V. István:
Az utóbbi időkben felerősödött - különösképp az Világhálón - a HAARP,
Echelon, Chemtrail és ezen témakörökbe tartozó "tudat és környezetmódosító
rendszerek" hatásairól a vita. Nem az a viták témája, hogy vannak-e ilyen
rendszerek, illetve folynak-e kísérletek ilyen rendszerek létrehozására,
hanem az, hogy milyenek a már tapasztalható, vagy nemsokára bekövetkező
következményeik. Meddőek ezek a viták, mert nincs semmi érdemleges
következménye azon kívül, hogy nyilvánvalóvá teszik a teljes
információszegénységet. Ebből eredően megoldásokat sem kínálnak. A pozitívum
viszont az, hogy a közvélemény elé tárták ezt a témakört.
Nyilvánvaló tény, hogy ezek a rendszerek - és más kísérleti rendszerek -
léteznek, és már eddig is óriási összegeket emésztettek fel. Valós
információk nem kerülnek a közvélemény elé, így marad a feltételezések
sokasága, melyek milyenségét nem kell részletezni. Azt is el kell fogadnunk,
hogy a túlnépesedett Föld fennmaradása okán szükségszerű egy olyan
természetszabályozó és pszichológiai befolyásolási szisztéma mielőbbi
kidolgozása és alkalmazása, mely kizárja a túlnépesedésből adódó
konfliktusokat, tragikus eseményeket. De hogy ez egy szeretet és
igazságosság alapú rendszer lesz-e, vagy pedig a gyűlölet vezérelte gyilkos
szisztéma, még nem tudjuk. Az eddig birtokunkba került információk alapján
az utóbbi irányzat megvalósulása a valószínűbb.
A fent megnevezett rendszerekkel kapcsolatban eddig nem fejtettük ki a
véleményünket, mert ezek csak elterelő műveletei egy nagyszabású, és már
kísérleti szinten működő szisztémának, melyet a következőkben VTR - Vezérelt
Tudatmódosító Rendszer - elnevezéssel jelölünk. A fent megnevezett
rendszerek nem működőképesek, illetve óriási hibákkal működtethetők csak, és
a legnagyobb hibájuk, hogy nem szelektívek. Mindenkire hatnak, és nem az
elvártak szerint. A VTR rendkívül hatásos és abszolút szelektív. Ennek sok
millió halott a bizonyítéka.
Posta Imre honlapjára írók, Molnár F. Árpád (Hírháttér), Varga Szibilla
(Magyar Sors) és sokan mások a látható jelek és megérzéseik alapján
többé-kevésbé megválaszoltak a fent nevezett kísérletek mellékhatásai által
feltett kérdésekre. De ezek csak a lényeg eltakarására szolgálnak, mert sok
információt, vagy dezinformációt maguk a kísérleteket végzők suttogó
propagandája szórt szét, vagy közölt a kutakodókkal. A valódi VTR ismerőit
(tudósok és kutatók), akik nem tartoztak a legbelsőbb körhöz, már kivétel
nélkül likvidálták. Kit így, kit úgy.
A Világhálóról megismert kutakodók általános jellemzője, hogy rendkívül
érzékeny idegrendszerű emberek, és képesek megérezni azokat az idegrendszeri
behatásokat, melyeket mások csak hangulati hullámzásoknak tartanak. Az
Arcvonal kutatóinak nincsenek ilyen érzéseik, mivel rendkívül stabil
idegrendszerűek. Nem saját megérzéseik miatt foglalkoznak ezzel a témával,
hanem a tudomásunkra jutott tények miatt.
Hogyan szerzett az Arcvonal tudomást a VTR-ről?
Tíz évvel ezelőtt az Arcvonal vezetésének ismerősi köréből kaptuk a hírt,
hogy egy tudós kutató üzent, fontos információk átadása okán. Magát a
kutatót nem ismertük, közvetítőn keresztül történt a megkeresés. A
megbeszélt időpontban találkoztunk. Egy kísérővel érkezett, aki nem vett
részt a beszélgetésben. Komoly fenntartásaink voltak a beszélgetés előtt,
még a provokációra is fel voltunk készülve, ezért a háttérbiztosítást is
megoldottuk. Bemutatkozáskor ismertette képesítéseit és kutatói munkásságát.
