támogatta a zámolyi romák akcióját. Egy brit biztonságpolitikai kutatóintézet folyóiratában, a Jane's Intelligence Digestben megjelent tanulmány szerint a zámolyi romákat arra bátorították, hogy az EU-szervek előtt állítsák azt, hogy üldözik őket és megsértik emberi jogaikat. A cikk szerint ennek célja az, hogy Magyarország sokkal rosszabb fényben tűnjön fel az európai uniós csatlakozási tárgyalásokon.
Demeter Ervin titokminiszter sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta az állítást. Azt azonban elismerte: a szlovákok már próbálkoztak hasonló akcióval.
Maga Demeter Ervin is elismerte, működnek a világon olyan titkosszolgálatok, amelyeknek ilyen feladata van. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknak az a feladatuk, hogy az ország ellen irányuló esetleges leplezett titkosszolgálati törekvéseket felderítsék és elhárítsák.
Cigánygyilkosságok - rasszizmus vagy provokáció?
Összesen kilenc súlyos bűncselekmény ügyében nyomoztak, négy vádlott került bíróság elé. 2008. július 21-én Galgagyörkön, augusztus 8-án Piricsén, szeptember 5-én Nyíradonyban, szeptember 29-én Tarnabodon, november 3-án Nagycsécsen, december 15-én Alsózsolcán, valamint 2009. február 23-án Tatárszentgyörgyön, április 22-én Tiszalökön, augusztus 3-án Kislétán támadtak romákra. A kislétai és a tiszalöki bűncselekményben egy-egy ember halt meg, Nagycsécsen ketten, Tatárszentgyörgyön szintén ketten vesztették életüket.
A titkosszolgálat megfigyel, de nem figyel
Titkosszolgálati megfigyelés alatt állt a cigánygyilkosságok másodrendű vádlottja, Kiss István, amikor testvérével és egy korábbi szkinhedtársával rátámadtak a galgagyörki és a piricsei lakóházakra.
Korábbi sajtóértesülések és a romagyilkosságok felderítésének titkosszolgálati hátterét vizsgáló tényfeltáró parlamenti munkacsoport jelentése szerint a romák elleni támadássorozat egyik vádlottját 2004-től megfigyelés alatt tartotta a Nemzetbiztonsági Hivatal, és ezt a tevékenységet csak 2008 elején - az első támadás előtt fél évvel, amikor információ merült fel, hogy fegyverkezésbe kezd - állították le.

Ezzel ellentétben ügyvédi, valamint az ügyet jól ismerő politikusi és titkosszolgálati forrásokból kiderült, Kiss István operatív módszerekkel történő megfigyelése valójában 2008. augusztus 8-ig, a piricsei fegyveres és Molotov-koktélos támadás napjáig tartott.
2009. szeptember: Csontost nem szervezték be
A szakszolgálatok 2009 elején, az első támadás után egy évvel, a nagycsécsi és a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság után olyan információt kaptak, hogy a korábban megfigyelt férfi újabb fegyverkezésbe kezd, de ezt nem vetették össze a korábbi hasonló információkkal.

A Honvédelmi Minisztérium a gyanúsítottak elfogása után egy hónappal, 2009. szeptember 21-én kiadott közleményében cáfolta, hogy a korábban szerződéses katonaként Koszovót is megjárt Csontos István, aki a büntetőügy negyedrendű vádlottja, "bármilyen módon kapcsolatban állt volna" a katonai elhárítással, és kijelentette: a férfit a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) "nem szervezte be".
2010. augusztus: Csontost beszervezték
Egy évvel később, a kormányváltás után, 2010. augusztus 18-án a tárca "a föllelhető iratok áttanulmányozása után" már azt közölte: Csontos Istvánt szerződéses katonai szolgálatának idején - a KBH korábbi vezetésének állításával ellentétben - valóban beszervezték. Folyamatosan kapott feladatokat és adott jelentéseket a későbbi, fél éves koszovói külszolgálata idején is, amely 2008 februárjában ért véget - tudatták.

A tiszalöki és a kislétai, egy-egy halálos áldozatot követelő támadás miatt bűnsegédlettel vádolt férfi a bíróság előtt és nyomozati vallomásában, valamint több nyilatkozatában is azt mondta: a 2009. április 22-i tiszalöki gyilkosság után egy hónappal, májusban találkozott KBH-s tartótisztjével, és ott szóba került a romák elleni támadássorozat ügyében kitűzött 100 millió forintos nyomravezetői díj, amelyre utalva azt mondta: "jól jönne neki".
Teljes káosz, következmények nélkül
A Honvédelmi Minisztérium a már idézett augusztus 18-i közleményében utalt arra, hogy a KBH akkori vezetésének elrendelésére a kapcsolattartók megkeresték informátoraikat a cigánygyilkosságok ügyében, de a tartótiszt a 100 millió forintos "vérdíjra" utaló kijelentését nem ítélte érdemi információnak.

A titkosszolgálati kapcsolattartót, H. Ernő századost a gyanúsítottak elfogása után a rendőrök kihallgatták, és ő szintén 100 millió forintos nyomravezetői díjról beszélt.

Az akkori országos rendőrfőkapitány a tiszalöki gyilkosság után - egységesítve a halálos áldozatokkal járó támadások ügyében 10-10, a sérüléssel nem járó támadásokban egy-egy millió forintos nyomravezetői díjat - 50 millió forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek.
Bencze József csak a 2009. augusztus 3-i kislétai gyilkosság után emelte fel ezt az összeget 100 millióra, és a bűncselekmény után 19 nappal fogták el a feltételezett elkövetőket Debrecenben. A HM belső vizsgálat lefolytatása után elbocsátotta H. Ernőt, de büntetőjogi felelőssége nem volt megállapítható.

A romagyilkosságok felderítésének titkosszolgálati hátterét vizsgáló tényfeltáró parlamenti munkacsoport azt állapította meg: a feltárt hiányosságokért, az érdemi munka elmaradásáért, az NBH rendeltetésszerű működésének hiányáért a hivatal akkori főigazgatóját, Laborc Sándort személyes felelősség, míg a rendellenes működésért Szilvásy György és Ficsor Ádám korábbi minisztereket politikai felelősség terheli.
(Vége)
(Forrás: barikad.hu 2012.08.02.)*B.Kiss-Tóth László