Mintha ezer éve ismernék egymást

A sorozat történetében először fordult elő, hogy egy párossal randevúztunk. De ez nem csoda, hiszen éppen harminc éve annak, hogy egy nyári turnén egymásba szerettek. Korda György és Balázs Klári azóta összetartozik - a magánéletben és a színpadon is. Találkozónkon, a Nádas étteremben az is pontosan érezhető volt, hogy irigylésre méltó harmóniában élnek.

Hosszú egyeztetés után sikerül sort keríteni a beszélgetésre, hiszen sok helyre hívják őket fellépni. Néhány éve rátaláltak egy telekre a Velencei-tó partján, egy éve költöztek oda, de kiderül, az agárdi Nádas étteremben még nem jártak. Az étlap tanulmányozása közben arról érdeklődöm: megválogatják-e, mit és mennyit esznek?

Természetesen - hangzik a válasz. Egyfelől az egészségük érdekében, másfelől pedig jó megjelenést, fittséget kíván a színpadi szereplés is. Korda György büszke, hogy három hónap alatt nyolc kilót sikerült leadnia: kevesebb szénhidrátot eszik. Klárika imádja a halat, azt mondja, a bőrnek is jót tesz. Neki ezt el is hiszem, közelről még csinosabb és ápoltabb, mint a tévében. Azt mondja: ezt kellő odafigyeléssel el lehet érni. Szó sincs sebészkésről, mint azt a bulvárújságok állítják! Így aztán nem csoda, hogy végül mindketten halételt rendelnek.

Híres párosokat sok műfajban ismerünk, de kevesen maradnak együtt ennyi éven át. A magyar énekeselődök közül talán csak Záray Márta és Vámosi János neve forrt ennyire össze, mint az övék - vetem fel, s ők nem tiltakoznak.

- Ők is, mi is az összetartozás érzését közvetítjük. Ám amíg ők folyton csipkelődtek egymással a dalaikban, mi inkább a mindent elsöprő, nagy szerelemről énekelünk. De sok a különbség is: hangterjedelemben, adottságokban. Az egész más világ volt, amikor ők szerepeltek. Mi kiszélesítettük a repertoárunkat, technikailag komolyabb kihívást jelentő számokat, például Webber-dalokat is énekelünk - foglalják össze.

Korda Györgyöt - akinek megismerkedésük előtt sikeres szólókarrierje volt - arról faggatom: miként lett énekes 1958-ban? Az ő idejében nem volt még Megasztár...

- Annak a műsornak, amivel az én pályafutásom elindult, az volt a címe: Kit hozott a Mikulás? - A mai csillagok és a jövő csillagai. A zeneakadémián két napon át lépett fel vagy 40-50 előadó. A kezdők mellett olyan fényes csillagok szerepeltek, mint Honthy Hanna vagy Sárdi János - meséli, majd hozzáteszi: - De persze előtte kiváló tanárhoz jártam, hangképzésre, zeneelméletre. Tudom, hogy ez ma nem "trendi": az egyik előadóművészünk szinte kikérte magának a gyanúsítást, hogy hangképzésre jár... Pedig ez lényeges: amikor megcsináltam a Magyar Rádióban az első felvételemet, a rádió stúdiójában Horváth Tivadartól tanultam a színészmesterséget, Turán Lászlótól a zeneelméletet, a rímhányó Romhányi Józseftől a beszédet. Akkor a rádió zenei rendezői is kiváló kontrollt jelentettek. Ma mindent megoldanak technikával. Az első lemezemet négy hangsávon vettük fel: külön sávon a fúvósokat, ütősöket, vonósokat és az énekest. Ha valaki rontott, kezdhettük elölről...

- Még az én indulásom idején is ehhez szoktatták az embert - erősíti meg Klárika. - Ma bezzeg akár hangonként össze tudják vágni a felvételt... Holott egy dalnak megvan a maga íve, és egész más a hangulata annak a felvételnek, amit egy szuszra sikerül felénekelni. Ezért nem bánom, hogy mi más iskolán nevelkedtünk, ez csak előny.

