Ez egy hosszú elemzés lesz. Mégis azt kérem, olvassátok végig, mert csak így érthető meg az a kockázatos vállalkozás, amibe Orbán belekényszeríti az országot.
Kísérleti nyulak lettünk.
Mert amit Orbán gazdaságpolitikának hív, az egyelőre nem több egy hihetetlenül kockázatos kísérletnél. A miniszterelnök javaslatainak több gyenge pontja van.
Kezdjük a dolog filozófiai részével. Ez ugye nagyjából úgy szól, hogy a ”közérdek jó, a magánérdek bűnös”. Eleve gyanússá teszi ezt az érvelést, hogy minden államimádó despota ezt mondja, ráadásul magabiztosan úgy tesz, mintha a közérdek nem lehetne más, mint amit ő annak tart. A despoták szájából ez úgy néz ki, hogy „a közérdek (egyetlen hiteles megfogalmazója) én vagyok”. Ugye ismerős a fogalmazás?
A demokraták nem így gondolkodnak. Azt mondják, hogy a társadalom érdektagolt. Sok fajta érdek van egyszerre jelen a társadalomban. Milliónyi magánérdek, különálló csoport érdekek (családok, intézmények, társadalmi rétegérdekek stb.) és persze igaz, létezik egyfajta közérdek is. De minél összetettebb egy csoport, annál nehezebb megmondani, hogy mi is a csoportérdek. Különösen így van ez a nemzeti érdekkel, mint közérdekkel. Valószínűleg mást gondol például a közérdekről a munkanélküli és mást egy vezető menedzser.
A közérdek megfogalmazásának bázisa nem a kijelentés, hanem a vita. A közérdek nem egy állítás, hanem sok állítás eredője, mely ráadásul időben is változik. Mást jelent a közérdek az iszapkatasztrófa előtti napon és mást azt követően.
Demokratikus társadalom a különböző érdekek méltányos összhangját keresi. Elismeri az érdeksokszínűséget és megpróbálja összeegyeztetni azokat. Van, hogy az egyiknek, van, hogy a másiknak ad elsőbbséget.
A vállalati érdekkel szemben sokszor a munkás egyéni érdekét kell védeni. Nem engedjük például a korlátlan túlóráztatást még akkor sem, ha ez a vállalatnak jó lenne. Aztán nem hisszük, hogy a rend fenntartása érdekében az állam bármit megtehet. Nem jöhetnek be például nyakra-főre lakásunkba, vagy semmilyen indokkal nem foszthatnak meg nyugdíjunktól, ha mi azért korábban járulékot fizettünk, vagy még válságban sem csökkenthetik a családi pótlékot egyik hónapról a másikra.
Orbán szövege most nem ismeri el, hogy az emberek egyéni érdeke lehet ugyanolyan fontos, mint az államé. Tegyük hozzá, hogy nem mindig gondolta így. Amikor népszavazást kezdeményezett a vizitdíj ellen, akkor éppen ellenkezőleg érvelt. Azt mondta, hogy az emberek érdeke (azaz, hogy ne kelljen fizetniük) fontosabb, mint a jól működő egészségügy közérdeke.
A polgári fejlődés elmúlt századai éppen annak elismeréséről szóltak, hogy a személyi függés feudális rendszeréből felszabadított polgárnak szabadsága van, azaz vannak, lehetnek a hatalomtól független legitim érdekei, és a polgári állam intézményeinek sincs korlátlan hatalma polgárai felett. Orbán ezt vitatja most, amikor azt mondja, hogy az állam működése nem lehet tekintettel a magánérdekre. Ezzel az érveléssel a kormányfő megszűnt modern polgári demokratának lenni. Zavaros gondolkodású, hagymázas despotaként áll előttünk. A polgári Magyarország motorja helyett annak fékévé változott.
Aztán van itt még más is.
Orbán nyugdíjintézkedése, az, hogy lenyúlja nyugdíj megtakarításainkat, alkotmányellenes is. Bauer Tamás írja a Galamus.hu-n: „ Az Alkotmánybíróság korábban kimondta: a járulékfizetés fejében a jövőben majd a társadalombiztosítástól kapott várományt úgy kell kezelni, mint tulajdont, vonatkozik rá a tulajdon védelmének alkotmányos elve.” A miniszterelnök el akarja venni tulajdonunkat. Ha engedjük, akkor megérdemeljük.
