Kommunista inváziók, konferencia a Gellértben


 2012. nov. 6.
Frigyesy Ágnes tudósítása

A hazugságokon nevelkedett fiatalságnak is tudnia kell, hogy szüleiket, nagyszüleiket meghurcolták, megkínozták, megölték. Tudniuk kell, hogy ki és hogyan vitte romlásba a gazdaságot, a kultúrát, az erkölcsöt. Az utókor is legyen tisztában a terror fogalmi képződményeivel, ismerje meg, hogy mi a „B”-listázás, mit jelent a koncepciós per, és mi volt a Katpol, az ÁVO, az ÁVH, és kik voltak a munkásőrök.  Látniuk és tudniuk kell, hogy a bukott kommunista ideológia hogyan működött, miként szedte áldozatait, nem csak hazánkban, de minden országban, ahol hatalomra jutottak.
          „A mi karhatalmunk olyan,  hogy lelövi mindazokat, akiket kell!”
Konferencia az 56-os kommunista sortüzekről
– A XX. század egyik legnagyobb tömeggyilkossága zajlott az 1956-os forradalom és szabadságharc ideje alatt, amikor mintegy 70 sortüzet eresztettek a békésen tüntető, fegyvertelen magyar lakosságra – jelentette kiJobbágyi Gábor egyetemi tanár 2012. november 6-án aKommunista inváziók, Berlin 1953 és Budapest 1956című nemzetközi konferencián Budapesten, a Gellért Hotel Tea-Szalonjában. A rendkívül informatív és tényfeltáró, eddig elhallgatott adatokat is tartalmazó konferencián több neves előadó szólalt fel, aholelsősorban az 1956-os forradalom véres megtorlásaival, az ÁVÓ – és a szovjetek által elkövetett és csak részben feltárt sortüzekkel és ezek politika szerepével foglalkoztak.
– A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) alelnöke szerint csak jogállami eszközökkel lehet fellépni a kommunista diktatúra idején elkövetett bűntettekkel szemben, de fellépni kötelesség, és a felelősségre vonásról nem lehet lemondani. Nem a bosszú, a revansvágy hajtja az igazságszolgáltatást, hanem az igazságérzet  – fogalmazott Rétvári Benceállamtitkár. Felidézte a jelenlegi  kormány által elfogadott új Alaptörvény ama rendelkezését, mely szerint „a Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, melyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak az elnyomórendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért, és a nemzet elárulásáért.”
A KDNP alelnöke az elnyomó rendszer leggyávább pontjának nevezte, amikor békés, védtelen emberekbe lövettek. Hangsúlyozta: – A jogállami felelősségre vonás mindig lassúbb, mint a diktatúrák által alkalmazott igazságtalan eszközök, de nem lehet erről lemondani. Csak jogállami eszközökkel lehet fellépni, de azokkal fel kell lépni – mondta a közigazgatási tárca parlamenti államtitkára. Bár a halálozások miatt mindenkit nem érhet már el az igazságszolgáltatás, de szimbolikusan fontos, hogy a legnagyobb vezetők ellen az eljárást lefolytassák, hogy „a gyermekeink és unokáink lássák, kik azok, akiket elítéltek, és kik azok akiket megkövetett a nemzet.”
Rétvári Bence kiemelte: – 1950 és 1953 között Magyarországon egymillió ember ellen indult büntetőeljárás, ebből 650 ezer esetben emeltek vádat, 390 ezret elítéltek. A forradalom leverése után 350 embert végeztek ki, legkevesebb kétezren haltak meg a harcokban, huszonkétezer embert bebörtönöztek, 13 ezret internáltak, és mintegy kétszázötvenezren hagyták el az országot. Ez Magyarország óriási vesztesége!      
