VOLT, VAN
(Profán rigmusok
homlokára)
Volt, van és lesz mindíg esély,
addig amig Gordon kefél.
"Nem kell ide túl sok kenyér :
magyar asszony majd elvetél !"
Nagy az a ház, van rajt fedél,
Gyurcsány ma már nem ebben él.
Ki van fenve a pengeél,
kegyelmet ő már nem remél.
Katalinunk olyan ledér,
szoknya nélkül áll és beszél.
Drága minden, kevés a bér :
"Rúgd csak seggbe, ha enni kér !"
Nem lenne kár a tetvekér' :
vegytisztítás mindent megér.
CSÚNYÁN
Csúnyán köszönni el,
gerinc-törötten integetni,
felmegy a függöny, és a flekni
ott piszkit Júdásaink homlokán.
A végső búcsú-lakomán
zabál a disznó és szájat járat.
Fel muszáj törni minden zárat :
a titkoltat tudattá tenni kell !
Lehetsz bársonyba-öltözött. Hiszel
magadban és abban, hogy bárki
melletted hozzád lényegül. Várni
nekünk nem szabad ! Tarkón
kell ütni azt, aki a zab
szélén szónokol, legyen barát,
vagy rokon. A rúgdosó
lovat karámba kell bezárni !
