(In memoriam Ezra Pound)
Az ezerkilencszáztizenhetes bolsevik
forradalom héromszáztizenkét
vezetőjéből kettő orosz volt, a többiről
beszélni senki sem mer. A sörpuccs
ezerkilencszázhuszonháromban
egymillió márka adománnyal kezdődött,
az adományozó Max Warburg és
Oppenhdeim, ezért pusztult el nem-
tudom-hány-millió ember. Ezra Loomis
Pound agya falak között gőzöl, az
elmebaj szimptómáit először Washing-
tonban dolgozták ki, és később
hömpölygött Eroáziára a tenger. A
kantáták a nagyobbak, nem Marx, Freud
és Einstein. Vigyázni kell a fákkal, a
földdel, a városokkal és a szerelemmel.
Zas Lóránt
AZ ÉGETÉS
Az égetés jött-e előbb, vagy az
égő szemek a sírástól, hogy el-
veszett a ház, és kenyeret is alig
lehet venni, a sikoly jött-e előbb,
vagy a sikoltás, hogy ez a miénk,
és csak a miénket akarjuk a már-
már eltulajdonított temetőkbe
temetni, a lövés jött-e előbb,
vagy az ágyú, amelynek gyártására
sok, kis, idegen szatócs a milliókat
összehozta, a láger jött-e előbb és
a tifusz, vagy Hollywood, hogy a
kazánokban az emberhúst a kép-
ernyőkön felnagyítsa, az ész jött-e
előbb, vagy az esztelen, és mindent
a maga képére formáló önzés, a
bűn és bűnhődés mindörökre, von
Clausewitz jött-e előbb és Schiller,
Leibnitz, vom Stein, Scharnhorst,
von Humboldt, vagy aki a katedrálist
a sárba lökte ?
Zas Lóránt
UTCÁINKON
Utcáinkon a félelem kutyája
vonít, farkcsontján virágzik a sár-
színű szivárvány, léggömbjeink a
felhőkön, szájkosarat húzunk a
szélre, a harangok szava kiált már.
Édes-anyaföld, rothadó csontok a
Gecsemánén, Isten, Úristen, mi vár
ránk ? Pusztulunk és elpusztulunk, a
szénhidrát és a stroncium kék, sárga,
vöros vegyjelei, a bomlás és a
bombázás belénk-nyilalló képcsövei
között tántorgunk, és megköveznek,
ha nem akarunk, és ha a harag
sava miránk száll.
Zas Lóránt, 1986
(Olvasható az EROÁZIA és a
VAGYOK A KÖLTŐ c. kötetekben.
Utcáinkon a félelem kutyája
vonít, farkcsontján virágzik a sár-
színű szivárvány, léggömbjeink a
felhőkön, szájkosarat húzunk a
szélre, a harangok szava kiált már.
Édes-anyaföld, rothadó csontok a
Gecsemánén, Isten, Úristen, mi vár
ránk ? Pusztulunk és elpusztulunk, a
szénhidrát és a stroncium kék, sárga,
vöros vegyjelei, a bomlás és a
bombázás belénk-nyilalló képcsövei
között tántorgunk, és megköveznek,
ha nem akarunk, és ha a harag
sava miránk száll.
Zas Lóránt, 1986
(Olvasható az EROÁZIA és a
VAGYOK A KÖLTŐ c. kötetekben.
Szász Lóránt verse:
A GAJDESZBE
A gajdeszbe közelítesz, ami közel van nagyon a véghez,
zsidó keretlegények lőnek tarkón, a pokolba mész el.
Szibériát hullahegyek övezik, Moszkvában a Lubljankát
felsúrolták vérrel. Gitmó következik. Ne törődj
a megváltással, feltámadással, sem a hasmenéssel !
Kitenyésztett izompacsirták tisztítják a tábort,
Hillary Haitibe repült, Afganisztánban már volt.
Papa Doc utódai tárt karokkal várják,
szandált pucolnak, és megemelik a számlát.
Adóalapunkból kerekedik Izraelben a jólét,
szupernovákat foltozunk, és beléjük pumpáljuk
a lóvét. Infláció lesz, de Ó-Bama kijelentette,
hogy fogynak kincstárunkban a tartozunk
számlák, megolajozzuk a pénzt-nyomó gépeket,
és előkészítjük a hegy tetején a siklásra kész szánkát.
Feláldozunk három birkát, és megfejjük
az arnyborjút : tejeljen ! Fejünkre hamut szórunk,
és tárt karokkal fogadunk minden izmaelitát a kertben.
Zas Lóránt
USA, Kalifornia, Almák völgye, 2010. január 19.
