Szanyban 2011.december 18.-án tartották az immáron hagyományosnak mondható a régi idők ádventi időszakának piaci hangulatot felidéző színi előadását.
Nagyon szép dolog ezen tevékenység, hiszen sokunkban ott vannak az emlékek , amelyek ezen előadás alkalmával újra és újra felidéződnek . A szeretet ünnepének közeledtével mindannyiunkban ott vannak a családtagok, azok a személyek , akiket talán a hétköznapok forgatagában néha távolabb tartunk magunktól mint azt most tesszük. Az elhunyt hozzátartozóinkra való emlékezések, a felgyűlő szép emlékek sokkal inkább előforduló emlékképekben rejlő mozzanatok, mint bármi más egyéb. Ezen a karácsonyváró műsoron is érezhető volt az emlékezés. Az idősebb korosztály tekintetéből kiszűrődött, hogy az ő karácsonyváró pillanatai és a jelenben lévő karácsonyvárás időszaka közötti különbségek voltak a fejekben . Előkerültek a szemekből kicsorduló könnyek is, amelyek annak tudhatóak be ,hogy elhunyt hozzátartozóikra emlékeztek vissza , egy - egy jelent során előforduló és visszatérő emlékképek kapcsán. Sokban különbözik a jelen karácsonya a régi idők karácsonyától. Amíg mostanában a karácsony arról szól, hogy milyen ajándékokkal lepjük meg a másikat , és sokkal több értéket képviseljen mint a másik ember ajándéka, addig a régi idők karácsonya másról szólt. Az együvé tartozást , a szeretetet öltötte csokorba és nem is volt fontos a karácsonyi ajándék értéke. Az értékek sokkal inkább a lelkekben rejtőzködtek, mert egy - egy szaloncukor a feldíszített fán , vagy éppen az együtt elénekelt szép karácsonyi dalok, a vallást egybe ötvözte az összetartozással , a családban való közösségi élet harmóniájával. A változó világ az emberek gyarlóságait fűzi csokorba , és a szeretet sokkal inkább eltörpülni látszik , mint annak idején . A képmutató versengés, egymás iránti tiszteletlenség, szoros párhuzamában érkezik a karácsonyvárás idejére, amit persze kivételek is megtestesítenek , de szomorúan kell tapasztalnunk, hogy az emberi értékrend más irányba terelődik, mint a még az a múlt század idején másképpen történt. Természetesen mondhatnák a kedves olvasók, hogy miért kell mindig visszatekinteni , haladnunk kellene inkább a korral , és tudjunk együtt élni a változó időkkel, és merjük elfogadni a tényeket. Változó időket élünk , ahol a sorsformálásba beletartozik a rohanó életritmus mellett , a másként értékelődő karácsonyvárás is. Teljességében igaza van annak , aki ilyen elvárást akar a jelenben magának. A változás nem is abban fejti ki negatívumait, hogy a fejlődés más utakra tereli az embereket, hanem sokkal inkább a szeretet hiányának megléte az , amire szeretne hangsúlyt fektetni a sorok írója . A rohanó hétköznapok, amikor az emberek "hajtják a pénzt" , álljanak meg egy pillanatra és törődjenek azokkal az emberekkel, akiket szeretnek . Nem kell feltétlenül ajándékokkal meglepni , hanem tartsák a kapcsolatot velük, érdeklődjenek irántuk, és ha kell segítsék őket a hétköznapokon is . Ne csupán néhány nap legyen az , amikor körül rajongjuk szeretteinket, hanem igen is törődjünk velük az év minden napján egy kicsit.
