Lehető legszemléletesebb álcatörténettel hozza közel a ma közvéleményesen rossz szándékú alakváltó, ördögök fejedelme által megfertőzött emberi magatartást a valódi mondandó kendőzése kapcsán az örökös zakiri kísértés.
Loangoi kafferek (afrikai népfaj) parányi missziói egyháza szegénysége ellenére is több munkást; vallástanítót és evangélistát akart munkába állítani. Erről és az ördögről, az Álcák parancsnokáról, de facto a “főgonosz”-ról szól a történet. Ennek érdekében egybegyűltek és közösen kimondták, hogy félre tesznek minden bazárt, karácsonyi vásárt, hiú cécót és szinészkedést – ahogyan fogalmaztak. Ekkor nagygyűlést hirdettek, amelyen ki-ki maga ajánlja fel Isten országa szolgálatára a köteles hozzájárulását nyiltan, becsületesen. Három feltételben állapodtak meg: l. Mindenki ad. 2. Mindenki tehetsége szerint ad. 3. És mindenki jó kedvvel ad. A nagygyűlés megkezdődött. Zsúfolásig telt templomi közöség előtt az úrasztalánál helyet foglalt missiói bizottság elnök elé került Zakir, a gyülekezet nagyvagyonú egyháztanácsosa is. Az asztalra teszi adományát. Az elnök tisztelettudóan felveszi és visszaadja. Zakir megbotránkozik. Toporzékolva néz körül, magyarázatra várva. Az elnök nyugodtan megszólal: Testvér, ez így nem felel meg a második pontnak. Zakir pirulni nem tudván, néhány árnyalattal feketébb lesz Szenvedélyes, zavart taglejtésekkel nyúl zsebébe és kivág néhány súlyos aranyat. Az elnök azon mód visszautasítja. Kínos, visszafojtott csend. “Testvér, ez nem felel meg a harmadik pontnak.” Néhány perces izgalom, mozgás. Zakir erőt vesz magán: főuri tartozást ró le egyházával szemben. És sugárzó arccal, megbékélt, boldog hangon mondja: Elnök úr, Istennek hála, már összhangban vagyok mind a három ponttal…
Ugyan a tövisről nem szednek fügét (Luk.6:44/b), de van tövis, amely fügét terem - a “minden kárban haszon vagy” háttérhatalommal szembe szegülő ádáz és feszült küzdelem eredményeként. Az ördögök fejedelme, a legfőbb ördög:, maga a Sátán ma is azon fáradozik, hogy minél több áldozatot szerezzen a csábítás, ámítás, csalás és a legkorszerűbb sok-sok kisértés útján. Zászlaján ezt lobogtatja: irgalmat nem ismerünk, mert aki ellenünk támad, annak nem kegyelmezünk! “Álljatok ellen az ördögnek és elfut tőletek”- olvassuk Jabab 4:7-ben. Vajon ellene bírunk-e állni az ördögnek? Bizony aligha. Az ördög erősebb is, ravaszabb is, mint mi vagyunk. Emberismerete meg éppen páratlan. Tudja, hogy némelyekkel nem sokat kell teketóriázni, csak meg kell előttük csillogtatni valami kívánatos képet, egy kis lendületet adni nekik s mennek azok, mint a parancsolat, a legsötétebb bűnökbe. Vannak, akikkel csak finomabb formában lehet valamire menni, nagy bűnökre nem is hajlandók, de Isten kegyelmére sem vágyakoznak. Nem tudják, vagy nem hiszik, hogy aki a törvémy legkisebb pontját megsérti az egésznek megszegésében bűnös. Ezt az Írás mondja, viszont azt is mondja, hogy álljatok ellene az ördögnek. Kérdés az, hogy lehetséges-e ez egyáltalában? Föltétlenűl, de csak úgy, ha erősen és szorosam megfogjuk a kezét annak, aki az ördögnél is hatalmasabb, aki legyőzte a Sátánt s aki bennünket is diadalra vihet, - az Úr Jézusnak.
Csak a legegyszerűbb történetből is kiderül, - akár képletként kezelve, - mint a korábbit, hogy hogyan gyártják sorozatban ma is a “summus peccatorokat”(latin), a legfőbb bűnöseket. Még a háború előtt történt, egy házaspár kiadó szobájába új lakó költözött. Jómódú agglegénynek látszott. Lakásadóinak megmutatta jó csomó értékpapírját is, akik ettől a naptól kezdve figyelmességükkel és kedveskedéseikkel halmozták el. Kivált az asszony vette körül mindenképpen; még női becsületét is föláldozta, csak hogy a lakót minél jobban körmei közé kaparítsa. S ez sikerült is. A lakó végrendeletet tett, melyben mindenét szállásadóira hagyományozta. Ekkor a házaspár közös akarattal megfojtotta a lakót; úgy rendezték a dolgot, mintha ott öngyilkosság történt volna. A gonosztett azonban kiderült, a házaspárt elfogták. De még más is kiderült. A lakó részvényei hamisak voltak. Milyen jót nevethetett a Sátán ezeken a szegény, megcsalt, kifosztott emberi lelkeken…
Ilyen egyszerű a bűnbeesés.
A szöveg megállapítását végezte:
Pásztori Tibor Endre