Mindkettejüknek van civil foglalkozása: Korda György eredetileg vegyipari technikus. Humorral meséli: egész lényével tiltakozott az ellen, hogy a tanult szakmájában kelljen elhelyezkednie. Gondolta, valami könnyebbet választ, az éneklést... Később derült ki, hogy ez a pálya mennyivel nehezebb! Balázs Klári kozmetikus, tanulta a sminkelést, a maszkmesterséget is. Egy kicsit sajnálja azokat az énekeseket, akik elhivatottságról nyilatkoznak, meg arról: el sem tudnák képzelni, hogy mást is csinálhatnának. De el kell tudni képzelni! Több lábon kell állni...

Állítják: nagyon szeretnek a Velencei-tó mellett élni. Az emberek kedvesek, a tó, a hattyúk látványa pedig lenyűgöző (Fotó: Nagy Norbert)

Állítják: nagyon szeretnek a Velencei-tó mellett élni. Az emberek kedvesek, a tó, a hattyúk látványa pedig lenyűgöző (Fotó: Nagy Norbert)

Közben meghozták az ételt is, jó nézni, ahogy falatoznak. Meghitten egymás tányérjából is vesznek, hogy megkóstolják azt is, amit a másik rendelt, s eldöntsék, kinek, mi ízlik jobban: a harcsa vagy inkább a fogas? Így aztán a megismerkedésük történetét firtatom. Az interneten a wikipédia bejegyzésében ez áll: "Korda György elcsábította férjétől Balázs Klárit".

- A wikipédiában még a születési dátumom sem stimmel, ez meg egyenesen tévedés. Vajon hogyan lehetne elérni, hogy az igazat írják? - kérdezi Klárika.

- Annak a házasságnak már vége volt akkor, amikor megismerkedtünk. Amit az is igazol, hogy később együtt is dolgoztunk a volt férjével - mondja Korda György. - Hogy mi tetszett meg Klárikában? A szép arca, a formás alakja - mást nem említhetek, mert nem volt túl kedves...

- Igaz, mert Gyurinak nagyon rossz híre volt, mondták, hogy minden nőt el akar csábítani. Persze, azért azt imádtam, ahogy énekel. Tartózkodó voltam, nemcsak vele, másokkal is, hiszen a turnén rengeteg zenészfiú volt - veti közbe Klárika, majd ismét Korda György folytatja: - Nyár volt, a Balatonnál abban a házban volt a szállása, ahol az Express zenekarnak. Kérdeztem is a fiúkat: "na, milyen a kiscsaj?" Mire ők: "mint a jégcsap!" Büszke voltam, hogy a hosszú hónapok után lassan viszonozni kezdte a közeledésemet. A turné végén Békéscsabán az ügyelő szokás szerint kiosztotta a szobakulcsokat. Amikor azt mondta, "egyes kulcs, Korda György", én hozzátettem: "és Balázs Klári". Mindenki elnémult... Futótűzként terjedt el a hír a szakmában, hogy együtt vagyunk. Én azért éreztem, hogy ezt nem úszom meg egy turnéval, itt többről van szó. Pedig nem voltam könnyű helyzetben: korábban együtt éltem valakivel, és lányom született tőle. De volt egy kanadai barátnőm is, aki a turné idején jött el meglátogatni. Kicsit őrlődtem, aztán mégis gyorsan képes voltam elrendezni magamban a dolgokat.

- Ez 1980 augusztusában történt, de előtte két évvel már találkoztunk - veszi át a szót Klárika. - Emlékszem, hogy társasággal egy vendéglőben ültünk, és ahogyan átnéztem a válla fölött, valami azt súgta: ehhez az emberhez nekem egyszer még közöm lesz. Hogy miféle, arról fogalmam sem volt, de megéreztem. Én hiszem: ez eleve elrendelt, karmikus találkozás. Amikor egymásra találtunk, úgy éreztem: ezer éve ismerem, mintha már előző életünkben is lett volna kapcsolat közöttünk.

