angliai Sussex-i Egyetemnél működő Tavistock Intézet 1947-ben jött létre. Londonban is van egy központja a Royal Institute of International Affairs, az RIIA, azaz a Királyi Külügyi Intézet tulajdonában. A Tavistock Intézet hivatalosan független, non-profit szervezet, amely arra törekszik, hogy a társadalomtudományi kutatásokat ötvözze azok gyakorlati alkalmazásával. A Tavistock Intézet jelenteti meg havonta a Human Relations (Emberi Kapcsolatok) című lapot, és a közelmúltban egy új újságot is kiadott Evaluation (Kiértékelés) címmel.
Egy intézmény létrehozásánál mindig gondot okoz, hogy milyen kapcsolatban áll a kormányzattal, az ipari és kereskedelmi körökkel, az oktatási-kutatási intézményekkel, az adott országon belül és nemzetközi szinten. A Tavistock Intézetet az különbözteti meg élesen a többi hasonló kutató intézménytől, hogy gazdag alapítói jóvoltából anyagilag teljesen független és egész tevékenységét önmaga finanszírozza. Tehát nem részesül sem a kormányzat részéről, sem más forrásból támogatásban. Kutatási irányai és gyakorlata alapján pedig az akadémiai tudományos kutatóintézetek és a konzultációs vállalkozások közé sorolható. Kutatási területe felöleli az antropológiától, a közgazdaságon, a magatartás-kutatáson, politikatudományon, a pszichoanalízisen és pszichológián keresztül egészen a szociológiáig szinte az összes tudományos területet. A Tavistock Intézet eszmeisége, céljai, ideológiája már a múlt század elején megszületett. 1921-ben Bedford hercege és Tavistock őrgrófja épületet adott egy intézetnek, hogy az tudományos kutatómunkát végezzen azoknak a brit katonáknak a meggyógyítása érdekében, akiket sokkhatás ért az I. Világháború frontjain. A cél az volt, hogy megtalálják az emberi idegrendszernek azt a törési pontját, amely után az adott személy stressz hatására összeomlik. Ezt a kutatást a brit hadsereg pszichológiai hadviselési hivatala folytatta Sir John Rawlings Reese irányításával.
Az intézet első számú központja Londonban van. Történetében fontos szerepet játszott Sigmund Freud, aki az intézet szomszédságában telepedett le, amikor Angliába emigrált. Bonaparte hercegnő biztosított neki lakást a Maresfield Gardens-ben. A Tavistock kutatói úttörőmunkát végeztek a magatartás kutatásában a Sigmund Freud által kidolgozott elvek szerint. A Tavistock Intézet ma már egész hálózatot működtet, amely a University of Sussex-től az Egyesült Államok számos egyeteméig terjed. A Tavistock-hálózatba tartozik a san fransico-i Stanford Research Institute (Stanford Kutatóintézet); az Esalen Egyetem; az MIT (Massachusets Institute of Technology); a Hudson Institute; a Heritage Foundation; az amerikai főváros Georgetown városrészében működő Strategic and International Studies nevű intézet, ahol az Egyesült Államok külügyi tisztségviselőit, diplomatáit képzik ki. A Tavistock-hálózat szoros kapcsolatban áll a US Air Force Intelligence-szel (Egyesült Államok Légierejének Hírszerzésével), valamint a Rand Corporation és Mitre Corporation nevű kutató cégekkel. E vállalatok alkalmazottainak tanulmányokat kell végezniük a Tavistock-hálózathoz tartozó tanintézmények egyikében. A Tavistock-hálózatnak azonban olyan félig titkos, illetve zárt társaságok is a részei, mint amilyen a Mont Pelerin Society, a Trilaterális Bizottság, a Ditchley Foundation és a Római Klub.
A Tavistock Institute és hálózata fejlesztette ki azokat a tudat-befolyásoló és tudat-átalakító technikákat, amelyeket először a fogságba esett amerikai hadifoglyokon alkalmaztak a koreai háborúban. A Tavistock Intézetnek a tömeg ellenőrzésére kidolgozott kísérleti eredményeit széles körben kipróbálták az Egyesült Államokban. Ezt a kísérletezést sokan titokban végrehajtott és felháborító támadásnak tekintették az emberi szabadság ellen, mivel lélektani technikákkal megváltoztatja az emberi magatartást. E módszereknek a kidolgozása Kurt Lewin irányításával kezdődött a Tavistock Intézetnél 1932-ben. Lewin később - 1933-ban - állást vállalt a Harvard Egyetem pszichológiai klinikáján. Itt fejlesztették ki annak a propaganda-kampánynak az eszközrendszerét, amelynek a segítségével megváltoztatták az amerikai közvélemény beállítódását Németországgal szemben a II. Világháborút megelőzően. Franklin Delano Roosevelt 1938-ban titkos megállapodást kötött Churchillel, amelyben hozzájárult, hogy a brit Special Operation Executive befolyást gyakorolhasson az Egyesült Államok politikájára. Roosevelt William Donovan tábornokot küldte Londonba, mielőtt felállították az Office of Strategic Services-t, az OSS-t, a CIA elődjét. Mind az OSS, mind a CIA kezdettől fogva a Tavistock Intézet által kidolgozott irányelvek szerint végezte tevékenységét.
A Tavistock Intézetben készültek a polgári lakosság ellen végrehajtott tömegbombázások tervei, amelyeket a II. Világháború végén - Roosevelt és Churchill jóváhagyásával - lényegében kísérleti célokból hajtottak végre azért, hogy "megfigyeljék az emberek magatartását tömegterror esetén, azaz miként viselkednek a kísérleti személyek ellenőrzött, laboratóriumi körülmények között". A Tavistock Intézet és hálózata által kidolgozott technikák célja tudományos módszerekkel elérni az egyének ellenállásának a megtörését, pszichológiai erejének leküzdését azért, hogy az adott személy engedelmesen irányíthatóvá váljék. Minden olyan módszer kísérleti úton ki lett próbálva a Tavistock-hálózat kutatói részéről, amely alkalmas a családi struktúra lebontására, a rokoni kapcsolatok által képviselt értékek közömbösítésére, a vallási, hazafias kötődések fellazítására, a szexuális magatartás megváltoztatására. Kikísérleteztek olyan pszichoterápiás módszereket, amelyek alkalmasak a pszichés struktúrák destabilizálására. A kísérleti alanynak azt tanácsolják, hogy új magatartási mintákat sajátítson el. Ilyen lehet például az, ha az utódnevelés felelőssége nélküli rövid szexuális kapcsolatokat részesíti előnyben a szilárd, felelősségteljes, hosszantartó kapcsolatokkal szemben.
A Tavistock-hálózat befolyása ma olyan mértékű az Egyesült Államokban, hogy bizonyos életpályákon nem is lehetséges az előmenetel anélkül, hogy valaki ne szerezzen valamilyen végzettséget egyik vagy másik Tavistock intézményben. Henry Kissinger például Sir John Rawling-Reese tanítványa volt egy ideig. Dr. Peter Bourne, a Tavistock Intézet pszichológusa fontos szerepet játszott Jimmy Carter elnökségre való felkészítésében. Carter átment egy intenzív programon, amelyet Hyman Rickover tengernagy irányított Annapolisban. A faji integrációval való kísérletet az OSS munkatársa Ronald Lippert irányította, aki egyben a Közösségi Viszonyok Bizottságánál a gyermekképzés igazgatója. Ezt a programot azért dolgozták ki, hogy alkalmas legyen az önazonosság tudatának meggyöngítésére. A Stanford Kutató Intézeten keresztül a Tavistock-hálózat ellenőrzi a National Education Association-t (az Országos Nevelési Szövetséget). A Nemzeti Felkészítő Laboratóriumnál működő társadalmi kutatóintézet végzi a kormányzati és üzleti élet számára a vezető személyek pszichológiai képzését.
Egy másik jelentős Tavistock program az, amelyik a Pennsylvania Egyetemen a Wharton School of Finance-nál folyik. A Tavistock-hálózathoz tartozó intézmények stratégiájában és módszereiben kiemelkedő szerepe van a kábítószerek alkalmazásának. A hírhedt MK-Ultra program keretében a CIA gyanútlan munkatársain is kipróbálta az LSD hatását. Ezek a kísérletek számos CIA munkatárs halálával végződtek. Az amerikai kormánynak több millió dolláros kártérítést kellett eddig fizetnie az áldozatok családjainak, de a kísérletek kezdeményezőit és végrehajtóit nem vonták felelősségre. Ez a kísérleti program a Sandoz AG nevű svájci gyógyszergyárból indult ki, amelynek a londoni S.G. Warburg Co. nevű cég a tulajdonosa. Ez ugyanaz a Warburg család, amelynek az egyik tagja: Paul Warburg kulcsszerepet játszott a Federal Reserve System felállításában, s akinek a fia James Paul Warburg Roosevelt elnök tanácsadója volt. Paul Warburg testvére Max Warburg pedig az I. Világháború idején a német titkosszolgálatot irányította, a két világháború közötti időszakban pedig Hjalmar Schachtnak, a Bundesbank elnökének a munkatársaként a hitleri rendszer pénzügyeinek egyik legfőbb felelőse volt. James Paul Warburg volt az, aki létrehozta az Institute for Policy Studies nevű intézetet, többek között azért, hogy a kábítószer problematikával foglalkozzon. Ennek egyik következménye volt, hogy az LSD által befolyásolt ellenkultúra az 1960-as években az ún. diákforradalomhoz vezethetett, amely szintén - részben a CIA által 25 millió dollárral finanszírozott - nagyszabású kísérlet volt.
Az MK-Ultra programhoz kapcsolódott a Human Ecology Fund (Emberi Környezetért Alap). A CIA fedezte a Harvard Egyetemen a Dr. Herbert Kelman által irányított kísérleteket az emberi agy kontrolljáról. Az 1950-es években a CIA Kanadában is finanszírozta az ott folyó kísérleteket az LSD-vel. Dr. D. Ewen Cameron, a Kanadai Pszichológiai Társaság elnöke, és a montreal-i Royal Victorian Hospital igazgatója jelentős összegeket kapott a CIA-tól, hogy 53 betegen nagy adagokban próbálja ki az LSD alkalmazását és készítsen jelentést az észlelt reakciókról. Az egyik áldozat - egy kanadai parlamenti képviselő - felesége jelenleg perli azokat az amerikai cégeket, amelyek a CIA-nak a rendelkezésére bocsátották ezeket a drogokat. A CIA drogkísérleteire vonatkozó valamennyi feljegyzést meg kellett semmisíteni az MK-Ultra program vezetőjének az utasítására. A Tavistock Intézet kísérletei elsősorban azt célozták, hogy irányítottan elő lehessen idézni az idegrendszer ciklikus összeomlását. Ez önmagában a CIA által végrehajtott kísérletekben is tragikusan megnyilvánult. A Washington Post 1984. augusztus 20-án közli Emmett Tyrell cikkét, amelyben megállapítja, hogy az 1960-as évek következményeiként nőtt a törvénytelenségek, a bűnözés, a kábítószer-függőség, a segélyezésre való ráutaltság és a különböző lelki megbetegedések aránya.
A Politikai Tanulmányok Intézete (Institute for Policy Studies) társalapítója: Marcus Raskin volt a Ford Alapítvány elnökének, McGeorge Bundy-nak a protezsáltja. Bundy elintézte, hogy Raskint kinevezzék Kennedy elnök személyes képviselőjévé a Nemzetbiztonsági Tanácsba. McGeorge Bundy finanszírozta a Diákok a Demokratikus Társadalomért Mozgalmat (Students for Democratic Society), amelynek segítségével a CIA irányította és mindvégig az ellenőrzése alatt tartotta a kábítószerekkel folytatott kísérleteket.
