Szász Lóránt:
URAM, ILYENKOR

Uram, ilyenkor felbocsátok
az égre egy fehér sirályt ott,
ahol virág és könny terem.
Nekem átlényegült már az énem,
az ősködökből szólok, és nem
a diszonenciát kedvelem.
Kívánom azt, hogy minden ének
szárnyaljon messze, és lenézzek
azokra, akik élnek a végeken.
Torockó, Háromszék és Kékes
ismét összeér, és szép lesz
hazánkban fű, fa, szó és szerelem.
Elmondom azt, hogy a magasból
fehér örvény jön, és tavasztól
télig tart az ünnep majd nekem.
Aradról sötét ruhájú lányok
sorára és szemébe látok,
akik a sírokra tesznek virágot,
hogy ne legyen többé verem.
Viszik a feltámadás keresztjét,
zölden villan a fű, és fellép
Deák a székre és lesem :
meghajolnak háromszín zászlók,
Prohászka áldást oszt, és várok
Istenarcra, ami végtelen.
Zas Lóránt
USA, Kalifornia, Ezertölgy, 2010. április 4.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szász Lóránt:

ELHAGYTAK
/Húsvéthétfői látomás/

Elhagytak már a szép szavak,
verset ha írok, üvöltök vagy zihálok.
Hazám pusztaság. Szántok, és nincs virág ott.
Aki vet, az sohasem arat.
Van óhaj, van vágy és akarat,
de hátrál a harc, hogy hegyre ne jusson.
Aki elindul, megáll, hogy osztozzon a cuccon,
amit kínálnak katonák és janicsárok.
Köd, üszök, halotti tor. Az átok
beteljesedett. Az élet üres, ma vegetálok.
Fekete ruhát szabnak gyolcsból a lányok,
kihegyesedtek temetőinkben a keresztek.
Hörgés és fegyverzaj. A zárakba kulcsot tesznek,
és beeresztik a medúza százágú csápját.
Vedelnek vért és gennyel zabálják
a húsvéti bárányt és a pászkát.
Isten és Sátán hajbakap, ha feljön
a hajnali csillag. Nincs harang
és nincs só, és nincs, aki ringat
jászolban pólyást. A cethal gyomrából
jövendölt Jónás : a házak összedőlnek
Betlehemben. Rakétakilövők üzemelnek,
és a templommal szemben
egy tank vigyázza, hogy senki be ne menjen.
 Zas Lóránt