Siklósi András

Vándorúton
(In memoriam Romhányi László)

Arcomba hideg csillagok nevetnek
Nekifutok a gyilkos meredeknek
Viharok tépnek nyirkos ködök marnak
Fölkínálkozom a határtalannak
Elüldözött a Föld nincs már itt helyem
Otthonom hazám mától a végtelen
Nincs múlt se jövő se élet se halál
Dobhártyáimon süket csönd kalapál
Sugárzó sötétség vakítja szemem
Üres tarisznyámban sorsomat viszem
Megyek megállok elesem s fölkelek
Pokolbéli tájak nem rettentenek
Bezárult a menny fütyül rám az Isten
Összeomlott mind amiben csak hittem
Minek énekelnék Szavam elakad
Szívem bombatölcsér lelkem sivatag
Elszállok az űrbe Várok hallgatok
Ölelem a Semmit s lassan megfagyok

/Forrás: Kuruc.info 2010.10.01./*B.K-T.L.