Ezt követően megkérdezte, hogy milyen képzettséggel rendelkezünk (ketten
vettünk részt az Arcvonal részéről). Közöltük, hogy magas szintű
elektronikai és katonai képzettséggel. "Valószínű, hogy nem fogják megérteni
azt, amit elmondok, de igyekszem a legegyszerűbben közölni" - és megdöbbentő
dolgokat hallottunk. Valóban sok mindent nem tudtunk a helyére tenni
(például az agyi receptorok működési elvéről fogalmunk sem volt, és sok
másról sem, amihez egy ideggyógyász-pszichológusi diploma is kevés lett
volna). De az elmondottak lényegét tökéletesen megértettük. Sátáni művelet
képe rajzolódott ki. Felvetettük, hogy leírhatná tanulmányozás végett, de
csak szóbeli közlésről lehetett szó. Rendkívül rokonszenves ember volt, az
intelligens tudós megtestesítője, szóba sem jöhetett semmiféle vita. Nagyon
egyszerűen és érthetően ismertette a tényeket, nem rajta múlt, hogy maradtak
bennünk homályos kérdések. Eredeti tervével ellentétben felajánlotta, hogy
tartsunk egy második megbeszélést, ahová vigyünk magunkkal egy képzett,
diplomás ideggyógyászt, agysebészt, vagy hasonló képesítéssel rendelkező,
megbízható barátunkat. Sajnos hónapokba telt, mire ezt a személyt
megtaláltuk. Üzentünk, hogy folytatnánk a beszélgetést. Egy külföldi
kutatóintézetbe kapott meghívást, ezért a találkozó nem jött létre. A
közvetítőt megkértük, ha hazajön, beszéljen meg egy találkozót. Pár hónap
elteltével létrejött a második találkozó. Ha az elsőt döbbenetesnek
minősítettük, akkor ez - más ok miatt - félelmetesnek volt nevezhető.
Hárman mentünk az Arcvonaltól, a tudományos kutató egyedül volt, a közvetítő
kísérte, de a megbeszélésen nem maradt ott. Egy emberi roncs ült velünk
szemben. Először azt gondoltuk, hogy beteg, épp influenza járvány volt.
Mikor rátértünk az előző beszélgetésünk témájára, elterelte róla a szót.
"Igen, igen, de annál sokkal nagyobb bajokkal kell szembenéznünk" - közölte,
és ismertette is. Szófordulatai, beszédstílusa nem változott, de a
mondandója igen. Közölte, hogy az Antikrisztus itt van a Földön,
Ausztriában, Bécsben él, Fischernek hívják és időközönként gyermekeket
eszik. Minden erőnkkel harcolni kell ellene. Az eredeti téma egyáltalán nem
érdekelte.
Az udvariasság kötelezett minket, hogy még egy ideig maradjunk. Miután
eljöttünk, az orvos barátunk azt mondta: ezt az embert kivégezték. Nem ölték
meg, mert az bizonyítaná eddigi állításainak az igazságát, de egy őrültet
csináltak belőle. Így azt sem hiszi el senki, amit eddig mondott. Ki is
hinne egy őrültnek?
Az a társa, akivel az első beszélgetésünkön megjelent, Ausztriában, vagy
Németországban egy hegyi úton "gyorshajtás miatt" szakadékba zuhant és
azonnal meghalt. Köztudottan óvatos vezető volt - közölte a kapcsolatunk.
Így csak az első beszélgetésünk anyaga maradt meg az emlékezetünkben, de
orvos barátunkkal újra átbeszéltük, és az ő szakmai tudása következtében
teljes lett a kép. Ezt a következő részben ismertetjük.