A Tavistock Intézet hatmilliárd dolláros évi költségvetéssel alapítványok hálózatát működteti az Egyesült Államokban. Ez a hatmilliárd dollár az amerikai adófizetők pénzéből származik. A főbb intézmények közvetlenül a Tavistock Intézet ellenőrzése alatt állanak. A hálózathoz 400 kisebb intézet tartozik, amelyek keretében 3000 tanulmányi csoport és ún. "think-tank" (gondolati műhely) dolgozza ki azokat a programokat, amelyeket aztán az állami intézményrendszer és a közigazgatási bürokrácia végrehajt az új világrend bevezetésére az Egyesült Államokban. A Stanford Research Institute (Stanford Kutatási Intézet) a hozzácsatolt Hoover Intézettel évi 150 000 000 dolláros költségvetéssel működik, és 3300 alkalmazottat foglalkoztat. A két társintézet megfigyelési és adatgyűjtési programokat végez a Bechtel, a Kaiser és 400 másik nagyvállalat számára. Ezen túlmenően kiterjedt hírszerző-tevékenységet látnak el a CIA részére. A Stanford és a Hoover Intézet a két legnagyobb intézmény a nyugati partvidéken, amely támogatja az agyműködés és a lelki folyamatok ellenőrzését szolgáló kutatásokat, valamint a magatartás befolyásolásával foglalkozó tudományokat. A Tavistock Intézetből származó titkos instrukciók egyik legfontosabb továbbítója a Ditchley Foundation (Ditchley Alapítvány), amelynek igazgatója haláláig Cyrus Vance, a Carter-kormányzat külügyminisztere és a Rockefeller Alapítvány igazgatója volt. A Ditchley Foundation-t irányította Winston Lord, Kissinger belső munkatársa, aki később a rendkívüli befolyással rendelkező New York-i Council on Foreign Relationnek, a CFR-nek az elnöke lett. Winston Lord tagja a Bilderberg Csoportnak, valamint a Skull and Bones titkos társaságnak is. Felesége Bette Bao Lord is tagja a CFR-nek és a Bilderberg Csoportnak. Ezen kívül a Freedom House irányító testületének is az elnöke. Bette Bao Lord-nak kulcsszerepe volt a keresztény jobboldal manipulálásában a vallási üldözés témájának felhasználásával.
Az önálló gazdálkodó - fenyegeti az új világrendet
A Rockefeller Alapítvány egyik kevéssé ismert, de rendkívül fontos technikája az, amellyel a világ mezőgazdaságát tartja az ellenőrzése alatt. Igazgatója: Kenneth Wernimont, Mexikóban és a többi latin-amerikai országban olyan mezőgazdasági programokat indított be, amelyek a Rockefeller hálózat ellenőrzése alatt állanak. A cél a független mezőgazdasági vállalkozás felszámolása, mivel az önálló farmer komoly fenyegetést jelent az új világrendre. A farmer ki tudja elégíteni saját szükségleteit, mert termékét nemcsak a közvetítő-közegként szolgáló pénzre, de más árura is át tudja cserélni, és ez rendkívül nagy önállóságot biztosít számára. Lehetővé teszi, hogy adott körülmények között ne vegyen fel kényszerhiteleket, és így felszabadítsa magát a kamatfizetési kényszer alól. Az új világrend számára viszont a legfontosabb, hogy a magán-pénzmonopólium totálisan érvényesülhessen. Mindenki rá legyen kényszerítve arra, hogy hiteleket vegyen fel a pénzmonopóliummal rendelkező nemzetközi pénzügyi közösségtől, és így annak állandó adófizetője legyen kamatfizetés formájában.
(A pénz uralmát jelentő új világrendben pénzgazdaság működik, ezt Arisztotelész krematisztikának nevezte, hogy megkülönböztesse a szükségletekre termelő valódi közgazdaságtól, az ökonomiától. A krematisztika célja, hogy a pénzből még több pénzt lehessen előállítani. Az új világrendben, az egyébként értéktelen, de szükséges gazdasági közvetítő közeg: a pénz, teljesen kikerül az államok és a népszuverenitás ellenőrzése alól, és a nemzetközi pénzügyi közösség magán-monopóliumaként működik. A cél az, hogy mindenki rá legyen kényszerítve hitelfelvételre és élete végéig el legyen adósítva. Ily módon folyamatosan kamatfizetésre, azaz a nemzetközi pénzügyi közösségnek magánadó fizetésére kényszerül. Az adó és a kamat egyformán közpénz, mert a termelőgazdaságban dolgozók munkájából származik, onnan van kihasítva. A közhatalom - azaz az állam által - elvont rész az adó. Az állam adóztatási monopóliummal rendelkezik és így megteheti, hogy elvegye polgárai jövedelmének egy részét a közteherviselés céljára. De a nemzetközi pénzügyi közösség is szedi a maga számára a privát adót. Ez a magánadó: a kamat. Mivel a pénzügyi közösség nem rendelkezik adóztatási jogokkal ahhoz, hogy ő is adót szedhessen, a pénzrendszert magánellenőrzés alá kellett vennie és a pénz, mint közvetítőközeg előállításának a jogát, a saját magánmonopóliumává kellett tennie. Szükséges még a magánpénzrendszer működtetéséhez, hogy mindenki: a kormányok, a vállalatok és a polgárok egyaránt folyamatosan hitelfelvételre kényszerüljenek. Véglegesen el legyenek adósítva, és így folyamatosan kamatfizetésre legyenek kényszerítve. Amikor tehát politikusok és újságírók számon kérik, hogy mi történik az adófizetők által befizetett közpénzzel, akkor nemcsak arról kellene számot adni, hogy mi történik az állam által adó formájában elvont közpénzzel, hanem arról is számot kellene adni, hogy mire fordítják a szervezett magánhatalom által kamat formájában elvont közpénzeket is. Adó és kamat egyformán közpénz. Mindkettő az érték-előállító - termelőmunkát végző - dolgozóktól származik.)
A kétpólusú társadalom bolsevik és pénzuralmi változata
A bolsevik rendszer a háttérhatalom egyik világtörténelmi kísérlete volt a kétpólusú rendszer kialakítására. A kétpólusú rendszer azt jelenti, hogy az egyik oldalon van a pénzügyi-gazdasági és politikai hatalommal rendelkező integrált hatalmi elit, a másik oldalon pedig a függőhelyzetűek, egyrészt a bérből és fizetésből élők, másrészt a segélyre szorulók. A fő veszélyt a gazdaságilag önálló és saját véleményalkotásra képes középosztály képezi, mert ez meg tud állni önállóan a lábán és ezért veszélyt jelent a hatalmi elit uralmára. Ez volt az oka annak is, hogy amikor a bolsevik rendszer, különösen annak sztálinista szakaszában, teljes ellenőrzése alá akarta vonni a társadalmat, háborút kellett indítania saját parasztjai ellen, akiket kulákoknak nevezett. Sztálin parancsot adott a politikai rendőrségnek, hogy kobozza el a kulákok élelmiszereit és állatait. Így akarta őket kiéheztetni és megtörni. Ma már ismertek a tények, hogy mintegy kilencmillió - főleg ukrán - paraszt veszítette életét. A számokon egyes kutatók még vitatkoznak, de az így tudatosan éhhalálba küldöttek száma tízmillió körül mozog.
Ennek az írásnak nem témája levezetni, hogy a nemzetközi pénzoligarchia irányítása alatt álló háttérhatalom miért segítette hatalomra Oroszországban a bolsevikokat, és hogyan tartotta ellenőrzése alatt a továbbiakban is - közvetett módszerekkel - a Szovjetuniót irányító új uralkodó elitet. (Ezek kifejtése megtalálható a Leleplező korábbi számaiban.) A bolsevik párt természetesen magát a munkások és parasztok pártjának nevezte, mégis megsemmisítette vagy szolgaságba taszította parasztok és munkások millióit. Minden totális rendszer ellenségének tekinti a saját lábán megállni képes földművelőt, amely nem függ a kénye-kedvétől. A kibontakozó új világrendben úgy alakították át a mezőgazdasági viszonyokat a háttérhatalom hegemóniája alá került világrégiókban, hogy a szabad farmereknek legyen elég vásárlóerejük ahhoz, hogy a mezőgazdasági üzemeik működtetéséhez szükséges ipari javakat beszerezhessék. Így a földművelők is rászorultak közvetítő-közegre, a pénzre, s a farmerek is sebezhetővé váltak az uzsorás hitelezés miatt, mert a kamatok manipulálása révén és az eladósítással most már bármikor csődbe lehet juttatni őket.
Az Egyesült Államokban, vagy Latin Amerikában nem a bolsevik politikai rendőrség kényszeríti a földművelőket, hogy adják át gazdaságaikat, földjeiket az uralkodó elitnek, ahogy az az 1930-as években Sztálin parancsára a Szovjetunióban történt. Ezekből az orosz és ukrán parasztoktól elvett földekből hozta létre bolsevik diktatúra a kényszer-kollektivizálással a kolhozokat és a szovhozokat. Az Egyesült Államokban viszont az uralkodó elit pénzügyi eszközökkel éri el azt, hogy a szabad farmerek, miután tudatosan csődbe juttatták őket, felszámolják gazdaságaikat, és átadják a bankok és korporációk tulajdonában lévő hatalmas méretű gazdaságoknak. Ezeket nem kolhozoknak és szovhozoknak hívják, de ugyanúgy a korlátlan hatalommal rendelkező uralkodó elit vagyonát képezik.
A Tavistock-hálózathoz tartozó Brookings Intézet és más alapítványi agytrösztök által kidolgozott monetáris programokat hajtotta végre a nemzetközi pénzügyi közösség magántulajdonában lévő, és az Egyesült Államok központi bankjának szerepét betöltő kartell a Federal Reserve System is. A FED pénzügyi-hitelezési politikájával annyira eladósította az amerikai farmereket, hogy azok lényegében hasonló tragikus sorsra jutottak, mint orosz és ukrán társaik a sztálinista Szovjetunióban.
Az alapítványi agytrösztök valódi funkciói
Ha az amerikai polgárok fokozatosan megismerik a Tavistock-hálózathoz tartozó alapítványok - és az alapítványok által pénzelt gondolati műhelyek - igazi feladatait, akkor meg fogják érteni azt is, hogy miért olyan magasak a kamatlábak, s miért kell magas adókat fizetniük. Megértik majd a családok szétesésének a folyamatát, az egyházak szerepének az elfajulását, és azt is, hogy az egyetemek miért alakultak át a CIA-t kiszolgáló kutatóintézetekké és a diákokkal való kísérletek színhelyeivé. Azt is meg fogják érteni, hogy a kormányzati folyosók miért lettek a nemzetközi titkosszolgálatok, a hírszerzés és az intrika csatornáivá. Az is majd megvilágosodik, hogy a szövetségi kormányzat irányítói és bürokratái miért döntenek oly gyakran az érdekei ellen. Az olyan ügynökségeknek, mint az FBI (Szövetségi Nyomozóiroda), a CIA (Központi Hírszerzési Ügynökség) és az új Belbiztonsági Hivatalnak azért kell háborút indítaniuk a polgárok ellen, hogy megvalósítsák az alapítványi agytrösztök által kidolgozott programokat. Ezek az alapítványok egyébként szinte kivétel nélkül megszegik a saját alapszabályaikat, amelyek arra kötelezik őket, hogy jótékonysági tevékenységet folytassanak. Az alapítványok nem adnak támogatást anélkül, hogy az ne szolgálná valamilyen módon az általuk támogatott politikai célt. A Tavistock-hálózathoz tartozó Heritage Alapítványnak, pl. a szemére vetették, hogy legalább két KGB ügynök dolgozik a kutatói körében. A Heritage Foundation ezt a vádat soha nem cáfolta. Már 1917-ben az Oroszországban működő vöröskereszt misszió munkatársai is hivatásos hírszerzők voltak, és nem jótékonysági munkát végeztek a vöröskereszt számára.
Az alapítványok és az adómentesség
Az alapítványok kizárólag azért kapnak felmentést az adófizetés alól, mivel azt állítják, hogy jótékonysági tevékenységet folytatnak és a társadalom számára fontos szociális munkát végeznek. Eddig azonban egyetlen egyszer sem vizsgálta meg az Egyesült Államok törvényhozása - a Kongresszus - azt, hogy pontosan milyen vagyonnal, milyen jövedelemmel rendelkezik a több ezer alapítvány, ténylegesen kik az irányítói, milyen módon tulajdonosai a keresztbe-tulajdonlás segítségével egymásnak, és mire fordítják óriási jövedelmüket. Az alapítványok valójában hatalmas, rejtőzködő gazdasági vállalkozások. Az alapítványok áttekinthetetlen összefonódása sérti az amerikai alkotmány rendelkezéseit. Erre az összefonódásra jó példa az, amit Daniel Coit Gilman hajtott végre, amikor egyesítette a Peabody Found-ot és a John Slater Found-ot, és ezzel létrehozta a General Education Board-ot, amelynek a jelenlegi neve Rockefeller Alapítvány. Ugyancsak Gilman volt az, aki bejegyeztette a Russel Trust-ot még 1856-ban, amely a Skull and Bones nevű titkos elit szervezet egyik fedőszerve. Ugyancsak részt vett Gilman a Carnegie Intézet létrehozásában Andrew Dickson White-al a Russel Trust-tól és Frederic A. Delano-val. Ez utóbbi a ma is fontos szerepet játszó Brookings Intézetnek volt a megalapítója, továbbá ő hozta létre a Carnegie Endowment for International Peace (Carnegie Alapítvány a nemzetközi békéért) nevű szervezetet. Gilman az ugyancsak fontos szerepet játszó Russel Sage Foundation-t Cleveland H. Dodge-al, a National City Bank egyik vezetőjével együtt szervezte meg. Ezek a felsorolt alapítványok mind szorosan kapcsolódnak az Egyesült Államok pénzrendszerét irányító magánkartellhez, a Federal Reserve Systemhez. Vagy valamennyien a Tavistock-hálózat részei, vagy e hálózat keretében dolgozzák ki döntéseiket.
