Szász Lóránt:

A LETAROLT(Körkép és kérdések)

A letarolt földek fölött a hold már nem világít,
kóró sem terem, zálogba tettek zászlót és kamáslit.
Dülöngnek azok, akik hetek óta alig ettek,
kutyák farkán csimbókok, macskák testén a tetvek.
Mondják, fordulat jön, jósolják jósok és hetérák,
megfenik így a késeket, halomba raknak téglát.
Az utcákon sóder, a hangszórók halkan zihálnak,
tehenek tőgyéből a táltos vizet tölt piának.
Remények népe, látsz-e itt mást, mint medvét és farkast,
hihetsz-e még, ha holnap főbe-lőnek és akasztnak ?
Ki mond el feletted majd búcsúszót, állít keresztet,
ha paplak és a templom kertjében tankok legelnek ?
Ki mutat fel, áldozatként, az égre egy szülöttet,
ha az asszonyok meddők már, a férjek szélütöttek ?









LASSAN
(A pusztulás apotézisei)

Lassan elhalunk,
rajzok kerülnek falra, kőre.
Hordóinkból kifolyt a lőre.
Nincs szavunk.
A háborút magunk
kreáltuk, aminek nincsen vége.
A fenyves-erdők tetejére
bulldózerek vonulnak kivágni
az utolsó  fát.
A rák
előre megy, ollóit levágták.
Híznak a farkasok és a cápák.
Kenyér helyett
melaszt szopogatnak a srácok.
Üvegszemem lett,
alig látok.
Elrendelték a harácsot.
A vörösbegyek nem énekelnek,
nyomát sem leljük már a nyestnek.
Mindent és mindenkit elfelednek.
Mond-e a pap misét még ?
Lelkünkben kétség.
Halak a vízben riadoznak,
fogát kihúzták trófeául
a borznak.
Oroznak,
áldoznak Mammonnak.
Zas Lóránt