Világszínvonalról és magunkról a Barcelona-Manchester United döntő kapcsán
Nagyszerű foci volt! Jelezte, hol tart a világ, és hol tartunk benne mi, magyarok. Orbán megjelenése nem annyira a szerénység és a mértéktartás, hanem inkább az önmutogatás és a népszerűség hajhászás érzését keltette bennem. Vajon kinek tartotta fontosnak megmutatni magát? A világnak? Hisz' ki ismerné őt? Vagy inkább a honnak? Egy mérkőzésen, melyhez nemzeti érdek nem fűződött? Csak politikai? Netán' csökkenne a bizalom?! S a Wembley volna az ellenszer? Nem hiszem, hogy a kézfogás Messivel meggyőzné a munkanélkülit és a kilakoltatottat! Azt sem, hogy leszerelné az antiszociális politika miatti elégedetlenséget! Meglehet,kakukktojás-szerű jelenlétével inkább öngólt lőtt. Mert hiszen személyében szembesítette a hazai színvonalat a világéval. És nem csak a fociét. A kép lesújtó. Fájó, hogy ezt olyasvalaki dörgölte az ország orra alá, aki maga is tehet róla! Mentsvárunk Kassai volt. Azzal vált naggyá, s tett minket is azzá, hogy hagyta élvezni a nagyszerű játékot. Nem akart dirigálni, nem akarta magát előtérbe állítani, hanem segített, hogy a játékosok kihozzák magukból a legjobbat. Ez az igazi világszínvonal! Lehet tőle tanulni, miniszterelnök úr! Hiszen Kassaiban legszebb erényeink öltenek testet.