A Tavistock Intézetnek - illetve előd-szervezeteinek - szerepe volt a War Industries Board of World War I (Az első világháború hadiipari testülete), valamint az OSS, a második világháború alatt működő hírszerző szervezet és utódja, a CIA létrehozásában. Ugyanezek az intézmények szoros kapcsolatban álltak az American International Corporation-nal (Amerikai Nemzetközi Részvénytársaság), amelyet kifejezetten abból a célból hoztak létre, hogy ösztönözze és finanszírozza a bolsevik forradalmat Oroszországban, támogassa a New Yorkból Oroszországba átirányított Trockijt és forradalmár társait. Delano egyébként a nagybátyja volt annak a Franklin Delano Rooseveltnek, aki 1933-tól 1945-ig az Egyesült Államok elnöke volt, előzőleg pedig négy éven át New York állam élén állt, mint kormányzó. Delano 1914-ben tagja volt a Federal Reserve System-et irányító első testületnek is. A Delano család egy másik tagja alapította az amerikai főváros tekintélyes jogi vállalatát a Covington and Burling-et. A Delanok az új világrend uralkodó családjai közé tartoznak, és származási vonalukat vissza tudják vezetni közvetlenül orániai Vilmosra, aki Anglia uralkodójaként engedélyezte a Bank of England-nek, a FED mintájául szolgáló angol központi banknak a létrejöttét.
(Csak az összefüggések jobb megértése érdekében jelezzük, hogy a központi bankokat azért hozták létre a jelenlegi nemzetközi pénzügyi közösség elődjének számító nagy nemzetközi pénzdinasztiák, hogy a gazdasági élet közvetítésére szolgáló pénz kibocsátása és kikölcsönzése, azaz a pénzteremtés, a hitelezés és a kamatszabályozás az állam kezéből magánkézbe kerüljön. Az állam helyett most már a központi bankok gyakorolják ezeket a monetáris felségjogokat. A központi bankok pedig kivétel nélkül mind a pénzdinasztiák ellenőrzése alá kerültek. Az Egyesült Államokban ez a FED-nek - a 100%-osan magántulajdonban álló magánkartellnek - a létrehozásával ment végbe. A FED 1913-ban az amerikai alkotmánnyal ellentétesen magánellenőrzés alá vette az Egyesült Államok pénzkibocsátását és egész pénzrendszerét.
A rendszerváltással ugyanez történt Magyarországon. A pénzrendszer magánosítása 1982-ben vette kezdetét, amikor Magyarországot az akkori - már nyugat felé orientálódó - pártállami elit egy része beléptette a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba. A folyamat a kettős bankrendszer létrehozásával és a Magyar Nemzeti Bankról szóló, azóta többször módosított 1991. évi LX. számú jegybanktörvény elfogadásával fejeződött be. A központi bank monetáris hatáskörébe többé sem az országgyűlés, sem a kormány nem szólhat bele, az ma már teljesen független a tulajdonosától, a magyar államtól. Az MNB ténylegesen a nemzetközi pénzügyi közösség, a Bretton Woods-i pénzintézetek, valamint a baseli Nemzetközi Fizetések Bankja alárendeltségébe került. Magyarországon sincs többé közpénzrendszer, helyébe magánpénzrendszer lépett, ahol a pénzvagyon-tulajdonosok állítják elő a gazdasági élet közvetítő közegét, a pénzt és adják oda magas kamatért használatra az államnak és a gazdasági élet szereplőinek.
Ezt a közvetítő közeget az állam maga is előállíthatná és a termelő gazdaság rendelkezésére bocsáthatná csupán a költségeit fedező minimális díj ellenében. Ezt azért nem teheti, mert a nemzetközi pénzügyi közösség beépített kapcsolatrendszere révén elérte, hogy a magyar állam ezt megtiltsa önmagának. Monetáris jogait át kellett adnia az ellenőrzése alatt többé nem álló MNB-nek. Így jött létre Magyarországon a pénzgazdaság alapját képező kamatszedő magánpénzrendszer, amelynek révén évente ma mintegy 8 milliárd dollárt át kell adni a nemzetközi pénzügyi közösségnek a pénz használatáért, hozam, kamat és adósságszolgálat formájában. Ezt a kitérést azért tettük, mert a Magyarországon kialakult helyzet valójában egy csaknem 200 éves nemzetközi folyamatba illeszkedik, amelynek célja olyan új világrend kialakítása, amelyben a nemzetközi pénzügyi közösség uralkodik a választott parlamentek és kormányok felett úgy, hogy erről a lakosságnak nincs tudomása.)
A Tavistock Intézet hálózatához tartozó intézmények Amerikában
A Planning Research Corporation, az Arthur D. Little, a G.E. "TEMPO", valamint az Operations Research Inc. ahhoz a mintegy 350 vállalathoz tartozik, amelyik kutatómunkát végez és felméréseket folytat, valamint ajánlásokat készít az amerikai kormány számára. Valamennyien annak a hálózatnak a részei, amelyet Eisenhower elnök azért nevezett veszélyesnek a közélet számára, mert a tudományos-technológiai elittől teszi függővé a politikai döntéshozatalt.
A Brookings Intézet az országos szintű feladatok kutatásával foglalkozik. Ez a gondolati műhely készítette el Hoover elnök programját, dolgozta ki Franklin Delano Roosevelt "New Deal"-jét, a Kennedy kormányzat "Új Frontok" nevű politikai kurzusának a tervezetét, valamint Johnson elnök "Great Society" (Nagy Társadalom) néven meghirdetett kampányát. A Brookings Intézet - a háttérhatalom egyik legfontosabb agytrösztjeként - az elmúlt 70 évben lényegében előírta az Egyesült Államok kormányának az általa elkészített tervezetekkel, javaslatokkal, hogy az milyen politikát folytasson.
Egy másik agytröszt, a Hudson Intézet, az amerikai polgárok személyiségének a befolyásolására végzett fontos kutatásokat. Irányíthatóvá tette a háttérhatalom számára az amerikaiak reagálását a politikai és társadalmi eseményekre. A kidolgozott technikákkal szabályozni lehetett, hogy az amerikaiak miről mit gondoljanak, és a választások alkalmával kikre szavazzanak. A Hudson Intézet jelentős befolyást gyakorolt a védelmi politikára és az egykori Szovjetunióval való kapcsolatok alakítására is. Kutatói programjának többsége szigorúan titkos volt, és ma is az. A Hudson Intézet a vietnami háború idején, pl. azt javasolta, hogy építsenek sáncoló vizesárkot Saigon körül. Ezt az intézetet joggal lehet a Háromszázak Bizottsága agymosással foglalkozó szakosított intézményének minősíteni. Legnagyobb megrendelője és finanszírozója ma is a Pentagon, amely a polgári védelem, a nemzetbiztonság, a katonapolitika és a fegyverzetellenőrzés kérdéskörében végeztet előkészítő munkálatokat a Hudson Intézettel.
A Hudson Intézet dolgozta ki a "GOALS 2000" (A célok 2000-ben) nevű programot. Ez az agytröszt készítette el a vallási üldözéstől való mentességre vonatkozó törvény tervezetét, amely 1998-ban "International Religious Freedom Act" (Nemzetközi Vallásszabadsági Törvény) néven került be az Egyesült Államok törvényei sorába. Ez a jogszabály előírja olyan szövetségi bizottság felállítását, élén egy különleges megbízatású nagykövettel, amely ellenőrzi a vallásokat az ENSZ alapokmánya és a nemzetközi büntetőbíróság fennhatósága alatt.
A Tavistock-hálózat az agymosás technikájának a kidolgozására hozta létre a National Training Laboratories-t, az NTL-t (Szövetségi Képzési Laboratóriumokat) 1947-ben. A Maine államban lévő Bethel-ben felállított intézet célja az volt, hogy továbbfejlessze a Tavistock Intézetben kidolgozott módszert a kormányzat, a nevelésügy, a pénzintézetek és a korporációk élén álló vezetők befolyásolására. Az NTL rávette a kiszemelt vezetőket, hogy maguk is szervezzenek ilyen Tavistock-csoportokat, illetve, hogy az általuk vezetett szervezetek alkalmazzanak a Tavistock tudatbefolyásolási technikáira kiképzett szakembereket. Az NTL kutatási programok részleteiből kiderül, hogy a pszichológiát a Tavistock-hálózat által átdolgozva alkalmazták. Ez az átértelmezett pszichológia az, amit csoportdinamikának neveznek, és amelyet a német származású Kurt Lewin fejlesztett ki. Kurt Lewin a Tavistock agytrösztjéhez tartozott, és - mint már utaltunk rá - az 1930-as évek elején vándorolt ki az Egyesült Államokban, ahol megalapította diákjaival a Szövetségi Képzési Laboratóriumot.
A Kurt Lewin által kidolgozott technika szerint, a tudatbefolyásolásra kiszemelt csoport tagjait egy vezető úgy manipulálja, hogy a különböző társadalmi hátterű, és képzettségű csoporttagok konszenzussal jussanak egyező véleményre, és ennek révén alakítsanak ki új csoportidentitást, csoport önazonossági-tudatot. A folyamat kulcsfontosságú része olyan ellenőrzött környezetnek a létrehozása, amelyben tervezetten stresszhatásnak teszik ki a kísérleti alanyokat. Ezeknek a "viszályt okozó ellentéteknek" nevezett stresszhatásoknak az a céljuk, hogy megtörjék az egyén meglévő értékrendszerét, szilárdnak tartott orientációs keretét. A csoporttagok egymásra gyakorolt nyomását kihasználva ugyanis meg lehet ingatni a kísérleti alanyt, és el lehet érni, hogy fokozatosan más értékrendszerrel bíró új személyiségre tegyen szert. A kísérlet résztvevői nem szívesen vallják be, hogy csoportnyomásra megváltoztak. Ily módon az agymosott személy úgy válik új tudattal és személyiséggel rendelkező emberré, hogy nincs tisztában azzal: mi is történt vele valójában?
Ugyanezt a módszert alkalmazzák bizonyos módosításokkal az ún. "sensitivity group"-oknál (fogékonyságot növelő csoportoknál) vagy még szélsőségesebb esetekben a "rock-drug-sex" ellenkultúra különböző formáinak a terjesztésénél, az ún. "touchy-feely group"-oknál (fizikai érintésre való érzékenységet vizsgáló csoportoknál). Ezeket 1960-tól népszerűsítette az Esalen Institute (Esalen Intézet), amely az NTL segítségével jött létre. Az 1950-es évek közepétől az NTL elérte, hogy az Egyesült Államok nagyvállalatai vezető beosztású alkalmazottaiknak a többségét alávessék ilyen tudatátalakító-agymosó programoknak. Egyidejűleg hasonló programokat szerveztek a Külügyminisztériumban, a Haditengerészeti Minisztériumban, a Nevelésügyi Minisztériumban és a szövetségi kormányzat más főhatóságainál is. A kutatók nem tudják pontosan, hogy az amerikai közigazgatás és magánszektor hány vezetője ment keresztül ezen az agymosási folyamaton az elmúlt negyven évben az NTL-nél, közelebbről az NTL Institute for Applied Behaviour Sciences-nél (az Alkalmazott Magatartási Tudományok Intézeténél), amely a Virginia államban lévő Rossly-ban van. Hasonló tudatbefolyásoló programok zajlottak le az Egyesült Államok nyugati partvidékén a Csoportfejlődés Nyugati Képzési Laboratóriumaiban. A kutatók e programok résztvevőinek számát több milliónyira becsülik.