De baj van az orbáni csomag gazdaságpolitikai következményeivel is. A Költségvetési Tanács szerint a különadók csökkentik a fogyasztást, lassítják a növekedést, ugyanakkor növelik az inflációt. Ugye világos, hogy a különadók így nem segítik új munkahelyek teremtését, miközben a kormányfő egymillió új munkahelyről beszél. (Tegyük hozzá, hogy a Tanács számítása szerint a különadók harmadát, hatvanmilliárd forintot a vállalatok átterhelnek a lakosságra. Ez két év vizitdíjának megfelelő összeg!) Egy másik elemzés szerint az, hogy a kormány megszünteti a kétszeres minimálbér utáni valamint a vállalkozók elvárt jövedelem alapján számított járulékfizetési kötelezettségét, ezzel nem a gazdaság kifehérítését, hanem ellenkezőleg, a szürkegazdaságot segíti. Szerintem ez nem közérdek.
A legnagyobb baj, persze az egész csomag fenntarthatóságával kapcsolatban van. A Kormány a mostani intézkedésekkel 2012-ig extrabevételre tesz szert. Évente mintegy 700 milliárd forintot fog beszedni, de úgy, hogy ezek a bevételek jó két év után megszűnnek. Igen ám, de ezeknek a bevételeknek a kontójára lemondott más bevételekről (szja-t csökkent), de ez utóbbiakról nem átmenetileg, hanem véglegesen. A vak is láthatja, hogy itt valami nem stimmel. Egyszeri bevételre nem lehet állandó többletkiadást vállalni. Orbán viszont éppen ezt teszi.
Miben reménykedhet mégis a miniszterelnök?
A válasz elég nyilvánvaló.
Orbán csomagja akkor nem borul meg 2013-ban, ha legkésőbb akkorra pótolni tudja a most bevezetésre kerülő, de 2013-tól megszűnő extraadók bevételeit. Mi lehet ennek forrása? Kézenfekvő arra gondolni, hogy a mostani intézkedésektől azt várja a miniszterelnök, hogy azok felpörgetik a gazdaságot, ebből meg többletbevétele lesz a költségvetésnek, így lemondhat a mostani, átmenetinek mondott adókról. Számoljunk egy kicsit!
Az alábbi táblázat azt mutatja be, hogy a nemzeti jövedelemhez viszonyítva mekkora az adócentralizáció, azaz a nemzeti jövedelem hány százalékát vonja el az állam adók formájában:
A táblázat utolsó sora azt mutatja, hogy az Orbán csomag valóban radikális adócsökkentést eredményez, több mint öt százalékponttal csökkenti az elvonásokat, és különösen nagy a csökkenés azokban az években, amikor kifutnak az extraadók és a magánnyugdíjpénztári befizetés átterelése is kifut.
Hogyan lehet sokkal kisebb adóhányaddal finanszírozni a költségvetés kötelezettségeit. Nyilván úgy, hogy azt feltételezzük, hogy Orbán nem a levegőbe beszél, amikor nekimegy a magánnyugdíjpénztáraknak, és 2012 után is távol akar bennünket tartani a magánnyugdíj befizetésektől. Tételezzük fel, hogy sikeres lesz, és a pénztártagok 75 százaléka visszalép az állami rendszerbe. Így növekszik az állami bevétel, nagyobb lesz az adócentralizáció. Mennyi is pontosan? Ezt mutatja meg az alábbi táblázat:
Hát még így is jelentősen csökken az adóhányad. Most azt vizsgáltuk meg, hogy mekkora növekedés kell ahhoz, hogy az adókiesést kompenzálni lehessen. Azt kaptuk, hogy ebben az esetben 2012-ben 8,2 százalékos, 2013-ban 9,1 százalékos növekedésre lenne ahhoz szükséges, hogy csökkenő adóbevételekkel is finanszírozni lehessen a kiadásainkat az egyensúlyhoz közeli állapot fenntartása mellett.
Reális ez? Ugye nem.
Ezért aztán megnéztük, hogy mit tehet a Fidesz?
„Legegyszerűbb” esetben a nyugdíjakkal babrálhat. Azt gyanítjuk, hogy azzal számol, hogy dacára a nagyobb növekedésnek, a kormány törvényi kötelezettségei ellenére nem tér vissza a nyugdíjak svájci indexáláshoz, és nem fizeti ki a 13. havi nyugdíj helyére lépett úgynevezett nyugdíjprémiumot sem. Ez a „megtakarítás” csökkenti a növekedési igény. Az alábbi táblázatban azt foglaljuk össze, hogy az imént tárgyalt két esetben mekkora növekedés kell 2012-ben és 2013-ban.
