Egy neves orosz jobboldali híroldal gyűjtést végzett az elsüllyedt hajó utáni történésekről, és arra a megállapításra jutott, hogy a legvalószínűbb egy (izraeli) USA provokáció. Az írás egészen a legutóbbi eseményekig megy, mikor is Medvegyev telefonon egyeztetett Obamával. De miért is kellene a háború az USA-nak? Nincs elég háborúja? A kérdés társadalmi jellegű, amelyre az afganisztáni, és iraki háború már nem képes megoldást kínálni.
Egy évvel ezelőtt Soros György nyilatkozott, hogy a válság kicsúszott a kezükből. A legtöbb elemző, aki nem elfogult a zsidó bankok felé, világosan kifejtette, hogy egy mesterséges válságról volt szó. A válság céljai nem tiszták, illetve ha tiszták is, több is van belőlük és nem világos melyik lett volna az elsődleges. A termelés visszaesésével leszorítani a kínai termelést, az EU destabilizálása az USA-val szemben, a gazdasági hegemónia biztosítása a nagyszámú elbizonytalanodó államoknál, az orosz gazdaság megroppantása, a nagymértékű külföldi tőkebefektetéseken keresztül, illetve egy belső tisztogatás a különböző zsidó tőkeirányzatok között. Mindegy melyik az elsődleges, de minden visszájára sült el. Nem véletlenül monda Soros amit mondott. Az ilyen pénzügyi manőverek mindig kétesélyesek, és most nem jöttek össze a dolgok nekik. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy az ilyen hibás döntésekbe tán fentről is beleszólnak közbe-közbe.
Hogyan lehetne stabilizálni egy olyan válságot, mely a jelek szerint öngerjesztővé akar válni, és már év végére a következő még nagyobb hullámot is jósolják? A legkézenfekvőbb egy rablóbandává züllött államképletnek; a háború. Jelenleg azonban rendkívül kényes a helyzet. A háborút addig kell megkezdeni, amíg még lehet. A jelen romlás tendenciáit nézve lehet, hogy egy, vagy két év múlva már esélytelen lesz a helyzet. Az USA területi lehetőségeit átfutva a következő megállapításokat tehetjük.
- Az általuk kirobbantott válság Európát teljesen hazavágta. Innen kaphat még segítséget, de az EU ereje a negyedére esett, morálja pedig a tizedére. Kétségbeesett stabilizációra törekszik, ami még pillanatnyilag is kérdéses, hogy egyáltalán sikerül-e.
- Dél-Amerika teljesen elpártolt az USA-tól. Vannak még kiszolgáló államai, de kapcsolatai romlanak, üzleti, politikai, katonai lehetősége a nulla felé mozognak a térségben.
- Arab világ. Az USA megítélése rosszabb, mint bármikor. Az orosz birodalom felé való fordulás egyértelmű a térségben, de csak annyi biztosíték kell az araboknak, hogy az USA összeroppanása után Iránt féken tudják-e tartani az oroszok. Amint megkapják a megfelelő biztosítékokat, az olaj dollár alapú elszámolásának vége.
- Afrika. Itt pár helyen még labdába rúghatnak, de az iszlám hatalmas mértékű terjedése miatt egyre romlanak a lehetőségek. Mint Izrael pincsijének, a zsidók vég nélküli kiszolgálása miatt zuhan az elismertségük.
- Ázsia. Kína még életben tartja ezt a vízfejű óriást. Miért? Mert az amerikai átlagember olyan korlátolt hülye, hogy mindent megvesz, még akkor is, ha semmi lehetősége sem lenne rá. Megszokták a hitelfüggőséget. Így aztán a válság ellenére a mesterségesen életben tartott USA még mindig hatalmas felvevőpiac. Az amerikai állam legnagyobb hitelezője Kína, aki épen most írt alá egy újabb 17.7 milliárd dolláros hitelt. Ázsia térségéhez még besorolhatjuk a Kaukázust, ahol az USA beleszólása a dolgokba napról-napra egyre jobban háttérbe szorul.
Szükség van egy háborúra, ami a fent leírt helyzetet valamelyest fékezi, esetleg részben képes lenne megfordítani. Ellenkező esetben az USA halálra van ítélve, egyre több belső elemző taglalja a nagyon súlyos belső problémákat, éleződő feszültségeket. Az USA szétesésének jelei már egyértelműn látszanak, mégis a legkerülendőbb témák közé tartozik, melyről tilos lenne beszélni, de már nem megkerülhető... A titkos provokatív akciókra pont ezért van szükség. Mert el kellene érni, hogy a háború erkölcsi tartalma a javukra szóljon, azt, hogy a lakosság erkölcsi állása, morálja valahogy megváltozzon, a hatalom szempontjából jó irányba. Látható, hogy az arab háborúk képtelenek összerázni az Egyesült Államok lakosságát, és a második vh.-hoz hasonló, az ország megmaradásáért áldozatokra kész államközösséggé, egy áldozatkész háttérországgá kovácsolni a civil szférát. Valamint azt is el kellene érni, hogy a háború egyértelműen ne amerikai provokáció legyen, nehogy mindenki nekiessen az USA-nak, mert akkor pillanatokon belül vége. Ha Kína kimaradna, addig amíg Korea elvesztene egy háborút, majd így lépésenként haladni, de nagy, jól jövedelmező háborúkkal, amely még az USA lakosságának is befogja a száját, mondván háborúban áldozatosan kell dolgozni a katonáinkért, ez lenne az igazi főnyeremény.