Az egyik ilyen csoport, amely átment ezeken a kísérleteken az 1950-es években, a National Education Association (Szövetségi Nevelési Egyesület), a NEA vezetősége volt. Ez az Egyesült Államok legnagyobb pedagógusokat tömörítő szövetsége. Ennek következtében a NEA gondolkodásmódját a Tavistock elgondolások szerint alakították át, az NTL segítségével. 1964-ben az NTL a NEA közvetlen részévé vált, és létrehozta a pedagógus-szövetség valamennyi csoportjánál és tanácskozásánál a maga külön kirendeltségét. Az Egyesült Államok Nevelésügyi Minisztériumának finanszírozásával az NTL Intézet dolgozta ki az Amerika általános- és középiskoláiban oktató tanárok képzését szolgáló programokat. Az NTL beleszólt a nevelési reform tartalmi kérdéseibe is.
Az International Institute for Applied Behaviour Sciences (az Alkalmazott Magatartástudományok Nemzetközi Intézete) olyan agymosó központ, ahol mesterséges sokkhatásokkal edzik a résztvevőket. Az egyik gyakorlat során a kísérleti alany arra kényszerül, hogy a legkülönbözőbb rosszindulatú vádaskodásokkal szemben védekezzen. A Szövetségi Nevelési Egyesületben az NTL-é a legnagyobb pedagógus-csoport. Ez a csoport hivatalosan elutasítja a faji megkülönböztetést, ugyanakkor az NTL - a NEA-val közösen - olyan javaslatot készített, amely elkülönítené a nehezen képezhető gyerekeket a jobb képességűektől, és a pénzügyi alapokat aszerint osztanák el, hogy mekkora számú nehezen képezhető gyereket különítettek el a normálisnak nevezhető diákoktól. Ezt a javaslatot végül is elutasították.
A Pennsylvania amerikai tagállamban lévő Wharton School of Finance and Commerce alapítója Eric Trist, a Tavistock agytrösztjének egyik meghatározó személyisége. A Wharton Egyetem a magatartás-kutatás tekintetében a Tavistock-hálózat egyik legfontosabb része. Ezen az egyetemen tanultak azok, akik később a multinacionális cégek meghamisított könyveléseit is készítették és készítik. Ezekre a módszerekre nagy kereslet volt, különösen az 1991. utáni években, amikor milliós nagyságrenddel többen voltak munkanélküliek, mint ahogyan azt az amerikai Munkaügyi Minisztérium statisztikái tartalmazták. A Wharton-ban kidolgozott ECONOMETRIC MODELING egyike a "300-ak Bizottsága" által tulajdonolt vállalatoknál használt módszereknek az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is. De ezeket a módszereket használja a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, az ENSZ, a FORD Alapítvány, a Pentagon, az amerikai postaszolgálat és az Igazságügyi Minisztérium is. A Wharton által készített tanulmányok közül kiemelkedik "The Human Meaning of Social Change" (A társadalmi változások emberi jelentése), a "Youth in Transition" (Átalakuló ifjúság) és a "How Americans View Their Mental Health" (Hogyan tekintenek az amerikaiak lelki egészségükre?).
(Az ECONOMETRIC MODELING a gazdaság olyan formalizált matematikai modellje, amelynek paramétereit ökonómiai módszerekkel becslik. Az ökonómia pedig a statisztikának az az ága, amely közgazdasági hipotézisek tesztelésével, és gazdasági paraméterek (pl. fogyasztási hajlandóság) becslésével foglalkozik.)
A Jövőkutató Intézet a Tavistock-hálózathoz tartozó nem tipikus intézmény, mert a FORD Alapítvány finanszírozza, de hosszútávú prognózisait a gondolati műhelyek anyaintézetéből, azaz a Tavistock Intézetből kapja. A Jövőkutató Intézet (Institute for the Future) azokat a fejlődési alternatívákat vetíti ki az eljövendő ötven évre, amelyekről azt feltételezi, hogy majd realizálódnak a valóságban. Az ún. "DELPHI PANELS" (Delphi Vitafórumok) döntenek arról, mi tekinthető normálisnak és mi nem. Ennek alapján elkészülnek azok az ajánlások, javaslatok, amelyek célja, hogy a kormányzat döntési helyzetben lévő bürokratáit a háttérhatalom számára kívánatos irányba befolyásolják. Ilyen befolyásolásra jó példa az, ahogyan a kormánynak fel kell lépnie a társadalmi engedetlenséget hirdetőkkel szemben. Engedetlen polgárok lehetnek azok a hazafias amerikaiak, akik követelik a sávosan növekvő adózás eltörlését, vagy azok a csoportok, amelyek ragaszkodnak a fegyverviselés alkotmányos jogához.
A Jövőkutató Intézet ajánlotta az abortusz liberalizálását, a kábítószer-fogyasztás megkönnyítését, továbbá azt, hogy azok az autók, amelyek lakott területre behajtanak, útvámot fizessenek. Ők kezdeményezték a születésszabályozás oktatását a nyilvános iskolákban, a lőfegyverek hivatalos regisztrációját. Javasolták, hogy a kábítószer fogyasztása bűncselekmény helyett csak kihágás vagy szabálysértés legyen. Síkraszálltak a homoszexualitás legalizálásáért. Rokonszenvesebb az a javaslatuk, hogy a tudományos teljesítményt nyújtó diákok kapjanak anyagi ellenszolgáltatást. Viszont a Szovjetunióra emlékeztet az a javaslatuk, hogy osszák be sávokra, s így ellenőrizzék az egyes tagállamokat állambiztonsági szempontból. Javasolták, hogy részesüljenek jutalomban azok a családok, amelyek alkalmazzák a születésszabályozást. A legárulkodóbb azonban az a javaslatuk, hogy hozzanak létre az új vidéki településeken a koncentrációs táborokhoz hasonló létesítményeket. A kutatók egy része megállapította, hogy ezek közül a célok közül több már meg is valósult.
Politikai Tanulmányok Intézete
Az IPS (Institute for Policy Studies) létrejötte óta befolyásolta és időszakonként újra meghatározta az Egyesült Államok külpolitikai és belpolitikai stratégiáját. Az IPS-t James P. Warburg és a Rothschild dinasztia befolyása alá tartozó pénzügyi, gazdasági és tudományos intézetek támogatták. Ebbe a hálózatba tartozik az Ipari Demokrácia Ligája, amelynek a vezetőségében helyet foglal Jeane Kirkpatrick, aki korábban az Egyesült Államok ENSZ nagykövete volt. Ide tartozik Irwin Suall az ADL-től (Anti Defamation League - Rágalmazás Elleni Liga); Eugene Rostow, az Egyesült Államok vezető fegyverkorlátozási diplomatája; Lane Kirkland szakszervezeti vezető; valamint Albert Shanker. A Politikai Tanulmányok Intézetével szorosan együttműködik az Egyesült Államok Tudományos Akadémiája, az Egyházak Országos Tanácsa, az amerikai szárazföldi haderő, a Külügyminisztérium, a Haditengerészet és a Pénzügyminisztérium.
A Rand Kutató- és Fejlesztő Korporáció
A Rand Corporation kétségtelenül a leghűségesebben követi a Tavistock Intézet iránymutatását és ez a RIIA-nak, (Royal Institute of International Affairs - a Külkapcsolatok Királyi Intézete) a háttérhatalom legfőbb angliai koordinációs központjának az eszköze arra, hogy ikerintézményével, a New York-i Külkapcsolatok Tanácsával, a CFR-rel, ellenőrizze és irányítsa az Egyesült Államok kül- és belpolitikáját minden szinten. A Rand Corporation által kidolgozott programok közé tartozik az ICBM (Intercontinental Ballistic Missile - Interkontinentális Rakétaprogram) kidolgozása; az amerikai külpolitika elemzése és stratégiai döntéseinek előkészítése; az űrkutatási program beindítása; a nagy világcégek gazdasági elemzése és több száz katonai projekt elkészítése a hadsereg, valamint hírszerzési stratégia kidolgozása a CIA részére. Ez utóbbi esetben a CIA elsősorban az olyan tudatbefolyásoló kábítószerek tekintetében kapott tudományos támogatást a Rand Corporation-től, mint a peyote-vel (dél-amerikai kaktuszból kinyert hallucinációt okozó alkaloida) és az LSD-vel kapcsolatos kísérletek. Elsőssorban az MK-Ultra - nagyrészt titokban folytatott - kísérletekre utalunk, amelyek húsz éven át tartottak.
Herman Kahn, a Hudson Intézet alapítója, hozta létre a Rand Corporation-t is. B. K. Eakman írja abban a kézikönyvben, amelyet a Rand Corporation készített az Egyesült Államok kormánya számára a tudati beállítódás megváltoztatásának a technikáiról:
"A "Training for Change Agents" (A tudat-átalakítást végző személyek képzése) program keretében az Egyesült Államok Oktatási Minisztériumának a megbízásából a Rand Corporation hét kötetnyi tanulmányt rendelt a magatartás befolyásolását végző kutatóktól. A tanulmányok feltárták az egyének értékrendszerének fellazítását, lecserélését és az új értékrendszer rögzítését célzó módszereket. E kézikönyv célja az volt, hogy a hatóságok a potenciálisan veszélyes csoportokat és politikai szervezeteket engedelmes, "fejbólintó-János"-ként viselkedő emberekké, illetve testületekké alakítsák át, a "Delphi-technika" alkalmazásával."
A Rand Corporation ügyfelei közé tartozik - többek között - az AT&T, az Egyesült Államok legnagyobb kommunikációs vállalata; a Chase Manhattan Bank (illetve utódintézete); az IBM; a Nemzeti Tudományos Alap; a Republikánus Párt; a TRW nevű kommunikációs óriáscég; az Egyesült Államok Légiereje; az Egészségügyi Minisztérium és az Energiaügyi Minisztérium. Szó szerint több ezer rendkívül fontos vállalat, kormányzati intézmény és társadalmi szervezet veszi igénybe a Rand Corporation szolgálatait. Felsorolásuk meghaladja e tanulmány kereteit, de felsorolásukra nincs is szükség. A Rand Corporation-nek van egy olyan tanulmányi csoportja is, amelyik a nukleáris háború lehetséges időpontját és kimenetelét méri fel. A különböző alternatívák számára forgatókönyveket dolgoz ki, amelyeket a saját kutatási eredményei alapján készít el. A nagybefolyású kutatóintézet történetében volt egy olyan időszak, amikor azzal vádolták, hogy a Szovjetunió számára kidolgozta azokat a feltételeket, amelyekkel térdre kényszerítheti az Egyesült Államok kormányát. Olyan komoly volt ez a vád, hogy még a washingtoni Szenátus is foglalkozott vele, amikor Symington szenátor a kérdést az amerikai törvényhozás elé vitte. A Rand Corporation azonban a mai napig a háttérhatalom központi agytrösztjének, a Tavistock Intézetnek a legfontosabb amerikai kiszolgálója, és fő funkciója az agymosási technikák elterjesztése.
A különböző neveket viselő kutatóintézeteket a UNIFORM LAW FOUNDATION (az Egységes Jog Alapítvány) támogatja. Ennek az Alapítványnak az a célja, hogy a gyakorlatba átültesse, és a gazdasági-kereskedelmi-
A Tavistock-hálózat és a Római Klub
A Római Klubnak - neve dacára - nem sok köze van az olasz fővároshoz, a Vatikánhoz vagy a katolikusokhoz. Tagjai nagyrészt az ún. "fekete nemesség" kékvérű családjaihoz tartoznak. Kiegészül a tagság az angolszász világ tizenhárom legbefolyásosabb dinasztiájával. Úgy is nevezhetnénk, hogy a Római Klub egy euró-atlanti gigantikus think-tank, az illuminátus pénzoligarchia tudományos kérdések és stratégiák kidolgozására rendelt szakosított intézménye. Amikor napirendre került az új világrend gyakorlati megvalósítása, akkor a Római Klub alapítója és első vezetője, Aurellio Peccei, Angliába utazott, hogy a Tavistock Intézetben alapos kiképzésben vegyen részt. Ebben az időben Peccei volt a FIAT konszern rangidős elnöke. Ez a multinacionális vállalatbirodalom a 300-ak Bizottsága fennhatósága alá tartozik. Azzal tűnik ki a többi hasonló státuszú világcég közül, hogy a "fekete nemesség" viszonylag nagy számban képviselteti magát a tulajdonosok és az irányítók között. Közéjük tartozik, például az Agnelli család. Amikor Peccei a Tavistock Intézetben folytatta tanulmányait, akkor ez az intézmény John Rawlings Rees irányítása alatt állt, aki e magas tisztségébe Lord Bertrand Russell, a Huxley testvérek, Kurt Lewin és Erik Trist támogatásával került. Miután Peccei képzése a Tavistock Intézetben befejeződött, megkapta a "legbizalmasabb pozíciók betöltésére is alkalmas" minősítést. Peccei ezután felkereste a NATO központját, amely szintén a Háromszázak Bizottságának az egyik fontos intézménye, mivel ő hozta létre, és ma is fontos eszköznek tekinti politikai céljai eléréséhez. A NATO központjában Peccei kiválasztott néhány magas rangú katonai személyiséget azért, hogy létrehozza velük a Római Klubot. Mivel a háttérhatalom szervezetéről van szó, ezért a Római Klub természetesen kapcsolatban áll ugyanennek a hatalomnak a többi fontos szervezetével, köztük a Bilderberg Csoporttal, a Trilaterális Bizottsággal, valamint a New York-i Külkapcsolatok Tanácsával és a londoni Királyi Külügyi Intézettel.