Foglaljuk össze, hogy mire is jutottunk?
Arra, hogy nagy bajba kerültünk a Fidesz adócsomagjával. A Fidesz költségvetési csapdába kergeti az országot. Még ha a kormánynak sikerülne is visszaterelni a magánynyugdíjak 75 százalékát az állami rendszerbe, akkor is elképzelhetetlen nagyságú (8,2-9,1 százalékos) növekedésre lenne szükség 2012-ben és 2013-ban. Ez teljesen irreális. Ha ezt felismerve megkurtítják a nyugdíjasokat (erről egyébként eddig egy szót sem szóltak), akkor és irreálisnak tűnő 5,4-6,1 százalékos növekedést kellene produkálni. Hiszi a Piszi – mondhatnánk.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy számításainkban figyelmen kívül hagytuk, hogy pár dologra tényleg több pénz kellene. Nem kétséges, hogy az egészségügy, az oktatás, a rendvédelem, az önkormányzatok komoly gondokkal küzdenek. Rájuk egy fillérrel sem jut pénz még akkor sem, ha ma elképzelhetetlen növekedés köszöntene ránk.
Szóval a kormány, Orbán Viktor vezetésével tönkretesz bennünket.
Szép, új világ következik.
Mert amit Orbán gazdaságpolitikának hív, az egyelőre nem több egy hihetetlenül kockázatos kísérletnél. A miniszterelnök javaslatainak több gyenge pontja van.
Kezdjük a dolog filozófiai részével. Ez ugye nagyjából úgy szól, hogy a ”közérdek jó, a magánérdek bűnös”. Eleve gyanússá teszi ezt az érvelést, hogy minden államimádó despota ezt mondja, ráadásul magabiztosan úgy tesz, mintha a közérdek nem lehetne más, mint amit ő annak tart. A despoták szájából ez úgy néz ki, hogy „a közérdek (egyetlen hiteles megfogalmazója) én vagyok”. Ugye ismerős a fogalmazás?
A demokraták nem így gondolkodnak. Azt mondják, hogy a társadalom érdektagolt. Sok fajta érdek van egyszerre jelen a társadalomban. Milliónyi magánérdek, különálló csoport érdekek (családok, intézmények, társadalmi rétegérdekek stb.) és persze igaz, létezik egyfajta közérdek is. De minél összetettebb egy csoport, annál nehezebb megmondani, hogy mi is a csoportérdek. Különösen így van ez a nemzeti érdekkel, mint közérdekkel. Valószínűleg mást gondol például a közérdekről a munkanélküli és mást egy vezető menedzser.
A közérdek megfogalmazásának bázisa nem a kijelentés, hanem a vita. A közérdek nem egy állítás, hanem sok állítás eredője, mely ráadásul időben is változik. Mást jelent a közérdek az iszapkatasztrófa előtti napon és mást azt követően.
Demokratikus társadalom a különböző érdekek méltányos összhangját keresi. Elismeri az érdeksokszínűséget és megpróbálja összeegyeztetni azokat. Van, hogy az egyiknek, van, hogy a másiknak ad elsőbbséget.
A vállalati érdekkel szemben sokszor a munkás egyéni érdekét kell védeni. Nem engedjük például a korlátlan túlóráztatást még akkor sem, ha ez a vállalatnak jó lenne. Aztán nem hisszük, hogy a rend fenntartása érdekében az állam bármit megtehet. Nem jöhetnek be például nyakra-főre lakásunkba, vagy semmilyen indokkal nem foszthatnak meg nyugdíjunktól, ha mi azért korábban járulékot fizettünk, vagy még válságban sem csökkenthetik a családi pótlékot egyik hónapról a másikra.
Orbán szövege most nem ismeri el, hogy az emberek egyéni érdeke lehet ugyanolyan fontos, mint az államé. Tegyük hozzá, hogy nem mindig gondolta így. Amikor népszavazást kezdeményezett a vizitdíj ellen, akkor éppen ellenkezőleg érvelt. Azt mondta, hogy az emberek érdeke (azaz, hogy ne kelljen fizetniük) fontosabb, mint a jól működő egészségügy közérdeke.
A polgári fejlődés elmúlt századai éppen annak elismeréséről szóltak, hogy a személyi függés feudális rendszeréből felszabadított polgárnak szabadsága van, azaz vannak, lehetnek a hatalomtól független legitim érdekei, és a polgári állam intézményeinek sincs korlátlan hatalma polgárai felett. Orbán ezt vitatja most, amikor azt mondja, hogy az állam működése nem lehet tekintettel a magánérdekre. Ezzel az érveléssel a kormányfő megszűnt modern polgári demokratának lenni. Zavaros gondolkodású, hagymázas despotaként áll előttünk. A polgári Magyarország motorja helyett annak fékévé változott.