KDNP Kommunizmus Bűnei Munkacsoportja és aKonrad Adenauer Alapítvány által közösen rendezett konferencián Eötvös Péter, a rendezvény egyik főszervezője, a KDNP Kommunizmus Bűnei Munkacsoport vezetője kijelentette: – A Munkacsoport feladatának tekinti az elhallgatással, féligazságokkal és dezinformációval becsukott szemek felnyitását. Látnunk kell a közelmúlt kommunista és neoliberális posztkommunista kalandorpolitika társadalmi erkölcsre gyakorolt romboló hatását. Mindenkinek joga, hogy megismerje azokat a ravasz, agresszív módszereket, amelyek segítségével a vesztes második világháború után a kommunisták, a megszálló szovjethatalom aktív közreműködésével, 1944-től kezdődően a semmiből néhány év alatt abszolút hatalomhoz jutottak. Ennek ismeretében tudjuk jelentőségének megfelelően mérlegelni az évtizedekig tartó proletárdiktatúra nemzetromboló borzalmait.
Eötvös Péter hangsúlyozta: – A felvilágosító tevékenységen túl, fontos feladatnak tartja, hogy a különböző végrehajtó hatalmak által gyakorolt, de elvileg egymáshoz nagyon hasonló ideológiák mentén elkövetett bűncselekmények áldozatait egyféle mércével mérjék. Az emberi szenvedés és halál szempontjából az erőszak áldozatainak közömbös, hogy nemzeti szocialista, vagy internacionalista szocialistavolt a tettes. Kizárólag az emberiesség elleni vétség a lényeg. Ez ma már Európa minden országában elfogadott törvény, mely szerint ezek a bűntettek nem évülhetnek el, s ez lehet zsinórmértéke az ítéleteknek.
A KDNP Kommunizmus Bűnei Munkacsoportjának vezetője szerint  megnyugvásról, megbékélésről csak a tények feltárása, és megismerése után beszélhetünk. Véleménye szerint ennek oka az a szégyenletes történelemhamisítás, mely a mai napig nem került a helyére, a valós tényeket évtizedeken át agyonhallgatták, a tanúkat elnémították, a dokumentumokat titkosították, sőt egy részüket megsemmisítették.  
Eötvös Péter hangsúlyozta: – A hazugságokon nevelkedett fiatalságnak is tudnia kell, hogy szüleiket, nagyszüleiket meghurcolták, megkínozták, megölték. Tudniuk kell, hogy ki és hogyan vitte romlásba a gazdaságot, a kultúrát, az erkölcsöt. Az utókor is legyen tisztában a terror fogalmi képződményeivel, ismerje meg, hogy mi a „B”-listázás, mit jelent a koncepciós per, és mi volt a Katpol, az ÁVO, az ÁVH, és kik voltak a munkásőrök.  Látniuk és tudniuk kell, hogy a bukott kommunista ideológia hogyan működött, miként szedte áldozatait, nem csak hazánkban, de minden országban, ahol hatalomra jutottak.



Frank Spengler, a Konrad Adenauer Alapítvány új magyarországi vezetője a diktatúra ellen fellázadó emberek bátorságára hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a kommunista rezsim Magyarországon nagy elszántsággal lépett fel a forradalmárokkal szemben: deportálások, üldözés, kitelepítés, börtön és gyilkosságok formájában. Hangsúlyozta: – 1956 novemberében, amikor a magyar szabadságharcot leverték, ugyanolyan traumát okozott a magyar népnek, mint 1920 júniusa.
Horváth Attila, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem docense felidézte: – A   tiszakécskei sortűz sebesültjeit orvos édesapja látta el, aki 30 év múlva is fel tudta sorolni a kárvallottak neveit. Mint mondta, az utolsó kivégzést 1961-ben hajtották végre! Véleménye szerint a volt karhatalmistákat, pufajkásokat, és ÁVÓ-sokat, akik végrehajtották a sortüzeket, illesse nemzeti közmegvetés, a fő bűnösöket pedig vonják felelősségre, hisz ez idáig elmaradt!