V. István
Echelon, Chemtrail és ezen témakörökbe tartozó "tudat és környezetmódosító
rendszerek" hatásairól a vita. Nem az a viták témája, hogy vannak-e ilyen
rendszerek, illetve folynak-e kísérletek ilyen rendszerek létrehozására,
hanem az, hogy milyenek a már tapasztalható, vagy nemsokára bekövetkező
következményeik. Meddőek ezek a viták, mert nincs semmi érdemleges
következménye azon kívül, hogy nyilvánvalóvá teszik a teljes
információszegénységet. Ebből eredően megoldásokat sem kínálnak. A pozitívum
viszont az, hogy a közvélemény elé tárták ezt a témakört.
Nyilvánvaló tény, hogy ezek a rendszerek - és más kísérleti rendszerek -
léteznek, és már eddig is óriási összegeket emésztettek fel. Valós
információk nem kerülnek a közvélemény elé, így marad a feltételezések
sokasága, melyek milyenségét nem kell részletezni. Azt is el kell fogadnunk,
hogy a túlnépesedett Föld fennmaradása okán szükségszerű egy olyan
természetszabályozó és pszichológiai befolyásolási szisztéma mielőbbi
kidolgozása és alkalmazása, mely kizárja a túlnépesedésből adódó
konfliktusokat, tragikus eseményeket. De hogy ez egy szeretet és
igazságosság alapú rendszer lesz-e, vagy pedig a gyűlölet vezérelte gyilkos
szisztéma, még nem tudjuk. Az eddig birtokunkba került információk alapján
az utóbbi irányzat megvalósulása a valószínűbb.
A fent megnevezett rendszerekkel kapcsolatban eddig nem fejtettük ki a
véleményünket, mert ezek csak elterelő műveletei egy nagyszabású, és már
kísérleti szinten működő szisztémának, melyet a következőkben VTR - Vezérelt
Tudatmódosító Rendszer - elnevezéssel jelölünk. A fent megnevezett
rendszerek nem működőképesek, illetve óriási hibákkal működtethetők csak, és
a legnagyobb hibájuk, hogy nem szelektívek. Mindenkire hatnak, és nem az
elvártak szerint. A VTR rendkívül hatásos és abszolút szelektív. Ennek sok
millió halott a bizonyítéka.
Posta Imre honlapjára írók, Molnár F. Árpád (Hírháttér), Varga Szibilla
(Magyar Sors) és sokan mások a látható jelek és megérzéseik alapján
többé-kevésbé megválaszoltak a fent nevezett kísérletek mellékhatásai által
feltett kérdésekre. De ezek csak a lényeg eltakarására szolgálnak, mert sok
információt, vagy dezinformációt maguk a kísérleteket végzők suttogó
propagandája szórt szét, vagy közölt a kutakodókkal. A valódi VTR ismerőit
(tudósok és kutatók), akik nem tartoztak a legbelsőbb körhöz, már kivétel
nélkül likvidálták. Kit így, kit úgy.
A Világhálóról megismert kutakodók általános jellemzője, hogy rendkívül
érzékeny idegrendszerű emberek, és képesek megérezni azokat az idegrendszeri
behatásokat, melyeket mások csak hangulati hullámzásoknak tartanak. Az
Arcvonal kutatóinak nincsenek ilyen érzéseik, mivel rendkívül stabil
idegrendszerűek. Nem saját megérzéseik miatt foglalkoznak ezzel a témával,
hanem a tudomásunkra jutott tények miatt.
Hogyan szerzett az Arcvonal tudomást a VTR-ről?
Tíz évvel ezelőtt az Arcvonal vezetésének ismerősi köréből kaptuk a hírt,
hogy egy tudós kutató üzent, fontos információk átadása okán. Magát a
kutatót nem ismertük, közvetítőn keresztül történt a megkeresés. A
megbeszélt időpontban találkoztunk. Egy kísérővel érkezett, aki nem vett
részt a beszélgetésben. Komoly fenntartásaink voltak a beszélgetés előtt,
még a provokációra is fel voltunk készülve, ezért a háttérbiztosítást is
megoldottuk. Bemutatkozáskor ismertette képesítéseit és kutatói munkásságát.