Aztán van itt még más is.
Orbán nyugdíjintézkedése, az, hogy lenyúlja nyugdíj megtakarításainkat, alkotmányellenes is. Bauer Tamás írja a Galamus.hu-n: „ Az Alkotmánybíróság korábban kimondta: a járulékfizetés fejében a jövőben majd a társadalombiztosítástól kapott várományt úgy kell kezelni, mint tulajdont, vonatkozik rá a tulajdon védelmének alkotmányos elve.” A miniszterelnök el akarja venni tulajdonunkat. Ha engedjük, akkor megérdemeljük.
De baj van az orbáni csomag gazdaságpolitikai következményeivel is. A Költségvetési Tanács szerint a különadók csökkentik a fogyasztást, lassítják a növekedést, ugyanakkor növelik az inflációt. Ugye világos, hogy a különadók így nem segítik új munkahelyek teremtését, miközben a kormányfő egymillió új munkahelyről beszél. (Tegyük hozzá, hogy a Tanács számítása szerint a különadók harmadát, hatvanmilliárd forintot a vállalatok átterhelnek a lakosságra. Ez két év vizitdíjának megfelelő összeg!) Egy másik elemzés szerint az, hogy a kormány megszünteti a kétszeres minimálbér utáni valamint a vállalkozók elvárt jövedelem alapján számított járulékfizetési kötelezettségét, ezzel nem a gazdaság kifehérítését, hanem ellenkezőleg, a szürkegazdaságot segíti. Szerintem ez nem közérdek.
A legnagyobb baj, persze az egész csomag fenntarthatóságával kapcsolatban van. A Kormány a mostani intézkedésekkel 2012-ig extrabevételre tesz szert. Évente mintegy 700 milliárd forintot fog beszedni, de úgy, hogy ezek a bevételek jó két év után megszűnnek. Igen ám, de ezeknek a bevételeknek a kontójára lemondott más bevételekről (szja-t csökkent), de ez utóbbiakról nem átmenetileg, hanem véglegesen. A vak is láthatja, hogy itt valami nem stimmel. Egyszeri bevételre nem lehet állandó többletkiadást vállalni. Orbán viszont éppen ezt teszi.
Miben reménykedhet mégis a miniszterelnök?
A válasz elég nyilvánvaló.
Orbán csomagja akkor nem borul meg 2013-ban, ha legkésőbb akkorra pótolni tudja a most bevezetésre kerülő, de 2013-tól megszűnő extraadók bevételeit. Mi lehet ennek forrása? Kézenfekvő arra gondolni, hogy a mostani intézkedésektől azt várja a miniszterelnök, hogy azok felpörgetik a gazdaságot, ebből meg többletbevétele lesz a költségvetésnek, így lemondhat a mostani, átmenetinek mondott adókról. Számoljunk egy kicsit!
Az alábbi táblázat azt mutatja be, hogy a nemzeti jövedelemhez viszonyítva mekkora az adócentralizáció, azaz a nemzeti jövedelem hány százalékát vonja el az állam adók formájában:
| 2010. | 2011. | 2012. | 2013. | |
| Alappálya (konvergenciaprogram) | 39,1 | 38,2 | 37,6 | 37 |
| Várható különadók nélküli változatlan pálya (1%-os 2010. évi bevételkieséssel, mint bázishatással számolva) | 38,1 | 37,2 | 36,6 | 36 |
| Személyi (és társasági) jövedelemadó csökkentés hatása (lineáris kulcs, családi adókedvezmény, szuperbruttósítás fokozatos megszüntetése) | -1,1 | -1,6 | -2,2 | |
| szja fogyasztásnövekedési hatása | 0,1 | 0,2 | 0,3 | |
| Adócentralizáció (egyszeri tételek nélkül, a már bejelentett adócsökkentésekkel) | 38,1 | 36,2 | 35,2 | 34,1 |
| Különadók | 1,2 | 1,2 | 1,2 | |
| Magánpénztári befizetés | 0,2 | 1,2 | ||
| Egyszeri adókkal korrigált adócentralizáció | 39,5 | 38,6 | 36,4 | 34,1 |
A táblázat utolsó sora azt mutatja, hogy az Orbán csomag valóban radikális adócsökkentést eredményez, több mint öt százalékponttal csökkenti az elvonásokat, és különösen nagy a csökkenés azokban az években, amikor kifutnak az extraadók és a magánnyugdíjpénztári befizetés átterelése is kifut.
