HAJNAL PÁRIZSBAN
Párizsban járt a hajnal
Bíborpalástban úszott
a Szajna fölött, üzenetével
egy másik világnak.
Vitte szívében a Hargita
mögül kileső Napot,
s bíbor palástja alatt
egy árva csillagot.
Egy árva csillagot
vitt Párizsba a hajnal
S a fényes bulvárok
Szelesütve lesték
a székely leányt,amint végigsétált
könnyedén, a fényétől
meghökkent Champs Elisee-n.
A Champs Elisee-n
Egy székely leány,
A Hajnal, bíborpalástban,
Elárvult csillagnépét vitte
Léptei visszazengtek
Idő keservét kopogtatva
A rideg flaszteron:
Trianon, Trianon, Trianon!
A város mulatott, mint
mindig, Piaf sanzonok
mámorában úszva
S nem értették, mi az,
ami némán sír fel
a bíborpalástból áramló
keserves sóhajon?
Trianon! Trianon! Trianon!
Nagy kába világagy Párizs!
Szíves a Napkirály felélte!
A pompa, a hazug ármány
És számító kalmárlélek
Árvává tett egy tiszta népet,
Egy tiszta népet, Párizs,
Te nagyképű zagyva sokadalom!
Trianon, Trianon, Trianon!
Párizsban járt a hajnal,
árva csillagával, néma sírását
elnyelte a cirkuszi ricsaj,
mint hajdan, amikor résztvétlen
figyelték, hogy tépik ízekre
egy nép büszke testét,
süket fülekbe sikított a fájdalom:
Trianon! Trianon! Trianon!
Elértétek: már csak titokban fájhat,
megbújva, félve sírhat csak az árva.
Párizs, te hazug világagy, te céde
Szodoma metropolisa! Ünnepelsz,
Ragyogsz, miközben minden
a lelkeden szárad: ótvaros eszmék,
minden elcseszett forradalom!
És Trianon, Trianon, Trianon!
Párizsban jár a hajnal
Árva csillagával, bíbor
Palástban, lépdelt a flaszteron,
Koppant, időket ébresztve,
Némán, mert kimondani is tilos,
Sír egy nép csöndben, s árva
lelkek lángolnak a ravatalon.
Siralomház: Trianon, Trianon!
(Mészáros Ferenc)
2010. június 2. B.Kiss-Tóth László