S természetes volt-e, hogy ezután együtt lépnek fel? Korda György szerint korántsem: ebben ugyanis ő nem ismer megalkuvást! Ez csakis Klárika hangján, tehetségén múlott. A szerelem persze, úgyis megmaradt volna...

Akad azért nekik is évődős daluk, az, amiben Korda György szenvedélye is megemlíttetik: "van egy nagy szerelem, ez a kártya nekem..." Így a pókert sem hagyhatjuk ki a beszélgetésből:

- A kártya csodálatos barátságokkal ajándékozott meg, fantasztikus emberekkel ismertetett meg. Volt idő, amikor a Fészek klubban délután ott állt Rádai Imre, a színész és Kellér Dezső, a humorista, konferanszié, és kérdezte: "Gyurikám, kezdhetünk?" Vagy amikor Kálmán György színész odajött: "Gyurikám, kibicelhetek?" Kár, hogy a mai fiataloknak ezek a nevek talán már semmit sem jelentenek... - mondja, és sorolja a neves filmrendezőket, irodalmárokat, zenészeket. Azt mondja, ez szellemi pezsgést is jelentett, intellektuális élményeket hozott, remek dumákat, amiket ő most a pókerközvetítéseibe is igyekszik belelopni. Klárika hozzáteszi: külföldi csatornákról átvett műsorokat kommentálnak, és Londonban már felfigyeltek arra, hogy ők egészen más hangulatot teremtenek, mint az külhonban megszokott. De Klárika azt is meséli, ha egyetemeken lépnek fel, gyakran mondják neki a fiatalok: "amióta szerepel a műsorban, a menyasszonyom is pókerezik..."

Már a desszertet hozzák: Klárikának ízlik a vaníliás rétes a gyümölcsös öntettel, bár kacagva állítja, van némi bűntudata, de ki tud ennek ellenállni? Én azt tudakolom: miért éppen a Velencei-tónál telepedtek le?

- A mi kapcsolatunk mindig színes volt és alkotó jellegű - meséli Klárika. - Állandóan kitaláltunk valamit, és azt meg is valósítottuk. A barátainknál, Ausztráliában jártunk, és megtetszett az ő szállodájuk, gondoltuk, jó lenne, ha a házunk mellett építenénk egy panziót. Jöhetnének a barátok... Aztán ennél komolyabb szálloda lett, konferenciateremmel, 21 szobával. Hét házat építettünk eddig: ha Gyuri valamit kigondolt, én már csomagoltam is...

Korda György bevallja: neki otthon egy gyufaszálat sem kell keresztbe tennie, ezért sokan irigylik is. Viszont szívesen elmélyül a házak tervezésében. Klárika ebben is nagyszerű partner. Az ízlésük is egyforma. Szeretik keverni az eredeti stílbútort a mai készítésű stílbútorral. Amióta pedig együtt élnek, minden házon van oroszlán, mert Klárika az oroszlán jegyében született. Velencén gazdaságos házat építettek, aminek nincs nagy energiaköltsége, Klárika gondoskodott a ház teljes gépesítéséről. Ezért maga vezeti a háztartást, csak a nagytakarításhoz kér segítséget. No meg az édesanyja ellátásához, hiszen ő már 24 órás szolgálatot igényel. Klárika büszke a mamájára, arra, hogy a gondoskodásának köszönhetően 93 évesen még velük lehet...

Ez a ház az utolsó - mondják. Nem akarunk többé költözni, hiszen az emberek kedvesek, és itt a természet közelében élhetünk: élvezzük a tó, a hattyúk látványát...


naplo - online.hu