Hogyan lehet sokkal kisebb adóhányaddal finanszírozni a költségvetés kötelezettségeit. Nyilván úgy, hogy azt feltételezzük, hogy Orbán nem a levegőbe beszél, amikor nekimegy a magánnyugdíjpénztáraknak, és 2012 után is távol akar bennünket tartani a magánnyugdíj befizetésektől. Tételezzük fel, hogy sikeres lesz, és a pénztártagok 75 százaléka visszalép az állami rendszerbe. Így növekszik az állami bevétel, nagyobb lesz az adócentralizáció. Mennyi is pontosan? Ezt mutatja meg az alábbi táblázat:
| 2010. | 2011. | 2012. | 2013. | |
| Egyszeri adókkal korrigált adócentralizáció | 39,5 | 38,6 | 36,4 | 34,1 |
| Magánpénztárból való 75%-os visszalépés hatása | 0,9 | 0,9 | ||
| Adócentralizáció 75%-os visszalépéssel | 39,5 | 38,6 | 37,3 | 35 |
Hát még így is jelentősen csökken az adóhányad. Most azt vizsgáltuk meg, hogy mekkora növekedés kell ahhoz, hogy az adókiesést kompenzálni lehessen. Azt kaptuk, hogy ebben az esetben 2012-ben 8,2 százalékos, 2013-ban 9,1 százalékos növekedésre lenne ahhoz szükséges, hogy csökkenő adóbevételekkel is finanszírozni lehessen a kiadásainkat az egyensúlyhoz közeli állapot fenntartása mellett.
Reális ez? Ugye nem.
Ezért aztán megnéztük, hogy mit tehet a Fidesz?
„Legegyszerűbb” esetben a nyugdíjakkal babrálhat. Azt gyanítjuk, hogy azzal számol, hogy dacára a nagyobb növekedésnek, a kormány törvényi kötelezettségei ellenére nem tér vissza a nyugdíjak svájci indexáláshoz, és nem fizeti ki a 13. havi nyugdíj helyére lépett úgynevezett nyugdíjprémiumot sem. Ez a „megtakarítás” csökkenti a növekedési igény. Az alábbi táblázatban azt foglaljuk össze, hogy az imént tárgyalt két esetben mekkora növekedés kell 2012-ben és 2013-ban.
| 2012. | 2013. | |||
| Jelenleg hatályos szabályok szerint | A törvényi kötelezettségek (13. havi nyugdíj, svájci indexálás megszüntetése) | Jelenleg hatályos szabályok szerint | A törvényi kötelezettségek (13. havi nyugdíj, svájci indexálás megszüntetése) | |
| Ha maradnak a magánpénztárak | ||||
| Adóbevételi hiány md Ft | -451 | -161 | -515 | -215 |
| A hiányzó adóbevétel pótlásához szükséges GDP md Ft | 1 239 | 442 | 1 510 | 630 |
| Növekedési többlet % | 4,4% | 1,6% | 5,1% | 2,1% |
| Új GDP növekedés % | 8,2% | 5,4% | 9,1% | 6,1% |
Foglaljuk össze, hogy mire is jutottunk?
Arra, hogy nagy bajba kerültünk a Fidesz adócsomagjával. A Fidesz költségvetési csapdába kergeti az országot. Még ha a kormánynak sikerülne is visszaterelni a magánynyugdíjak 75 százalékát az állami rendszerbe, akkor is elképzelhetetlen nagyságú (8,2-9,1 százalékos) növekedésre lenne szükség 2012-ben és 2013-ban. Ez teljesen irreális. Ha ezt felismerve megkurtítják a nyugdíjasokat (erről egyébként eddig egy szót sem szóltak), akkor és irreálisnak tűnő 5,4-6,1 százalékos növekedést kellene produkálni. Hiszi a Piszi – mondhatnánk.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy számításainkban figyelmen kívül hagytuk, hogy pár dologra tényleg több pénz kellene. Nem kétséges, hogy az egészségügy, az oktatás, a rendvédelem, az önkormányzatok komoly gondokkal küzdenek. Rájuk egy fillérrel sem jut pénz még akkor sem, ha ma elképzelhetetlen növekedés köszöntene ránk.
Szóval a kormány, Orbán Viktor vezetésével tönkretesz bennünket.
Szép, új világ következik.
