Elmondanám azt, hogy a Napban
fényképedet fedeztem fel. Kalapban
álltál a ház előtt. Engem vártál.
Zsibongás volt az utcán. A Sátán
patáit mutatta. Hátrál, hátrál.
Nem poklot, hanem eget kerestem,
téged, aki fény vagy és ember,
éjszakáim szivárvány-szőttes álma.
Belém harapsz, megcsókolsz, a szádra
rátalálni nehéz volt. Hátha, hátha.
Mondtam többször, hogy ketten lebegjünk,
súlytalan lett a Föld, a testünk.
Pillangók és fecskék. Kertet látok,
gyomlálsz, magot hintesz. A virágok
neked hajbókolnak. Állok, állok.
Ne mondja senki, hogy el innen.
Hittem magamban, benned hittem.
A világot többször bejártam,
napom lettél, tavasz a nyárban.
Neved fába véstem. Vártam, vártam.
Közli:B.Kiss-Tóth László
