Lezuhant az orosz űrhajó: evakuálhatják az űrállomást

A NASA hétfői sajtótájékoztatóján bejelentette, elképzelhető, hogy novembertől a Nemzetközi Űrállomásnak legénység nélkül kell üzemelnie abban az esetben, ha az orosz mérnökök hamarosan nem derítik ki, mi okozta múlt héten a Progressz balesetét.

Az automata Progressz 44 augusztus 24-én, néhány perccel felbocsátása után zuhant le. 2,9 tonna ellátmányt vitt volna a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). A kudarcot a Szojuz rakéta meghibásodása okozta, mely hasonlít ahhoz, amelyet Oroszország a legénységi kapszula felvitelére alkalmaz, és melyet szintén Szojuznak hívnak.

Jelenleg hat asztronauta él az űrkomplexumon. A Progressz balesete nem érinti őket túlságosan – mondják a NASA szakemberei – mivel elegendő tartalékuk van odafenn. Azonban a tervek szerint szeptemberben három asztronauta hazatér, a többiek hazaútja pedig november közepén esedékes. Jelenleg a Szojuz az egyetlen űrhajó, mely asztronautákat vihet fel és hozhat haza. Így, amennyiben a rakéta problémáját nem tárják fel és javítják meg mihamarabb, az új legénység nem fog tudni felmenni azt megelőzően, hogy az utolsó három űrhajós hazatérne.

ISS

(Fotó: NASA)

Ez a szituáció a 100 milliárd dolláros űrkomplexumot 2001 óta első alkalommal hagyná ember nélkül. A NASA szerint azonban ez nem lenne katasztrófa. „Tudjuk, hogyan vigyük véghez” – mondta a hétfői sajtóeseményen Mike Suffredini, a NASA űrállomás menedzsere. „Feltételezve, hogy a rendszerek tovább működnek, a felszínről tudjuk irányítani az ISS-t, és az meghatározhatatlan ideig orbitális pályán maradhat.”

Az űrügynökség természetesen preferálná, ha a legénység a laboratórium fedélzetén maradhatna – tette hozzá. Az ISS ember nélkül hagyása ugyanis jelentősen visszavetné a tudományos kutatásokat, melyeket 386 kilométeres magasságban végeznek. Az űrsiklók nyugdíjazását követően a NASA ismételten kihangsúlyozta ennek a kutatásnak fontosságát, és az állomás tudományos potenciálját.

Azonban lehetséges, hogy az időzítés nem fog összejönni. Két Szojuz űrhajó dokkol jelenleg az ISS-en, melyekkel a hat asztronauta hazajöhet. Az űrhajók csak 200 napig maradhatnak az űrben, így hamarosan indulniuk kell. Emellett további problémát jelentenek a fényviszonyok a kazahsztáni landoló helyen. A NASA és az orosz űrügynökség (Roszkozmosz) azt az utasítást adta ki, hogy a landolásoknak legalább egy órával napkelte után vagy egy órával napnyugta előtt kell bekövetkezniük, így amennyiben szükséges, a legjobb feltételek állnak fenn a keresőcsapatok számára.

Progressz M-12 fellövés, aug. 24.

(Fotó: EPA/Roszkozmosz)

A „fényablak” szeptember 19-én mintegy öt hétre bezárul az első legénység előtt, majd november 19-én a másik számára. Suffredini szerint várakozás az új ablak megnyílására a Szojuz űrhajókat mindkét esetben a 200 napos határon túl tartaná az űrben. Ezért az állomáson tartózkodó hat asztronautának majdnem biztosan november közepére el kell hagynia a komplexumot. Az orosz mérnökök keményen dolgoznak, hogy az űrhajósokat szállító Szojuz kilövések a legjobb eséllyel álljanak rendelkezésre erre az időpontra. A következő űrhajó szeptember 21-én indult volna, ami Suffredini szerint valószínűleg nem következik be.