Az eddigi provokációik azonban rendre kudarcba fulladtak. Sem Kínát nem sikerült belerángatni egy elhúzódó ujgur és tibeti lázadásba, vagy polgárháborúba, sem Oroszországot egy szintén elhúzódó újabb kaukázusi háborúba Grúziában. Ezért kétséges az USA számára, ha egyértelmű egy szövetséges, vagy félig-meddig szövetséges felé az USA agresszió, akkor mit lépnének ezek a nagyhatalmak. Esetleg együtt mit lépnek, ami sokkal veszélyesebb. Kétségbeesett lázas munka folyhat a Pentagonban, mert minden nap egy-egy koporsószeg az Egyesült Államok koporsójába. Tenni kell valamit, háborút kell kicsikarni valahol. Minden ezt szolgája. Az iráni helyzet élezése, Haiti megszállása, a koreai incidens erőltetése.
Eközben Dél-Korea bejelenti, hogy hadihajóját bizonyíthatóan, a Csonant torpedó süllyesztette el. Olyan típus, melyhez Észak-Korea hozzáférhetett (de persze az USA is). Ezért az ügy miatt felvette a katonai kapcsolatokat az USA illetékeseivel, és szakértőivel.
Észak-Koreával azonban nem árt vigyázni. Az hadügyminiszter korábbi fenyegetése szerint akár saját területen is bevetik az atomfegyvert, ha rákényszerítik őket. Hadseregének létszáma meghaladja az egymillió főt. Háborús helyzetben Kína ki fog állni Korea mellett, és a legmodernebb haditechnikával ellátja, ami jó bevétel lesz a Kínai hadiiparnak. Egy ilyen állam ellen, egy elszeparált háború, az atomfenyegetettség miatt talán képes lenne összefogni az Egyesült Államok lakosságát, hogy rendbe tegye a gazdaságot, hatalmas lemondások és áldozatok árán (amin persze újra a zsidók fognak gazdagodni).
Megyvegyev elnök telefonon egyeztetett Obamával, hogy hozzanak össze egy megbeszélést Pekingben, ahol rendezik tárgyalásos úton a kialakult helyzetet. Ez nagy fricska az USA orra alá, mert mindez újra a szándékait vágja keresztbe, de kénytelen a látszat miatt a közjátékban részt venni. Különben mi szükség lett volna a provokációra? Hiszen Moszkva közvetíthetett volna közvetlenül a két Korea között is. A feltűnő a dologban az volt, hogy Obamáék a támadás napján, már este bejelentették az Észak-Koreai agressziót, és azonnal intézkedtek, hogy az észak-csendes-óceáni flotta-ereje induljon meg a térség felé. Ez a flotta most is úton van.
Kína kérésére az Észak-Koreai vezető, Kim Jong Il eltávolította a hatalomból az haditengerészete legfőbb parancsnokát, hogy elejét vegye a személye miatt további provokáció lehetőségének.
Az orosz ortodox egyház vezetője, Kirill pátriarka nyílt levéllel fordult Obamához és a világhoz, mely levelet Putyin, és Medvegyev is ellátott kézjegyével, hogy felhívja figyelmét a világ bajaira, szenvedéseire, és legfőképpen a gyülekező jelekre, melyek egy nagy katasztrófát jeleznek előre a világ számára. Ne igyekezzen az USA háborús helyzeteket teremteni, inkább oldja meg problémáit, mely már így is teljesen átcsapnak a fejük felett. Megemlítette az elsüllyedt olajfúró tornyot a Mexikói-öbölben, fölhívta a figyelmet a rengeteg adósságra, melyet az USA felhalmozott, és amely miatt minden idők legrosszabb, leginstabilabb költségvetését kell keresztülgyűrni a szenátuson.
Meglátásai szerint az USA lassan csúszik bele a diktatórikus állapotba, elveszíti eddigi arculatát, híres alkotmányát, melyet folyamatosan csonkítanak az aktuális politika érdekei szerint. Ezen okok és előzmények késztették a különböző írások összevetőit, hogy elképzelhető egy nagy összeesküvés az ázsiai régió ellen, és ezen keresztül az egész világ ellen, melynek hátterében megannyi próbálkozás után ismételten a zsidó tőke, és annak kiszolgálója, az USA áll.
*B.Kiss-Tóth László