Az Európában ma is létező uralkodóházak mindegyikéből néhány személy a Római Klub tagja. A Római Klubban folyó vitákban tükröződnek a háttérhatalom európai és amerikai elitjének nézetkülönbségei, de ezek nem alapvető ellentétek. Az kétségtelen, hogy az európai uralkodó elit védekezik az amerikai pénzhatalom gazdasági és pénzügyi túlsúlyával szemben. 1980. novemberében, pl. a Római Klub rendkívüli konferencián vitatta meg az Egyesült Államok ipari központjainak a feldarabolási lehetőségét, és a népesség-fölösleg megszűntetését. Ez egybecsengett azokkal az elgondolásokkal, amelyeket Sir Bertrand Russell "The Impact of Science on Society" (A tudomány hatása a társadalomra) c. könyvében fejtett ki. Azt a célkitűzést is megvitatták a konferencián, hogy a háttérhatalom európai szárnya miként szerezhetne nagyobb ellenőrzést az Egyesült Államok nemzetközi tevékenysége felett. Mivel a résztvevők jelentős része a fekete nemességhez tartozott, vagy már hosszú évek óta együttműködött vele, ezért ez kétségtelenül kihívást jelentett az Egyesült Államok vonatkozásában.
Amerikai részéről csupán a jelenlévő meghívottak tudtak erről a tanácskozásról, amelyről a sajtó nem adott tájékoztatást a szólásszabadság és a demokrácia egyik élenjáró országában. A találkozót egyébként a német "Marshall Alap" hívta össze és finanszírozta, amely Alap a "Morgenthau-tervezői-csoport"-
A Római Klub többek között erőfeszítéseket tett, hogy a Reagan kormányzat által beindított folyamatokat, amennyire csak lehet, fékezze, mivel ezek a jelek szerint nem vágtak egybe a Római Klub távlati célkitűzéseivel. Különösen Reagan-nek a termelőgazdaság megerősítését szolgáló erőfeszítéseit kívánták semlegesíteni. A Római Klub washingtoni konferenciáján e cél érdekében közölték a jelenlévőkkel, hogy radikalizálni kell az amerikai demokrata pártot. A demokrata párt az 1980-as évektől kezdve fokozatosan átvette egy európai szocialista, illetve szociáldemokrata párt szerepkörét. Mindez úgy történt, hogy az amerikai állampolgárok többsége számára ez nem is tudatosodott. Konkrétan azt javasolták, hogy a demokrata párt konzervatív magját el kell távolítani. A washingtoni konferencián részt vett a brit szocialisták egyik vezére, Anthony Wedgewood Benn, aki a Fábián Társaság kiemelkedő stratégája volt. A. W. Benn arról beszélt, hogy osztályharcot kell kezdeményezni a Reagant támogató konzervatívok és az amerikai nép manipulálható része között. Ezután a konferencia után hamarosan ismét tanácskozásra ültek össze a résztvevői Washingtonban. Ennek a második konferenciának az irányadó beszédét a "Heritage-Foundation" (Nemzeti Örökség Alapítvány) képviselője tartotta. A konzervatív beállítottságú "Heritage-Foundation" a Tavistock Intézet amerikai hálózatának az egyik fontos intézménye, amelyet a sörgyáros milliárdos Joseph Coors finanszíroz. A "Heritage-alapítványt" 1980-ban Sir Peter Vickers Hall vezető fábiánus szocialista irányította a színfalak mögül. Az ő elődei a fábiánus mozgalomban - valamint saját maga is - a Milner-csoporthoz, vagyis a brit Kerekasztal Társasághoz (Round Table Society) tartozott. Carrol Quigley, aki közvetlenül kutathatta a háttérhatalomhoz tartozó vezető pénzdinasztiák magánarchívumait, írja a Milner csoportról a The Anglo-American Establishment (Az angol-amerikai háttérhatalom) című könyvében:
"Egyetlen biztonságát féltő országnak sem szabad megengednie, amit a Milner csoport megvalósított, vagyis hogy emberek egy kis csoportja oly hatalomra tegyen szert az államigazgatásban és a politikában, hogy csaknem teljes ellenőrzést gyakorolhasson a tetteire vonatkozó dokumentumok nyilvánosságra-hozatalát, és a közvéleményt alakító információk áramlását illetően, s hogy teljesen monopolizálhassa a saját korszakára vonatkozó történelem oktatását és írását." Lord Milner Cecil Rhodes-al egyetemben egyike volt a délafriai búrok elleni brit háború kezdeményezőinek. Ennek a háborúnak az volt a célja, hogy a háttérhatalom vezető dinasztiái megszerezzék a délafrikai arany és gyémánt bányák tulajdonát. Tehát a brit Round Table Society-nak, amelyből kifejlődött a Brit Királyi Külügyi Intézet, a RIIA Angliában, és a Külkapcsolatok Tanácsa, CFR, Amerikában az utódszervezeteit képviselte a Római Klub washingtoni tanácskozásán az említett Sir Peter Vickers Hall.
A Háromszázak Bizottságának egy másik kiemelkedő személyisége a német szociáldemokraták vezetője, Willy Brandt, volt. A lübecki családból származó Willy Brandt mellett a szociáldemokratákat képviselte még Olof Palme akkori svéd miniszterelnök, valamint Francoise Mitterand a Háromszázak Bizottságának tekintélyes tagja, a későbbi francia elnök. Ott volt Philip Agee, Bettino Craxi, és Michael Harrington és az ebben az időben még alig ismert Felipe Gonzales, a későbbi spanyol kormányfő. Több mint kétezer résztvevő volt ezen a találkozón jelen, ennek ellenére a sajtóban egyetlen egy sor sem jelent meg róla és az ellenőrzött elektronikus tömegtájékoztatás sem adott róla hírt. A Római Klub résztvevői a tanácskozást képletesen az önálló és saját nemzeti érdekeit képviselő Egyesült Államok "temetésének" nevezték. A résztvevők között volt az "Institute for Policy Studies" (Politikai Tanulmányok Intézete) részéről Jerry Rifkin és Gar Apelrovich. Ott volt Gloria Steinham, a női egyenjogúságért küzdő feminista mozgalom egyik vezetője. Ez a mozgalom Amerikában a bolsevik Kollontaj asszony tevékenységével kezdődött, aki a szovjet vezetés képviseletében az 1920-as években látogatást tett az Egyesült Államokban.
A vezető küldöttek, köztük Brandt, Palme és Benn, akik valamennyiben a szocialista internacionálé irányítói voltak, naponta találkoztak az amerikai külügyminisztérium akkori, és korábbi munkatársaival, köztük Cyrus Vance-el és Henry Kissinger-rel.
A Római Klub második nagy találkozójára Velencében került sor. Mit akartak e második tanácskozás küldöttei? Erről ezt mondotta Michael Harrington: "Willy Brandt társadalmi fordulatot akar Európában". Ha megnézzük Németország és Európa jelenlegi állapotát, akkor megállapíthatjuk, hogy a Willy Brandt által szorgalmazott fordulat bekövetkezett. A jóléti állam és a szociális piacgazdaság ma már átadta a helyét az általános eladósítással működtetett kamatkapitalizmusnak. Ez a fordulat az Egyesült Államokban is végbement. Nemcsak az öreg Európa enervált és dekadens, de az ifjú titán Amerika is hanyatlásnak indult kulturálisan és szociálisan egyaránt. Ezt folytatja az egyre inkább kibontakozó pénzügyi válság és gazdasági hanyatlás. Az Egyesült Államok ma a nemzetközi pénzügyi közösség legfőbb gazdasági és katonai bázisa, amely egyre inkább kiszolgálja az illuminátus háttérhatalmat. A nemzetközi pénzvilág az Egyesült Államok segítéségével kényszeríti rá akaratát a világ népeire. Amerika összehasonlítva az olyan magas kultúrákkal, mint a kínai vagy az európai, viszonylag rövid - néhány nemzedéknyi - idő alatt jutott el a dekadens, felbomló szakaszba. A társadalom általános erkölcsi állapota, az egymás iránti kölcsönös érzékenység és tapintat, a magas kultúra iránti esztétikai érzék, a pénzhatalom uralma következtében fokozatosan a háttérbe szorult. A legmagasabb erkölcsi és lelki struktúrák leépülésével az alacsonyabb ösztönök váltak meghatározóvá a társadalom széles köreiben.
A Római Klub támogatta az amerikai mércével baloldalinak számító Carter kormányzatot. A "baloldali" kifejezés itt azt jelenti, hogy a kétpólusú társadalom kialakítása érdekében felgyorsul az uralkodó pénzügyi-politikai elittől függő társadalom létrejötte. Az egyik póluson állnak a pénzvagyon tulajdonosok és az őket kiszolgáló politikai és szellemi elit, a másik oldalon pedig a bérből és fizetésből élő - függő helyzetű - munkát végző milliók, valamint a teljesen kiszolgáltatott és segélyből élő milliók. Az önálló anyagi bázissal rendelkező középosztály, amely nemcsak megáll a maga lábán, de önálló politikai akaratképzésre és annak érvényesítésére is képes, egyre veszít a súlyából, és fokozatosan felszámolásra kerül. Vagyis a szociálisan érzékeny baloldali politika jegyében folyik a harc a középosztály megsemmisítéséért és függő-helyzetű, bérből és fizetésből élő alkalmazottá való átalakításáért. Ez is mutatja már, mennyire alkalmatlanná váltak a politikai folyamatok meghatározására a "jobboldali" és "baloldali" szavak.
Az amerikai nép valódi érdeke az lenne, hogy minél több középosztálybeli, önálló anyagi bázissal rendelkező és független politikai akaratképzésre alkalmas tagja legyen. A hatalmi elitnek viszont pontosan az ellenkezője az érdeke, vagyis hogy mindenki tőle függő alkalmazott, illetve segélyből élő eltartott legyen. Az egyik legnehezebb probléma jelen világunk megértésénél az, hogy miért támogatta a háttérhatalom - és a magját képező nemzetközi pénzügyi oligarchia - a kommunizmussal való világtörténelmi kísérletezést? Azért tette, mert a kommunizmus az egyik lehetséges módja volt a kétpólusú társadalom létrehozásának. Ebben a rendszerben az uralkodó elit az államhatalom révén rendelkezett a társadalom vagyonával, az alattvalóvá tett emberek munkájával és életével. A kamatkapitalizmus mostani pénzmonopolista rendszerében pedig a pénz segítségével rendelkezik ugyanez a hatalmi-csoport az állammal, és a tőle függő, tulajdonuktól megfosztott, bérmunkássá süllyesztett polgárokkal, illetve a társadalomnak az önmagukról gondoskodni nem képes, segélyezésre szoruló tagjaival.
A Római Klub washingtoni találkozója nyomást gyakorolt az akkori elnökre, a republikánus Reagan-re, aki többek között ezért megerősítette a háttérhatalom egyik legfontosabb intézményének, a Federal Reserve System-nek, az Egyesült Államok Központi Bankjának a szerepét betöltő magán-pénzkartellnek az élén Paul Volckert. Anthony Benn volt az, aki kiállt amellett, hogy Reagan elnök - választási ígéretével ellentétben - mégse menessze Paul Volckert, hanem erősítse meg a FED elnöki tisztségében. Anthony Benn meg volt arról győződve: Volcker a legalkalmasabb arra, hogy a pénzügyi eszközökkel - elsősorban a kamatszedéssel - vívott osztályharc irányítója legyen Amerikában. Anthony Benn volt az, aki Jerry Rifkint, Volcker egyik helyetteseként, megbízta, hogy hajtsa végre azt a programot, amely polarizálja, megosztja az amerikai társadalmat. A Római Klub konkrét terve az volt, hogy destabilizálják az amerikai valutát a túlságosan magas és ingadozó kamatlábakkal. Sir Peter Vickers Hall azt követelte, hogy az Egyesült Államok mintegy 20%-ra emelje fel az alapkamatlábat. Paul Volcker óvatosabban gondolkodott és figyelme arra is kiterjedt, hogy a Római Klub tanácskozásán személyesen ne vegyen részt. Ugyanakkor kiszivárgott hírek szerint a Heritage Alapítványon keresztül - elsősorban Peter Vickers Halltól - minden tájékoztatást megkapott.
