MÁR SEMMINK SINCS
Már semmink sincs, csak két kezünk,
kelünk, fekszünk és vétkezünk.
A mustból bor lett, de mások isszák.
Ágasbogas a csend. Az indák
körénk fonódtak, hogy ne szálljunk.
Hideg a föld. Nem kaszáltunk.
Dudva nő és nő az éhség.
A csecsemő tejet nem kér még.
Néha mondogatjuk, hogy vonulni
kellene a városba hosszú sorban.
Zörej nincs, és holtan fordulnak
le gébicseink a fákról.
Ennyi a pillanat. Lemondtunk
minden jószokásról. A lázadót
kinevetjük, ha buzdít. Hiánycikk
a kacagány. Ocskay brigadéros
rohamot nem indít : harcolt és
elárult. Nem akarjuk mérlegre
tenni a jót a rosszal. Felemás
indulat forral számunkra teát,
hogy nemlétező porral javítsuk
meg majd hajlamunk ágaskodó
igényét, ha arra sor kerülne még.
Elég, ha létezünk. A merre
nem meghatározott. Elesne
vezérünk minden csatában
Tomoryként a patak-parton.
Nincs gőzmozdonyunk, hogy célba
hajtson.Nincs izmunk. A rozsda-
alkony testünket várja, hogy
eltemessen. Török múlat a várban.
Pesten a hajduk fokost sem
fognak immár. "El innét !" Borzongjuk
a héber írásjelekkel országunk
falára rótt üzenet gyűlöletét,
és szemgolyónk kicsorbult tükrén
vonaglanak keserű gondolatok.
Üldözött nemzet korbáccsal
fenyített gyermeke vagyok,
akinek létezését eladták
régen, és megvonták falatját
gyermekkorában azok, akik ma
üvöltenek fasisztát chartában,
és páholyból hörögve kínálnak
maszlagot. Jöjjön hát villám, és
üssön a Köröndbe mély lyukat,
amelyben elégjünk, hogy füstünk
magasba menjen, és esőt
okozzon országos fokon ! Mégis :
fogom a zászlót. Paskolja szél
magasba ! Viszem, és magamat
feláldozom.
Zas Lóránt
Már semmink sincs, csak két kezünk,
kelünk, fekszünk és vétkezünk.
A mustból bor lett, de mások isszák.
Ágasbogas a csend. Az indák
körénk fonódtak, hogy ne szálljunk.
Hideg a föld. Nem kaszáltunk.
Dudva nő és nő az éhség.
A csecsemő tejet nem kér még.
Néha mondogatjuk, hogy vonulni
kellene a városba hosszú sorban.
Zörej nincs, és holtan fordulnak
le gébicseink a fákról.
Ennyi a pillanat. Lemondtunk
minden jószokásról. A lázadót
kinevetjük, ha buzdít. Hiánycikk
a kacagány. Ocskay brigadéros
rohamot nem indít : harcolt és
elárult. Nem akarjuk mérlegre
tenni a jót a rosszal. Felemás
indulat forral számunkra teát,
hogy nemlétező porral javítsuk
meg majd hajlamunk ágaskodó
igényét, ha arra sor kerülne még.
Elég, ha létezünk. A merre
nem meghatározott. Elesne
vezérünk minden csatában
Tomoryként a patak-parton.
Nincs gőzmozdonyunk, hogy célba
hajtson.Nincs izmunk. A rozsda-
alkony testünket várja, hogy
eltemessen. Török múlat a várban.
Pesten a hajduk fokost sem
fognak immár. "El innét !" Borzongjuk
a héber írásjelekkel országunk
falára rótt üzenet gyűlöletét,
és szemgolyónk kicsorbult tükrén
vonaglanak keserű gondolatok.
Üldözött nemzet korbáccsal
fenyített gyermeke vagyok,
akinek létezését eladták
régen, és megvonták falatját
gyermekkorában azok, akik ma
üvöltenek fasisztát chartában,
és páholyból hörögve kínálnak
maszlagot. Jöjjön hát villám, és
üssön a Köröndbe mély lyukat,
amelyben elégjünk, hogy füstünk
magasba menjen, és esőt
okozzon országos fokon ! Mégis :
fogom a zászlót. Paskolja szél
magasba ! Viszem, és magamat
feláldozom.
Zas Lóránt
Közli:B.Kiss-Tóth László