Kahler Frigyes ny. bíró, jogtudós a salgótarjáni sortűzről kijelentette: – A mintegy négyezer embert tudatosan szorították be a térre, majd ezt követően nyitottak rájuk tüzet. A fegyveres erők tárat cseréltek, majd ismét lőttek! 27 fő halálát géppisztoly lövedéke okozta. Elölről 11 főt, hátulról 32 főt, oldalról 12 főt ért találat! A kommunista rezsim azt hazudta, hogy az ellenforradalmárok lőttek a karhatalmistákra, ők pedig visszalőttek. Ezt a hazugságot cáfolták meg azok a tisztességes rendőrök, akik a vizsgálat nyomán megállapították: – 318 fegyverből történt tüzelés, de a karhatalom felé nem lőtt senki!
A jogtörténész rámutatott: – A sortüzeket tudatosan, előre eltervezték, így volt ez Egerben, Miskolcon, Gyulán, Zalaegerszegen, Pécsen, Hódmezővásárhelyen, Kecskeméten stb. Az előre eltervezett gyilkosság-sorozattal a kommunista rezsim kizárólagos hatalomra törekedett, amit legálisan nem volt képes megszerezni. A karhatalmisták a következő utasítást kapták: „Gyorsan és kegyetlenül kell végezni velük!” Uszta Gyula karhatalmi vezető mondta: „A mi karhatalmunk olyan, hogy lelövi mindazokat, akiket kell!”
– A XX. század egyik legnagyobb tömeggyilkossága zajlott az 1956-os forradalom és szabadságharc ideje alatt, amikor mintegy 70 sortüzet eresztettek a békésen tüntető, fegyvertelen magyar lakosságra – jelentette ki Jobbágyi Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető tanára, aki előadásában a budapesti Kossuth téri sortűzről beszélt. Véleménye szerint  nyolcszáz - ezer halottja lehetett a Kossuth téri sortűznek. Gyanítható, hogy Budapest öt pontjáról, nemzeti színű zászlókkal induló tömeg szándékosbeterelés áldozata lett! A professzor szerint az FM-épületéből, valamint  szovjet páncélosok is lőttek a tömegre! Hangsúlyozta, három, szigorúan ellenőrzött kormányépületről lőttek karhatalmisták, szovjetek és zöld ÁVÓ-sok. Jobbágyi professzor számára sem kétséges, hogy mivel kiválóan képzett katonák irányítása alatt zajlottak a sortüzek, ezeket előre elkészített terv alapján hajtották végre.
Végezetül Horváth Miklós, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára A Szovjetunió háborúja Magyarország ellen, 1956 címmel tartott előadásában rámutatott: – A szovjet csapatok támadását „Hullám” fedőnevű hadműveleti terv alapján hajtották végre! Október 25-én huszonkétezer szovjet katona volt hazánkban, az akkori kormány oldalán harmincötezer fegyveres állt, szemben az ötezer fős forradalmárokkal. Kádár János kiszolgálta a szovjet rezsimet: –  „Megmondtuk az ország népének, hogy mi hívtuk a csapatokat, meg is indokoltuk. Ahogy mi kértük a harcba vetését, ugyanúgy kérhetjük, hogy vonják ki a csapatokat a harcból... Az, hogy kivonják vagy nem vonják, az a Szovjetunió kizárólagos döntésétől függ...”
A konferencián előadást tartott Hendrik Hansen, az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem tanszékvezető tanára, valamint Manfred Wilke, a müncheni Történeti Intézet projektvezetője, aki az 1953-as német felkelésről és annak véres megtorlásáról tartott előadást.
Végezetül Eötvös Péter bejelentette, a következő konferenciát a szovjet hadsereg által elkövetett emberiesség elleni bűnök témakörben tartják, melyeket elsősorban 1944- 45-ben, a megszállás első éveiben követtek el.
Frigyesy Ágnes
/Forrás: Hegedüs Endre 2012.11.07- levele/*B.Kiss-Tóth László