Obrusánszky Borbála:
Cikk Front kép - 280x185:
Őseinkhez, a szkítákhoz és a hunokhoz számos technikai újítás kapcsolódik. Az egyik ilyen a szállítóeszközök fejlesztése. Jó tudni, hogy az ő találmányuk volt a lakókocsi.
Ne csodálkozzunk azon, hogy a szekereket a szkíták fejlesztették tökélyre, hiszen ők voltak a nagy szárazföldi Selyemút fő áruszállítói. Az írásos források kezdetétől egészen a középkorig a keleti, sztyeppei utazás nem volt könnyű feladat az idegen civilizációk népei számára, mert a hatalmas sík területen nem voltak kijelölt útvonalak, így aki nem volt járatos a környéken, az nem tudott tájékozódni a sztyeppén, sőt az eltévedt utazók még a megmaradáshoz szükséges élelmet és vizet sem tudták biztosítani maguknak. Erre a legjobb példa Dareiosz szkíta hadjárata, amikor a perzsa uralkodó seregével védtelenül, étel és ital nélkül maradt a hatalmas síkságon és alig volt közülük valaki, aki túlélte ezt a túrát. Talán ennek, a katasztrofális véget érő hadjáratnak köszönhető, hogy nem sokan indultak el keletre egyedül, akinek pedig mindenképpen oda kellett mennie, az legalább helybéli, szkíta kísérőt fogadott. A görögök sem tudtak behatolni a szkíták vidékére, csak a hajózható területre merészkedtek, legfeljebb a Dnyeper-folyó mentén szálltak ki, aztán a parton megvárták, hogy a szkíták elszállítsák számukra a keleti kincseket. A görögöknek aztán csak hajóra kellett rakodni a különleges árukat és a biztonságos partok mentén hajózva hazaszállították a keleti egzotikus kincseket: aranyat, kelmét, fűszereket, de gabonát, halat és egyéb élelmiszert is.
Szekérfajták
A történeti forrásokban a szkíta utódnépek nevéhez fűződnek bizonyos szekérfajták. A Zichy-féle expedíció például feljegyezte, hogy a Krím-félszigeten, de a Kaukázus előterében az egyik különleges szekérfajtát még akkor, a 19. százd végén is madzsarnak hívták, melyet valószínűleg őseinkről neveztek el. A mongolok a magas kerekű kocsikat kazaknak hívták. A kínai források a hunok után feltűnt türk népeket kaocsönek, vagyis magas kocsisoknak jegyezték le, sok külföldi kutató szerint a magyar kocsi szó akkor jelent meg először írásban.
A szállítóeszközöknek eltérő feladatuk volt, egyesek embereket szállítottak, mások viszont kifejezetten teherszállító járgányok voltak, sőt már a szkíta kortól feltalálhatták a mai mobil páncélszekrény ősét, melyben az előkelők értékeiket tárolták. Ezt a típust a 13. századi mongolok záras kocsiknak nevezték. A szekerek elé általában ökröt fogtak, a ló túlságosan drága lett volna erre a célra, bár találunk olyan ábrázolást, ahol a nemes állatok húzzák a kocsikat.
Az első lakókocsi
Elsőként az antik görög szerzők, Hésziodosz és Hérodotosz írták le, hogy a Fekete-tenger vidéki szkíta népek szekereken élnek. Hippokratész egy leírást is készített róluk: a kis sátrakat, vagyis jurtákat két kerékre, a nagyokat négy kerékre, míg a legnagyobbak akár hat kerékre szerelték. Ez azt jelentette, hogy méretük szerint készítettek a jurták számára szállítójárműveket. Az antik szerzők szerint a nagyméretű szekereken álló sátrakat szobákra tagolták, ahol a nagycsalád tagjai kényelmesen elfértek. Amikor költözködésre, legelőváltásra került a sor, a nők fent utaztak a szkíta lakókocsin, a férfiak pedig lóháton haladtak. Néhány korai Fekete-tenger melléki szekérlelet a fent leírt lakókocsikra emlékeztetnek bennünket.
A szkíták utódai is használták ezt a könnyű szállítási módot, így nem volt szükség arra, hogy a legelőváltás miatti vándorlás miatt szétszereljék, majd összeállítsák a sátrakat, hanem azok mindig „menetkészek” voltak, bármikor tovább lehetett velük menni. A szekérjurta kiváló megoldás volt akkor, amikor nem kellett fűteni, ezért elég valószínűleg, hogy azokat a gyakori tavaszi és őszi legelőváltáskor használták.
Obrusánszky Borbála
/Forrás: Barikád.hu 2011.02.22./*B.K-T.L.