1982. márciusában Párizsban találkozott a Római Klub. Itt jelentette ki a Klub alapítója, Aurellio Peccei, hogy "Az emberek olyanok, mint a rovarok. Túlságosan szaporák. Megérett az idő, hogy a nemzet koncepcióját, amely gátat jelent a világkultúra útjában, próbára tegyük. A kereszténység büszke embereket és üzleti társadalmat hozott létre, amely halott kultúraként többé már nem klasszikus zenét és nyomasztó számokat alkot." A Római Klub álláspontja szerint: "Egyre kevesebb ember egyre kevesebbet fogyaszt és egyre kevesebb szolgáltatásra van szüksége, mindegy, hogy milyen körülmények között." Ez teljes átértékelése volt az akkori helyzetnek, amely szerint társadalmunkban egyre több ember egyre több árut és szolgáltatást igényel. Peccei szerint az emberiség egyfajta félresikerült lépése a teremtésnek, és földgolyónk népcsoportjainak a többsége nem hasznosítható, ezért felesleges, és a véleményük nem számít. Ebben is jól megnyilvánul, hogy melyek voltak a Római Klub találkozójának a fő céljai: csökkenteni az ipari fejlődést és visszatartani a tudományos kutatásokat, redukálni a városi lakosság létszámát, különösen Észak-Amerika egykori iparvárosaiban, a lakosságot mezőgazdasági vidékekre áttelepíteni és ennek a segítségével mintegy két- és félmilliárd embert kiiktatni, a Római Klub politikai ellenfeleit megfékezni, a gazdaságot destabilizálni, osztályellentéteket és faji háborúkat szítani.
Érdemes megnevezni néhány amerikai személynek a nevét, akik a Római Klub tagjai voltak:
William Whispinger, a Nemzetközi Gépipari Egyesület egyik vezetője
Sir Peter Vickers Hall, a Heritage Alapítvány felügyelője
Stuart Butler, a Heritage Alapítvány stratégája
Steven Hessler, a Heritage Alapítvány vezető munkatársa
Lane Kirkland, az AFL-CIO, a világ legnagyobb szakszervezeti szövetségének az elnöke
Irwin Suall, az MI 6 munkatársa
Roy Maras Cohn, a néhai Joe McCarthy szenátor tanácsadója
Henry Kissinger, aki egykori és jelenlegi hivatalos beosztásain kívül a háttérhatalom valamennyi döntéshozó testületének az egyik rangidős tagja
Richard Falck, a Princeton Egyetem képviseletében
Douglas Frazier, az Autógyártók Egyesületétől
Max Fisher, a United Brands Fruits Company-től
Averell Harriman, a Rockefeller család barátja és a háttérhatalom bennfentese
Jean Kirkpatrick, az Egyesült Államok ENSZ nagykövete, később az Enterprise Institute munkatársa
Cyrus Vance, korábbi külügyminiszter
April Glaspie, aki az Öböl-háborút megelőzősen az Egyesült Államok iraki nagykövete volt,
Milton Friedman, neoliberális közgazdász
Paul Volcker, az Egyesült Államok központi bankjának szerepét betöltő, de 8 magánbank tulajdonában lévő privát bankkartelljének, a Federal Reserve-nek az elnöke
Gerald Ford, aki 1974-től 1976-ig az Egyesült Államok elnöke volt
Charles Percy és Raymond Matthuis, washingtoni szenátorok
Michael Harrington, a háttérhatalom által létrehozott Fábián-társaság vezető tagja
Samuel P. Huntington, a Harward Egyetem tanára, aki több könyv szerzője, legutóbb "A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása" című könyvében fejtette ki a háttérhatalom egyik lehetséges világstratégiáját.
Clairbone Pell és Patrick Leahy amerikai szenátorok.
A Római Klub, mint már említettük, a 300-ak Bizottságának az egyik legfontosabb intézménye és a Német Marshall Alap finanszírozza. Ez utóbbinak, neve dacára, semmi köze sincs Németországhoz, és az elnevezés kizárólag megtévesztést szolgál. A Marshall Alap célja, hogy a háttérhatalom kétpólusú társadalom kialakítására irányuló világstratégiájában a szocialista verziót képviselje és támogassa. Arról már szóltunk, hogy a kétpólusú uralomra a legfőbb veszélyt a középosztály jelenti (egy országon belül), mert ez a középosztály anyagilag és szellemileg is megáll a lábán és önálló politikai akaratképzésre képes. A nemzetközi rendszerben, amelynek alanyai az egyes, államok, valamint a nemzetközi közjogi szempontból önállónak tekinthető intézmények és szervezetek, a "felszámolandó középosztályt" a nemzetállamok alkotják. Az önálló erőcentrumot és döntésiközpontot jelentő szuverén nemzetállam - különösen, amelyik méreteinél, lakosságának számánál és geopolitikai elhelyezkedésénél fogva nagyobb, - igényt tarthat függetlensége megtartására és nemzeti érdekeinek az érvényesítésére. A háttérhatalomnak ezeket a nemzetállamokat olyan nemzetek feletti - transznacionális - szervezetekbe kell tömörítenie, amelyek centralizált bürokrácia kezében összpontosítják a hatalmat és a pénzhatalom nagy nemzetközi központjaiból irányíthatóak. A szuverenitásuktól megfosztott nemzetállamok az ilyen nemzetek feletti szervezetek részeként megtarthatják kulturális és regionális autonómiájukat, de a valódi hatalomnak azonban már nem ők a szuverén hordozói, hanem a háttérhatalom legfontosabb nemzetközi központjai.
Érdemes megnevezni a "Német Marshall Alap" néhány tagját is:
Willy Brandt, a nyugat-német Szociáldemokrata Párt egykori elnöke és az NSZK egykori kancellárja;
David Rockefeller, a Wall Street egyik legjelentősebb pénzdinasztiájának a feje;
Russel Train, a World Wildlife Fund (Világ Természetvédelmi Alap) elnöke és az Amerikai Egyesült Államok Colorado államában működő Aspen Intézet egyik vezetője;
James A. Perkins, a Carnegie Corporation-től, amely a Carnegie Alapítványhoz tartozik;
Paul G. Hoffman, a Morgenthau-terv egyik kidolgozója;
Irving Bluestone, az Egyesült Autó Szakszervezet Igazgatótanácsának tagja;
B.R.Gifford, a Russell Sage Alapítványtól;
Douglas Dillon, egykori amerikai pénzügyminiszter;
John McClocy, a Harvard Egyetemről, Derek C. Bock-kal és John B. Cannonnal együtt.
A Tavistock-hálózat és Japán
A Tavistock hálózat komoly figyelmet szentelt Japánnak is. A 300-ak Bizottsága és a Római Klub irányítói szemében Japán erős nemzeti azonosságtudattal bíró, összetartó közösségi társadalom, amelyben még mindig nagy szerepe van a keleti morálnak, amelyet sikerrel egyesít a nyugati technikával. Reálgazdasági teljesítményeivel példaként szolgálhat azon önállóságukat őrző nemzetállamok számára, amelyeket a háttérhatalom nemzetek feletti szervezetekbe akar tömöríteni, és teljesen át akar állítani a spekulációnak elsőbbséget adó pénzgazdaságra. Mivel a háttérhatalom számára a reálgazdasági teljesítménynek elsőbbséget adó Japán tényleges veszélyt jelent, ezért létrehozták a Rockefeller dinasztia kezdeményezésére, a Japán Társaságot és a "Suntory Alapítványt". Mindkettő célja aláásni a teljesítményközpontú közgazdaságot és kicserélni pénzközpontú gazdaságra. Ehhez a pénzgazdaságra történő átálláshoz azonban kulturális változtatásokra van szükség, azaz a társadalom összetartó erejének - a keleti morálnak - a meggyöngítésére. Japán ellenállása részben máris megtört, mert a távol-keleti ország hagyományos intézményei és tradíciói lassan elmozdultak a pénzgazdaság irányába. Ma már Japánban is minden a pénz körül forog, ugyanúgy, mint a háttérhatalom által ellenőrzött nyugati ipari államokban. Ez a változás nem következhetett volna be a Tavistock két fontos személyiségének: Daniel Bell-nek és Daniel Yankelovich-nak a munkássága nélkül. Ők ketten, munkatársaikkal együtt igen sokat tettek azért, hogy a teljesítményközpontú Japán közgazdaságot a spekulációnak elsőbbséget nyújtó pénzgazdaságra állítsák át.
A Japán fiatalokat céltudatos propagandával rászoktatták az amerikai típusú, bizonyítottan káros ún. "junk-food" (selejt-étel) fogyasztására és a zeneileg értéktelen konfekció rock-zene hallgatására. A Tavistock Intézet szorosan együttműködött a gépesített ipari-zenét terjesztő Rolling Stones-szal, valamint a sátánista Anton Szandor LaVey-vel, vagyis Leövey Sándorral. A Tavistock Intézet kapcsolatban állt Aleister Crowley-val, és a drog-szex szubkultúra terjesztéséről hírhedt Order of the Golden Dawnnal (az Aranyhajnal Rendjével).
A kábítószer-élvező és nyíltan sátánista Aleister Crowley (1875-1947), akit számos rock sztár tekintett a példaképének, állt a Golden Dawn Rend élén. Az Ordo Templi Orientis (O.T.O.) a Golden Dawn-hoz közel álló titkos - szabadkőműves jellegű - társaság volt. Míg a Golden Dawn a szexuális kicsapongás kultuszát űzte, addig az O.T.O. a kultikus vérkiontást és az ölést részesítette előnyben. Az O.T.O. eredetileg a 33-as fokozatot elérő Grand Orient szabadkőművesség részét képezte. Németországban azonban a Golden Dawn tagjai is csatlakoztak az O.T.O.-hoz, és 1902-ben már létrehozták a saját szervezetüket. Az O.T.O.-nak kezdeti szakaszában tagja volt Louis Constant, aki Eliphas Levi néven lett híres és hírhedt egyszerre. Louis Constant nagy befolyást gyakorolt Aleister Crowley-ra, aki később az O.T.O. angliai részlegének a vezetője lett. Crowley tehetségének köszönhetően az általa vezetett angliai szervezet lett az O.T.O. leghatalmasabb, és legtovább fennmaradó részlege, amely tevékenységét fokozatosan az Egyesült Államokra is kiterjesztette. Crowley életére azért tértünk ki részletesebben, mert így érthetőbbé válik annak a ténynek a jelentősége, hogy a Tavistock Intézet évtizedeken át vele is a legszorosabban együttműködött.
A Tavistock hálózat fő célkitűzése az új világrend létrehozása és - mint utaltunk már rá - e célból hozta létre a Római Klubot is. Alapítója, Aurellio Peccei, egyik alkalommal bizalmasan azt közölte barátjával, Alexander Haig tábornokkal, - aki a háttérhatalom rangidős parancskiadójának, Kissingernek volt az egyik munkatársa a Fehér Házban, majd pedig a NATO európai főparancsnoka lett -, hogy ő Adam Weishaupt (a bajor illuminátusok vezére és a kommunizmus megalapítója) reinkarnációjának érzi magát. Peccei valóban rendelkezett Weishaupt számos képességével, így ő is kiváló szervező volt, és biztosította az illuminátus háttérhatalom számára, pl. hogy az teljesen kontrollálja a NATO-t.
A Római Klubnak megvan a maga privát hírszerző-szolgálata, de kölcsön is vesz a David Rockefeller és hálózata felügyeletéhez tartozó Interpol-tól. Valamennyi amerikai hírszerzőügynökség szorosan együttműködik az Interpol-lal, de ez alól még a MOSZAD és a KGB (illetve utódszervezete) sem kivétel. Az egyetlen kivétel a kelet-német politikai rendőrség, a STASSI volt, amíg fennállott az NDK. A Római Klubnak természetesen megvannak a magas-fokon megszervezett politikai és gazdasági ügynökségei, kirendeltségei. Ez is egy egész hálózatot képez: autonóm hálózatot a háttérhatalom globális hálózatában.
