Néhány percnyi mosoly...

/Forrás: istvan horvath nimrodka@rogers.com 2010. június 21-i levele./

És mi a legnagyobb ritkaság az önök múzeumában?
- A látogató.

- Az élet néha meglepetéssel szolgál! - sóhajt fel a paraszt.
- A fiam a városban tanult, mert nem érdekli a mezőgazdasági munka.
- És mi lett belőle?
- Mezőgazdasági miniszter!

- Gorbacsov elvtárs, célszerű lenne visszavonni az alkoholtilalmi intézkedését! – figyelmeztették az új pártfőtitkárt a központi bizottság tagjai.
- Miért vonnám vissza?
- Mi lesz, ha kétszázmillió ember egyszerre kijózanodik?

Egy parasztnéni hajtja a kocsiját, amikor megállítja a rendőr.
- Néni, gond van a lovas kocsival. Úgy látom, eltört a lámpa a kocsirúdon, ez nagyon veszélyes. Most nem büntetem meg, de ígérje meg, azonnal megcsináltatja!
- Persze, aranyom, hazamegyek aztán a férjem majd felrak egy újat!
- Ja, és néném, szegény lónak a hmm... micsodájára tekeredett az istráng. Ez így állatkínzás, majd ezt is csináltassa meg az urával.
Hazamegy a néni, és újságolja a férjének, hogy majdnem megbüntette a rendőr.
- Na, ezt a lámpát kicserélem két perc alatt - mondja a férje. - Mondott még
valamit a biztos úr?
- Hát nem egészen értettem, amit mondott, de szerinte valami gond van a
dudával...

- Bátya, ez itt egy színtiszta magyar falu. Miért van mégis minden csak szlovákul kiírva?
- Hát, az ű kedvükír, mert mink úgy is tudjuk, hogy mi hun van...

2000 év után Jézus leszáll a földre, hogy megnézze hogyan élnek az emberek. Természetesen koldusruhát ölt. Itt lent találkozik egy valódi koldussal. Gondolta,
próbára teszi:
- Nagyon éhes vagyok, adnál valamit enni?
A koldus megkínálja egy kis kenyérrel.
- Megszomjaztam, van valami innivalód?
Azt is kap.
- Nagyon fázom...
A koldus betakarja a kabátjával.
- Nincs egy szál cigid?
A sorstársával együtt érző koldus ad neki egy szálat. Jézus szippant
egyet-kettőt:
- Most már elárulom, Jézus vagyok...
- Jó az anyag, mi...?

- Mondd kapitány! Miért van a te bal lábad helyén egy tuskó?
- Hát tudod, 1845-ben részt vettem egy hatalmas csatában. Csak úgy röpködtek
a gránátok, az ágyúgolyók... és az egyik eltalálta a lábam. Azóta falábam van.
- És miért van a jobb kezed helyén vaskampó?
- 1849-ben is volt egy hatalmas csata. Egymás után fütyültek a gránátok, és
az egyik elvitte a karomat.
- És mondd kapitány, miért van a jobb szemed helyén üveggolyó?
- 1850-ben egy szigeten kötöttünk ki, és ott a szemembe repült egy szúnyog.
- És egy szúnyogtól...?
- Igen, mert tudod, akkor még nem szoktam meg az új kezemet.

- Milyen az albán légvédelem?
Jöttök ti még lejjebb is!

- Kapitány! - rohannak a matrózok a parancsnokhoz. - Jobbra ellenséges hajók!
- Rendben, fiúk, akkor készüljünk fel az ütközetre... Hozzátok ide a vörös ingemet!
- Miért pont a vöröset?
- Abban nem látja az ellenség, ha megsebesülök és folyik a vérem, így aztán
a végsőkig tudok küzdeni ellenük...
Alighogy magára ölti, lekiált az őrszem az árbockosárból:
- Kapitány úr, balról két ellenséges hajó... Felénk tartnak.
- Rendben, fiúk! Ebben az esetben hozzátok ide a barna nadrágomat is!

- Azért fantasztikusan sokat fejlődött az orvostudomány - mondja özvegy
Kovácsné.
- Amikor fiatal lány voltam, még meztelenre kellett vetkőznöm az orvosi
vizsgálathoz.
- És most?
- Most elég, ha kinyújtom a nyelvem.

*B.K.T-L.