Ezt követően megkérdezte, hogy milyen képzettséggel rendelkezünk (ketten
vettünk részt az Arcvonal részéről). Közöltük, hogy magas szintű
elektronikai és katonai képzettséggel. "Valószínű, hogy nem fogják megérteni
azt, amit elmondok, de igyekszem a legegyszerűbben közölni" - és megdöbbentő
dolgokat hallottunk. Valóban sok mindent nem tudtunk a helyére tenni
(például az agyi receptorok működési elvéről fogalmunk sem volt, és sok
másról sem, amihez egy ideggyógyász-pszichológusi diploma is kevés lett
volna). De az elmondottak lényegét tökéletesen megértettük. Sátáni művelet
képe rajzolódott ki. Felvetettük, hogy leírhatná tanulmányozás végett, de
csak szóbeli közlésről lehetett szó. Rendkívül rokonszenves ember volt, az
intelligens tudós megtestesítője, szóba sem jöhetett semmiféle vita. Nagyon
egyszerűen és érthetően ismertette a tényeket, nem rajta múlt, hogy maradtak
bennünk homályos kérdések. Eredeti tervével ellentétben felajánlotta, hogy
tartsunk egy második megbeszélést, ahová vigyünk magunkkal egy képzett,
diplomás ideggyógyászt, agysebészt, vagy hasonló képesítéssel rendelkező,
megbízható barátunkat. Sajnos hónapokba telt, mire ezt a személyt
megtaláltuk. Üzentünk, hogy folytatnánk a beszélgetést. Egy külföldi
kutatóintézetbe kapott meghívást, ezért a találkozó nem jött létre. A
közvetítőt megkértük, ha hazajön, beszéljen meg egy találkozót. Pár hónap
elteltével létrejött a második találkozó. Ha az elsőt döbbenetesnek
minősítettük, akkor ez - más ok miatt - félelmetesnek volt nevezhető.
Hárman mentünk az Arcvonaltól, a tudományos kutató egyedül volt, a közvetítő
kísérte, de a megbeszélésen nem maradt ott. Egy emberi roncs ült velünk
szemben. Először azt gondoltuk, hogy beteg, épp influenza járvány volt.
Mikor rátértünk az előző beszélgetésünk témájára, elterelte róla a szót.
"Igen, igen, de annál sokkal nagyobb bajokkal kell szembenéznünk" - közölte,
és ismertette is. Szófordulatai, beszédstílusa nem változott, de a
mondandója igen. Közölte, hogy az Antikrisztus itt van a Földön,
Ausztriában, Bécsben él, Fischernek hívják és időközönként gyermekeket
eszik. Minden erőnkkel harcolni kell ellene. Az eredeti téma egyáltalán nem
érdekelte.
Az udvariasság kötelezett minket, hogy még egy ideig maradjunk. Miután
eljöttünk, az orvos barátunk azt mondta: ezt az embert kivégezték. Nem ölték
meg, mert az bizonyítaná eddigi állításainak az igazságát, de egy őrültet
csináltak belőle. Így azt sem hiszi el senki, amit eddig mondott. Ki is
hinne egy őrültnek?
Az a társa, akivel az első beszélgetésünkön megjelent, Ausztriában, vagy
Németországban egy hegyi úton "gyorshajtás miatt" szakadékba zuhant és
azonnal meghalt. Köztudottan óvatos vezető volt - közölte a kapcsolatunk.
Így csak az első beszélgetésünk anyaga maradt meg az emlékezetünkben, de
orvos barátunkkal újra átbeszéltük, és az ő szakmai tudása következtében
teljes lett a kép. Ezt a következő részben ismertetjük.
V. István
Jövőnk.info szerkesztőség szerk@jovonk.info 2010.09.18- levele
*B.Kiss-Tóth László.