Tavistock és a közvélemény ellenőrzése
A közvélemény-kutatás maga is a tudatbefolyásolás egyik eszköze, és ezt a találmányt is a Tavistock Intézetnek és munkatársainak köszönheti a világ. Ma az átlagember úgy érzi, hogy bőven el van látva információkkal s megfelelően tájékozott. Azt csak kevesen ismerik fel, hogy az a vélemény, amiről azt hiszik, hogy az ő véleményük, azt valójában a Tavistock-hálózathoz tartozó gondolati műhelyekben szakértők dolgozták ki a számukra, és a tömegtájékoztatási ipar segítségével, virtuóz technikával tukmálták rájuk. Jóformán nincs is olyan ember az információs korszakban, aki a tudatipar hatása alól teljesen ki tudná vonni magát, és valóban független véleményalkotásra lenne képes. A közvélemény-kutatók csak kiegészítik az információkat szolgáltató, azokat értelmező és továbbító kutatóintézetek, hírügynökségek és tömegtájékoztatási intézmények tevékenységét. A közvélemény-kutatók feladata egyrészt az információ-gyűjtés, az eredmény felmérése, visszaigazolása, másrészt maguk is befolyásolják és alakítják a közvéleményt. Céljuk megegyezik a tudatbefolyásolás többi intézményének a céljával: olyan közvéleményt előállítani, amely megfelel a háttérhatalom stratégiai és taktikai céljainak. Az Egyesült Államokban a nagy tévéállomások (mint a CBS, ABC, NBC) folytatnak felméréseket, valamint a legismertebb napilapok közül a New York Times és a Washington Post. Tevékenységüket a National Opinion Research Center (az Országos Közvélemény-kutató Központ) koordinálja, ahol az Egyesült Államok egészére érvényes pszichológiai profilt fejlesztettek ki.
A felmérések eredményeit betáplálják a GALLUP intézet számítógépeibe. Ezután Yankelovich, Skelley és White összehasonlítja és kiértékeli az adatokat. Amit az átlag amerikai az újságokban olvashat és a TV-ben, rádióban láthat, hallhat, előzőleg át lett világítva a közvélemény-kutató vállalatok szakértői által. Így az átlagpolgár azt látja és hallja, amit a háttérhatalom és megbízottjai eldöntöttek, hogy az átlagpolgárnak látnia és hallania kell. Ez nem a közvélemény kutatása, hanem a közvélemény kialakítása és befolyásolása. Az úgynevezett "social conditioning" (társadalmi kondicionálás - a társadalmat alkotó egyének befolyásolása azért, hogy a társadalom életébe megfelelő irányultsággal illeszkedjenek be a kívánatos normák, szabályok és értékek elsajátításával) fontos szerepet játszik annak a felmérésében, hogy mennyire hajlandó a közvélemény a háttérhatalom által a részére kidolgozott stratégiai-taktikai irányvonalak és döntések elfogadására. Ezért a társadalmi kondicionálás szakértői megcélzott csoportokat választanak ki, és azt próbálják kideríteni, hogy például az előző este elhangzott hírek váltottak-e ki ellenkezést, s ha igen, milyen erőset.
Mindennek a Tavistock Intézethez az a köze van, hogy a közvélemény kialakítására és befolyásolására vonatkozó technikákat az irányítása alatt álló Tavistock-hálózat szellemi műhelyeiben dolgozták ki. A közvélemény formálása rendkívül fontos szerepet játszott a II. Világháborúban, amikor az Egyesült Államok lakosságának túlnyomó többsége élesen ellenezte a háborúba való belépést. A gyanútlan amerikaiakat azonban mesterien kidolgozott technikákkal úgy kondicionálták, hogy Németországot és Japánt rendkívül veszélyes ellenségnek tekintsék, akiket minden eszközzel meg kell állítani, le kell győzni. Ennek a propagandának bizonyos érvei igazak voltak és ez csak hozzájárult ahhoz, hogy az így kondicionált gondolkodás a megalapozatlan állításokat is elfogadja. Ugyanez a Tavistock módszerrel alkalmazott tudatbefolyásolás tette lehetővé az amerikai lakosság támogatásának a megszerzését az Irak elleni háborúhoz. Még azt is sikeresen elhitették az amerikai lakossággal, hogy Szaddam Husszein személyesen ellensége az Egyesült Államoknak és közvetlen veszélyt jelent lakói biztonságára.
David Naisbett, a "Trend Report" (Irányvonal jelentés) című munkájában részletesen leírja mindazokat a technikákat, amelyeket a közvélemény-formálók használnak azért, hogy a háttérhatalom által kitűzött célokat a közvélemény is a sajátjaként fogadja el. Ezekkel a technikákkal szinte minden kérdést be lehet vinni a közvéleménybe és közéleti vita tárgyává lehet tenni. De az ellenkezője is igaz: lehet nagyon hézagosan tájékoztatni, vagy akár teljesen hallgatni a legfontosabb kérdésekről. Jó példa ennek a Tavistock technikának a hatékonyságára, amikor idősebb George Bush megkapta a háttérhatalom legfőbb irányítóitól azt az utasítást, hogy indítson háborút Irak ellen. Két héten belül nemcsak az Egyesült Államok, hanem az egész világ közvéleménye Irak - és személyesen Szaddam Husszein - ellen fordult. A tömegtájékoztatás tudatformáló szakemberei ma már szinte virtuóz technikával alkalmazzák a Tavistock-hálózat gondolati műhelyeiben kidolgozott módszereket.
A társadalmi-kondicionálás és a Beatles együttes
A társadalmi kondicionálásnak egyik kiemelkedően sikeres példája a Beatles együttes és a "beat-zene" népszerűvé tétele. A Beatles együttest egy nagyszabású társadalmi kísérlet keretében utaztatták körbe az Egyesült Államokban, amelynek a célja a fiatal korosztályok zenei ízlésének átalakítása, kulturális értékrendszerének a megváltoztatása volt. Ezt a kísérletet is a Tavistock Intézetben dolgozták ki. A beat-zene feltalálása és nagyipari módszerekkel való népszerűsítése, az ún. AQUARIAN CONSPIRACY-nak (Vízöntő összeesküvésnek) volt a szerves része. Az asztrológiával foglalkozók számára ismert az a körülmény, hogy a világ a halak-csillagképből átlépett a vízöntő-csillagkép korszakába. Minden ilyen kozmikus korszakváltás az asztrológusok szerint nagy horderejű világszemléleti, vallási, valamint politikai és hatalmi változásokkal jár együtt. A halak-jegyével jelzett kozmikus-korszakváltás azonban további változásokat is hozott magával, mivel az emberiség és planétánk egyidejűleg egy 12 kozmikus világkorszakból (amelyek egyenként 2155 évből tevődnek össze) álló kozmikus év végéhez is érkezett ezúttal, amely egy 25 860 éves korszakot zár le. Naprendszerünk ezalatt a 25 860 év alatt megkerülte galaxisunknak - a Tejútrendszernek - a központi napját. Az amerikai Dr. Sumner ehhez a következő magyarázatot fűzi:
"Pontosan úgy, ahogyan Naprendszerünkben Földünk és testvérbolygói keringenek a Nap körül, kering Napunk is bolygóival együtt Tejútrendszerünk nagy központi napja körül. Mivel ellipszis pályán mozog, ezért változik a nagy központi nap sugárzásának az intenzitása, attól függően, hogy a naprendszer keringése során távolodunk vagy közeledünk hozzá. Jelenleg mi a halak-csillagkép sugárzásának vagyunk kitéve, amely a leggyengébb a 12 kozmikus világkorszak közül. Most léptünk át a vízöntő-csillagképbe, amely viszont valamennyi közül a legerősebb. A rezgések száma a halak-csillagkép jegyében az infravörös tartományban másodpercenként 15 trilliót tesz ki. A vízöntő-csillagképben viszont másodpercenként 75 trillió a rezgések száma. Vagyis ötször nagyobb. Mi még a nagy központi napból érkező "arany-sugarak" külső körében vagyunk. Ezek a sugarak a legerősebben változóak azok közül, amelyekkel az egész kozmikus korszak során kapcsolatba kerülünk. Ez a szokatlan kettős-befolyás idéz elő - minden 25 857 éves ciklusban egyetlen egyszer - ilyen erős arany-sugarakat az ún. "arany-korszakból".
Itt az a világkorszak, amelyet a próféták bejelentettek, az az idő, amelyben a régi rend letűnik, és egy új, magasabb létforma jön létre és "minden dolog új formát ölt"."
E sorok írója se nem asztrológus, se nem csillagász. Nem illetékes arra, hogy eldöntse: mennyire igazak vagy nem igazak a fenti állítások, akár az asztrológia, akár az asztronómia szempontjából. Azt kívánta csupán bemutatni a Jan van Helsing "Geheimgesellschaften 2" c. könyvéből (Ewertverlag, 1995, 345-347 oldalak), vett gondolatokkal, hogy egyes kortársaink miként ítélik meg a világtörténelmi változásokat. Azért idézte bővebben Dr. Sumner-t, hogy megvilágítsa a divatos "New Age", "Új Korszak" okkult hátterét. Ugyanis a "New Age" kampány maga is egy nagyszabású tudat-átalakítási kísérlet volt, amely részben még ma is tart, és amely köré egész ideológiai görögtüzet gyújtottak a kísérlet folytatói. A "New Age" egyik felkapott ideológusa Marilyn Ferguson volt, aki a "The Aquarian Conspiracy, Personal and Social Transformation in the 1980s" (A vízöntő-összeesküvés: személyes és társadalmi átalakulás az 1980-as években) című könyvében tudományos érvekkel akarta alátámasztani - és egyben elleplezni - a Tavistock-hálózatnak ezt a nagyszabású kísérletét. A Beatles együttesnek a kulturális-piacra dobása integráns része voltak ennek a kísérletnek. A beat-zene nem az ifjúság spontán lázadása volt a régi társadalmi rend és kulturális hagyománya ellen. Valójában egy gondosan kidolgozott terv készült az ifjúság kulturális beállítódásának az átalakítására. A zene értékrendszert hordoz, és részben meghatározza az életformát. Erősen befolyásolja az egyén emocionális-érzelmi életét, szokásait, karakterfejlődését, magatartását, végső soron az egész sorsát. Az emberközpontú, keresztény értékrendszer érvénytelenítéséhez szükség volt a korábbi értékes népi- és műzene kicserélésére. A feladat végrehajtását a legkiszolgáltatottabbaknál - a fiataloknál - kezdték. Ők a legképlékenyebbek, a legbefolyásolhatóbbak, és őket kell később felnőttként jól kézbentartani az új világrend irányítóinak.
A Tavistock Intézetben nagy felkészültségű társadalomtudósok a primitív - elsősorban kilowattokkal operáló - elektronikus hanghatásokhoz új szavakat és kifejezéseket alkottak, amelyeket aztán a Beatles-fiúk az őket körülvevő médiakampány kíséretében Amerika szerte elterjesztettek. A Tavistock Intézetből származik a "rock" szó, amely egy bizonyos elektronikus zenei hangzásra vonatkozik. Innen származik a "teenager" kifejezés bizonyos fiatal korosztályok jelölésére. Tavistock találmány a "cool", a "pop music" és egy sor egyéb frázis, amely például a különböző drogok kódolt megnevezését célozta, pl. a "yellow submarine". Így amikor a Beatles valahol megjelent, a teenager-ek azonnal "felfedezték" őket. Transzba estek és őrjöngeni kezdtek. Amíg a Beatles-ek nem voltak, teenager-ek sem voltak. És a "discover" szó is valami egész mást jelentett, például azt, hogy egyes kutatók felfedezik az északi sarkot.
A Tavistock kísérlet során megjelentek Amerika nagyvárosaiban a különböző "gang"-ek (bandák), akik véres háborúkat kezdtek egymás ellen. Csatározásaikról az elektronikus médiumok fő hírekben számoltak be. E propaganda felerősítés nélkül a "West Side Story"-k elveszítették volna sokkoló hatásukat. Hasonlóképpen kevesen figyeltek volna föl a liverpool-i "gombafejűekre" és az ő 12-fokozatú atonális zenéjükre, ha a háttérhatalom tömegtájékoztatási intézményei nem kezdik el mértéktelenül reklámozni őket. A 12-fokozatú atonális zene súlyos és ismétlődő hangzásokkal párosult, amely a görög dionüszoszi kultusz zenéjéből származik, és a Baal-papságra kívánt emlékeztetni. Baal a kánaáni-főniciai mitológia központi istene, a termékenység és a vihar istene volt. Theodore Wiesegrund Adorno, a frankfurti filozófiai és szociológiai iskola egyik tekintélyes tagja konstruálta meg ezt a zenei hangzást a Tavistock Intézetben, és tulajdonképpen őt kell a Beatles együttes megalkotójának tekinteni. Adorno egyébként nemcsak filozófus és zene-esztéta, de gyakorló muzsikus és zeneszerző is volt. Nem kisebb személyiséget mondhatott barátjának, mint II. Erzsébet brit uralkodót.