Oroszország bizottságot hozott létre, hogy meghatározza a Progressz lezuhanásának okát, és kiderítse, hogyan javítsa azt. Ám a NASA azt állítja, nem hajszolódnak, mivel az asztronauták biztonsága elsődleges fontosságú. A NASA nem enged űrhajósokat Szojuzra addig, míg a rakéta néhány sikeres, automata kilövést nem hajtott végre – tette hozzá. Ez relatíve hamar be is következhet. Oroszország ugyanis azt tervezi,hogy Szojuz segédrakétákkal kereskedelmi terhet és egy másik Progresszt lő fel október második felében.

Szojuz

(Fotó: MTI/EPA)

A Progressz lezuhanása a legfrissebb baleset volt az utóbbi 10 hónapban az orosz kilövések sorozatában. A balesetek aggodalmat keltettek az amerikai törvényhozók és szakemberek között, mivel a NASA jelenleg csak Oroszországra támaszkodhat az asztronauták felszállításában, míg az amerikai privátszektor el nem készül saját űrhajóival. Ez a korszak 2015-ben veheti kezdetét.

Hogyan zajlana az evakuáció?

A Progressz lezuhanása miatt a NASA azt fontolgatja, hogy evakuálja az ISS-t. A precedens nélküli eljárás az első alkalom lenne 10 év alatt, hogy a komplexum kiüresedik.

Korábban csak egyszer, a Columbia 2003-as katasztrófája után fontolgatta a NASA, hogy evakuálja a komplexumot. Abban az esetben azonban a szakemberek úgy döntöttek, hogy a Szojuz rakétákkal folytatják a legénységcseréket addig, míg az űrsikló flotta ismét készen áll.

Progressz M-12

A Roszkozmosz Orosz Szövetségi Űrügynökség által közreadott archív kép, amelyen egy Progressz M-12M jelű teherűrhajót vizsgálnak orosz tudósok a bajkonuri űrközpont hangárjában (Fotó: MTI/EPA/Roszkozmosz)

Az űrállomást úgy tervezték, hogy szükség esetén autonóm módon, legénység nélkül működjön. Az evakuálás legnagyobb kockázata, egy fontosabb komponens elromlásának, vagy jelentősebb anomália megjelenésének lehetősége, és az, hogy nem lenne ember, aki orvosolja a helyzetet. Suffredini szerint „nagyobb az ISS elvesztésének kockázata, ha nincs rajta legénység, mint ha van. Ezért döntöttünk úgy a Columbia balesete után, hogy fenn tartjuk a legénységet, mert a kockázat nem jelentéktelen.”

Az állomás evakuálása nem követelne meg különleges előkészületeket a jelenleg odafenn élő hat űrhajóstól. Az ISS legtöbb létfontosságú rendszere a felszínről irányítható. Az asztronauták és a kozmonauták számos fedélzeti nyílást bezárnának, hogy az egyes helyiségeket elszigetelten tartsák, ami további védelmet jelent, ha valahol hiba történik. Az asztronautáknak csatlakoztatni kellene a megfelelő kábeleket, hogy biztosítsák, az állomás rendelkezik tartalék hűtéssel, emellett konfigurálni kellene a fűtőrendszert is. A külső zárakat és dokkoló mechanizmusokat úgy fel lehet készíteni, hogy az automata űrhajók, mint a Progressz le tudjanak válni, emellett autonóm módon dokkolni tudjanak a felszínnel együttműködve.

ISS

(Fotó: MTI/NASA)

Suffredini azonban elmondta, szeretnék, ha nem kellene hosszú ideig legénység nélkül üzemeltetni az állomást. A megnövekedett rizikó mellett a legnagyobb veszteséget ugyanis az jelentené, hogy a legénység nem tudna tudományos kísérleteket végezni a fedélzeten, mely a hatalmas laboratórium elsődleges feladata.

A komplexum külső burkolatára csatlakoztatott kísérletek - mint a 2 milliárd dolláros Alfa Mágneses Spektrométer - azonban folytathatnák a vizsgálódást. A kutatás nagy részét viszont le kellene állítani, és elhalasztani addig, míg az asztronauták visszatérnek.

(Szabó Piroska bejegyzése)