A Tavistock Intézet és a Stanford Research Institute által kitalált és használatba hozott szavak lehetővé tették az ifjúság egy jelentékeny részénél a nyelvhasználat átalakítását. Ez az új nyelv elősegítette a tömegkontroll különböző módszereinek a kipróbálását. A Beatles-együttes, pontosabban szólva a Tavistock-hálózat, sikeres munkát végzett. E sikerben döntő szerepet játszott, hogy az együttes tagjai az új nyelvet, az új zenei hangzást, az új hajviseletet és divatot kombinálták a különböző kábítószerek tömeges terjesztésével. A sikeren felbuzdulva a Tavistock Intézet újabb rock csoportokat is bevont a kísérletbe. Kezdetben részükre is Adorno írta a dalok szövegeit és zenéjét, úgy ahogyan azt a Beatles együttes számára is tette. A rock zenei csoportokkal együtt hamarosan megjelent az ún. "beat generation", vagyis egy új beat-nemzedék a saját ellen-kultúrájával. Ennek a szub-kultúrának a célja ugyanúgy az ifjúság manipulálása, a hagyományok lecserélése, és a társadalom fragmentálása - cserepekre törése - volt, mint a többi rock-zenei divattal és kísérőjelenségeivel. Az elektronikus tömegtájékoztatás pedig hirtelen felfedezte a "beatnik"-eket, a hippiket, a "flower-children-ket" (virág-gyerekeket). Megjelent a "drop out" kifejezés, amely az iskolából kimaradt és a családjukat elhagyó csavargó fiatalokat jelölte. Divat lett a piszkos és rongyos farmer, a hosszú és mocskos haj, a társadalomból való tüntető kivonulás, az önfeladó parazita, felelőtlen életmód, és az érzelem nélküli, csoportos és válogatás nélküli nemi élet, a nyíltan vállalt promiszkuitás, és az önpusztítást befejező kábítószerfogyasztás. Ez a kultikus és megideologizált eszképizmus (kivonulás a társadalomból) fiatalok millióinak az életét vitte végérvényesen zsákutcába.
Az amerikai fiatalságnak ezt a radikális változását az idősebb nemzedékek tehetetlenül szemlélték, mivel nem találták meg a beteges változások előidéző okait. Nem értették, hogy a különböző fajta kábítószerek - elsősorban a marihuána, később pedig az LSD (lysergic acid - szintetikusan előállítható lizergsav, amely már igen kis mennyiségben hallucinációt idéz elő) - hogyan került hirtelen olyan tömegesen gyermekeik kezébe. Az LSD-t - mint már írásunk elején említettük - a Sandoz nevű svájci gyógyszergyár állította elő. A 300-ak Bizottsága az S.C. Warburg Bankházon keresztül finanszírozta ezt a projektet, s a filozófus Aldous Huxley irányította az elterjesztését az Egyesült Államokban. A Beatles-ek és a többi brit rock-együttes rendszeresen turnézott Amerikában és fiatal hallgatóságuk a koncertek során egyre szélesebb körben szokott rá az LSD-re, a marihuánára és a többi kábítószerre. A hatalmas hangerővel dolgozó zajcsináló-brigádok kilowattjaikkal szinte ütötték a fiatalok gyomrát és agyát, és ez egészült ki a különböző drogok kémiai-biológiai- és pszichés hatásával. Ez a fiatalokra rászabadított ellen-kultúra maximális nyilvánosságot kapott az elektronikus médiumokban. Eredményeként valóban tömegméretekben változott meg az amerikai ifjúság magatartása. Azt a tényt egyébként, hogy a Beatles-ek első dalainak szövegét és zenéjét nem ők, hanem Adorno írta, a mai napig titkolják a nyilvánosság elől. A "social conditioning" manipulátorainak az volt ezzel a céljuk, hogy a fiatalok "maguk fedezzék fel" a Beatles-eket, mert így sikeresebben lehetett őket bombázni ezzel a rendkívül primitív, zenei értéket alig hordozó elektronikus hangzuhataggal.
A liverpool-i csoport tehát - a tömegtájékoztatás és a kábítószerek segítségével - sikeresen hajtotta végre azt a megbízatást, amit a Tavistock Intézettől kapott. A rock zene segítségével valóban fel lehetett lendíteni a kábítószer-fogyasztást, növelve a tartós keresletet irántuk. A rock-zene feltalálásával ez volt a háttérhatalom stratégáinak az elsődleges célja, mivel a kábítószer-kereskedelem óriási üzletet jelent már több száz éve a számára. Ennek az üzletágnak a legfontosabb előfeltétele, hogy legyen egy viszonylag népes és stabil rétege a társadalomnak, amely tartósan igényli a különböző drogok fogyasztását. Ha megvan ez a viszonylag széleskörű és szilárd kereslet, akkor már csak arra van szükség, hogy a kormányok kellően üldözzék - államilag finanszírozott eszközökkel - a kábítószerek forgalmazását. E nélkül az üldözés nélkül ugyanis nem lenne jó ára a piacon az egyébként olcsón előállítható - önmagukban értéktelen - kábítószereknek. Üldözés nélkül nem lehetne évi több tízmilliárd dolláros haszonra szert tenni. Az már szinte mindegy, hogy ki foglalkozik a drogok előállításával és terjesztésével, mert a kábítószerből befolyó összegek szükségszerűen a nemzetközi pénzügyi közösség bankjainál kötnek ki. Ez a jelenlegi inflációs és kamatmechanizmussal működtetett magánpénzrendszerben nem is lehet másképpen. Senki nem teheti már a pénzét szalmazsákba, még a kábítószerek termelői és forgalmazói sem.
A Tavistock-hálózat és az amerikai alkotmány
Az információk legfőbb manipulátorai közvetlenül a Római Klubnak adnak számot tevékenységükről, amelyik viszont a háttérhatalom egyik legfontosabb szervének a 300-ak Bizottságának számol be. A 300-ak Bizottságáról a Leleplező korábbi számában már részletesen tájékoztattuk olvasóinkat, de fontosságánál fogva erre a testületre még visszatérünk. Egyelőre csak annyit közlünk, hogy a nemzetközi pénzügyi közösség, a pénzügyi és hatalmi elit legfontosabb személyiségeit tömöríti és magán a Háromszázak Bizottságon belül is szűkebb és még szűkebb döntéshozó-testületek vannak. Egyes szerzők szerint formálisan az angol királynő a feje a 300-ak Bizottságának, aki nemcsak uralkodó, de a világ egyik leggazdagabb embere is, s aki egymást keresztbe-tulajdonló több világcéget mondhat magáénak. A legutóbbi időkig adót sem fizetett és az egész brit uralkodóházzal együtt a 300-ak Bizottságának egyik fontos személyisége.
A háttérhatalom Amerikai feletti uralmának az alapja az, hogy 1913-ban a világ legnagyobb magánkartelljének, a Federal Reserve System-nek a létrehozásával meg tudta szerezni az Egyesült Államok pénzrendszere feletti ellenőrzést, majd ennek segítségével hegemóniáját kiterjeszthette a gazdasági és a politikai szférára is. A társadalom egészének a kézbentartása azonban nem lenne lehetséges a Tavistock-hálózat, a Római Klub és Kurt Lewin tudat-átalakító módszerei nélkül. A Tavistock-hálózat, valamint az általa kidolgozott és alkalmazott tudat-átalakító technikák tették lehetővé azt is, hogy a háttérhatalom fokozatosan lecserélje, illetve érvénytelenítse az Egyesült Államok alkotmányát. A pénzoligarchia szakértői először egy teljesen új alkotmány elfogadtatásával kísérleteztek, de ez óriási ellenállásba ütközött. Később már beérték volna ún. "amendmentek" (alkotmány-kiegészítések) elfogadtatásával is, de ezeket sem tudták keresztülvinni. Az alapítóatyák ugyanis az alkotmány módosítását olyan különleges szabályokhoz - minősített többséghez - kötötték, amely szerint egy alkotmány-kiegészítés elfogadásához szükséges, hogy a tagállamok törvényhozásainak a 3/4-e az amendment-et 7 éven belül ratifikálja (jóváhagyja és megerősítse). Ily módon a pénzoligarchiának nem sikerült az alkotmány-kiegészítések módszerével elérni, amit akart. Végül rátalált arra a módszerre, amely lehetővé tette az amerikai alkotmány számos rendelkezésének az érvénytelenítését, illetve kicserélését. Kényszerítették az Egyesült Államokat, hogy csatlakozzon olyan nemzetközi szerződésekhez, amelyeknek a rendelkezései ellenkeznek az amerikai alkotmány előírásaival. Mivel a nemzetközi szerződéseknek elsőbbsége van a belső jogszabályokkal szemben, így az Egyesült Államok alkotmányával szemben is, ezért a nemzetközi szerződések révén szinte észrevétlenül cserélték ki céljaiknak megfelelően az egyébként időtálló és sikeres amerikai alkotmány rendelkezéseit.
Mivel az alkotmány az államot kötelező jogot tartalmazza, amelyek a természeti törvényekből, a természetjogból eredeztethetőek - vagy isteni eredetű jognak tekinthetőek -, ezért azok valójában nem cserélhetők le csupán állami akaratot tartalmazó nemzetközi szerződésekkel. Az állam többi törvénye - még az úgynevezett legalapvetőbb viszonyokat tartalmazó alaptörvénye - sem alkotmány, mivel állami akaratot tartalmaz és velük csak az állam kötelezi saját szerveit, illetve állampolgárait. Az alkotmány és az alaptörvény tehát két különböző minőség. Az alkotmány az állam felett áll, az államot kötelezi, és az állam nem változtathatja meg. Az alaptörvény pedig csak az állam akaratát tükrözi, még ha legfontosabb akaratát is, és az állam meg is változtathatja, míg a felette álló természeti, isteni eredetű, törvényeket - a valódi alkotmányt - azonban nem. Az Amerikát uraló hatalmi elit végül mégiscsak elérte, hogy saját stratégiai célkitűzéseit alkotmányos szabályként - az amerikai polgárok jóváhagyása nélkül és az alkotmány-kiegészítési eljárás mellőzésével - becsempéssze az Egyesült Államok alkotmányába. Így fokozatosan megteremtődtek Amerikában is annak a feltételei, hogy a háttérhatalom történelmi célját - az új világrendet és az egy központból történő világkormányzást - megvalósíthassa. Mindez a Tavistock Intézet és hálózata tevékenysége nélkül nem lett volna, és a jövőben sem lenne lehetséges.
"War on Terror"?
Civilizációk harca helyett kultúrák párbeszédét
Ki ellen, és miért folyik valójában ez a háború? Ha a fanatikus terroristák ellen, akkor le lehet-e győzni háborúval a terrorizmust, állami erőszakkal az egyéni és csoporterőszakot? Vajon a 21. században ismét a "szemet szemért, fogat fogért" elve fog érvényesülni? Van-e, lehet-e a megtorláson túl más, mélyebb értelme is ennek a véres világdrámának? Cui prodest? Vagyis kinek szolgálhatja az érdekeit szeptember 11-e tragédiája? Kinek van szüksége kliens rendszerre Afganisztánban, és egyidejűleg a polgárok szigorú rendőri ellenőrzésére Amerikában? Szándékaikkal ellentétben, vagy tettük nem kívánt következményeként, kinek a világstratégiai céljait segíthették a gyilkos és öngyilkos merénylők? Létezik-e egyáltalán valamiféle globális terv az emberiség számára? Ha van, akkor kié ez a terv, mit tartalmaz, kik és mikor készítették? E kérdésekre egyelőre csak annyit válaszolhatunk, hogy a világ jövőjére vonatkozóan több stratégiai elképzelés is létezik. Az egyiket Zbigniew Brzezinski, a háttérhatalom egyik közismert teoretikusa dolgozta ki "A nagy sakktábla" című munkájában Amerika világelsőségéből adódó geopolitikai feladatait elemzi. Ez a koncepció új megvilágításba helyezi a terrorizmus elleni most folyó háborút.
Brzezinski abból indul ki, hogy a szovjet birodalom felbomlásával - a történelemben először - egy nem eurázsiai hatalom lett földünk központi térségében a hatalmi viszonyok kulcsfontosságú irányítója. Noha az Egyesült Államok ma az első számú nagyhat
B.K-T.L
